Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-06 / 935. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 6. A spanyol parasztság társadalmi vágyódását a he yes szervezkedés mozdítja elő A kezdetleges fejlődés után, az emberiség két különböző részre fejlesztette magát ki a gazdasági és társadalmi téren. A parasztság a földnek megművelő j évé válott, a kézműves az ő szerszámaival dolgozott, a kiskereskedő pedig a fent említetteknek termékeit értékesítette, mig a falvakban és városokban szervezett bizottság, avagy másnéven elöljáróság volt a központja a társadalmi életnek. A másik része vagy fajtája az emberiségnek, agrár földbirtokosok, ipari mágnások, nagy- kereskedők és bankár feudalis- ták, kik együttvéve monopolizálták az összes iparokat, a feu- dalisták fattyuiból megszervezett fegyveres katonaságot, mely rájuk vigyázott, az állam szolgáltatta. A centralizált állam politikai bürokrácia háta- megett a feudalistákon kívül, ott állt a papságnak is minden árnyalata. Két ellentétes osztály állott egymással szemben. Az egyik, kik a kezükben tartották az élet összes javait, élvezték az élet gyönyöreit, kezükben tartották a társadalom gépezetét. Mig viszont a másik rész, kiknek a munkaerejükön kívül más eladni valójuk nem volt, igy ez az osztály nem birt gyökeres tagjává vállni annak a rendszernek, ha bár ez a két ellentétes osztály évtizedeken keresztül egymás mellett élt, de a súrlódás azért állandó volt, mert csak az egyiknek kellett a másikat eltartani. Dolgozni csak a munkásságnak kellett, hogy a kiváltságos henyélő osztálynak profitot hajtson. Ezért lett vége a társadalmi békének. Az elnyomott emberiség lázadni kezdett, a társadalmi felszabadulásért folytatott reformharc, forradalomba csapott át. Az igazi szocialisták célja. Minden ország elkerülhetetlenül, megszüli a saját nézetét, munkásmozgalmát, taktikáját a társadalmi harcnak. Az ellentétekből és különböző árnyalatokból kimagaslik egy általános nézet. Senki sem érez jobb nemzetközi jóakaratot az össz- emberiséggel szembe, mint az, igazi szocialisták, persze csak úgy, ha az egyén szabadon és logikusan tud gondolkozni, ha az ő lokális szocialista nézete nem befolyásolja a nemzetközi nézetét, hanem segíti a munkásság harcát mindenfelé, ha az ténylegesen a reakció ellen irányul, az emberiség felszabadulásáért. Ez a gondolkodás, sok tapasztalatok folytán az utóbbi években, már kezd országról-or- szágra terjedni, persze elejét veszi annak a dogmatikus veszélynek, mely azzal ámította a még kevésbbé gondolkozó munkásságot, hogy az egész világ munkásságát egyforma eszközökkel kell megszervezni. Sajnos, de egy ilyen szerencsétlen világnézet propagálása már megtörtént, amit a maga kinevezett dogmatikus és fanatikus vezérek minden alapnélkül akartak a munkássággal elhitetni, hogy ami lehetséges nekik, az jó lehet mindenkinek. Ezzel a törekvésükkel a gyűlölet minden árnyalatát az emberiség közzé vetették, ahelyet, hogy a közös megértés intelligenciáját forrasztották volna egybe, a már megértő humánus emberiségnek, ama nagy harc érdekében, a társadalmi igazságokért. A spanyol munkásság harcának tárgyalásánál, egy ilyen előzetes magyarázatra talán nem is volna szükség. És csak azért közöljük ezt le, hogy az olvasó megláthassa, amennyiben a fentnevezett tévedések még olyan embereknél is megtörténtek a múltban, kiknek a lefektetett szocialista eszméjét az egész világ munkásságának nagyrésze követte mindaddig, amig a világ események be- nem bizonyították az ellenkezőjét. A spanyol helyzet azokat