Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-27 / 938. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 27. Nagy veszteségek árán nyomulnak hátrább a felkelők seregei FELE I VÁS! New York magyar munkásai! Testvérek! A fascizmus vérengző banditái hónapok óta tömegesen gyilkolják a spanyol nép békés polgárait. Nőket és védtelen gyermekeket gyilkolnak halomra csak azért, hogy a fasizmus elleni legerősebb védbástyán áttörve uralmukat az egész világra kiterjeszthessék. A spanyol nép hősiesen állta a harcot mindezideig, most azonban a világ munkásosztályának még nagyobb támogatására van szükségük, hogy a fasizmus elleni küzdelmet győzelmesen befejezhessék. E pillanatban nem lehet tétlen senki sem, akiben él a szabadság szeretet eszméje. A new yorki magyar egyletek spanyol demokráciát védő bizottsága. NYILVÁNOS NÉPGYÜLÉSRE hívja meg New York magyarságát, mely március 28-án, vasárnap délután 3-kor lesz A YORKVILLE CASINÓBAN 210 E. 86TH ST; A new yorki egyletek testidetileg vesznek részt ezen a gyűlésen és külömböző egyletek és szervezetek képviselői fogják ismertetni a spanyol forradalom történetét. Belépti dij nincs. Legyünk ott tömegesen! Az egybehívó bizottság. MADRID. — Annak dacára, hogy Franco generális zsoldos csapata valamint a beözönlő olasz tényleges katonaság a legjobb háborús felszerelésekkel ellátva támadja a spanyol munkásságot, az elmúlt héten az uj Spanyolországért küzdők csapata több fronton vissza vonulásra késztette az egyesült fasizta seregeket. Több ízben a lojális csapatok vezették a támadást és összpontosított légi támadásokkal nagy károkat okoztak Francoéknak. Általános a vélemény, hogy Francoék esélye nagyszázalékban megcsökkent Madrid elfoglalására, bár a világ áldemokráciája, amely éppen ezért késik a nagyhangú blokád végrehajtásától, nem szívesen látja a spanyol munkásság sikeres ellentállását. Már hírrel voltunk, hogy a fasizta táborból több olasz katonát fogtak el a lojális csapatok. Érdekes történetet mondanak el ezek az a spanyol földre való kerülésükről. Egybehangzóan azt vallják, hogy miSO. BEND, Ind. — Hetek múltak el a nagy autó sztrájkok után és most újból felkerestünk egy néhány munkást, akik az itteni gyárakban dolgoznak és sajnos egészen máskép nyilatkoznak a “nagy sztrájk, eredményeiről, mint azt a “munkás” napilapból olvassuk. Az egyik Studebaker munkás mondja, hogy a helyzet valóban vei a nagy Mussolini országában igen nehéz munkához jutni, a kormány hivatalban jelentkeztek Abesszíniába való szállításra mint telepeseknek. Ugyanis ilyen szövegű hirdetések jelennek meg Rómában és Olaszország más városaiban. Ingyen szállítják és ingyen kapnak földet és minden felszerelést. A jelentkezőket még olasz földön egytáborba gyűjtik fegyvert adnak nekik és azzal bánni tanítják őket, hogy a “benszülött Abesszin respektálja á fegyveres olaszt, a tekintély emelésére még olasz egyenruhába is bujtatják őket,” amikor hajóba szállásolják. A hajó elindul és nem Abesszíniába, de spanyol földön Cadizban kötött ki és itt már katonai fegyelem volt felettük. A demokrácia európai nagy szószólóinak nem vagyunk kiváncsiak a véleményére, egyedül a Vatikán Városban székelő Szent Atya véleményét szeretnénk ismerni, aki áldását adja arra a zászlóra, amely alá igy toboroznak áldozatokat. megváltozott, mert azelőtt, ha alkalmasnak láttuk az időtt, oda mentünk a pallérhoz és javítást kértünk, most ezt nem lehet csinálni, mert az a shop committee hatáskörébe tartozik. Hetekkel ezelőtt tanácsoltuk e bizottságnak, hogy az idő alkalmas lenne fizetés javítás elérésére. A shop committee azt a választ adta, hogy a gyárnak igen sürgős rendelései vannak, nem szabad azt most zavarni. Az elmúlt héten a shop committee hívott össze bennünket, hogy kezdjünk bérjavitási mozgalmat. Most mi vonakodtunk ettől, mert hiszen tizenkilenc ezer gépet készítettünk el, amelyek a raktárakat megtöltötték és már a munkások közzül többett le is fizettek. Hát ezzel az áldásos szisztémával dolgozik a CIO. És még mondja valaki, hogy lényegében más ez a szervezet, mint a munkásokat ezerszer eláruló American Federation of Labor. So. Bendről többször írtak már nekünk, hogy az ottani gyárakban az IWW-t nem szeretik, sőt egyesek úgy látták, hogy a munkából is kiüldözik őket. Gondolkozzanak csak ezek a munkások is egy kicsit, hogy miért nem szerethetik a gyárosok az IWW-t? A fenti példa is hozzá kell, hogy járuljon a kérdés gyors megfejtéséhez. Az IWW nem a bószoktól kívánja az unió elismerését, hanem a munkásoktól, hogy azok ismerjék meg a szervezetet és annak tanítása szerint vívják meg harcaikat, akkor, amikor arra az idő a legalkalmasabb. Az IWW-val nem lehet a kulli- szák mögött elintézni a dolgozó munkások ügyét és végezetül az IWW a béremelést és a munka visszony megjavítását csak eszköznek tartja a végcél felé, ami a bérrendszer eltörlésével a rendszer megváltoztatására irányul. Ezért a gyárosok nem szeretik az IWW-t és éppen ezért kell a munkásoknak szeretni és szűnni nem tudó kitartással a dolgozók között ismertetni, terjeszteni. Az IWW 510-es folyam hajózási munkásainak ipari szervezete Cleveland, O.