Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-06 / 931. szám

YOL. XXV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1937. FEB. 6. NUMBER 931 SZÁM. Az auto ipari sztrájk “győzelem” alkonyodóban van Az autó ipari munkások spon­tán felkelése nyomán sokan szabadjára eresztették képze­lődéseiket és oly vélemények nyilvánultak meg, hogy pár napon belül az egész autó ipar a munkások teljes kontrolja alatt lesz. Amilyen elszántság­gal mentek az autó munkások a harcba ez meg is történhe­tett volna, feltéve, hogy a sztrájk irányítása az érdekelt munkások kezébe és nem Washingtonba az “atyaisten” John L. Lewis a “rettenthetet­len” munkás vezértől függött. A sztrájk tetőpontján az autó ipar munkásainak több mint a pedig hajthatatlanok marad­tak a követelésekkel szemben. E sorok írásakor a legna­gyobb kétség mutatkozik a sztrájk győzelmes befejezése körül. A General Motors Corp. igazgatósága elhatározta, hogy megnyitja a gyárakat, alkal­mat adva a “lojális” munká­soknak, hogy “szabad akara­tukból” vegyék fel a munkát. A tárgyalások felvételére több oldalról történt kísérlet. Mi­chigan állam kormányzója nagy buzgalommal fogott neki a bé- kitésnek, azonban a GMC igaz­gatóságának makacssága foly­tán e kísérlet hajótörést szén­A GE NER AL MOTORS CORPORATION több hónapos bérjavitás a munkásai részére nem emésztene fel olyan összeget, mint a mennyit most elköltenek a munká­sok harcának a letörésére. Itt West Virginia bánya vidékén meg vagyunk szokva, hogy a polgári sajtó a harcban álló bányászok letörésére sztrájktörők kerestetését közli, hiszen nekik is a bánya bá­rók irodáiban diktálnak, innen csöppen az anyagi bevétel na­gyobb része, de hogy a bánya vidék lapjaiban Metal finishe- reket, akik az auto body finiseléshez értenek, keressenek, most van alkalmunk látni. Ez jelenti azt is, hogy az ipari köz­pontokból nem sikerül a GM urainak a sztrájktörők toborzása, azért a más iparokban tesznek erre kísérletet. És ha sikerrel járna, nagy köszönet nem lesz benne. J. Ny. Tom Mooney börtöne ajtaja nem nyilhat ki SAN FRANCISCO, CAL. — Húsz esztendeje, hogy a mun­kásosztály öntudatosabb része folytatja harcát az amerikai “igazság szolgáltatás”-sal Tom Mooney szabadon bocsátásáért, akit frame-up alapján, bomba dobással vádolva 1917 óta tar­tanak fogva. A védelem azóta ellentmon­dást nem tűrő bizonyitékokat szerzett be arról, hogy az ál­lam ügyésze hónapokon keresz­tül tanított be embereket, hogy miként valljanak Mooney ellen. Ezek a tanuk saját maguk tet­tek ilyen beismerő vallomáso­kat és Tom Mooney még sem nyerte vissza szabadságát. A húsz esztendős rabság, test­ben megviselte Mooneyt, de szellemben ugyan olyan friss, sőt az ártatlanul elszenvedett esztendők fokozták és megerősi- tették elhatározásában, aminek a börtönben is nem egyszer ki­fejezést is adott és ez is egyik oka, hogy Mooney részére nincs pardon, hogy minden ere­jéből a munkásosztály felsza­badításáért küzdene a jövőben is. A Mooney védelmi bizottság uj adatokat terjesztett Califor­nia állam legfelső bíróságához, amelyek alapján uj tárgyalás elrendelését kérte. A legfelső bíróság most hozta meg dön­tését, amely az uj tárgyalási kérelmet elutasítja azon az ala­pon, hogy Mooney az első tár­gyaláskor minden tekintetben megfelelő elbánásban részesült. Csak a vak nem látja, hogy California tőkés osztálya örök­szégyenül nem meri ez ügyet uj tárgyalásra engedni, hanem a pusztulásban elveszni kívánja az osztályáért harcoló Tom Mooneyt. Mooney nevével és esetével kapcsolatosan számtalanszor ki­fejtettük azon nézetünket, hogy a börtönben való tartása az amerikai munkások nagy szé­gyene. Szégyene első sorban az American Federation of Labor­nak, amelynek aktiv tagja volt és amelynek módjában lett vol­na egy országos munka beszün­tetéssel Mooney börtönének aj­taját kinyitni. Nem tette ezt, sőt elgán­csolt ezen törekvésében máso­kat is. Vasakarat él Tom Moo- neyban. Ezrek pusztultak vol­na el a huszesztendős ártatlan börtönben tartásban. Mooney még mindig reménykedik. Ez a remény csak úgy valósulhatna meg, ha az amerikai munkás­ság a direkt akció fegyverével ott hagyná országosan a ter­melést, amig kinyitná Mooney rozsdával telitett börtöné­nek zárát. AZ AKRONI GOODRICH GUMIGYÁRAT TELJESEN LEZÁRTÁK fele már ténylegesen részt vett a sztrájkban. Részben önként szüntették be a munkát, rész­ben pedig a sztrájk következ­tében kényszerültek szünetelni anyag hiányában. De minden esetben az autó ipar leghatal­masabb szörnye — a General Motors Corporation — összes telepein szünetelt a munka. A kényszer munkaszünet kiter­jedt más telepekre is, bár ez esetekben nem állítottak köve­teléseket a munkáltatókkal szemben. Az autó ipar összes vállalatai szoros összeköttetésben vannak egymással és az úgynevezett “ipari szervezet” a CIO vezérei mégis csak egy vállalat ellen indítottak harcot. Ily körülmé­nyek között már a kezdet is el volt hibázva, ami eleve kétsé­gessé tette a győzelmet. A ve­zérurak úgy számítottak, hogy a kecske is jól lakjon és a ká­poszta is megmaradjon. Szá­mításuk azonban balul ütött ki, mert a fősulyt nem arra fektették, hogy a munkások is­merjék el az uniont, hanem a vállalat igazgatóságával igye­keztek azt elismertetni. Azok vedett. Ezt látva a munkaügyi államtitkárság Washingtonba akarta megindítani a lavinát és meghívta az érdekelt feleket — a GMC részéről Sloan elnö­köt és Knudsen alelnököt, mig a munkások részéről J. L. Le­wis a CIO-tól, Homer Martin az autó munkások szervezeté­nek elnöke és néhány kisebb kaliberű vezéralakot, valamint Frank Murphy Michigan állam kormányzóját. A tárgyalásokat maga Madame Perkins munka­ügyi államtitkár akarta vezet­ni, azonban mielőtt összeültek volna az érdekelt felek a kon­ferencia felbomlott. A GMC képviselői kijelentették, hogy Lewis a sajtónak kiadott kije­lentése után, melyszerint — a munkásság segítette Roosevel- tet a választásokban, most raj­ta a sor, hogy segítse a mun­kásságot az iparmágnások elle­ni harcban — nekik nincs tár­gyalni valójuk. így tehát el­hagyták Washingtont anélkül, hogy a tárgyalások megkezdőd­tek volna. Egy újabb kísérletet tett a munkaügyi államtitkár e hét (Folyt, a 3-ik oldalon.) AKRON, O. — (Saját levele­zőnk tudósítása.) Amint a Bér­munkás múlt heti számában megírtuk a gumi iparban dol­gozó munkások is mozgolódnak. Ennek egyik nagy oka az, hogy az elmúlt télen lefolytatott nagy harcainak nem kapták meg az eredményeit. Nemcsak Amerika, de az egész világ munkássága öröm­mel látta a gumi ipar bérrab­szolgáinak azt a helyes utón haladó megmozdulását, amely az önmaga intézésében, csak a javát szolgálhatja. Sajnos a munkások jóhiszeműségét ve­zérei újból kihasználták és ma­ga az union emelt akadályokat a munkások követeléseinek tel­jesítése elé. Ezért lázong ma ismét a gu­mi iparban foglalkoztatott mun­kásság és elégedetlenségének a bevált harci eszközzel az ülő- sztrájkkal add hol ebben a gyárban, hol a másikban kifeje­zést. A múlt héten a Firestone telepek harcairól számoltunk be, a héten a Goodrich telepen rendeztek sztrájkot, amelyre nem a kiegyeztetés eszközeit keresik a gyárosok, hanem az egész telepet lezárták, hogy majd igy talán sikerülni fog a munkásokat kiéheztetni és meg­törni. Ha a gumi ipar munkásai igazi ipari szervezetben volná­nak szervezve füttyét hányná­nak a lezáró rendeletre, mert az egész ipar munkásai a gya­korlatban alkalmaznák az egy mindért és mind egyért legke­resztényibb cselekedetet. A fel­fogások tisztulása és a felisme­rés mind közelebb hozza a gumi ipar bérrabszolgáit is az IWW- hoz, hogy a saját szervezetük­ben önmaguk vívják meg har­caikat mig a többi iparok mun­kásaival egyetemben eljutnak a bérrendszer megszüntetéséhez. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS^g^ Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending

Next

/
Thumbnails
Contents