igazolja, kik abban az időben is szemben áltak ama állítással és akik a jelenlegi spanyol alakulatokat is félre szeretnék magyarázni. A spanyol parasztság bizalma. A tizenhatodik századtól fogva, Spanyolországban a mező- gazdasági nyomor, a legkegyetlenebb volt. A spanyol paraszt kizsákmányolása és az arany értékesítése az amerikai piacon, a spanyol arisztokratáknak, luk- szus életmódot biztosított, de ugyan akkor a városi munkásság is alkalmazást nyert. A földkérdés Spanyolországban a tizennyolcadik században előtérbe került, melyre kaptak is ígéreteket. Azonban végre nem hajtottak semmit. A gazdag földbirtokosok uralták a törvényeket, mint törvényszéki arisztokraták és magas tisztviselőkként szerepeltek. Nem kellett annak sok idő, hogy úgy a parasztság, mint a munkásság meglássa azt, hogy rajtuk senki nem akar segíteni és nekik csak saját magukra kell támaszkodni minden tekintetben. Sem a papság, sem a politikusok nem tudták őket befolyásolni, mert keresztül láttak azoknak egyéni törekvéseiken. A CNT és FAI térhódítása. A saját felszabadulásukhoz való bizalom mindenkiben megvolt, kétségtelenül megvoltak győződve, egy szervezett erő szükségességében. Úgy a CNT mint a FIA-ol szemben legnagyobb bizalmuk volt, mely szervezeteknek tanítása mély gyökeret vert közöttük. Ha bár ehez hasonló tanítások, már kilencven évvel ezelőtt is voltak a parasztság között. Azon időbeli szervezetüket, Communis- mo Lirbertario név alatt ismerték. Cabet-nek egy könyve, át lett fordítva spanyolra, melynek a neve, Cabet’s Icarian Communism volt, melyből az írástudatlan parasztoknak, szoktak felolvasást tartani. Sokat lehet arról olvasni és hallani, hogy Spanyolországban az emberiségnek, egy nagy százaléka, írástudatlan. Ezzel szemben azonban egyet le kell szegeznünk, ez pedig az, hogy az anal- fabétaságot ellensúlyozták azok, kik írni és olvasni tudtak, mert az üzemekben, valamint házaknál és a falukban felolvasásokat tartottak. Titkos gyűlésekre jöttek össze tömegesen, ahol az újságokból tartottak felolvasást. Hogy Spanyolországban ennyi írástudatlan volt, az csak az iskolák irányításának tudható be, ami teljesen a papok kezében volt és a szülők nem akarták a gyerekeiket a kezük közzé adni. A felnőttek között, többnyire saját maga képezte ki magát és ahol lehetséges volt, ott radikális magán iskolákat állítottak fel, még Francisco Ferrer előtt, aki szintén sokat harcolt a magán iskolák felállításáért a gyermekek részére. Elválasztották a városi munkásságtól. A parasztságot az országnak egy nagy területén, teljesen elválasztották a városi munkásoktól és úgy az állam, mint a föld- birtokosok, mind ellenséget láttak bennük. Ez arra kényszeri- tette őket, hogy lokálisan állítsanak fel előharcosokból álló bizottságokat, kik a helybeli agitációt végezték és előkészítsék a parasztságot a forradalomra, avagy bármilyen megmozdulásnak a támogatására, mely forradalmi célokat szolgál. Saját maguk intézték itt a védelmi ügyeiket is, a rettenetes elnyomatással szemben. A városi munkásságon kívül, senki más barátjuk nem volt mint a Communismo Libertario szervezetük. A földesurakat az állam és azoknak zsoldosait mint ellenséget tekintették, kik nagyon sok esetben kegyetlenül összeverették őket a felbérelt gengszterekkel és a kivezényelt katonasággal. Dacára annak, hogy a föld megtermett mindent bőven, a földmunkások és a parasztság mégis a legnagyobb éhenhalásnak volt kitéve. Nagyon sokszor az is megvolt tiltva tőlük, hogy a falut elhagyják, avagy szürkület után kimenjenek a