Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-19 / 950. szám

1937 junius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mivé lett az orosz forradalom? (Folyt, az 5-ik oldalról.) gyéren lakott vidékek ezek minden közlekedési eszköz hiá­nyában, távol állomásoktól és határoktól. A szibériai városok eredetét a cár korabeli szám- üzötteknél találjuk meg. A szo- viet folytatja a cári elődjének a politikáját. Megnépesiti a va­donokat és a pusztaságokat számüzöttekkel. A fogház nem kellemesebb Oroszországban mint máshol. A különbség csak az, hogy ott zsúfoltabbak. Jó lenne tudni, hogy mennyire vannak a börtönök túlzsúfolva. A halálbüntetést nyakszirten lövéssel hajtják végre, az erre kifíön kiképzett “szocialista” szakértők. Van még egy másik büntetési mód is, amely abból áll, hogy akik már kitöltötték a reájuk szabott büntetés időt nem tartózkodhatnak bizonyos kerületekben vagy helyeken. Ezt kizárólag politikai elítéltek­re alkalmazzák. A fogoly táborok külön emlí­tést érdemelnek, mert ez arány­lag uj a Szoviet Unióban to­vábbá az elnevezése megtévesz­tő és a foglyok százezreivel vannak megtöltve. Nem mások ezek mint a múlt idők gálya börtönei, azzal a különbséggel, hogy ezekben a gályabörtönök­MARTINSFERRYBEN az IWW magyar propaganda cso­portja a hónap második va­sárnap délelőttjén 10 órakor gyülésezik 703 >/2 Main St.-en. ben tolvajok, gyilkosok, pros­tituáltak és rombolókon kívül politikai foglyok is vannak. Egy ilyen fogolytáborban kénysze­rül János is élni. A Stalin rend­szer alatt oly mértékben sza­porodott a politikai elitéltek száma, hogy már lehetetlen volt azokat a meglevő börtönökben elhelyezni, vagy élelmezni anél­kül, hogy ne hozzák az állam- háztartást beláthatlan költsé­gekbe. Azért találták ki ezeket a kényszermunka fogoly tábo­rokat. Tízezrével vannak egy ilyen táborban a kényszermun­kára elitéltek, ahol mocsarakat csapolnak le, erdőket irtanak vagy csatornákat ásnak. Sát­rakban laknak és a GPU kato­nák képezik az őrséget. Élel­mezésük az elvégzett munka- mennyiség után van megszab­va, 600—400—200 gram ke­nyér naponta. A kenyér adag emelkedik a munkamennyiség emelkedésével. Akik remélik a büntetés idő megrövidítését “Udarnk”-ok, rohammunkások lesznek. A fizikailag egészsé­ges, erős embereknek ez lehet­séges, de a testileg gyengébb belepusztul, mert az elvégzett munkamennyiség csökkenésével az élelmezés is silányabb lesz. Egy ilyen táborban és kör­nyezetben a nehéz munka mel­lett, a szokások és az erkölcsök is olyanok, amitől az átlag em­ber irtózik. János munkástár­sunk egy ilyen volt alvilági környezetbe kényszerül élni. Természetes, hogy ezek rákény­szerítik ott mindenkire az ő szokásaikat és módjaikat. Ez ellen alig lehet tenni valamit. Minél romlottabb erkölcsű az egyén annál nagyobb az értéke egy ilyen környezetben. Innen megszabadulni csak két lehető­ség van. Vagy az öngyilkosság vagy a megszökés. Mindkettő az elpusztulást jelenti. A szám- üzetési helyről talán meglehet szökni, de nem a fogolytábor­ból. Ha valakit Narym vagy Mi- nussinsk vidékére száműznek amelyek ezer meg ezer négy­szög kilométer lakhatlan va­donok és mocsarakkal vannak körülvéve, nem szükséges, hogy Sokan már azt hitték, hogy itten nem maradt szervezni va­lónk. De az éttermek munkásai még most is 10—12 órákat dol­goznak, 14—20 dollár heti fize­tésért. A helybeli szervezetünk most ezen elhanyagolt munkások