Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-13 / 932. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 13. Flint, Mich., a General Motors 9. számú telepénél is háborús a hangulat a feleskedtetett gunmenek szeretnék, ha a munkások már kivonulnának a telepről, mert éhesek már egy kis összeütközésre, amit ők zöldhasu bankókra szók ák felváltani. tározásunk maga után von. Teljesen elvagyunk készülve, hogy ha erőszakot fognak al­kalmazni eltávolításunkra, so­kakat közülünk megfognak öl­ni és ez utón kívánjuk felesé­geinkkel, gyermekeinkkel, Mi­chigan állam lakosságával és az egész országgal tudatni, hogy ha ez bekövetkezik ön az, aki felelős halálunkért.” Aláírva a Fisher 2. számú te­lep ülősztrájkolói. Pár órával az injunction ha­táridejének lejárta előtt Murp­hy kormányzó Roosevelt elnök képviseletében sürgős konfe­renciára hívta meg William S. Knudsent a GMC vezetőjét, mely alkalomra John L. Lewis, a CIO vezérembere is megér­kezett Detroitba. Lewis, Knud- sen és Murphy közel két óra hosszat tárgyaltak, bár az ered­ményről semmi nem került nyil­vánosságra. A nap folyamán még egy konferencia esedékes és amig az le nem zajlik, az in­junction végrehajtást a ható­ságok felfüggesztették. Amikor e sorokat zárom, ta­lán csak órák választanak el attól, hogy a történelem egyik legbrutálisabb vérfürdőjének le­szünk szemtanúi. A fegyveres vérebek csatasorban várják a jelszót. Az idegek a szakadás­ig feszülnek a várakozásban. A gyártelepen belül levő sztráj­kolok minden kísérletnek ellen­fognak szegülni. A kint levő sztrájkolok ha társaik segítsé­gére akarnak menni, oda csak a milicia fegyvereinek sorfa­lán át juthatnak. Mi fog történ­ni? Tudósitó. LEGYEN A BÁNYÁSZOKNAK IS SZAVUK A Bérmunkás bányász olva­sóinak levelei alapján több al­kalommal irtunk az United Mine Workers of Amerika bá­nyász szervezetről, amely egy időben harcos szervezete volt a bánya mélyében dolgozó mun­kásoknak, akik a minden napi kenyérért az életüket tették kockára és sajnos sok ezer eset­ben ott is hagyták azt. A bánya munkásoknak ez a szervezete, különösen amióta John L. Lewis — a most nagy ipari unionista színben tündök­lő vezér az elnöke, többett és többett vészit harciasságából, úgy hogy a szervezet ügyeinek intézésében ma sokkal több szava és joga van a bánya bá­róknak, mint a munkásoknak. A szervezet alapszabályait is azok csinálják, anélkül, hogy a dolgozó munkásoknak abba beleszólásuk lenne. így törté­nik meg azután, hogy bár lát­szatra a szabály a munkások érdekét képviseli, mégis annyi a nyitott kapu benne, hogy azt a bánya bárók is a maguk ja­vára használják. Hogy az ilyen esetekben az unió vezérek mi­lyen mértékben állanak a mun­kások és a munkáltatók olda­lán illusztrálja az alábbi esett. Riversville, W. Va.-ban a Continental Coal Company Par­ker Ruon nevű bányájában január 7-én tizenöt bánya munkást akik a szén ladolását végezték elbocsátották azzal a megokolással, hogy a kocsiba rakott szén között piszok is volt. A bányász unió és a bánya bárók által elfogadott és alá­irt szerződés idevonatkozó ré­sze úgy intézkedik, hogy a la- doló figyelmeztessék, a tiszta szén szállítására, ha ez ismét­lődik két napra a munkából le­tehető. A szénnek ilyetén való keverése harmadszori esete öt­naptól harminc napig való le­tevésre ad jogot. Abban az esetben ha ez szándékos cselek­mény lenne, azonnali elbocsá­tásra is jogos a munkáltató. A fenti esetben, a tizenöt munkás — akik között e tudó­sítás írója is benne van — min­den figyelmeztetés nélkül, egy­szerűen el lettek bocsátva, mert a munkáltatók a szerződés utol­só pontját alkalmazták és ma­gyarázták. Jellemző az unió tisztviselőire, hogy úgy a local, mint a kerület tisztviselői tu­domásul vették a bánya veze­tőség jelentését és a maguk ré­széről az ügyet be is fejezték. Igazán nem rajtuk mullott, hogy a helyi local nem igy ér­zett ezekkel a munkásokkal. Amikor a munkások eljárást követeltek a kerületi tisztvise­lőktől, mégcsak meg sem hall­gatták a munkásokat, hanem telefonon jelentették, hogy eb­ben az ügyben nem tehetnek semmit. Természetes, hogy a munkások a dolgozók is elége­detlenek voltak és a január 9-én tartott local gyűlésen, ahol a tisztviselőség szintén magáévá tette a kerületi intézkedést, az ügy megtárgyalását követelték. Az általános hangulatnak en­gedve az ügy tárgyalás alá ke­rült és e sorok írója, aki az el­bocsátottak között van, bizo­nyítottam, hogy a szerződés itt sem lett betartva, ellenben szán­dékos cselekménynek lett mi­nősítve, holott a társaság azt csak abban az estben állíthatná, ha minden munkás mellé egy- egy felvigyázót tenne, de mi­vel erre nem költ, valamint az a körülmény, hogy a párossával dolgozó munkások közül csak az egyikeket tette le, anélkül, hogy bizonyítaná, hogy tényleg a letett munkások dobták a piszkot a szén közzé, igazolja, hogy a tizenöt munkás elbocsá­tása szerződés ellenes, amit nem szabad tudomásul venni. Sem a local, sem a kerületi tisztviselők nem vehetik tudo­másul ezeknek a munkásoknak az elbocsátását. A local tisztviselők látva a munkások hangulatát és azt a körülményt, hogy vannak akik ismerik a szerződés pontjait és azokat szóvá is merik tenni, az esetet újra felvették és meg­keresték a bánya vezetőséget, amely minden ellenvetés nélkül vissza állította a letett tizenöt munkást. Hogy a tisztviselők belül mit és hogyan éreztek abban a pillanatban nem érde­kelte a munkásokat, mert a maguk bátor fellépésüknek ör­vendtek, amely munkához jut­tatta tizenöt társukat, de bi­zonyos, hogy elejét vette annak is, hogy holnap, holnap után éppen velük történhessen ha­sonló jogtalanság. A letett munkások január 12-én mun­kába is álltak. J. Ny. A Lefkovits Bizott­ság elszámolása Mindazoktól, akik az elmúlt év novemberében közreműköd­tek vagy hozzájárultak, hogy Lefkovits munkástárs és mun­kástársnő nevével a Bérmun­kásnak emlékezetes estét ren­dezzünk, ezúton kérünk elné­zést, hogy a beigért nyilvános végelszámolást csak most ejt­jük meg. Adakozások és vacsora je­gyek elárusitásából befolyt 935.25c. Kiadás volt a vacsora meg­rendezésére 265.95c. Felmaradt összeg 669.95., amelyből 50 dollárt az Indust­rial Worker, f0 dollárt a One Big Union Monthly és 569.95-öt a Bérmunkás kapott. Az adakozások minden tétele külön már nyugtázva volt a Bérmunkásban, amelyből saj­nálatosan kimaradt a chicagói IWW magyar csoport 25 dol­láros hozájárulása valamint M. Márton, Akron, O. olvasónk egy dollárja. Amikor a bizottság nevében köszönetét mondok úgy Lefko­vits munkástársék, mint a Bér­munkás nevében az adakozók­nak, ígérhetem, hogy Cleveland minden időben, hasonló alkal­maknál teljes energiával köz­reműködik, ha az az ország bármely részéből is indul ki. Székely Sándor, a biz. pénztárnoka. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hó 13-ÁN, szombaton es­te 8 órai kezdettel 4307 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC.

Next

/
Thumbnails
Contents