-ban 737 Prospect Ave. Room 410, irodát nyitott, hogy a meginduló hajózással együtt a szervezési munkálatok is aktivitásban legyenek. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. Más a véleménye a Studebaker munkásnak és más a szerkesztő elvtársnak GÁZTÁMADÁS Irta. Somló Hedvig. Mindenki el volt készülve már a legrosszabbra és mikor a szirénabugás jelezte, hogy a bombavetők közelednek a város felé, nem tört ki pánik. “Légitámadás esetén — idézték a milliószor hallottakat — mindenekelőtt fő a nyugalom. Kapkodni nem szabad, mert egy elsietett mozdulat az'álarc felvételénél az életünkbe kerülhet.” Nyugodtan felcsatolták az álarcokat, szétnéztek a lakásban, mit kellene még levinni a bombabiztos pince-fedezékbe, esetleg kártyát vagy dominót, mert az ember sohasem tudhatja, meddig tart egy ilyen támadás és a pincében ülni unalmas dolog, bár a modern házak pincéi igazán minden elképzelhető komforttal fel vannak szerelve. Ezer és ezer háztömb millió lakosa ugyanazokkal a betanult, ütemes, nyugodt mozdulatokkal csatolta fel az álarcot. — Hát veled mi lesz? — kérdezte Pétertől az apja. — Mindnyájan készen vagyunk már, te még meg se moccantál! Tulké- nyelmes vagy, fiam! — Nincs álarcom — mondta Péter nyugodtan. — Micsoda? — szörnyedt el az egész család. — Nincs álarcod? Hát hová tetted? — Kidobtam — mondta Péter és mosolygott. A legutóbbi védelmi gyakorlat után kidobtam. Fölöslegesnek tartom. Utálom. — Péter, fiam, miket beszélsz — kiáltott az anyja. — Nem arról van itt szó, hogy utálod vagy szereted, hanem az életedről. Nézd, itt van egy fölösleges álarc, a múltkor vettem a városban, állítólag egészen kitűnő szerkezete van. Vedd fel gyorsan és gyerünk. — Köszönöm — mondta Péter csendesen —, nem kell, nem megyek. A család megkövültén állta körül. Péter idegenkedve nézte őket. Komikusak és borzalmasak voltak, minden emberi formájukból ki vetkőzi ette őket a gázálarc. Ijesztő és esetlen csőrös-ormányos állatok álltak körülötte. Csak a szemük volt emberi és ismerős. “Ezek a szüleim és testvéreim?” — kérdezte magától borzongva. >— “Ezek a rémek? És miért bújnak emögé a szörnyű álarc mögé ? Lehetetlenség, hogy tényleg bomba ve tők jöjjenek, nem hiszem, — képtelenség. Ez nem háború, ez egyszerű féregirtás ! Nem lehet, nem tudom elhinni, hogy idáig süllyedjünk. Hogy az egyik félnek nem marad más védekező módja, mint hogy elbújjon és megvárja, amig eloszlanak felette a gázak. Nem. Ijesztgetés volt az egész, az iskola, a gázvédel- mi előadások, a gyakorlatok, — minden. És ez most vaklárma.” — Fiam — az anyja valahogy megérezte, hogy elborzadt az álarcos arcoktól, lecsatolta a magáét és úgy beszélt hozzá. — Nézd, én tudom, hogy te sohasem hitted, hogy egy ilyen támadás lehetséges, lehit, hogy neked lesz igazad. Talán csak vaklárma az egész. Ki akarják próbálni, fel vagyunk-e készülve veszedelem esetére. De az én kedvemért — vedd fel az álarcot és gyere. Péter megkönnyebbülten nézte az anyját. így igen, igy értette, mit mond. Emberi arc fordult feléje, nem egy hangyász csőrös ábrázata. Elmosolyodott és megsimogatta az anyja arcát. — Menjetek csak nyugadtan — mondta —, valamit keresek még itt az íróasztalon, ahogy megvan, lemegyek utánatok. — Talán megvárlak — mondta az anyja tétovázva. — Nem, nem, menj csak. Látod, apa idegeskedik már, a lányok is félnek. Azonnal jövök én is. — Hát akkor ne időzz soká — az anyja feltette az álarcot és megfordult. — Gyerünk! Péter megvárta, mig becsukódik utána a lakás ajtaja, aztán odament az Íróasztalhoz, leült és írni kezdett. “Ne haragudjatok — irta —, hogy nem mentem le utánatok a pincébe, de nem tudtam. Még most is hiszem, hogy vaklárma az egész és akkor nem alázom meg magam önmagam előtt, hogy bebújjak egy lyukba, mint valami megriasztott állat és ott várjam meg, amig elvonul fejem fölött a vihar. Ha pedig — amit nem hihetek, mert jobbik énem tilta-