megszervezsére fordította min­den figyelmét, nem kevés ered­ménnyel. Már három étterem­ben az IWW szervezetbe tartoz­nak a munkások nemcsak, hogy 8 órát dolgoznak hanem rövi- debb munkaidőre 2—4 dollárral többett kapnak hetenkint, me­lyet legtöbb helyen sztrájk nél­kül bírtak elérni. Csak egy helyen kellett harc­ba menni, ahol az IWW tagok segítettek a picketelésben. Barney Broks munkástár­sunk vezeti a szervezést, aki maga is szakács és igy érti ezen munkásoknak a nyelvét, foglalkozását és követeléseiket, igy siker koronázza fáradozá­sait. Hogy sikeresebb legyen a szervezés a jó akarat mellett azt nagyon szigorúan őrizzék. A cárizmusnak meg volt a brutális titkosrendőrsége az “Ochrana.” A cár idejében vol­tak provokációk, száműzetések és akasztások. De a politikai foglyokkal szemben nem volt annyira kegyetlen mint a mos­tani Stalin rendszer. Nyilvános tárgyalás és védelem is meg volt engedve. A halálbüntetések pedig nem voltak oly gyakoriak mint ma. A számüzöttek sem voltak oly mértékben kizsákmá­nyolva mint a mostani hérték- ben. egy néhány dollárra is szükség van, melyet több tag heti egy dollár adakozással segít össze­hozni és kérünk mindenkit nem csak itten helyben, hanem ahol csak tehetik, hogy anyagiak előteremtésében segédkezzenek, adjanak. Egy pár hét alatt már reméljük, hogy önön magát ki­fizeti a szervezés ezen a téren. Ezen szervezés alapra na­gyobb szabású nemzetközi pik­niket rendez a detroiti szerve­ző bizottság a Gordon Roadon levő Finnish Marxian piknik helyen, melyben minden nem­zetiség, az egész kerület kell, hogy részt vegyen. Kérjük a Bérmunkás olvasóit is, hogy agitáljanak erre a pik­nikre, ahol már több száz uj tagot is megismerhetünk, akik szakszerűen tudják majd az élelmet felszolgálni. Mutassuk meg, hogy többen vagyunk és számíthatnak ránk, ha arra harcaikban szükség lesz, valamint a szervezést is nagyban elősegítjük majd tö­meges megjelenésünkkel. Az IWW aktivitása Detroitban TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — 1. Ahogyan parancsolni méltóztatik, úr­nőm! Csakhogy hát kár ezekért a Dut- lovokért. Valamennyi kemény fickó, ki­vétel nélkül; de ha már nem adunk sen­kit a szolgaszemélyzetből, nem kerülhe­tik el, nekik kell állítani katonát — mondota az intéző, — hiszen már most is mindenki rájuk mutat. Különösen is ... ez az ón akarata szerint törté­nik! És most rátette jobbját a balkezére, mind a ketőt eltolta a hasától, fejét át­hajtotta a másik oldalra, szinte csám­csogva behúzta keskeny ajkát, elfordí­totta szemét és elnémult azzal a nyil­vánvaló szándékkal, hogy sokáig hall­gat és ellenmondás nélkül veszi tudomá­sul az egész butaságot, amit a nagysá­gos asszony fog majd néki erre felelni. Ez volt az intéző a szolgaszemélyzet jobbágyi sorából, beretváltan, hosszú ka­bátban (egészen különös “intéző-szabás­sal,”) aki egy őszi estén állt úrnője előtt, hogy megtegye jelentését. A nagyságos asszony fogalmai szerint ez a jelentés ab­ból állt, hogy meghallgasson elszámolá­sokat elintézett gazdasági estekről és kö­zöljön intézkedéseket eljövendőkről. Mi- hajlovics Jegor intéző fogalmai szerint a jelentéstevés szertartás, mely abból áll, hogy kifelé fordított lábujjheggyel, egyenes tartással áll a sarokban, arccal a pamlag felé fordulva, meghallgat min­denféle fecsegést, mely nem tartozik a tárgyhoz, és különböző módon ráveszi a nagyságos asszonyt, hogy végül gyorsan