Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-27 / 938. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 27. Fegyveres erővel lakol- tatják ki a sztrájkolókat Magyarországi Tükör _____Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KÉPEK AZ ORSZÁGÚIRÓL DETROIT, Mich. — A detroiti kerületben levő Chrysler telepek munkásainak harca válságos fordulat előtt áll. A sztrájk tiz napja tart és kilenc telepet érint, melyeken a sztrájkolok egyrésze a telepeket tartja megszállva. A kint levő sztrájkolok naponta tartanak tüntető felvonulásokat a gyárak előtt és kitartásra buzdítják a bentlevőket. A telepek megszállva tartása a sztrájkolok által sok bosszúságot okoz az igazgatóságnak és természetesen hü szolgáihoz, a politikusokhoz fordulnak segítségért. A Chrysler vállalat is kilakoltatási rendeletet kapott, melynek segítségével kívánják az állami milíciát igénybe venni a piszkos munka elvégzésére. A kilakoltatási rendeletet kibocsájtó biró 48 órát szabott meg, melynek leteltével -— ha ezen idő alatt a sztrájkolok önként nem távoznak el a telepekről — az állam minden erejét a törvény végrehajtásának szolgálatába állíthatnak. A 48 óra elteltével a sztrájkolok semmi hajlandóságot nem tanúsítottak a telepek elhagyására, mire Murphy kormányzó személyesen “figyelmeztette” a sztrájkolókat, hogy tartsák a törvényt tiszteletben, ellenkező esetben az állam fegyveres erejét veszi igénybe a telepek kiürítésére. A sztrájkolok azonban figyelmen kívül hagyták a kormányzó szavait és azt válaszolták, hogy “inkább meghalnak, de kitartanak.” A gyár kapura táblát függesztettek ki, melyen a következő felirat olvasható: “Evicters keep out.” (Kilakoltatok tartsák magukat távol.) Egyébként Murphy kormányzó szerepét a jelen sztrájkban nem a legjobb szemmel nézik a sztrájkolok. Amig a General Motors sztrájkjában a “munkás barátot” játszotta, a jelen esetben tartózkodó álláspontra helyezkedett. Talán csak nem az a tény változtatta meg a munkások melletti állásfoglalását, hogy személyes barátságban van Mr. Chryslerrel? A tiltóparancs lejáratának ideje előtt, Murphy kormányzó felszólította a sztrájkolok megbízottját, Homer Martint, hogy lépjenek összeköttetésbe az általa kinevezett bizottsággal, mellyel kapcsolatban Martin kijelentette, hogy a szervezet nem kíván részt venni a tárgyaláson. A kormányzóhoz küldött távirati válaszában megokolja ezen állásfoglalását és többek között a következőket mondta: “A sztrájkok csak akkor szűnhetnek meg, amikor a viszonyok, melyek azokat előidézik megszűnnek. Az a meggyőződésünk, hogy ily bizottságok nem szüntetik meg a munka bizonytalanságát és alacsony béreket. Az ülő-sztrájkok következményei a mélyebben fekvő viszonyoknak és nem az okozói.” “A munkásokat nem indítja meg a milliomos munkáltatók siránkozó folyamodványa a tulajdonukat képező telepek megvédésére a sztrájkok ellen, amikor elgondolják, hogy ugyan ezek a munkáltatók a múltban a szervezkedni akaró munkásokat fekete listákon tartották, spicliket fogadtak fel, akik a munkásokra árulkodtak, bérencekkel verették félholtra őket és évek hosszú során át a legkérlelhetetlenebb módon zsákmányolták ki.” A Chrysler telepeken kívül a Hudson autó gyárak is levannak zárva a fentihez hasonló okokból. A két autó vállalat telepein foglalkoztatott munkások száma meghaladja a 60,000-t. Ezeken kívül még legalább is 200 különböző helyen van sztrájk folyamatban a városban, melyek részben közvetlen összeköttetésben vannak az autó iparral, amennyiben autó alkatrészeket gyártanak. A Michigan Melleable gyár munkásai ismét felvették a munkát egy heti szünet után. Az igazgatóság a követelések egyrészét teljesítette, mig a többit a későbbi tárgyalások fogják eldönteni. Ugyancsak ideiglenes fegyverszünetet kötöttek a négy nagy szálloda alkalmazottai is, akik egy napos ülő-sztrájkon voltak. Ezen sztrájk igen kellemetlenül érintette a szállodák vendégeit, mert a sztrájkolok elfoglalták a szállodák összes székeit, sőt még a szobákat is sok helyen, úgy hogy az előkelő vendégeknek nem maradt hely. A munkásság elégedetlensége az egész vonalon átszakitotta a gátat. Félő azonban, hogy ezen “vad” sztrájkok visszafelé fognak elsülni. A sztrájk fegyvere csak akkor biztosítja a jövőt, ha azt céltudatos szervezett munkások vívják, akik megfontolt számítással mennek a harcba és elvannak készülve követeléseik mellett kitartani. Az elért előnyöket is csak úgy le- ret megtartani, ha osztálytudatos szervezett munkások tömegei megfelelő szervezettel rendelkeznek, melynek segítségével minden időben készen áll- nek érdekeik megvédésére. Ezért nagyon ajánlatos, hogy a harcba készülő munkások elsősorban szervezzék meg erejüket a forradalmi Ipari Szervezetbe, mert csak igy számíthatnak biztos győzelemre és igy tarthatják meg az elért előnyöket. Az IWW készséggel szolgál tanáccsal minden ily kérdésben. Bővebb információért forduljon a helyi csoporthoz, vagy a központi irodához, melynek cime: 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4307 Lorain Ave. Minden szerdán este 8 órakor összejövetel. Az országutak képe lassanként megváltozik. Itt is, mint mindenütt, érvényesül a természet örök törvénye: a változás Vége van már annak a világnak, amikor álmosan baktató szekerek, gyorsan tovagördülő hintók, munkára vagy munkából hazasiető parasztok és vándorló mesterlegények népesítették be az országutakat. Az emberi elme életre hívta az autót és a kerékpárt. Ez a két közlekedési eszköz nemcsak a forgalmat gyorsította meg, hanem megváltoztatta az útépítés rendszerét és — az országutak szociális képét. Régebben, ha a gyalogosok kocsival találkoztak, az országúti perpatvar rendszerint azzal ért véget, hogy a gyalogos — a kocsira került. Ezzel nemcsak a további gyaloglás fáradalmaitól, hanem a porfelhő kellemetlenségeitől is megszabadult. Ma már vége ennek az atyafiságos szokásnak. A luxusautók és az emeletmagasságig megrakott teherautók csak sarat fröcskölnek szét, vagy olyan porfelhőt vágnak, amitől percekig fuldokol a gyalogos. Sokat kellemetlenkednek a gyalogosoknak a kerékpárosok is. A nyílt utakon a kerékpárosok nem igen törődnek a hajtási szabályokkal, hanem a rázós, zötyögős, sáros úttest helyett rendszerint a simára kitaposott gyaloguton hajtanak, hangos csengetéssel kitérésre kényszerítve azokat, akik az apostolok lován igyekeznek távoli céljuk felé. Tükör, ami mást mutat. A közlekedési utak hűséges tükrei a gazdasági életnek. A vasutak, a viziutak és az országutak voltaképpen a gazdasági élet vércsatornái. Amikor a közlekedési utak forgalma növekszik, ez nemcsak azt jelenti, hogy az ország személy- és áruforgalma növekedett meg, hanem azt is, hogy a lakosság átlagos életszínvonala emelkedőben van. Magyarországon közel egy évtized óta csökken a vasutak, a hajók és az országutak forgalma. Helyesebben, növekszik az országutak gyalogosforgalma. Ma más sok-sok tízezer munkás nem vonaton utazik munkahelyére, hanem gyalogol az országúton. A dolgozó tömegek életszin vonalának kétségbeejtő hanyatlását és egyúttal a kormányzat szociális érzéketlenségét jelzik azok a munkáscsoportok, amelyek az országúton vándorolnak. A pénzügyminiszter költség- vetési beszédében azzal dicsekedett, hogy a gazdasági életben a javulás jelei mutatkoznak. Mi ezeket a jeleket nem látjuk és ha a miniszter is egyszer nyitott szemmel belenézne az országutak tükrébe, amely egészen más jeleket mutat, nyilván az ő véleménye is megváltoznék. Az országutak “közössége.” Az országutak népe rendkívül változatos. A vándorló ipari munkás mellé társul szegődött a munkát kereső napszámos és a kubikos. A munkanélküli ipari munkás magánosán vagy másod-harmadmagával vándorol, ők valósággal mesterei az országúti életnek. Tudják hol lehet szállást kapni, hol juthatnak némi kis kenyérhez s tudják, hol, hogy milyen kocsira vagy autóra érdemes fölkér edzkedni . Az is jellemzi őket, hogy nem sietnek. Csomagjuk nem igen van. Praktikusak. Az elődök évszázados vándorlásaiból megtanulták, hogy aki hosz- szu. útra indul, az ne siessen és nagy csomagot ne cipeljen. Lehet a helyzetük akármilyen súlyos, azért jókedvüket nem vesztik el. Értenek a vándorláshoz. A munkát kereső napszámos viszont rendszerint lehangolt, szótalan. Hiszen minden búzatábla az elhagyott földet és minden falusi ház az elhagyott otthont juttatja eszébe. Amikor a tulajdon határában jár, szívesen elbeszélget a társaival az időjárásról, a termésről, a napszámról, az életről, amely ugyan sivár és kietlen. De azért a sok szenvedésért, küszködésért kárpótolja az otthon melege. Az országúton minden lépés nehéz neki. Ahány lépéssel távolodik a falujától, úgy távolodik a földtől, amire mindig vágyott és amitől végtére semmi sem maradt. Otthon lassú járású, az országúton siet. Nem tud kérni, tehát célhoz kell érnie, mire a tarisznya kiürül, űzi, hajszolja a bizonytalanság Kubikosok, akik a vasutakat építették. . . Gyalogolnak azok a kubikosok is, akik megépítették az ország vasutait. Valamikor büszkélkedtek azzal, hogy ők a civilizáció előcsapatai. Ahol megjelentek, ott a mocsarak kiszáradtak, a járhatatlan földutak helyén kőutak keletkeztek. Vasúttal kötötték össze az egymástól távoleső falvakat és vá- hosokat. Mennyire másként látták a jövőt, amikor egy-egy újonnan elkészült pályán az első szerelvény elindult és milyen mélyre kellett zuhanni országnak, népnek, civilizációnak, hogy most a vasút építői — az országutak vándorai lettek. Ma már alig van olyan kubikos, aki vonaton utazik. Hosz- szu libasorban gyalogolnak a talicska szarva között. Az uti- cél: mindig a munka, amelyet hiába hajszolnak, eltűnik mindig, mint a puszták délibábja. Hiábavalók a nagy marsok, hiába gyalogolnak a Tiszától a Rábáig, a Rábától Baranyáig, onnan meg Pestig vagy Borsodig, a vége mindig az, hogy hazajutnak pénz nélkül, betegen, lerongyosodva. így telik el a nyár. Nyáron végigkoldulták (Folyt, a 7-ik oldalon.)
