Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-02 / 965. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1937 október 2.

I FÉNYES SAMU I

Gyásza van három millió éhező magyar parasztnak, sokszázezer ipari proletárnak és a szellemi munka hallgatásra parancsolt magyar tömegeinek. Gyásza van a világ minden tájára szétszóródott magyar emigrációnak. Meghalt Fényes Samu, a tudomány, a haladás, a magyar irás, művészet ragyogó tollú bűvös szavú veterán harcosa. A legjobb bajvívók egyike esett el.

* * *

1901- ben kapta fel szárnyaira a hir Fényes Samu nevét. Az ismeretlen, fiatal kassai ügyvéd Kuruc Fej a Dávid című drámájával országos sikert aratott.

A magyar uralkodó osztály nem értette, nem is kutatta, hogy mit akar az uj irodalmi jövevény és sietve ölelte keblére. A bérelt sajtó és az utasításra dolgozó kritika telelármázta az országot Fényes Samu dicséretével.

Az uralkodó osztály azt hitte, hogy az úri világ “dicsbe űzőinek” száma megint szaporodott egy tehetséges irodalmi cseléddel.

1902- ben Fényes már érthetőbb szavakkal szólt. Megírta a “Bacsányi” cimü drámáját, — a magyar irodalom e remekművét, — amelyben az urakról az úri alkotmányról, a hirhedt magyar közigazgatásról és az összes nemzeti hazugságról bátor kezekkel tépte le a leplet.

Az úri rend most már értett a szóból. Látta és tudta, hogy nem tömjénező kitartott ja, de lángszavu ostorozója és meg nem alkuvó ellensége az uj irodalmi jövevény.

Megindult hát a fizetett tollak pergőtüze Fényes ellen, akinek pompás drámái egymásután buktak meg a pesti színpadokon.

Amikor a sajtó és a kritika nem látszottak elég szolgálatos eszköznek Fényes megbuktatására, — a reakció a színházba vezényelte a diákságnak a Szent Imre Egyesületbe szervezett maradi tömegeit és botrányba fullasztotta a Nemzetiben “Az ártatlanok” cimü darab bemutatóját.

De akkor már 1908-at irt a kalendárium és Pesten hatalmas, öntudatos proletármozgalom volt. A proletárok a színházban öklükkel védték meg a gondolat szabad terjesztésének jogát és a Szent Imrések véres fejjel menekültek a nézőtérről. Az ellenséges világnézetek harca a színházból — az uccára helyeződött át. A készenlétben tartott rendőrség sietve érkezett a Szent Imrések segítségére. De a segítség gyengének bizonyult. A gyalogos és lovas rendőrök nem bírtak a tömeggel és katonaságot kellett kirendelni Valóságos uccai harc fejezte be “Az ártatlanok” bemutatóját. Százával sebesültek meg ebben a harcban rendőrök, katonák szocialisták és reakciósok egyaránt.

* * *

Fényes Samu irói, művészi és színházi érvényesülése az

úri Magyarország intézményeiben ezzel elvágódot. De remekművei megírásában a reakció minden hatalma se tudta megakadályozni.

A színpadot az előadói asztallal cserélte fel. Megalapította a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületét amelynek elnöke lett és megkezdte országszerte a szabadtanitás szervezését. Évekig járta az országot Brassótól, Pozsonyig,

— Árvaváraljától, Bucsováig és lankadatlan energiával terjesztette és népszerűsítette a természettudományok tanításait. Többezer előadást tartott az ország különböző városaiban és falvaiban.

“Minden magyar betegség oka — a latifundium. A nagybirtok ellen kell felsorakozni az egész magyar haladásnak. Ha a feudális, grófi uralom le van terítve megnyílik az ut a szellemi és gazdasági felszabadulás felé. Ki kell szabadítani a magyar föld rabjait az isten, a papok és a grófok jármából! A föld proletárjainak forradal- mositása minden magyar probléma gyökere. Tanítani kell tehát ! Tanítani! Tanítani! Az elméket kell felszabadítani, hogy az őklök felszabaduljanak !”

