Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-13 / 936. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 13. HARC A TERMÉSZETBEN Junior Column SIT-DOWN STRIKE (Folytatás.) Nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a szerepet, ame­lyet az ivari kiválás az utóbbi időben játszott. A szakálltalan fajtáknál tudvalévőén a férfi­ak arra törekszenek, hogy a csú­nyának tartott szőrt az utolsó szálig elpusztítsák arcukról, holott a szakállas férfiak a leg­nagyobb büszkeséggel hordoz­zák szakállukat. Az is lehetsé­ges, hogy a hosszú ideig foly­tatott szokás, hogy a szőrt el­távolítják, végre átöröklő ha­tást hozott létre. A szakáll és testszőr kitépésének szokása az embernél valószínűleg akkor keletkezett, amikor már valami módon a szőrök kissé elsatnyul- tak. Nehéz megállapítani, hogy a haj számos fajtánál mint lett olyan hosszú. Valószínű, hogy torzszülőinknek nem volt hosz- szu hajuk, ezt tehát csak ké­sőbb szereztük. Ezt bizonyítja a haj erős különbözősége a kü­lönböző fajták között. A néger haja egyszerű göndör szőrpárna, nálunk pedig jó hosszú, Ameri­ka benszülötteinél pedig nem ritkán a földig ér. Valószínű­nek látszik, hogy a hosszú haj- diszt is az ivari kiválás utján szereztük. A legtöbb fajnál a két ivar szin tekintetében nem tér el, vagy csak igen jelentéktelen módra, s igy a legjobb bizonyí­ték arra nézve, hogy a bőr szí­ne az ivari kiválás utján mó­dosult, hiányzik. De tudjuk, hogy a bőr színét valamennyi fajtájú ember a szépség égyik fontos elemének tekintette, úgy hogy ez az ivari kiválás utján szintén módosulhatott, amint ez az alsóbbrendű állatoknál szám­talan esetben megtörtént. Ha az emlősöknél a két ivar egy­mástól színre nézve különbö­zik, akkor a him sötétebb, mint a nőstény; és csupán az átörök­lés alakjától függ, hogy egyik vagy másik szin mindkét ivar­ra, vagy csupán csak az egyik­re öröklődik át. Minthogy a kü­lönböző emberfajták újszülött gyermekei bőrük színére ko­rántsem különböznek annyira egymástól, mint a felnőttek, jóllehet testük még teljesen szőrtelen, azért ez némi bizo­nyíték arra, hogy a különböző fajtáknak a színezete a test el- szőrtelenedését követő időszak­ban jött létre. Ennek pedig az emberiség történetének igen ré­gi korszakában kellett megtör­ténnie. Mindezek alapján feltehet­jük, hogy a férfi a nőhöz ará­nyított nagyobb termetét, ere­jét, bátorságát, harciasságát és erélyét az ősidőkben szerezte és később ezt növelte, főképpen a versengő férfiaknak a nők birtokáért vívott harcai követ­keztében. A férfi nagyobb szel­lemi ereje valószínűleg a ter­mészetes kiválógatódás eredmé­nye, amelyhez a szokás átörök­lődő hatásai járultak. Mert a legderekabb emberek érték el a legnagyobb sikert a saját maguknak, feleségeiknek és utó­daiknak megvédésében és a ró­luk való gondoskodásban. Való­színű, hogy törzsszüleink a szakállukat diszesség céljából kapták s hasonlóképpen a nők is nyilván ivaruk diszessége kedvéért vesztették el szőrme­züket, csakhogy ők e jellem­vonásukat majdnem egyformán mindkét ivaru ivadékaikra át­származtatták. Valószínű, hogy a nők még más tekintetben is módosultak ugyanily célból és ugyanily eszközökkel, úgy hogy a nők kellemesebb hangra tet­tek szert és szebbek lettek, mint a férfiak, azt pedig tud­juk, hogy a szépség érzete mi­lyen fontos szerepet játszik a létért való küzdelemben. Figyelmet érdemel még az is, hogy az emberiségnél az ivari kiválásra nézve a körülmények sokkal kedvezőbbek voltak ab­ban a korai ősi időben, mikor az ember éppen emberi rangra jutott, mint a későbbi idősza­kokban s valószínű, hogy az emberfajták, amennyiben az ivari kiválást tekintjük, már ebben a távoli korszakban kü­lönültek el. (Folytatjuk.) A new yorki egyle­tek a spanyol forradalomért A new yorki egyletek spa­nyol demokráciát védő bizottsá­ga csak alig párhetes működé­sével megmozgatta az összes magyar egyleteket a spanyol népfront támogatása érdekében. A bizottság legutóbbi gyűlésén egy hatalmas nyilvános nép- gyülés előkészítő munkája lett elintézve. A 86-ik utcai York- ville Casinó tágas helyisége van kibérelve március 28-ra, (vasárnap délután) amikor a népgyülésre az egyesületek tes­tületileg vonulnak fel. Tiltakozó demonstráció lesz ez a népgyülés a fasizmus ter­jeszkedő veszélye ellen, meg­mutatva a néptömegeknek, hogy csak egységesen megszer­vezett erő lehet az, mellyel a néptömegek közös érdekeit meg­védelmezhetik. Már elkészültek a spanyol forradalmat magya­rázó és a népgyülési felhívást tartalmazó röplapok, melyek át­vehetők a Bérmunkás Otthon­ban 1351—3d Ave. és a Mun­kás Otthonban 350 E. 81st és bronxi munkás klub helyiségé­ben Prospect és Westchester Ave. A bizottság ezúton is kéri a munkástársakat, hogy jelent­kezzenek a röplapokért és osz- szák ki azokat ismerőseik kö­zött és az összes magyar össze­jöveteleken. A legközelebbi bi­zottsági gyűlés március 12-én, péntek este lesz. A sit-down strike had been called unexpectedly in one of numerous manufacturing plants. The many wives, sweethearts, children, friends, etc., were gathered in the street outside the iron fencing — some lougli- ing, joking — others anxious just a little frightened. Ed Mosch was reassuring his wife. Half-laughingly he told her it would be over in a few hours and that he didn't need the blankets she had brought — besides they would be cold at home without them. She left the blankets, however, and a bowl of hot soup. Two weeks had gone by now; Ed was very tired. The men had elected him as head of their group. Each mealtime he had to go up and down six flights of stairs, endlessly, until all his men were fed. The game-leg he got in the war was acting u.p again and stair­climbing wasn’t exactly good for it. Then, too, tight quar­ters — hard floors — insuffi­cient straw — inadequate sanitary facilities — ugh, the place was crawling! The men’s tempers were run­ning short, too! They had tir­ed of card pleying, the dart board had lost its attraction and now a run-way between two buildings was used for skating. Boxing begun in play had ended disastrously as close association had started enmity. The worst of it was that his wife hadn’t come for the past three days and he was very worried. The last time she had been there a cold rain was fal­ling and her old cough had re­turned. Suppose she was sick and needed him! Helen Mosch was sick. Their little house was enveloped in a cold, chill, fog coming in from the river. The little stove in the kitchen was black — (Folyt, a 7-ik oldalról.) lyénvalók, csak esetleg a bün- testést kiszabó műszaki taná­csos éppen nem tudja az oko­kat belátni. Megtörtént már iiz is, hogy a gyárudvaron az önt­vényeket kocsin toló munkások kénytelenek voltak megállni, hogy a síneken szembejövő ko­csit bevárják. Ekkor jött arra Hritz ur, aki a várakozó mun­kásokat azon a címen, hogy ‘‘a napot lopják,” fejenként 2 pen­gőre megbüntette. Magyarázat nem használ semmit, sőt azzal a veszedelemmel jár, hogy “föl­jebb valójával való tiszteletlen the empty coal bucket along­side it a mute protest as to the reason. Helen sat u.p in her bed — thin, nervously quick fingers knotting red knitting wool. A sigh escaped her lips, (she was thinking of her husband,) unconsciously she noted the wool would not be enough for the cap she was making the daughter who sat wrapped up at the foot of the bed. The men had to be at the plant — they had to stick to­gether to win this strike — she realized that . . . but suppose their child got sick, too, then what . . . Red-brown eyes — eyes with a perpetual look of sad­ness — but which now held a twinkle, looked at a smiling, grubby-faced, roguish lass. Her little coat was patched and tom, her stubby shoes were scuffed and worn, one chubby knee out from ragged hose for all the world to see. Sues a shabby child, and sweet! The partly- made red knitted hat over which her mother’s hands had toiled was set jauntily on the brown, curly head. She skipped along the cobb­led street and held chapped, unmittened fingers over a wood fire in a swaying busket hanging from the handle of a push cart. Ed Mosh had had to come home and now he had collected old newspapers which he would try to sell and wood for the little black stove in the kitchen. Six long weeks the strike had lasted. Now that Helen was better, he would have to return and help keep the vigil. They hadn’t starved yet even if the wolf had stuck his nose in the door. He set his lips grimly... the WORKERS WERE GOING TO WIN THIS STRIKE!!! Anne Zsamar. viselkedés címén” még súlyo­sabb büntetésben részesülnek. Ezek ellen az állapotok ellen senkihez sem lehet panaszra menni, mert panasz csak szol­gálati utón terjeszthető elő, te­hát ugyanannál kell panaszt tenni, aki ellen a panasz szól. A munkások csak egymásnak panaszkodnak, de egyre töb­ben lesznek azok, akik tudják, hogy merő panaszkodással nem lehet ezeken az állapotokon ja­vítani. Siránkozással a munkás­ság még sohasem javította meg a sorsát, hanem csak erejének és értékének öntudatos fölis­merésével. A diósgyőri vasgyár robotosai között Olvasás után adja apunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents