Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-13 / 932. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 13. Az árvizokozta szenvedé­sek még fokozódnak Az a bűnös könnyelműség, amely a kormányzatot terheli a folyók mellett épült városok és lakosság védettlenül hagyá­sában az utóbbi évek árvíz pusztításaival szemben, még egyre szedi az áldozatait vala­mint anyagiakban nagy káro­kat okoz. Az Ohio folyó az eső­zések és havazások következté­ben még mindég emelkedik és a hirtelen emelt gátak képte­lenek megtartani a medrében. A legnagyobb veszély az Ohio folyó és Mississippi fo­lyók egyesülésénél mutatkozik és az ott elterülő Cairo város­kát a teljes elsöpréssel fenye­geti. A városból minden élő lel­ket kitelepítettek és a mentő osztagok éjjel-nappal a gátak emelésén dolgoznak. A több mint kétszáz halott, amelyet eddig az árvízzel kap­csolatosan jelentenek, nagy­“Hogyan civilizálja Franco Spanyolországot“ (Folyt, a 3-ik oldalról.) tálán vérlázitó kegyetlenséget követték el, nem méltók arra, hogy mint illetékesek elisme­rést nyerjenek bármely ország­tól. A madridi ügyvédi kamará­nak igazgató testületé kimond­ja a világ testvériség ítéletét és biztos abban, hogy kiálltása megrázza az egész civilizált vi­lágot. Eduardo Ortega Y. Casset, igazgató. Luis De Zubillaga, titkár. részt Kentucky államból került ki. A jelentések szerint a Frank- fórt, Ky. állami fegyházban sok rab megfulladt a betóduló víz­ben. A Bérmunkás olvasói előtt nem ismeretlen ennek a bör­tönnek a neve, mert itt tartot­ták esztendőkig fogva High­tower és társai bányász mun­kástársakat a bánya bárók frame upja alapján, ahonnan egyrészüket karácsonykor volt egy esztendeje az IWW-val mű­ködő Védelmi Bizottságnak si­került szabadlábra helyeztetni. Még nem kaphattunk értesítést, hogy a börtönbe betóduló viz áldozatai között nincsennek-e a munkástársaink, akiknek ügyé­ben a General Defense folytat­ja a kiszabadítás munkáját. NEW YORK! FIGYELEM! Az IWW new yorki csoport­jának legújabb határozata foly­tán, a gyakori szinielőadások és táncmulatságok helyett, csak ritkábban lesznek ilyen elő­adások, de amikor aztán előadás lesz, arról fognak beszélni he­teken át. Egy ilyen előadásra készülnek február 27-én, szom­baton este 8-kor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77 St.) amikor Vámos Vilmos közismert színész rendezésében 3 egyfelvonásos színdarab ke­rül bemutatásra. Közkívánatra másodszor: KI FIZET MA? bohózat. GYÜTT MENT. Életkép. HOTEL KÉK GOLYÓ. Dráma. Az előadás után tánc! Belépő jegy ára 35 cent. Saját érdeké­ben kérünk minden new yorki munkást, hogy ezen az előadá­son okvetlen vegyenek részt, mely a szórakozás mellett kul­turális célt szolgál. Proletár temetés Pittsburgban Súlyos csapás érte itteni mozgalmunkat Takács Ferenc- né halálával, akit január 28-án ragadott el sorainkból a könyör­telen halál. Takács munkástársnőben égj lelkes Bérmunkás olvasót éa terjesztőt veszítettünk. Sze­rény, csendes modorával min­denütt csak barátokat szerzett. Mint sok millió proltárnő ő is sok megpróbáltatáson ment ke­resztül, a munkanélküliség az ő otthonát sem tévesztette el. Élete jó részét mint öntudatos proletárnő élte át. A hagyomá­nyokkal régen szakított és val­lása a szabadgondolkozók val­lása volt. A végtisztelet megadásával a Munkás Betegsegélyző Szövet­ség központi titkárja Somló Lipót munkástárs búcsúztatta el családjától és nagyszámú is­merőseitől. A Crematóriumban ahol holttestét elhamvasztot­ták, az IWW nevében Kucher mtárs búcsúzott el. Takács mun­kástársnő nagy vesztesség mozgalmunknak, emlékére min­dig kegyelettel fogunk gondol­ni. Tudósitó. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Máj. 24-től — febr. 6-ig. Réti, New York, sorsolás 5.50 A. Szőnye, Cleveland....... 1.00 J. Kozsár, Cleveland....... 1.00 MBSz. E. Pittsburgh....... 64.13 Lefkovits Bizottság......... 28.50 HA DOLGOZIK NEFELED­JEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍ­TŐ BÉLYEGEKBŐL! A csalhatatlan pápa tévedései (Folyt, a 4-ik oldalról.) rolt kommunizmus, sokkal ke- vésbbé fenyegeti a világot, mint 12 évvel ezelőtt. Sokkal jobban retteg “ő szentsége” és papjai meg szövetségesei attól a kom­munizmustól, melyet a spanyol munkásság épit a gazdasági szervezetein keresztül. Ennek az uj rendszernek az építésében éppen olyan részt vesz a katolikus hivő, mint a Stalin hivő vagy Trotzkyista, mert ezt nem pártoskodással, gyűlölettel, diktatúrával akarják elérni, hanem közös megértés­sel, melyet lehetővé tesz a gaz­dasági érdek közösség, a kö­zös gazdasági szervezkedés, melyen keresztül a vallásos ember nem mint katolikus, a Stalin hivő nem mint párthivő, hanem mint munkás vesz részt, a Trotzkyistával, anarchisták­kal, szindikalistákkal egyfor­mán. Az ilyen gazdasági szervezet és érdek közösség a gyűlölet és diktatúra kihagyásával képes csak egy megértésen, szerete- ten gazdasági egyenlőségen és biztonságon felépülő rendszert, egy újvilágot megszervezni. Ebben látja a nagy veszélyt minden diktátor, minden zsar­nok, mert sokkal erősebb lesz minden vallásnál, pártnál. Ha azt hiszi “ő szentsége,” hogy ezt meg lehet akadályoz­ni, vérbe lehet folytam, ki lehet irtani egy “irtóhadjárattal,” akkor nem kell nagyobb bizo­nyíték a tévedéseire, mint a múlt századok, a jelen és a közel jövő története. Yi. Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4307 Lorain Ave. Minden szerdán es­te 8 órakor összejövetel. Lázadás a Makalá-n Irta: Hajós Pál. Az egész azzal kezdődött, hogy Kongóban nem kevesebb, mint két hosszú hónapig vol­tunk. Ez alatt az idő alatt a trópusi nap fehérre szíttá agy­velőnket és úgy lázongott az emberben a felgyülemlett indu­lat, mint a forró katlanban bugyborékoló viz. A verekedé­sek napirenden voltak, indula­tos megjegyzések kisérték a tisztek minden parancsát. Ez alól nem volt kivétel, hisz a tisz­tek egymásközött hasonlókép­pen viselkedtek. Mathieu kapitány még ennek tetejébe félig őrült volt. őrült­nek ismerte Antwerpen leg­utolsó hajósuhanca is. Eddig ugyan csak akkor tört ki rajta az őrültség, amikor Matadiban revolvert fogott ránk és fekete rendőrökkel cipeltetett el egy embert a hajóról. Azóta csen­des volt. Most, amikor már úgy lát­szott, nyugodtan tesszük meg a hátralevő tiznapi utat, hisz a Kanári-szigetek magasságában jártunk, tehát a levegő is eny­hült, akkor tört ki a gyalázat. Rongyos 28 tulórabérről volt szó, fejenként 168 frankról. Ezt nem akarta elismerni a ka­pitány. Egy reggel az egyik matróz lejön a kormánytól és elmond­ja, hogy a kapitány alá akarta vele Íratni a fizetési ivet, de abban nem volt fölvéve ez a 28 óra. ő persze megtagadta az aláírást. Mindenki megdöb­bent. —Micsoda?! A nekünk járó pénzt nem fizeti ki? Azt szeret­nék látni! — volt az általános vélemény. Nem is akartuk el­hinni a fiúnak, amit mondott, mert ilyent még csak elképzel­ni sem tudtunk. Azonban, saj­nos, igaz volt. Sorban hivatott bennünket a kapitány. — Itt a fizetési elszámolás, Írja alá. — Előbb elolvasom, mi van benne. — Fölösleges. Nem bízik bennem ? — Nem arról van szó. Csak tudni szeretném, mit Írok alá. — Jól van, olvassa el, de fi­gyelmeztetem, ezen semmit sem változtatok. — Hiányzik 28 óra, amit Matadiban túlóráztunk. — Nem tudok rója semmit. Aláírja, vagy sem? — Nem Írom alá! — Rendben van. Figyelmez­tetem, hogy akkor nem kapja meg a pénzét. — Majd meglátjuk. —Ne feleseljen, mert levo­nok ötnapi bért. — Ahoz nincs joga. — Vegye tudomásul, öt na­pot levontam a fizetéséből. — Akár tizet is, ha úgy tet­szik. — Tíz nap. így folytak le a beszélgeté­sek. Ezzel azonban még nem fe­jeződött be az ügy. Ettől kezd­ve a kapitány egy percre sem hagyta nyugodni a legénységet. Alig végzett el az ember vala­milyen munkát, már hangzott a fütty és vagy újra csináltat­ta az egészet, vagy mást talált ki.^A ventillátorokat átlag har­mincszor forgattuk naponta a szél irányába vagy ellenébe. Lent ülsz a fedélzeten, a munkaidődnek vége már. Föl­hangzik a fütty. — Kapitány? — Az első fedélzeten fordít­sa a jobboldali ventillátorokat a szélbe, a hátsó fedélzeten szél ellen. — Igenis, uram. Elintézed és le akarsz ülni. Fütty. — Kapitány! — Fordítsa vissza a ventillá­torokat. — Mi a fene? — Mi az? Nem engedelmes­kedik. öt nap. És igy tovább. Naponta tíz­szer végeztünk mélységmérése­ket, olyan helyeken ahol soha­sem érte el a feneket a mérő­ón és ahol emberemlékezett óta még senkinek sem jutott eszé­be, hogy mélységet mérjen. Emiatt tört ki aztán véglege­sen a “lázadás.” Három napja tartott már ez a herce-hurca, közeledtünk a Cap Finistérehez. Meglehetősen borús, esős időnk volt. Ez azonban nem zavarta a kapitányt abban, hogy éjje­lente föl ne rendeljen minket a fedélzetre valamilyen ürüggyel. Ilyenkor a mérés sohasem ma­radt el. A teljes 120 fathom (250 méter) lent lógott a víz­ben, aminek behúzása a csap­kodó esőben éppen elég munka. Már a Biscayában jártunk, ami­kor egy éjszaka harmadszor szólította az egész legénységet a fedélzetre valami jelentékte­len ürüggyel. Most végezetül új­ra fenékmérést rendelt el. De erre aztán kitört az indulat.

Next

/
Thumbnails
Contents