és türelmetlenül mondja: “Jól van, jól van!” Mihájlovics Jegor minden ajánla­tára. Most az ujoncozásról esett szó. Pok- rovszkojenak három újoncot kell állíta­nia.. Közülük kettőt kétségtelenül maga a sors szemelt ki erre: házi, erkölcsi és gazdasági okok összetalálkozásával. Rá­juk vonatkozóan nem volt helye se této­vázásnak, se civódásnak, sem a paraszt­gyülekezet, sem a nagyságos asszony, sem a közvélemény részéről. A harmadik állításra küldendő azonban vita tárgya. Az intéző meg akarta óvni ettől a há­rom fiúval bíró Dutlovot, helyébe a fe- leséges szolgaszemélyzeti jobbágyot, Po- likuskát akarta sorozásra küldeni, aki­nek igen rossz a hire és akit tetten ér­tek már többször, amint zsákot, kantárt es szénát lopott; a nagyságos asszony azonban, ki gyakran dédelgette Polikus- ka rongyos gyermekeit és az evangélium­ra való figyelmeztetéssel javított az er­kölcsön, nem akarta őt ideadni. Emellett azonban Dutlovéknak sem akart rosszat tenni, kiket nem is ösmert és sohase lá­tott. Valamilyen okból azonban sehogyan sem tudta megérteni és az intéző nem tudta rászánni magát, hogy egyenesen megmagyarázza neki, ha nem megy Po- likuska, akkor Dutlovnak kell mennie. — De hiszen én egyáltalában nem akarom Dutlovék szerencsétlenségét — mondotta a nagyságos asszony érzelme­sen. —Ha ezt nem akarja, akkor fizessen hát háromszáz rubelt egy regrutáért! — ez az a válasz, amit erre a nagyságos asszonynak kellett volna mondani. Ezt azonban a politika nem engedte meg. így tehát Mihájlovics Jegor nyugod­tan elhelyezkedett kényelmesen, észre­vétlenül nekitámaszkodott még az ajtó­félfának is és a legnagyobb megadás arc­kifejezést megőrizve, kezdte nézni, ho­gyan mozog a nagyságos asszony szája és kis főkötőjének bodra arca árnyéká­val egyszerre ide-oda hogyan szökell a falon a képecske alatt, mely ott lóg. Egy­általában nem tartotta szükségesnek, hogy foglalkozzék a nagyságos asszony beszéde értelmével. A nagyságos asszony sokat és hosszan beszélt. Ezek a hangok még kellemesek is voltak az intézőnek és az ásítás görcsét érezte a füle mögött; ügyesen átváltoztatta ezt a rángást kö­högésé, amikor is kezével eltakarta a szá­ját és úgy tett, mintha a torkát köszö­rülné. Nemrég láttam, amint Palmerston lord ott ült, kalappal a fején, mig az el­lenzék egy tagja lehordta a minisztéri­umot s egyszerre csak felállt és egy há­romórás beszéddel válaszolt ellenfele minden pontjára: láttam ezt és egyálta­lában nem ámultam, mert ehhez hasonlót ezerszer láttam Mihájlovics Jegor és úr­nője között. Attól tartott-e, hogy elal­szik, vagy pedig úgy tűnt neki, hogy az asszony nagyon is elragadtatta már ma­gát — teste súlyát áttette ballábáról a jobbra, és, kezdte azzal a szentséges kez­dőmondattal, mellyel mindig kezdte: — Ez az ön akarata, úrnőm, csak­hogy . . . csakhogy a parasztgyülés ott állott az irodám előtt és ezzel végezni kell. A parancsban az áll, hogy egészen Pokrov-napig az újoncokat be kell vinni a városba. A parasztok már most vala­mennyien rámutatnak Dutlovékra, úgy van és másra senkire. A parasztgyülés nem foglalkozik az ön érdekeivel: neki egészen mindegy, hogy mi a Dutlovékat tönkretesszük. Csakhogy én nagyon jól tudom, hogyan tengődtek. Attól az idő­től fogva, amióta intéző vagyok, mindég szegénységben éltek. Éppen most, csak most történt, hogy az aggastyánnak fel- (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents