Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-02 / 965. szám
1937 október 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal • FRICSKÁK • Fricskázza: R. R. KUN BÉLA MÁR “NEM ELVTÁRS” A szabadító. Irta: Pierre Bathille Ginette, a rue de la Paix-i divatszalonból, ahol első elárusító kisasszony volt, kilépve, egyenest a körúti kölcsönkönyvtárba ment, hozni húszéves szentimentális lelkének a szellemi táplálékát, az érzelgős regényeket beszerezte. Akkor volt a legboldogabb, ha ilyenkor még elég világos volt, hogy a park egyik padján megbújva belemrülhessen az olvasásba. A regényolvasás és a mozi. Ez volt fiatal életének minden gyönyörűsége. Mert Ginette nagyon rendes, jólnevelt leány volt, irtózott a kalandnak még csak gondolatától is, a flörtö- lés ismeretlen fogalom volt, számára, észre sem vette, hogy a mellette elhaladó férfiak megfordulnak utána. Mintha nem is Párizsban élne, hanem valami eldugott tisztalevegő- jü, templomos vidéki városkában. ő szivét és testét tisztán akarta megőrizni az igazi számára, aki bizonyos, hogy majd eljön, aki fiatal lesz, lovagias, bátor és szép, mint figy félisten. Ezen a napon nem sokat törődött azzal a világosfelöltös fiatalemberrel, aki már jó tiz perce következetesen követte. Ahogy aztán a körút sarkán befordult, mégiscsak törődnie kellett a kéretlen lovaggal, mert az hirtelen szemtelenül belé karolt és szélesen nevetve szólt: — Drága kicsikém, mit szólna egy apéritifhez ott a kávéház terraszán? — Ha rögtön el nem enged rendőrt hívok! — kiáltotta fé- . lig sírva Ginette. Ugyape pillanatban egy erős kéz galléron ragadta a tolakodó fickót és elpenderitette Ginette mellől: — Ha a kisasz- szonynak tovább is alkalmatlankodik, nyakontermtem. A másik gúnyos arcot vágott és végigmérte Ginette védelmezőjét, de mert az izmosabb volt, jobbnak látta elódalogni. Ginette félénken nézett meg- mentőjére. Magas, barna, elegáns, nagyon csinos és rokonszenves arcú fiú volt. — Köszönöm, uram, hogy megszabadított ettől a taloko- dó egyéntől. Ginette megbicentette szép kis fejét és tovább akart sietni, de a fiatalember aggódva tartóztatta: — Egészen belesápadt az ijedségbe . . . talán jó volna, ha leülnénk pár percre ide a kávéházba és valami erősítőt inna. . Ginette még soha senkinek a meghívását el nem fogadta, de most nem tudott ellentállni. Maga a regényes helyzet, a rokonszenves megmentő, minden összejátszott, hogy nem is gondolkozott, csak egyszerűen leült a kávéház terraszán a felajánlott asztalkához. A fiatalember csak itt mutatkozott be. — Roger Dasterac orvostanhalgató vagyok. Öt perc múlva már belemelegedtek a beszélgetésbe. Ez annál könnyebben ment, mert tökéletesen egyformán gondolkozHosszu halgatás és halogatás után a komik ki izzadtak egy nyilatkozat félét, Kun Béla eltűnésével kapcsolatosan. A hosszú lére eresztett magyarázkodást összekapcsolják azzal az egységfront féle micsodával amit a politikai bábák, megszületés előtt már ‘“elkentek”. Tudni kell azt, hogy Páris lehet a női divat központja, Berlin, vagy Róma lehet a fasizmus Mekkája, de a politikai divat csak akkor stilszerü, ha Moszkvában készül. Ezért ment ki divatból a szocialfasizta jelző. Ezért nem szoc-demek a szocial demokraták és ezért nem vagyunk mi sztrájktörő ellenforradalmárok. — Mert moszkvában most más divat járja. Aki Stalinéknak nem hajt fejet, az uj divat értelmében trokyista szabotőr, trockyista ellenforradalmár, trockyista fasiszta ... És ebbe bele kell törődnie, ez ellen nem lehet apellálni. Ezt csak viselni lehet. Már, melegítik, sütik a vasat mellyel Kun Bélát és egy sereg a horthy-börtönökből kimentett magyar forradalmár homlokát, a trockyista ellenforraFáradt akarók hada ez Ez Xerxes gyáva népe: Hajh kürtösök rohanjatok Nagy kürt-szóval elébe. Bomlottan, álmosan tóiul Szomorú ember-nyája S mi lesz hogyha a kürtösök Szava útját állja? Magyar föld, te juh-legelő, öngyilkosa erődnek, Mi lesz, hogyha kürtöseid Elfáradva kidőlnek? tak. Roger is rajongott a regényekért, ő is visszakivánta a régi szép lovagkort, a trubadúrok korát, amikor még nem voltak aszfaltbetyárok, legfeljebb rablólovagok. Roger megható gyöngédséggel érdeklődött, hogy Ginette magához tért-e már ijedségéből. Ginette orrát puderozva, erősítette, hogy már egészen megnyugodott. Legfőbb ideje is, hogy haza induljon. De Roger hallani sem akart róla, hogy Ginette magányosan vágjon neki a népes körútnak. — Hogy megint megszólítsa valami tolakodó alak! . . . Erről szó sem lehet. Meg kell engednie, hogy hazakisérje. Ginette kegyesen elfogadta a kíséretet. Valahogy nagyon megvédettnek és boldognak érezte magát emellett a kedves, csinos, bátor és gyöngéd barna fiú mellett. Milyen gyönyörűen viselkedett . . . Milydalmár jelzővel feldíszíteni készülnek. Kun Béla, már nem is elvtársa az amerikai magyar kommunistáknak. Csak úgy egyszerűen “Kun Béla” és a többi forradalmárok, sem nem elvtársak, sem nem forradalmárok, csak egyszerűen “MÁS MAGYAROK”: mert a mosakodó, a kimagyarázkodó cikk ilyen csinosan adagolja, tálalja fel és ismeri be a SOROK KÖZÖTT, hogy Kun Béla és társai eltűntek. “Nem akarunk az események elé vágni és igy ezen sorokat sem nyilatkozatnak szántuk. Hivatalos értesítés nem érkezett, hozzánk sem, de másokhoz sem arról, hogy letartóztatták volna KUNT, vagy más magyarokat. így az adott esetben felesleges volna polémiába bocsájtkoz- ni azokkal, akik állásfoglalásra szeretnének bennünket birni KUN letartótatási ügyében” Mi eddig úgy tudtuk, hogy Moszkvában, vagy Oroszországban nincsennek “más magyarok”. Hogy aki magyar és a szovjetben él, akár horthyéktől cserélték ki őket, akár mint Mi lesz, ha elszéled a nyáj, Ha már eleget tűrtünk? Ha már mi is elfáradunk S ha elnémul a kürtünk? Hajh, kürtösök, rohanjatok Nagy kürtszóval elébe; Boldogtalan, szomorú nyáj Ez a magyar, föld népe. Bomlottan, álmosan tóiul Szomorú ember-nyája: S mi lesz, hogyha a kürtösök Szava útját nem állja? en hősies, mint . . . mint egy regényhős. Mikor a ház kapujához értek, amelyben Ginette lakott, Roger lovagiasan kezet csókolt. — Megengedi, hogy holnap viszontlássam? . . . hogy megkérdezzem, hogy van. Ginette kis habozás után beleegyezett, hogy másnap este egy mozi előtt találkozzanak, ahol most egy nagyon szép érzelgős filmet játszottak. Egy órával utóbb Roger egy étteremben szemközt ült a vi- lágosfelöltős aszfaltbetyárral, Ginette támadójával. Ez utóbbi cigarettával kínálta Rogert: — Egészen jól bevágott a módszered, öregem. De legközelebb én fogom játszani a szabadító szerepét. — Rendben van öreg Jaques, — nevetett Roger — az ember tudja mivel tartozik a barátjának. hadifoglyok maradtak vissza Oroszországban, nem magyarokként voltak kezelve, hanem MINT ELVTÁRSAK, MINT A PROLETÁR HAZA ÉPÍTŐI, STACHANOVTSTÁK. ünnepe volt az amerikai magyar komiknak, ha sajtójukban KUN ELVTÁRS megszólalt. Cikkei mint maga a szent- irás kezeltettek, ő volt a vezér, kinek nevét ihlettel és áhítattal volt csak szabad emlegetni. Nos hát minek a szépitge- tés, minek a csürés csavarás? Minek ez a szemforgatás? Miért fokozzátok le Kun Béla nimbuszát részletekben? Miért lett az ELVTÁRSBÓL KUN BÉLA és miért lett Kun Bélából csak úgy per-te KUN ? ha nincsennek bajok a kréta körül russi- ában? Mi van a hírszolgálattal? És hogy van, az hogy az Amerikai Magyar kommunisták, hat hét óta még annyira sem voltak képesek, hogy akár a szovjetben élő és még kosher elvtársaktól, akár a HARMADIK IN- TERNACIONÁLÉ központjától egy két soros hivatalos nyilatkozatot préseltek volna ki ? Nem lehet ezt ügyet olyan könnyen, csak úgy foghegyről, fölényesen elintézni. Itt súlyos bajok vannak, kell legyenek. Vagy csak nem rúgták ki moszkvából, a Amerikai Magyar komikat. Csak nem fejlődött oda mamelukoskodásuk, hogy utálattal fordultak el tőlük úgy az Internationálé központjában mint a hivatalos Szovjet körökben? .... Mert, a gondolkodásra képtelen követőknek, lehet, hogy elégséges a magyarázkodás “még eddig semmi hir nem ér- keeft Kun letartózttatásáról” Dehogy nem érkezett! Cáfolat nem érkezhetett! És ne felejtsék el, hogy Moszkva,a világ egyik legmodernebb RÁDIÓ ÁLLOMÁSÁVAL RENDELKEZIK. Hogy, ha viz nem választana el bennünket, bizony már ökrös szekéren is ide kellett volna érkezni, annak a jó hírnek, hogy Kun Bélának és társainak, hajuk szála sem görbült, hogy épségben vannak és szabadon élvezik, mindannyiunk legnagyobb kincsét, a szabadságot. Hol van Kun Béla Elvtárs, vagy nem elvtárs . . . Adjatok róla hirt, adjatok róluk számot! FIGYELEM PHILA.! Philai különböző nemzetiségű munkások 1937, okt. 15-én péntek este a Munkás Dalárda helyiségében, 1144 N. 4th St. táncai egybekötött MŰSOROS ESTÉT RENDEZ melynek tiszta jövedelme a szabadságért harcoló spanyol munkásság támogatására lesz fordítva. Belépő dij 35c. Tánc Fülöp Vili zenekara mellett. Kérjük Phila és környéke munkásságának megjelenését. Felülfizetéseket küldtek Szeptember 16—25-ig J. Gyurchek, Thornville.. $1.00 W. Roberts, Chicago ___ 2.50 A Kis Jegyekért F. Cibula, Cleveland....... 1.00 A kürtösök szava ... Irta: ADY ENDRE
