Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-27 / 938. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^g-y évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 r'élévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders --------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A sztrájk hullám A Bérmunkás nyolc oldalának minden helye, kevés lenne, ha számot akarnánk adni azokról a munkás megmozdulásokról, amelyek ennek az országnak dolgozóit arra kényszeritenék, hogy a munkabeszüntetés, a sztrájk eszközével változtassanak helyzetükön. A sztrájk nagyon is két élű fegyver. Sebzi elsősorban a munkásokat, akik abban részt vesznek, mert attól a kevéstől, amelyek ennek az országnak dolgozóit arra kényszeritették, időtartamára és a most folyó harcok nagyobb részénél a részt­vevő munkások elkeseredésénél csak az elszántságuk nagyobb és ez az egyetlen biztatójuk, hogy az eddiginél jobb feltételek mellett vehetik fel újból a munkát a termelés terén. A magunk részéről ezt nem tartjuk kielégítőnek, mert az ellenfél amellett, hogy anyagiakban sokkal jobban áll és a harcot tovább birja, e mellett a munkások felett azzal az előnnyel is rendekezik, hogy ellentállást jóval a munkások “lázadása” előtt megszervezte, nemcsak az egyes városok hasonló munkáltatóival, de az egész ország ipar mágnásaival közösen. A ma sztrájkban álló munkások nagy részéről ezt nem le­het állítani, sőt azt mondhatjuk, hogy azok nagyszámban még tegnap teljesen szervezetlenek voltak és igy a munkásmozga­lomhoz való tartozandóságuk egyetlen kapcsolata az a kis könyv, amelyett a sztrájk alatt, vagy órákkal azelőtt a kezébe adtak. Ilyen körülmények között a “győzelmes” sztrájk sem jelent biz­tos nyereséget, mert a sztrájknak győzelmeit csak szervezett munkások tudják meg is tartani. Még homály fedi, hogy ennek az országnak hatalmas mun­káltatói, mint az acél truszt, az automobil gyárosok és mind azok, akik mindmáig nemcsak ellene voltak annak, hogy mun­kásaik szervezethez tartozzanak, de ennek a meggátlására a legdurvább erőszaktól sem riadtak vissza, most minden ellent állás nélkül fogadják a munkásaik szervezetbe való állását, ha a kecsegtető üzlet eltűnik a láthatárról, miként fogják régi állspontjukat a munkásokkal szemben érvényesíteni. Milyen biztosítékai vannak a munkásoknak, hogy ez nem következhet be? Mik lehetnek azok a biztosítékok? Bizonyára akadnak hangok, amelyek az Írásos szerződésre hivatkoznak, amelyekben a gyárosok lekötötték magukat a munkások jogainak a tiszteletben tartására. Éppen ez az elgon­dolás az, amely minket arra ösztönöz, hogy már most a harcok közepette világosítsuk meg ezek előtt a munkások előtt is, hogy a tőkés osztály adott szava csak annyira terjed, amíg nekik abból anyagi hasznuk van. Ha ez megszűnik, felborul minden írás, minden szerződés, ha a munkások szervezete laza, nem osztálytudatos, ha nem rendelkeznek azzal a felismeréssel, hogy a munkáltatók minden erejével szemben a dolgozók szoli­daritása, amely a mind egyért és egy mindért elven alapszik, a legnagyobb hatalom. És mert azok a szervezetek, amelyeknek a kebelében a most folyó sztrájkok vannak, nagyon keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a munkások ilyen irányú tanításával, aggodalmaink vannak, hogy a nagy áldozatok árán megvívott sztrájkoknak az általános helyzet javítására nemcsak, hogy kihatásaik nem lesznek, de vissza hatással lesznek azok úgy a munkások hely­zetére, mint egy olyan szervezet kialakulására, amely az ipari unionizmus eszmélyétől telítve, a munkásokkal, a munkásokért harcolhat. Mert évtizedek kellettek, amig Amerika dolgozói a szervez­kedés útjára lépett és ha most nem ismeri azt fel a helyzetének megjavítására való eszközének, nem az okokat fogja keresni, hanem a szervezkedés gondolatát dobja el magától és nekünk idő és fáradságunkba fog kerülni, amig meggyőzhetjük arról, hogy az eszközök, amelyeket használt volt alkalmatlan a mun­káltatóval szemben. Az IWW nemcsak