Ez a koncepció harsogott ki állandóan Fényes Samu ragyogó előadásaiból és pompás cikkeiből.

* * *

És ez a koncepció keverte halálos harcba a magyarországi szociáldemokrata Párttal, a szabadkőművesekkel, az egész magyar progresszív világgal az egyik oldalon, — az uralkodó osztállyal a másikon.

Ebben az emésztő, tépő, idegeket felőrlő küzdelemben tisztán és tiszteletreméltóan állta meg a helyét űzött vadként élt a háború előtti Magyarországon, ahol a hatalom bérirói akik cipője tisztítására se lettek volna elég jók, piszkos pennáikat ennek a boltozatosán tehetséges embernek a szakáiéba törölgették.

Szégyelni valóan szomorú tény, hogy a haladás oldaláról is csak gyötrő és igazságtalan támadásokban volt része.

Alacsonyra építették Magyarországon a mestergerendákat. És Ady mondta — az egyetlen ember volt, aki melléállt

— hogy jaj Magyarországon akinek a mestergerendáig nő fel a feje.

* * *

Marxról mondta koporsójánál Engels, hogy a feléje szórt rágalmakat, mint a pókhálót seperte el utjából. Fényes a minden oldalról feléje zuduló támadásokkal szemben küldetése tudatában ment tovább a maga utján: irt és beszélt.

Száz ezrekhez vitte el az életöröm uj evangéliumát, — a tudomány iránti szomjúságot.

Mi pompás és lelketrázó határozati javaslatokat fogadtunk el arról, hogy “Ki a falvakba” — és elmentünk Csepelre. Fényes Balmazújvároson, Turkevén, Gyulán, Vulkánon,

Petrozsényben és száz meg száz más faluban és városban — darvinizmust tanított és katonákat nevelt a jövő méhé- ben vajúdó forradalomnak.

Az a tábor, amely 1918-ban és 1919-ben magasra emelte a forradalom zászlaját igen jelentékeny számban Fényes hal- gatóiból és tanitvánayiból került ki.

Az ő keze alatt nőtt fel az a lelkes és bátor diákság, amely a Galilei Körrel irta be a nevét a magyar históriába. E köi'- nek a nevén kívül ő adta a legjobb és legképzetteb vezetőket is. Az ő tudományos előadásain nevelkedett fel nagyszerű feladataira a szociáldemokrata munkásmozgalom sok kitűnő agitátora, szónoka és Írója.

Fanatikus hittel, bámulatos munkabírással és a polihisztorok felkészültségével szolgálta Fényes a szabad tanítás, a tömegnevelés ügyét.

* * *

A fiatal Marx Károly a Feuerbach és Hegel filozófiáján nőtt fel a tudományos szociál- izmus megalapítójává.

Fényes Samu Darwinon és a természettudományokon keresztül jutott el a maga egyel- vü világszemléletéhez és a monista világkép nevelt belőle harcos szociálistát, lázadó forradalmárt, tömegeket tanító agitátort.

És agitátornak akkora volt hogy a magyar dobogó ragyogó tehetségekkel megáldott emberei közül is fejjel kimagaslott.

Aki valaha egyetlen tudományos előadását meghallgatta, egész életén át magával kellett hordozza szavait és okfejtéseit. * * *

Nincs az irásmüvészetnek olyan területe amelynek magyar kincsesházát Fényes Samu temérdek szépségű alkotásokkal ne gyarapította volna. Sőt verseket, elbeszéléseket, regényeket, drámákat, vígjátékokat jogi, bölcséleti, történelmi és természettudományi munkákat. Év tizedeken át irta a szabadgondolat terjesztésének szolgálatában, hetilapját az “Úttörőt,” az emigrációban a “Dio- genest” és halála órájáig az “Uj Magyarok”-at.

Több mint száz kötetnyi irodalmi munka a hagyatéka, amelyhez majd, mint örökerőforráshoz fognak visszamenni az eljövendő magyar generációk, — ha ráeszmélnek egyszer történelmi feladataikra . . .

A chicagói városi könyvtár három példányban vette meg

1930-ban Fényes Samu válogatott müveinek Becsben kiadott tiz kötetét. Adatott tudnia, mielőtt meghalt, hogy ezekre a kötetekre hónapokig várnak a chicagói magyarok olvasó tömegei. Ezek a könyvek hét éve nem kerültek vissza a polcokra. Majd eljön a Fényes Samu reneszánsza Magyarországon is. A 48-as forradalom leverése után három évtizeddel a halott ország az élő Petőfihez ment vissza lelket szerezni felegyenesedő küzdelmeihez. Az eladott, meggyalázott kalmár kezekbe került magyar színpad is ki fogja majd ásni a “Kemény ökölt” az “Ártatlanokat”, a “Mátyást” és egész sorát Fényes Samu ragyogó alkotásainak.

. . . “Perc, év, aeon, — mi az ?

Történések fonalra fűzve.

Történések is egymásba hullanak, mint porszemek a homokórán. Az egyik elborítja, eltemeti a másikat, mint a porszemek egymást.

Ám egy sem vész el, egy se esik le a fonaláról, mind betölti a helyét és szerepét a világ mértékében.

Időnek hivjuk ezt a mértéket.

Történésekből fűzött kaláris a Mindenség nyakán” . . .

Ilyen magyar mondatokba épített világokat átfogó gondolatokat Fényes Samu irói lángelméje.

Akiknek adatott betekinteni ennek a tűzhányó léleknek kráterébe — egy életre gazdagul- tak tőle. Derékbatört törekvéseink, szétfoszlott álmaink, elbukott harcaink és romokba hullt életünk büszke és boldogító tudata, hogy elillant ifjúságunk legszebb éveiben ott inaskodhattunk mellette és egy rosszindulatú és féltékenységtől gyötört törpe táborral szemben akkor is váltottuk: Legjava embere Fényes Samu a haladás magyar nyelven beszélő harcosainak ....

* * *

A szociálista emberértékelés módszerei egy még csak ezután születő tudomány keretébe tartoznak. Ez a tudomány fogja majd azt a tábort is felnevelni, amelynek dolga lesz az uj társadalom mindenféle berendezéseinek pontos terveit kiagyalni. Amit ennek az eljövendő generációnak feladataihoz egy emberélet megadhat — azt Fényes bőségesen hagyta maga után. Botlásos tévedéseivel és eget ostromló erényeivel egy- gyütt — Achillese volt a kornak, amelyben élt és hadakozott.

Egyetlen botlása a háború volt, amelynek önzetlenül és a maga furcsa módján hívévé szegődött. De botlani is a nagyméretű emberek stílusában botlott. És amikor rájött a botlására igy meakulpázott: “Ha

gyávaságból helyeseltem volna a háborút, — mégtudnék bo- csájtani magamnak. De rövidlátásból tettem és — erre nincs bocsánat.”

* * *

Tévesen irta egy róla emlékező hive halála kapcsán, hogy a forradalmak idején Fényes tehetségének kijáró pozícióba jutott. Nem volt soha semmiféle pozícióban a két forradalom idején. A kommün alatt is csak tanító munkát végzett. A Maglóéi uccában levő csendőrlaktanyában a csendőröknek tartott előadásokat a darwinizmusról és az egyelvü világnézetről. A fehér terror ezért börtönbe vetette, majd menekülésre kény- szeritette. Egy ideig Bécsben, majd a cseh köztársaságban, végül Romániában élt és dolgozott. Úgyszólván halála napjáig folytatta a reakció elleni küzdelmet. Pár hónappal a halála előtt elcsúszott egy “kétte- nyérnyi jégdarabon” és bár a balesetből felépült, mégis ennek a balesetnek következtében érte a halál. 75 esztendőt élt, de lélekben megmaradt 20 esztendős, örökifjú, vidám élet- felfogásu, derűs lelkületű har-