Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-13 / 932. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 13. Az árvizokozta szenvedések még fokozódnak Az a bűnös könnyelműség, amely a kormányzatot terheli a folyók mellett épült városok és lakosság védettlenül hagyásában az utóbbi évek árvíz pusztításaival szemben, még egyre szedi az áldozatait valamint anyagiakban nagy károkat okoz. Az Ohio folyó az esőzések és havazások következtében még mindég emelkedik és a hirtelen emelt gátak képtelenek megtartani a medrében. A legnagyobb veszély az Ohio folyó és Mississippi folyók egyesülésénél mutatkozik és az ott elterülő Cairo városkát a teljes elsöpréssel fenyegeti. A városból minden élő lelket kitelepítettek és a mentő osztagok éjjel-nappal a gátak emelésén dolgoznak. A több mint kétszáz halott, amelyet eddig az árvízzel kapcsolatosan jelentenek, nagy“Hogyan civilizálja Franco Spanyolországot“ (Folyt, a 3-ik oldalról.) tálán vérlázitó kegyetlenséget követték el, nem méltók arra, hogy mint illetékesek elismerést nyerjenek bármely országtól. A madridi ügyvédi kamarának igazgató testületé kimondja a világ testvériség ítéletét és biztos abban, hogy kiálltása megrázza az egész civilizált világot. Eduardo Ortega Y. Casset, igazgató. Luis De Zubillaga, titkár. részt Kentucky államból került ki. A jelentések szerint a Frank- fórt, Ky. állami fegyházban sok rab megfulladt a betóduló vízben. A Bérmunkás olvasói előtt nem ismeretlen ennek a börtönnek a neve, mert itt tartották esztendőkig fogva Hightower és társai bányász munkástársakat a bánya bárók frame upja alapján, ahonnan egyrészüket karácsonykor volt egy esztendeje az IWW-val működő Védelmi Bizottságnak sikerült szabadlábra helyeztetni. Még nem kaphattunk értesítést, hogy a börtönbe betóduló viz áldozatai között nincsennek-e a munkástársaink, akiknek ügyében a General Defense folytatja a kiszabadítás munkáját. NEW YORK! FIGYELEM! Az IWW new yorki csoportjának legújabb határozata folytán, a gyakori szinielőadások és táncmulatságok helyett, csak ritkábban lesznek ilyen előadások, de amikor aztán előadás lesz, arról fognak beszélni heteken át. Egy ilyen előadásra készülnek február 27-én, szombaton este 8-kor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77 St.) amikor Vámos Vilmos közismert színész rendezésében 3 egyfelvonásos színdarab kerül bemutatásra. Közkívánatra másodszor: KI FIZET MA? bohózat. GYÜTT MENT. Életkép. HOTEL KÉK GOLYÓ. Dráma. Az előadás után tánc! Belépő jegy ára 35 cent. Saját érdekében kérünk minden new yorki munkást, hogy ezen az előadáson okvetlen vegyenek részt, mely a szórakozás mellett kulturális célt szolgál. Proletár temetés Pittsburgban Súlyos csapás érte itteni mozgalmunkat Takács Ferenc- né halálával, akit január 28-án ragadott el sorainkból a könyörtelen halál. Takács munkástársnőben égj lelkes Bérmunkás olvasót éa terjesztőt veszítettünk. Szerény, csendes modorával mindenütt csak barátokat szerzett. Mint sok millió proltárnő ő is sok megpróbáltatáson ment keresztül, a munkanélküliség az ő otthonát sem tévesztette el. Élete jó részét mint öntudatos proletárnő élte át. A hagyományokkal régen szakított és vallása a szabadgondolkozók vallása volt. A végtisztelet megadásával a Munkás Betegsegélyző Szövetség központi titkárja Somló Lipót munkástárs búcsúztatta el családjától és nagyszámú ismerőseitől. A Crematóriumban ahol holttestét elhamvasztották, az IWW nevében Kucher mtárs búcsúzott el. Takács munkástársnő nagy vesztesség mozgalmunknak, emlékére mindig kegyelettel fogunk gondolni. Tudósitó. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Máj. 24-től — febr. 6-ig. Réti, New York, sorsolás 5.50 A. Szőnye, Cleveland....... 1.00 J. Kozsár, Cleveland....... 1.00 MBSz. E. Pittsburgh....... 64.13 Lefkovits Bizottság......... 28.50 HA DOLGOZIK NEFELEDJEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍTŐ BÉLYEGEKBŐL! A csalhatatlan pápa tévedései (Folyt, a 4-ik oldalról.) rolt kommunizmus, sokkal ke- vésbbé fenyegeti a világot, mint 12 évvel ezelőtt. Sokkal jobban retteg “ő szentsége” és papjai meg szövetségesei attól a kommunizmustól, melyet a spanyol munkásság épit a gazdasági szervezetein keresztül. Ennek az uj rendszernek az építésében éppen olyan részt vesz a katolikus hivő, mint a Stalin hivő vagy Trotzkyista, mert ezt nem pártoskodással, gyűlölettel, diktatúrával akarják elérni, hanem közös megértéssel, melyet lehetővé tesz a gazdasági érdek közösség, a közös gazdasági szervezkedés, melyen keresztül a vallásos ember nem mint katolikus, a Stalin hivő nem mint párthivő, hanem mint munkás vesz részt, a Trotzkyistával, anarchistákkal, szindikalistákkal egyformán. Az ilyen gazdasági szervezet és érdek közösség a gyűlölet és diktatúra kihagyásával képes csak egy megértésen, szerete- ten gazdasági egyenlőségen és biztonságon felépülő rendszert, egy újvilágot megszervezni. Ebben látja a nagy veszélyt minden diktátor, minden zsarnok, mert sokkal erősebb lesz minden vallásnál, pártnál. Ha azt hiszi “ő szentsége,” hogy ezt meg lehet akadályozni, vérbe lehet folytam, ki lehet irtani egy “irtóhadjárattal,” akkor nem kell nagyobb bizonyíték a tévedéseire, mint a múlt századok, a jelen és a közel jövő története. Yi. Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4307 Lorain Ave. Minden szerdán este 8 órakor összejövetel. Lázadás a Makalá-n Irta: Hajós Pál. Az egész azzal kezdődött, hogy Kongóban nem kevesebb, mint két hosszú hónapig voltunk. Ez alatt az idő alatt a trópusi nap fehérre szíttá agyvelőnket és úgy lázongott az emberben a felgyülemlett indulat, mint a forró katlanban bugyborékoló viz. A verekedések napirenden voltak, indulatos megjegyzések kisérték a tisztek minden parancsát. Ez alól nem volt kivétel, hisz a tisztek egymásközött hasonlóképpen viselkedtek. Mathieu kapitány még ennek tetejébe félig őrült volt. őrültnek ismerte Antwerpen legutolsó hajósuhanca is. Eddig ugyan csak akkor tört ki rajta az őrültség, amikor Matadiban revolvert fogott ránk és fekete rendőrökkel cipeltetett el egy embert a hajóról. Azóta csendes volt. Most, amikor már úgy látszott, nyugodtan tesszük meg a hátralevő tiznapi utat, hisz a Kanári-szigetek magasságában jártunk, tehát a levegő is enyhült, akkor tört ki a gyalázat. Rongyos 28 tulórabérről volt szó, fejenként 168 frankról. Ezt nem akarta elismerni a kapitány. Egy reggel az egyik matróz lejön a kormánytól és elmondja, hogy a kapitány alá akarta vele Íratni a fizetési ivet, de abban nem volt fölvéve ez a 28 óra. ő persze megtagadta az aláírást. Mindenki megdöbbent. —Micsoda?! A nekünk járó pénzt nem fizeti ki? Azt szeretnék látni! — volt az általános vélemény. Nem is akartuk elhinni a fiúnak, amit mondott, mert ilyent még csak elképzelni sem tudtunk. Azonban, sajnos, igaz volt. Sorban hivatott bennünket a kapitány. — Itt a fizetési elszámolás, Írja alá. — Előbb elolvasom, mi van benne. — Fölösleges. Nem bízik bennem ? — Nem arról van szó. Csak tudni szeretném, mit Írok alá. — Jól van, olvassa el, de figyelmeztetem, ezen semmit sem változtatok. — Hiányzik 28 óra, amit Matadiban túlóráztunk. — Nem tudok rója semmit. Aláírja, vagy sem? — Nem Írom alá! — Rendben van. Figyelmeztetem, hogy akkor nem kapja meg a pénzét. — Majd meglátjuk. —Ne feleseljen, mert levonok ötnapi bért. — Ahoz nincs joga. — Vegye tudomásul, öt napot levontam a fizetéséből. — Akár tizet is, ha úgy tetszik. — Tíz nap. így folytak le a beszélgetések. Ezzel azonban még nem fejeződött be az ügy. Ettől kezdve a kapitány egy percre sem hagyta nyugodni a legénységet. Alig végzett el az ember valamilyen munkát, már hangzott a fütty és vagy újra csináltatta az egészet, vagy mást talált ki.^A ventillátorokat átlag harmincszor forgattuk naponta a szél irányába vagy ellenébe. Lent ülsz a fedélzeten, a munkaidődnek vége már. Fölhangzik a fütty. — Kapitány? — Az első fedélzeten fordítsa a jobboldali ventillátorokat a szélbe, a hátsó fedélzeten szél ellen. — Igenis, uram. Elintézed és le akarsz ülni. Fütty. — Kapitány! — Fordítsa vissza a ventillátorokat. — Mi a fene? — Mi az? Nem engedelmeskedik. öt nap. És igy tovább. Naponta tízszer végeztünk mélységméréseket, olyan helyeken ahol sohasem érte el a feneket a mérőón és ahol emberemlékezett óta még senkinek sem jutott eszébe, hogy mélységet mérjen. Emiatt tört ki aztán véglegesen a “lázadás.” Három napja tartott már ez a herce-hurca, közeledtünk a Cap Finistérehez. Meglehetősen borús, esős időnk volt. Ez azonban nem zavarta a kapitányt abban, hogy éjjelente föl ne rendeljen minket a fedélzetre valamilyen ürüggyel. Ilyenkor a mérés sohasem maradt el. A teljes 120 fathom (250 méter) lent lógott a vízben, aminek behúzása a csapkodó esőben éppen elég munka. Már a Biscayában jártunk, amikor egy éjszaka harmadszor szólította az egész legénységet a fedélzetre valami jelentéktelen ürüggyel. Most végezetül újra fenékmérést rendelt el. De erre aztán kitört az indulat.