lakásból, mert a földbirtokosok attól tartottak, hogy esetleg fognak szabottá- zsolni vagy felfognak lázadni. A parasztság saját kezébe veszi ügye intézését. A nehéz munka melletti éhezés még jobban elősegítette a spanyol parasztságot, hogy azt a forradalmi ideát, melyet évtizedeken keresztül tanult, gyakorlatba vigye. A spanyol parasztság határozottan tudta, hogy mit akar és éppen ezért volt bátor harcolni az érdekében, szervezni az erejét a pillanatra. Várta, hogy az ellenség fegyveres ereje egy kissé meggyengüljön, hogy a szabadság fokmérője egy kissé egyenlő legyen és azután a munkásság szolidaritása, a reá eső részt elvégzi. Sem a tizennyolcadik század változása, sem 1931-iki választás eredménye, már nem volt jó, de ez a változás, egy kissé mégis meggyengítette a hatalmat és a parasztság ekkor kezdte meg saját ügyének intézését. Ekkor vette kezdetét a célfelé törekvés eszméjének, a gyakorlatbani megnyilvánulása. Az évszázadokon keresztül sanyargatott, elnyomott, éhezte- tett nép bosszúja itten tört ki, ami nem volt más mint, hogy barátságosan összefogtak, egymással cooperálva hozzáfogtak a földek kollektiválásához. Az ellenség nagyon sok helyen készen állott, hogy a parasztság ezen szándékát meghiúsítsa, igy több helyen véres összecsapások és kivégzések voltak. A parasztság azonban szintén megtanulta, hogy hogyan kell visz- sza ütni. Az ellenség mindent elkövetett, hogy a parasztság törekvését letörje, de nem sikerült. A parasztság ezzel, újabb reményekkel telt el. Amidőn egy- egy falu népe, az összes gazdasági felszerelésüket magukkal vitték, amidőn kimentek a földet lefoglalni, ami éveken keresztül műveletlenül állott, nem vöt erő, amely őket, eme direkt akciótól vissza tudta volna tartani. Ez a cselekedet az egész országot újjá élénkítette, mert látták, hogy a föld kérdést, direkt maga a parasztság intézi el. Lázadás Cataloniába, Andalusia és Aragonban. Ezekben az években, Figolo, Cataloniába, a bányászok is megpróbálkoztak, a rabszolgaság láncának összetörésével és a hegyek között kitűzték a (Muni- cipio Libre) szabad kommunizmus zászlóját. A parasztok és a városi munkásság mindég jó barátságban volt egymással, nem úgy mint más országokban, ahol a legnagyobb megvetéssel voltak egymás iránt. Spanyolországban csak egy cél vezette az összes munkásságot, hogy a társadalmi elnyomatás alól felszabaduljanak. Akár ők győztek, vagy ha őket legyőzték, egy pár nap múlva ismét csak ujult erővel fogtak a harchoz. A spanyol munkásság nem ismer csüggedést. Nevezetes megpróbáltatások voltak 1932—33-ban, Catalonia, Aragon és Andalusia területein, azoknak az elbeszélése szerint, kik a harcban részt vettek, ezen tartományok lakossága, már akkor megvoltak érlelve egy korlátlan társadalmi rendszerre, nem tűrtek meg semmilyen dik- tátori kommunista, vagy hasonló szoviet rendszert. A kolek- tivált területeken a legnagyobb megértéssel végezték a munkát, mint szabad emberek válvetve dolgoztak a közérdekért. Az 1933—35-ben a reakció ismét lábra kapott. Az 1936. februári választások, egy újabb forduló pont elé vitték a spanyol munkásságot. A liberálisok és radikálisok megválasztása nem hozta meg azt, amit a nép várt a föld reform terén. Ennek dacára semmit nem tettek ellene. Abban a reményben adtak alkalmat az uj kormánynak, hogy később, talán fognak intézkedni. Mind ezen békés várakozás dacára is, julius 19-én, az ellenforradalmi tábor fellázadt, hogy a békés hangulatú kormányt a munkássággal együtt megsemmisítse. A fasizta lázadás alatt, a falvakba bevonult katonák,
