Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-16 / 967. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 16. EPIZÓDOK EGY FORRADALMÁR ELETEBOL Irta: VLASITS MÁRTON Tanulni sohasem késő, de elengedhetetlen szükségszerűség. Mások tanítására, csak azoknak szabad vállalkozniok, akik önmaguk sem restek a tanuláshoz. Itt közölt cikksorozatunkkal módot nyújtunk munkástársainknak arra, hogy egy forradalmár életrajzán keresztül megismerkedjenek vagy felfrissitsék ismereteiket, az elmúlt század szocialista mozgalmának kibontakozásáról. Vlasits munkástárs e cikke, eredetileg a naptár részére készült, mivel ennek kiadását ez évre a konvenció elnapolta, ez ismeret terjesztő tanulmányt, lapunk utján hozzuk, olvasóink elé. (Szerk.) — I. — Az osztálytudatos munkások között csak az idősebb generációnak ismeretes azon férfiúnak a neve, akinek a működéséről akarok irni. Lehet mondani, hogy a magyar munkások jó nagy része még nem hallotta Most János (mond Moszt) nevét. Ez azért van, mert Most János működése különösen itt amerikában főleg a német munkások között volt ismeretes. Nem kell azért azt hinni, hogy Most János talán csak egy jelentéktelen agitátor, vagy ember lett volna. Nem. Most János a 19-ik század utolsó három tizedében nemzetközileg ismert volt, nem csak a forradalmi szellemű munkások, hanem a kizsákmányolok, a zsarnokok és a butaságterjsztők között is. A nyárspolgárból pedig csak nyugtalanságot váltott ki. Ha a nemzetközi munkásmozgalom történetéről beszélve, Marx, Bakunin, Kropotkin, Malatesta, Blangui és Elysee Reclus neveit említjük, nem. szabad és nem lehet kihagyni Most Jánost sem. Augsburgban, Bajorországban született 1846-ban. Apja egy kishivatalnok volt. Anyja leánykori foglalkozása betegápolónő és szabadgondolkodó volt, ami abban a korban sokat jelentett. Ez az oka annak, hogy a gyermek Most János agya és gondolkodása semmiféle vallási képzelődésekkel és dogmákkal nem volt megterhelve ami határozottan előnyös volt a későbbi szellemi fejlődésére, ha tekintetbe vesszük az akkori népiskolai állapotokat. Ezekről az állapotokról álljon itt egy leírás Most János gyermekkori életéből. “A népiskolának hat osztálya de három tanítója, jobban mondva iskolamestere volt, és ezek közül egynek-egynek 150- 200 fiú volt a gondjaira bízva. Ennyi gyereket kordában tartani persze nem volt csekélység. És az iskolamester szerint ezeket a lurkókat csak veréssel lehetett fékezni. Szóval példaadással vagy másuton ő ezt nem is próbálta. A verés technikája és rendszere ki volt ennél a “népnevelőnél” fejlődve. A tanítói katedra mögött valóságos fegyvertár volt fölhalmozva. Virgács, nadrágszij, mogyorófa, nádvessző, bikacsök és összefont bőgőhur képezték a “tanítási eszközöket”. Ha egy gyereket büntetni akart, előzőleg a katedra elé állította, hol a fiút hol a fegyvertárt tanulmányozta, hogy megállapítsa a megfelelő büntető eszközt. Nem csoda tehát, hogy ez a tanító az örültek házában végezte be az életét. Tizenhárom éves korában egy könyvkötőmesterhez ment inasnak. Sokan tudják, hogy mit jelentettek ezek az évek egy ifjú embernek. Ritkán lehet ezeket az éveket szépnek vagy lélekemlőnek mondani, de végre ezek is elmúltak. Négy év múlva “felszabadult”, de igen csalódott amikor azt hitte, hogy az tényleg szabadulást jelentett, mert a küzdelem a mindennapi kenyérért csak most kezdődött. Az első vágya volt emberekkel és viszonyok kai megismerkedni, azaz világlátott emberré lenni. Mint ez akkor szokás volt, az ifjú Most vándorútra indult. Minden jó és cél nélkül beutazta Németország ,Svájc és Ausztria-Magy- arország jó részét, éhezve fázva mérte az országutakat rongyos lábbeliben és hiányos ruházatban. Végre több mint öt évig tartó bolyongás és hányódta- tás után Svájc egy kis városában állapodott meg és úgyszintén itt ismerkedett meg a forradalmi munkásmozgalommal. Ez az idő az első “Internati- onálé” megalakulásának az ideje volt. Európában egy uj korszak volt alakulóban. A népek kezdtek föleszmlélni abból a vereségből, amelyet az 1848-49- iki és az utána következő reakció mért rájuk. Európa népei ébredeztek, a szabadságeszmék szellője ébresztette őket. Az olasz egység kialakulása, amely Garibaldi nevéhez fűződött, a lengyel forradalmi fölkelés, a rabszolgaság eltörlése Észak Amerikában, nagyban elősegítették a népek ébredését. Az ipari proletariátus is mozgolódott. Angolországban a gazdasági szervezetek elkeseredett harcot vívtak a tőkés osztály ellen az elismerésért. A francia munkásság is rájött rabságának tudatára, amelybe harmadik Napoleon hajtotta. Németországban, Lasalle szólította föl a munkásságot, hogy szakítson meg minden közösséget a junker uralommal. Még Oroszországban is volt egy kis csoport Csernisevsky vezetése alatt, amely szocialista eszméket hangoztatott. Ebben a forrongó időben alakult meg a Nemzetközi Munkás Szövetség, jobban mondva, az első “Internationale”. Ez volt a munkásosztálynak első nemzetközi kísérlete, hogy magát saját erejéből a bérrabszolgaságból fölszabadítsa. A Svájci Jura vidék sürü népességű ipari proletariátusa igen termékeny talaj volt a szocialista eszméknek. Itt telepedett meg hosszú, vándorlás után Most János. Locle városkában volt egy német munkásképző egylet, amelynek Most rövid időn belül tagjává lett. Ennek a munkás- egyletnek a tagjai írja Most — átlagos gondolkodású német munkások voltak. Politikailag gazdaságilag indiferensek. Nem tartottam magam többnek vagy okosabbnak mint ők, de az a folytonos komyikálás a “szülőföldem szép határáról” meg a falu végén álló kútról, no meg az öreg istenről, aki egyedül ballag az erdőn keresztül, valósággal megszégyenített. Minden lehető és lehetetlen alkalommal bőgtek torkukszakad- tából, hogy már kezdtem nem csodálkozni azon, hogy feltűnő sokan csatlakoztak az állatkínzást megakadályozó egyletekhez.” Egy alkalommal a szomszéd városban levő Nemzetközi Műnké' zövetség fiókja egy ünm t tartott, amelyre Mos mos többedmagával elmen, Ízen az ünnepélyen többen b szédet tartottak, amelyekben a munkásszövetség céljait fejtegették. Itt hallott először a szocialista tanodról. Álljon itt egy pár sor arról a hatásról amelyet ez a fölismerés Most-ból kiválltott. “Ettől az időtől kezdve — írja Most éreztem magam embernek. Egy cél lebegett előttem, amely fölötte állt a napi szükségleteknek és a létért való küzdelemnek. Az eszmék világában éltem. Egy magasabb célért való küzdelem lelkesített. Ha eddig volt bennem nyárspolgári gondolat az a mai napon meghalt. Az emberiség ügyét tettem magamévá amelynek minden haladása örömei és a haladás akadályozói engesztelhetetlen gyűlölettel töltöttek el.” Forró vággyal tanulmányozta az akkori szocialista irodalmat, különösen Lassalle munkáit. De mert munkanélkül lett, útra kelvén, előbb Zürichbe és rövid ott tartózkodása után Bécsbe ment, Ausztria fővárosába. Abban az időben Ausztria, mivel Poroszország elleni háborúját elvesztette, gazdasági és politikai válságban volt. A kormány ezt úgy vélte megoldani, hogy a politikai jogokat valamennyire kiszélesítette. 1876- ban volt Bécsben az első hatóságilag enkedélyezett ipari mun- kásgyülés. Aliig 2 hét múlva ezen gyűlés után megalakult az első munkásegylet, amely Lassalle elveit tette magáévá liberálisabb alapon mint a Német- országi mozgalom propagálta azokat. A németországi Lassalle követők nem vették a gazdasági szervezetek propagálását programjukba, kizárólag politikai téren működtek. Az osztrák munkásság mozgalma mindinkább közeledett a Nemzetközi Munkásszövetség tanaihoz, amelyeket Németországban az úgynevezett Eisenachi irány képviselt. Ennek a programja a szocializmus megvalósítása volt úgy gazdasági mint politikai harci eszközökkel. Ilyen volt a helyzet Bécsben, amikor Most oda érkezett. Rövid időn belül a bécsi munkásgyülések- nek általánosan ismert szónoka lett, ugyannyira, hogy a rendőrség élesen figyelte. Nemsokára aztán egy munkásgyülé- sen tartott beszéde miatt letartóztatták és egy hónapi fogházra ítélték el. Ez volt az első (Folytatjuk) Ax Egyetemes Védelmi Bizottság (Folytatás a 3-ik oldalról) törvényesen lett bebizonyítva, hogy az IWW-hoz tartozás, nem indok a deportálásra. A háborús őrület csillapodásával, a tőkések uj eszközökhöz folyamodtak az IWW fejlődésének meggátlásához. 36 államban fogadták el a Criminal Syndikalista törvényeket. A védelem szembeszállott ezen törvényekkel is. Védelmezte a- zokat, kiket áldozatul ejtettek. Váltakozó szerencsével folytak a perek. Nyert is, veszített is ügyeket. Main államtól, Cali- forniáig, szüntelenül folyt a munka. Californiában egyedül, • több mint száz munkást Ítéltek egytől egészen huszonnyolc esztendeig terjedő börtönbüntetésekre. A védelem nem adta fel a küzdelmet. Egymásután húzták ki a Criminal Szindikal- ista törvények méregfogait, államról államra olyannyira, hogy ezt a szörnyeteget is harcképtelenné tette. Az Egyetemes Védelmi bizottság nagyszerű munkát végzett az 1927-28-as nagy coloradói bányász sztrájk idejében is. Ezt a harcot az IWW győzelemmel vezette le a hírhedt Colorado Fuel and Iron Co. Rocke feller érdekeltség ellen. E harc is követelt áldozatokat. Életben úgy, mint munkások sza- badságvesztességében. Ekkor nyitotta meg kapuit először az Egyetemes Védelmi Bizottság olyan tagok előtt is, akik nem tagjai az IWW-nak. Számos csoport alakult és olyan tagok is vettek részt működésében, kik foglalkozásuk miatt, nem lehettek tagjai az IWW- nak. Kemény küzdelmeket vivott a General Defense, Harlan-ban (Kentucky). A gazdag Yakima völgyben és legutóbb clevelan- don Mike Lindway munkástársunk védelménél, mely ügy amint látszik másodízben fog a Supreme Court elé kerülni. Húsz'esztendős védelmi munkával bebizonyosodott mindenki előtt, hogy milyen értéke van a Védelemnek. És ez mellett ne mminden aktivitása a törvényes védelem megszervezése és ellátása. Egyik régen foganatosított és minden évben meg ismétlődő akciója a karácsonyi akció, amikor az osztályharc bármely frontján bajba került harcosoknak örömet visznek be a rácsokon, kintlevő családtagjaikat, gyermekeiket és asszonyaikat felsegélyzi és mutatja, hogy a munkás szolidaritás mégis csak jelent valamit, hogy a munkásosztály sohasem felejt. San Francisco. — A helybeli és Oaklandi optikai iparban dolgozó munkások megkapták a negyvenórás munkahetet, 37.50 és negyven dolláros heti fizetéssel. Philadelphia. — A Stephen F. Whitman and Son cukorka gyár munkásai kivívták maguknak a 40 órás munkahetet, 10 százalékos bér javítást és a zárt műhelyt.