Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-13 / 932. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 13. Flint, Mich., a General Motors 9. számú telepénél is háborús a hangulat a feleskedtetett gunmenek szeretnék, ha a munkások már kivonulnának a telepről, mert éhesek már egy kis összeütközésre, amit ők zöldhasu bankókra szók ák felváltani. tározásunk maga után von. Teljesen elvagyunk készülve, hogy ha erőszakot fognak alkalmazni eltávolításunkra, sokakat közülünk megfognak ölni és ez utón kívánjuk feleségeinkkel, gyermekeinkkel, Michigan állam lakosságával és az egész országgal tudatni, hogy ha ez bekövetkezik ön az, aki felelős halálunkért.” Aláírva a Fisher 2. számú telep ülősztrájkolói. Pár órával az injunction határidejének lejárta előtt Murphy kormányzó Roosevelt elnök képviseletében sürgős konferenciára hívta meg William S. Knudsent a GMC vezetőjét, mely alkalomra John L. Lewis, a CIO vezérembere is megérkezett Detroitba. Lewis, Knud- sen és Murphy közel két óra hosszat tárgyaltak, bár az eredményről semmi nem került nyilvánosságra. A nap folyamán még egy konferencia esedékes és amig az le nem zajlik, az injunction végrehajtást a hatóságok felfüggesztették. Amikor e sorokat zárom, talán csak órák választanak el attól, hogy a történelem egyik legbrutálisabb vérfürdőjének leszünk szemtanúi. A fegyveres vérebek csatasorban várják a jelszót. Az idegek a szakadásig feszülnek a várakozásban. A gyártelepen belül levő sztrájkolok minden kísérletnek ellenfognak szegülni. A kint levő sztrájkolok ha társaik segítségére akarnak menni, oda csak a milicia fegyvereinek sorfalán át juthatnak. Mi fog történni? Tudósitó. LEGYEN A BÁNYÁSZOKNAK IS SZAVUK A Bérmunkás bányász olvasóinak levelei alapján több alkalommal irtunk az United Mine Workers of Amerika bányász szervezetről, amely egy időben harcos szervezete volt a bánya mélyében dolgozó munkásoknak, akik a minden napi kenyérért az életüket tették kockára és sajnos sok ezer esetben ott is hagyták azt. A bánya munkásoknak ez a szervezete, különösen amióta John L. Lewis — a most nagy ipari unionista színben tündöklő vezér az elnöke, többett és többett vészit harciasságából, úgy hogy a szervezet ügyeinek intézésében ma sokkal több szava és joga van a bánya báróknak, mint a munkásoknak. A szervezet alapszabályait is azok csinálják, anélkül, hogy a dolgozó munkásoknak abba beleszólásuk lenne. így történik meg azután, hogy bár látszatra a szabály a munkások érdekét képviseli, mégis annyi a nyitott kapu benne, hogy azt a bánya bárók is a maguk javára használják. Hogy az ilyen esetekben az unió vezérek milyen mértékben állanak a munkások és a munkáltatók oldalán illusztrálja az alábbi esett. Riversville, W. Va.-ban a Continental Coal Company Parker Ruon nevű bányájában január 7-én tizenöt bánya munkást akik a szén ladolását végezték elbocsátották azzal a megokolással, hogy a kocsiba rakott szén között piszok is volt. A bányász unió és a bánya bárók által elfogadott és aláirt szerződés idevonatkozó része úgy intézkedik, hogy a la- doló figyelmeztessék, a tiszta szén szállítására, ha ez ismétlődik két napra a munkából letehető. A szénnek ilyetén való keverése harmadszori esete ötnaptól harminc napig való letevésre ad jogot. Abban az esetben ha ez szándékos cselekmény lenne, azonnali elbocsátásra is jogos a munkáltató. A fenti esetben, a tizenöt munkás — akik között e tudósítás írója is benne van — minden figyelmeztetés nélkül, egyszerűen el lettek bocsátva, mert a munkáltatók a szerződés utolsó pontját alkalmazták és magyarázták. Jellemző az unió tisztviselőire, hogy úgy a local, mint a kerület tisztviselői tudomásul vették a bánya vezetőség jelentését és a maguk részéről az ügyet be is fejezték. Igazán nem rajtuk mullott, hogy a helyi local nem igy érzett ezekkel a munkásokkal. Amikor a munkások eljárást követeltek a kerületi tisztviselőktől, mégcsak meg sem hallgatták a munkásokat, hanem telefonon jelentették, hogy ebben az ügyben nem tehetnek semmit. Természetes, hogy a munkások a dolgozók is elégedetlenek voltak és a január 9-én tartott local gyűlésen, ahol a tisztviselőség szintén magáévá tette a kerületi intézkedést, az ügy megtárgyalását követelték. Az általános hangulatnak engedve az ügy tárgyalás alá került és e sorok írója, aki az elbocsátottak között van, bizonyítottam, hogy a szerződés itt sem lett betartva, ellenben szándékos cselekménynek lett minősítve, holott a társaság azt csak abban az estben állíthatná, ha minden munkás mellé egy- egy felvigyázót tenne, de mivel erre nem költ, valamint az a körülmény, hogy a párossával dolgozó munkások közül csak az egyikeket tette le, anélkül, hogy bizonyítaná, hogy tényleg a letett munkások dobták a piszkot a szén közzé, igazolja, hogy a tizenöt munkás elbocsátása szerződés ellenes, amit nem szabad tudomásul venni. Sem a local, sem a kerületi tisztviselők nem vehetik tudomásul ezeknek a munkásoknak az elbocsátását. A local tisztviselők látva a munkások hangulatát és azt a körülményt, hogy vannak akik ismerik a szerződés pontjait és azokat szóvá is merik tenni, az esetet újra felvették és megkeresték a bánya vezetőséget, amely minden ellenvetés nélkül vissza állította a letett tizenöt munkást. Hogy a tisztviselők belül mit és hogyan éreztek abban a pillanatban nem érdekelte a munkásokat, mert a maguk bátor fellépésüknek örvendtek, amely munkához juttatta tizenöt társukat, de bizonyos, hogy elejét vette annak is, hogy holnap, holnap után éppen velük történhessen hasonló jogtalanság. A letett munkások január 12-én munkába is álltak. J. Ny. A Lefkovits Bizottság elszámolása Mindazoktól, akik az elmúlt év novemberében közreműködtek vagy hozzájárultak, hogy Lefkovits munkástárs és munkástársnő nevével a Bérmunkásnak emlékezetes estét rendezzünk, ezúton kérünk elnézést, hogy a beigért nyilvános végelszámolást csak most ejtjük meg. Adakozások és vacsora jegyek elárusitásából befolyt 935.25c. Kiadás volt a vacsora megrendezésére 265.95c. Felmaradt összeg 669.95., amelyből 50 dollárt az Industrial Worker, f0 dollárt a One Big Union Monthly és 569.95-öt a Bérmunkás kapott. Az adakozások minden tétele külön már nyugtázva volt a Bérmunkásban, amelyből sajnálatosan kimaradt a chicagói IWW magyar csoport 25 dolláros hozájárulása valamint M. Márton, Akron, O. olvasónk egy dollárja. Amikor a bizottság nevében köszönetét mondok úgy Lefkovits munkástársék, mint a Bérmunkás nevében az adakozóknak, ígérhetem, hogy Cleveland minden időben, hasonló alkalmaknál teljes energiával közreműködik, ha az az ország bármely részéből is indul ki. Székely Sándor, a biz. pénztárnoka. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hó 13-ÁN, szombaton este 8 órai kezdettel 4307 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC.