figyeli a sztrájkok menetét, de segíti abban a munkásokat, ugyan akkor minden rendelkezésére álló eszközzel felvilágasitja a dolgozókat, hogy miképpen tarthat­ják meg, miképpen szélesíthetik ki azokat a jogokat, amelyeket már kikényszeritettek a munkáltatóktól. Az IWW tanítása, kell, hogy áthassa a dolgozókat, mert különben összeomlás kö­veti a mostani látszólagos győzelmeket. Hogy néz ki a valóságban az orosz szovjet vörös diktatúra? Ha a történelmet olvassak, megtaláljuk azokat a föl jegy­zéseket annak lapjain, századok sőt ezred évekkel visszamenőleg hogy akkor szintén azokkal a módszerekkel hallgattatták el azokat, akik szót mertek emel­ni a diktátorok ellen, egy jobb és igazságosabb rendszer meg­valósítása érdekében. Most is a jelen időben, mindenhol a mun­kásságnak a szószólói ellen min­dent elkövetnek még attól sem riadnak vissza, hogy kivégez­zék őket, hogy a munkás töme­geket megfélemlítsék. Nincs külömbség, nem lehet külömbséget tenni sehol a föld­tekén. Sőt ott ahol azt mond­ják, hogy a munkások hazája van, ott igen ott, azon vannak, hogy tultegyenek bármelyik más kapitalista ország diktáto­rán, ami nagyszerűen sikerül is nekik (de nem sokáig) és ez történik a legesleg forradalmibb komédiások nagy örömére. Sztálin atya ugylátszik soka1 olvasta a történelemnek azon lapjait, amelyek tele vannak írva azokkal a kegyetlenségek­kel a melyeket a diktátorok el követtek, azokkal szemben, akik a diktatúra ellen szót mer­tek emelni, a demokrácia érde­kében. Sztálin szent atya különös figyelmet fordíthatott, Tiberi­us Caesar cselekedeteire és so­kat tanult belőle. Talán olvas­hatta Jókai Mórnak az “Utazá- egy sirdomb körül” cimü köny­vét is, a melyből a következőket lehet kiolvasni és Sztálin atyá­ra alkalmazni, akárcsak, Tibe­rius Róma volt uralkodójára. “Leírni nem lehet, suttogva elmondani csak a legbizalma­sabb embereknek négyszem- között a rém jeleneteket, miket Róma császárja Capriban végig álmodott.” Igaz, hogy azokat a rémtet­teket amit Sztálin végigálmo­dott, nem a római birodalmban álmodta végig, hanem Szoviet Oroszországban a dolgozók or­szágában. “Tiberiusnak az volt a gyö­nyörűsége, hogy halál Ítéletek* it írjon alá. Tiberiustól mindenki félt és ő szintén félt mindenki­től.” Ki merné azt állítani, hogy Sztálin őszentsége nem-e félel­mében öleti halomra az ország legjobb forradalmárjait? És ki hiszi azt el, hogy Szoviet Orosz­országban a munkásság az, a mely követeli a halálukat, a “bűnösöknek?” Olyan tudatla­nok csak a Sztálin atya hívei lehetnek. Azt mondják a Sztalinka hí­vei, hogy demonstráció volt Moszkvában, követelvén a bű­nösök kivégzését, mintha itt Amerikában nem lettek volna demonstrációk és éppen a Sztá­lin legények vezetése mellett. Ki segít Lewisnak felépíteni a CIO uniont ? — ők ott vannak száz százalékosan! És mi a végcélja a CIO-nak? — a fasizmus! Szóval megismétlik a Német­országban végbement dolgokat, amikor Hitlert uralomra segí­tették. Nem akarom azt mondani, hogy helytelenül cselekszik az a bérmunkás, amelyik olyan gyárban dolgozik ahol CIO unió van, hogy betartozik az unióba. Igen be kell tartozni, de csak azért, hogy azáltal biztosítsa a munkát magának. De ha szer­vez a CIO-ba akkor segíti szer­vezni a fasizmust itt Ameriká­ban. Pár szót a bérmunkásokhoz. Vigyázat bérmunkások! Ne ül­jetek fel semmiféle szélhámos­nak, semilyen politikusnak, még akkor sem, ha vörösre van fest­ve, mert a cél nem egyébb, mint hogy tovább is szívják a vére­teket. Zsurzsa József. NAGYARÁNYÚ SZTRÁJKOK CHICAGÓBAN (Folyt, az 1-ső oldalról.) nyékét tízszeresen visszaveszik a munkáltatók, hacsak megfe­lelő szervezethez nem csatla­koznak a munkások. Ha sztrájk, vagy kizárás merül fel az ön munkahelyén értesítse az IWW központját, melynek cime: 2422 N. Halsted St. Chicago, 111 . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes jarait ama keresek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keik va amennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents