Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-13 / 936. szám

1937 március 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal NEM LESZ ACÉL-IPARI SZTRÁJK PITTSBURGH, Pa. — Az utóbbi hetekben bizonyos aggo­dalommal tekintett mindenki aki valamelyes formában pro­fitot húz az acél iparból a kö­zelgő sztrájk elé. Az acél tele­pek környéke szerte az ország­ban a munkásgyiilésektől volt hangos és ismerve az acélbárók hajthatatlanságát és az union elleni gyűlöletét, biztosra vette mindenki, hogy a történelem legnagyobb és legvéresebb har­ca előtt állnak az acél ipari munkások. Nem ok nélküli ezen feltevés. Mert az acélbárók tényleg ké­szültek a harcra. Már eddig is nagymennyiségű muníció és fegyver van elraktározva az acéltelepek belsejében. Sok he­lyen erős, szöges drótkerítése­ket húztak a gyárak körül és a gyilkoló eszközöket nyíltan szál­lították a telepekre. Mindezek azt bizonyítják, hogy az acélbá­rók véres ellentállásra készül­tek. Ezek után, “mint derült égből jövő villám csapás” jött a hir, hogy az acél ipar legha­talmasabb vállalata, a Carnegie- Illinois Steel Corporation meg­egyezett az Amalgamated As­sociation of Iron, Steel and Tin Workers szervezettel, mely az acél iparban erélyes szervezési munkát végzett a Committee for Industrial Organization égisze alatt. A megegyezés eddig nyilvá­nosságra került feltételei: A Carnegie-Illinois Steel, elisme­ri az AAofIS and TW szervese- tét, mint a szervezet tagságá nak szószólóját; Március 15-től kezdődőleg 10 cent órabér javi tásban részesülnek a munkások, melyszerint a napi 8 órai mun­káért a legkisebb bér 5.00 dől lár lesz. A heti munkaidő 40 óra és minden túlóráért másfél- szeres bér fizetendő. A Carnegie-Illinois Steel tele­pein történt megegyezést köve- tőleg az acél ipari érdekeltsé­gek egymásután jelentették be a bér javításokat. A pittsburghi kerületben a US Steel, Jones & Laughlin, Pittsburgh Steel és néhány kisebb vállalat, össze­sen 140,000 munkás: a chica­gói kerületben a Carnegie-Illi­nois (US Steel) Inland Steel, Republic Steel, Youngstown Sheet and Tube és kisebb füg­getlen vállalatok 75,000; Yo­ungstown kerületben: Republic Steel, National Steel, Youngs­town Sheet and Tube, Sharon Steel és mások 100,000; a phi­ladelphiai kerületben: Bethlen Steel és mások 66,000; buffaloi kerület: Bethlehem Steel és mások 28,000; a clevelandi ke­rületben: National Steel, Otis Steel és mások 33,000; detroiti kerület: Ford-Great Lakes Steel 16,000; Birmingham kerület: US Steel és mások 28,000; a St. Louis kerületben: US Steel és mások 100,000; a nyugati ke­rületben : Colorado Fuel and Iron, Columbia Steel 18,000 és szerte az országban levő kisebb vállalatok 11,000 munkást al­kalmaznak. Az itt felsoroltak összesen több mint 550,000 munkást alkalmaznak és az ed­digi jelentések szerint azoknak háromnegyed részére vonatko­zik a bér javítás. A szervezet­tel eddig csak a Carnegie-Illi­nois kötött egyezséget, de mivel ezen vállalat foglalkoztatja az acél ipar munkásainak csaknem kétharmadát, várható, hogy a kisebb társaságok követni fog­ják. Ismerve az acél ipar urainak mérhetetlen gyűlöletét a szer­vezet ellen, szinte gyanakvóan nézünk körül, hogy hol van a csapda felállítva, melybe bele esünk? Tényleg ilyen egysze­rűen nyugszanak bele az acél ipar fejedelmei, hogy ezután már szabad lesz szervezkedni az acél telepeken ? Hogy az acél ipari munkásoknak ezután már “ünnepjük” is lesz minden hé­ten? Vagy ha dolgoznak 40 órán felül másfélszeres bért kapnak? Olyan váratlanul jött az egész, hogy szinte kételked­ve fogadjuk, hogy az acél ipar rabszolgái is valamennyire em- beriebb életmódhoz jutnak. Ép­pen ezért figyelmeztetjük az acél ipar munkásait, hogy ne bizakodjanak el, mert a meg­egyezés egy évre szól és ha az eddigi eredményeket javítani akarják egy év múlva oly ha­talmas szervezettel kell rendel­kezzenek, amely minden kétsé­geit kizáróan diktálhatja a fel­tételeket az acélbáróknak. Mert kutatva az okokat, amelyek az acél ipar urait engedékenység­re kény szeritette, úgy találjuk, hogy nem egészen a szervezett erő játszott közre a most elért eredményeknél. Ugyanis tudott dolog, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya több százmilliós dollár értékű vas termékre ad rendelést, hadihajók, hidak, utak és egyébb építkezésekre és ezen rendeléseket csak oly vállalatok kaphatják, melyek munkásaikat összhangba alkal­mazzák a kormány feltételei­vel. Ezen feltételek egyike a 40 órás munkahét; megállapított minimális munkabér és hogy a munkások “szabadon” választ­hassák meg, hogy mily szerve­zethez akarnak tartozni. Tehát ezen megegyezést rideg üzleti érdek hozta létre, oly számítás­sal, hogy azokból a sok száz­milliókból úgyis marad bőven profit a vállalatnak. A jövőre való felkészülés sokkal tökéle­tesebb szervezetet követel, mely csak a forradalmi EGY NAGY SZERVEZET lehet. Tudósitó. “Amerika nem lehet semleges” Azokat, akik alaptörvények vagy hagyományokról beszélnek a társadalmi események megvi­tatása és intézései nyomán, azokat kiábrándítja Nicolas Butler Murray, a new yorki Columbia Egyetem elnöke, mint a Carnegie nemzetközi béke- alapitvány egyik osztálya je­lentésének megszerkesztője. Tudnunk kell, hogy a neve­zett intézmény alapitója az amerikai Carnegie acéltelepek megalapítója volt, azzal a cél­zattal, hogy a háborúk kiküszö­bölésével a népek és nemzetek békéje uralkodjon mindenütt. Ismeretes az amerikai fel­fogás a háború előtt, hogy Ame­rikának távol kell tartania ma­gát az európai országok vere­kedésétől. És mi történt? A tő­ke, a nagy üzlet bele vitte ezt az országot is a háborúba. Murray az idézett jelentés­ben azt bizonyítja, hogy ez az ország nem maradhat meg a ti­zenkilencedik századbeli világ­nézeténél, hanem alkalmaz­kodnia kell a huszadik század kívánalmaihoz, ami azt jelenti, hogy Amerika nem lehet semle­ges a más országok és más nemzetek ügyeivel szemben. En­nek bizonyítására idézi az 1928-ban megtartott béke kon­ferenciát, amelyen 43 nemzet South Byron, N. Y.-hoz közel a New York Central vasút 42 szenet szállító kocsija ki­siklott. A munkások százai dolgoznak a hatalmas szénfömeg eltakarításán. elvetette a háborút, amelyek azóta nemcsak önvédelmi, de hóditó háborúkat is viseltek. A háborút meg kell és meg­lehet szüntetni, de nem a mai rendszer kereteiben. Ott a hol a termelés haszonra, piacok hó­dítására történik, ott a sem­legesség, mint Murray profesz- szor mondja csak önámitás. A bérrendszer eltörlésével, a ter­melésnek a szükségletekre való átszervezésével fog megszűnni a háború esélye is. Ennek a leg­önfeláldozóbb harcosa az IWW. Tennesseeben újság nem fog megjelenni Az állam szenátusa törvény­be iktatott egy javaslatot hogy azon újságíró, aki valótlan dolgot ir meg, az az állam terü­letén többé újságírással nem foglalkozhat. Az uj törvény mégszigorubb a laptulajdonosá­val, mert a lap kiadásától lesz eltiltva az a laptulajdonos, aki valótlan dogot enged a lapjában kinyomatni. Ha ezt a törvényt ténylege­sen be is tartanák, úgy Ten- nesseben újság nem jelenhetne meg, mert hiszen a polgári lap minden mondatáról beigazolást nyerhet, hogy az valótlanság és hogy csak egy kisebbség ér­dekét szolgálja a népek jóléte, boldogsága ellen. A két bányász unió nem tud megegyezni Hírrel voltunk, hogy a prog- ressivek illinoisi kerületében Lewisék egy néhány progressi­ve ember megvásárlásával a két rivális szervezetet ismét összeakarták hozni, különösen Lewis gépezete nagy pénzt is áldozott most erre. Mint hírlik az akció teljesen felborult, mert olyan “kommu­nista” féle egységesítés lett volna a cél, vagyis, hogy a progressivek hagyják fel a kü­lön uniójukat és lépjenek be az UMW-be. A progressivek, akiknek ma sincs bizalmuk a központi gépezettől kinevezett kerületi tisztviselőkben vissza utasították az ajánlatott és tel­jesen megsemmisült az ily irá­nyú akció.

Next

/
Thumbnails
Contents