Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-30 / 930. szám

1937 január 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal A SPANYOL FORRADALOM MUNKÁS­MOZGALMI VONATKOZÁSBAN A hat hónap óta tartó spa­nyol polgárháború, amely az emberiség történetébe a mai korszak vajúdásának uj ala­pokra való helyezését irányoz­za a jelenlegi spanyol kérdé­sekkel kapcsolatban, ma már nem kizárólagos spanyol kér­dés, hanem az egész világra kiterjedő gigászi harc, amely a társadalom keretein belüli két osztálynak küzdelme, nem a nemzeti határokért, hanem a társadalom alapvető tényező­jének birtoklásáért és a termelt javak mikénti szétosztásának irányításáért. A spanyol forradalmat a gaz­dasági érdekek pattantották ki. Nem egyéni ambíciók sugal­mazták éppen úgy elkerülhe­tetlen lett volna, ha nem is vol­na az ellenforradalom élén egy Mola, vagy egy Franco, mert az alásülyedő spanyol kapitalis­ta rendszer végórája felé kö­zeledett. A mai spanyol polgár­háború tehát a spanyol föld- birtokosok és termelő eszközök tulajdonosainak harca, tovább­ra is megtartani az emberi szükségletek fő tényezőjének kulcsát a magántulajdon fe­lett rendelkezők kezébe. A spanyol földbirtokos és kapitalista osztályt nem az késztette az ellenforradalom megszervezésére, hogy félt a polgári demokráciától, hanem ösmerve a spanyol munkásmoz­galom forradalmi összetételét és célkitűzését, tisztán látja a maga jövőjét. Előre látta, hogy a forradal­mi munkásmozgalom nem fog megelégedni és megállani a pol­gári demokrácia határkövénél, hanem gyors léptekben és szám­arányban megerősödve, célkitű­zését fogja a közeljövőbe meg­valósítani : társadalmasitani fog­ja a földet és termelő eszközö­kéit. Ezért azután a spanyol föld- birtokosoknak és a termelő eszközök tulajdonosainak nem maradt más hátra, mint kato­nai hatalommal ennek a törek­vésnek elejét venni. A meg­szervezett katonai pucsnak hi­vatása lett volna a nagy ipari városok munkásait katonai ura­lom alá kényszeríteni. A spa­nyol szervezett forradalmi mun­kásság az osztályharc megvívá­sára készen állt. A katonai pucs, amely julius 18-ára volt tervezve, nem tudta a spanyol munkásságot megadásra kény­szeríteni, mert a spanyol mun­kásság nem követte a német munkásság térdet hajtó takti­káját, hanem a katonai pucs a barikádokra szólította az osztályharc katonáit és sike­rült nekik a nagy ipari köz­pontokba a katonai lázadókat leverni és saját erejéből mun­kás hadsereget szervezni a har­cok tovább folytatására. A spanyol munkásmozgalom teljesen különbözött a többi európai mozgalmaktól. Amíg a többi országokban a szakszer­vezeti mozgalmak között nem Irta: PIKA PÁL. volt meg az ipari szolidaritás kapcsa és országos akciókban mindig a szocialista, vagy az utóbbi években a szétszagga­tott szakszervezetek egyrészt szocialista más részt pedig kom­munista irányítás alatt állot­tak. Másképpen van ez Spanyol- országban. A spanyol munkás­ság tradíciója 1840-re nyúlik vissza. A spanyol munkásmozgalom a legnagyobb elnyomatások kö­zepette is megtartotta a forra- dalmiságát, amikor 1868-ban Bakunin egy kiáltványt inté­zett a spanyol munkássághoz, amelyet ők nagy lelkesedéssel fogadtak és ettől az időtől fog­va mondhatjuk, hogy a spa­nyol munkásság számottevő többsége az elnyomatások dacá­ra — sokszor feloszlatott mun­kásmozgalma — minden alaka- lomkori újjáépítése alkalmával ezt a tradíciót követte. A jelenlegi polgárháború ki­törését megelőzve, 1936 febru­árjába a spanyol egységfront győzelmesen került ki, amit a szervezett munkásság támoga­tásának köszönhetett. Igaz, hogy a spanyol szervezett mun­kásság, amelynek nagytöbbsé­ge nem sokat tartott a polgári demokrácia győzelméről, szer­vezettségénél fogva a népfront kormányát kényszeritette olyan intézkedések végrehajtására, amely homlok egyenest ellenke­zett a földbirtokos és kapita­lista osztály érdekeivel. Ezek látták, hogy a polgári demok­rácia mögött lappangó forradal­mi munkásmozgalmi törekvések jönnek előtérbe, ez azután kény­szeritette őket a katonai pucs- csok megszervezésére. A NÉPFRONT KORMÁNY ÉS A POLGÁRI HÁBORÚ. Csak néhány napig folyt a föllázadt katonák harca, a nép­front kormány beadta a lemon­dását; de a szervezett forradal­mi munkásság nem engedte meghátrálni őket, vagy folytat­ják a harcot a fasizmus ellen vagy pedig a szervezett mun­kásság veszi kezébe az irányí­tást. A népfront kormány érez­te, hogy két tűz közzé került és látta a munkásság harci készségét, megmaradt hivatalá­ban. MUNUKÁSMOZGALMI MEGOSZTÁS. A kérdés, amely bennünket munkásokat kell, hogy érdekel­jen, megösmerni a spanyol munkásság szervezett viszo­nyát. A spanyol munkásmozgalom gerincét a “Confederation Na­tional del Trobajo” képezte rö­vid elnevezésbe (CNT) amely 1910-ben alakult és a jelenlegi polgárháború kitörésekor, több mint egy millió tagot számlált. Tagjai voltak ipari munkások, földmunkások és az úgy neve­zett fehérgallérosok. A magyar munkások előtt, akik foglalkoznak munkásmoz­galommal Szindikalista szerve­zetnek ösmeretesek. Ezzel szo­ros kapcsolatban van, úgyszól­ván mint testvér szervezet az anarchista szervezet “Anar­chist Federation of Iberia” (FAI.) Az FAI tagjai, akik tisztán az anarchista elméletet követték, legtöbbnyire fiatal munkásokból és intellektuelek- ből állanak, de ugyanakkor tag­jai a CNT-nek is. A CNT nem kötött egyezsé­get semmiféle politikai párttal; de ahol osztályharcról volt szó, mindig készséggel támogatta, bármely más szervezet vagy párt volt annak kezdeményező­je vagy irányitója. A fent megnevezett Szindi­kalista szervezeteken kívül van a Szocialista Szakszervezeti Szövetség. (UGT,) a CNT és a UGT teljes testvéri alapon mű­ködtek az osztály szolidaritás kérdésében. így oszlanak meg a spanyol gazdasági szervezetek. Spanyol- országban azonfelül van egy 100 ezer tagot számláló szocialista párt, azonfelül a marxista szo­cialisták, akik Trocky követői­nek vallják magukat. Spanyol földön a Stalin kommunisták nem nagy teret hódítottak ezek­nek száma elenyésző. Bármilyen széttagolt is a spanyol munkásmozgalom, az­ért a nemzetközi kapitalizmus­sal szemben hősiesen védi a spanyol nép szabadság harcát. A spanyol munkásság a harc irányítását talán nem úgy ke­zeli — értve alatta ott, ahol még a fasizták nem tudták meg­vetni lábokat a legnagyobb szakértelemmel végzik az ipa­rok és nagybirtokok társadal­masítását. Ebben a munkában nagy segítségükre vannak a CNT-hez az utóbbi időkbe csat­lakozott mérnökök és más in­tellektuális szakértők. Barcelo­nába, ahol teljesen a munkás­ság tartja kezében a hatalmat nem akarnak állami szocializ­musról vagy kommunista párt- diktaturáról hallani sem. Az egész Cataloniába az ügyek irányítását a különböző szervezetek delegátusai végzik. Itt is azonban vannak némi széthúzások. A Stalin kommu­nisták kijelentették, hogy nem hajlandók a Trocky híveivel egy bizottságban működni. (Bi­zonyára moszkvai parancs.) így azután, hogy az egység tovább­ra is megmaradjon a szindika­lista CNT és a szocialista szak- szervezeti szövetség úgy dön­tött, hogy mind két frakciót kívül hagyja ebből az irányitó bizottságból. Végezzék el ma­guk között a saját ügyüket. Azok a frakciók amelyek a forradalmi időkben is nem az egységet, hanem személyi vagy párt vitákat folytatnak, sem­miben sem segítik a munkás­ság gyors győzelmét, hanem in­kább csak hátráltatják. A forradalmi munkásmozga­lom szempontjából nem az a fontos, hogy milyen nevet visel az irányitó szervezet, csak egy a fontos: a kapitalizmus felett győzedelmeskedni és ténylege­sen a munkásosztály ügyét szolgálni. A világ munkásságának ál­dozatkészséggel és szolidaritás­sal kell támogatni a spanyol munkásság harcát, ha azt az anarcho szindikalisták is irá­nyítják, amig kizárólag mun­kás érdekeket szolgálnak. Nem a párt vagy a szervezet neve teszi azt forradalmivá, hanem az a teljesítmény, amit a tár­sadalmi forradalomnak megva­lósítására cselekszenek. Le a kalappal a hősies spanyol mun­kások előtt és elfolytott léleg­zettel várjuk a spanyol mun­kásság biztos győzelmét a nemzetközi kapitalizmussal szemben, akik a fenevadak fa- sizta zubbonyába a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolják a munkásság világszabadságéáért küzdő spanyol proletár testvé­reinket. Mi, IWW-isták várjuk az ese­mények kibontakozását és nem leszünk elfogultak akkor sem, ha a spanyol munkásság győ­zelme után az anarcho szindi­kalisták fogják azt irányítani; mert minden ország munkássá­gának meg kell adni azt a jo­gát, hogy saját társadalmi és gazdasági viszonyaihoz mérten irányítsa saját társadalmát. Nem fogunk akkor sem divat forradalmárok lenni és nem fogjuk megpróbálni az ameri­kai munkásmozgalmat a spa­nyol viszonyoknak megfelelőleg, de az amerikai gazdasági saját­ságos viszonyoknak ellentétben próbálni azt mindenkire ráerő­szakolni, amint azt az “elvtár­sak” (?) próbálták és próbál­ják orosz mintára, de saját zsebökre kamatoztatni. Hisszük és bizzunk abban, hogy a világ munkássága nem fogja cserbe hagyni a spanyol proletár testvéreinket, még ak­kor sem ha azok más fajta for­radalmi szervezetek kapcsán aratnak győzelmet. A nemezet- közi proletár szolidaritás csak úgy jöhet létre, ha egyik állam munkássága minden rendelke­zésére álló eszközzel támogatja egy másik ország osztályharc­ban álló munkásságát. CHICAGÓBAN az IWW magyar tagjai minden vasárnap délután pont 3 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave. TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOKAT RENDEZNEK melyek felölelik a tudo­mány minden ágát. Belép- tidij nincs. Kérdések és hozzá szólások. Vasárnap január 31-én a tárgy: Az IWW vagy a CIO képviseli-e a forradal­mi Ipari Unionizmust ? Előadó: Pika Pál. Február 7-én a tárgy: Forradalmak megvilágítá­sa a történelmi materia­lizmus alapján. Előadó: Lövy Ármin. Jelenjünk meg tömege­sen az előadásokon és bő­vítsük ki ismereteinket.

Next

/
Thumbnails
Contents