Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-12 / 949. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 12, Mivé lett az orosz forradalom? Darvin élete és munkái (Folyt, az 5-ik oldalról.) szére aki valami szeretne lenni, vagy karriert csinálni. A kormány által ellenőrizett szak- szervezeti tagság előiskolája a párttagságnak, amelyért szüntelenül tolakodnak a bejutni akarók. A szakszervezet csak a munkásoknak diktatúrához való szoktatás iskolája. A vezetők hivatása a munkásoktól “önkéntes” adományokat beszedni és idő utáni ingyen munkára tanítani. Eredetileg a szakszervezetek az ellenzék szócsövei voltak. Most azonban megszelídültek és az államhatalom emeltyűjévé fejlődtek. De ki tudja jobban elámitani és a helyes vonalban tartani a munkásságot mint a szakszervezeti vezérek? A Pravdá-n a kommunista párt központi hivatalos lapján kívül még számos napi, heti és havilapot adnak ki a Szoviet Unióban. Minden gyárnak meg van a saját lapja. De az összes helyi, kerületi, központi, gyári, testedzési, párt, szakszervezeti, kommunista, ifjúsági, vörös hadseregi lapok között egy sem hoz egy sort, vagy egy betűt ami különbözne a napi hivatalos véleménytől. Ugyanazok a szavak, ugyanaz a hang és irály, ugyanazon politikai vonal. Több mint tízezer lapban, különféle címek alatt csak az olvasható, hogy mit kell gondolni, mondani, hogy megmaradjanak a “helyes” vonalon. A hivatásos és hivatalos szónokok egész hadseregét foglalkoztatja a kormány. Külön erre a célra alapított iskolákban képezik ki őket államköltségen. Ezeknek a kötelessége megmagyarázni az “egyedüli igazságot” amit a kormány a lapokban hirdet. Ezeknek külön folyóiratok állnak rendelkezésére. Ezek magyarázzák és adják ki a legújabb jelszavakat és tanítják a népet miheztartás végett, ne hogy letérjen a “helyes vonalról.” Szoviet Unióban csak az lehet művész vagy iró aki képes a hivatalos irányt és jelszavakat tetszetős formában előtálalni. Ha egy írónak külön véleménye van, megszűnik az lenni, mert ha ir is csak magának irhát, lapokat csak a kormány adhat ki. A színházakban játszanak klasszikus darabokat, minek folytán a színházak úgyszólván művészeti múzeumokká váltak. De a színházakon kívül a rádió, a mozgófénykép csak azt adhatja amit a kormány megenged. A legszigorúbb cenzúra (előzetes vizsgálat) uralkodik. A kormány által űzött hivatalos propaganda oly mélyreható, hogy teljesen lehetetlen mást hallani mint az “egyedüli helyes utat utón, útfélen, gyárban, éttermekben, moziban, az utcán, falun, városban, újságokban, könyvekben és otthon. Teljesen ki van zárva, hogy megszabadulhassunk tőle. A napnak minda huszonnégy órájában hallanod kell a politikai hiszekegyet. Minden pillanatban készen kell lenned bebizonyítani, hogy engedelmes és jól értesült polgártárs vagy. Szónokok, irók, színházi és mozi színészek egész hadserege dolgozik azon, hogy a nép gondolatait formálják és egyensúlyban tartsák. Stalinnak igaza volt, amikor ezeket a népiélek mérnökeinek nevezte. De nem tanácsos a hivatalos vonaltól eltérő véleményt akár szóban vagy írásban kifejezni. Csak hivatalos szervezetek tarthatnak népgyülést. De ezek, például a szovietek vagy a szak- szervezetek is csak a kommunista párt ellenőrzése alatt. A szónokok a felső párthivatal nők által lesznek kijelölve. Ugyanezek határozzák el a hozandó indítványokat és határozatokat. Mindenki megkapja a szót. A föltétel csak az, hogy a szónok egyetért a hozandó hivatalos határozattal. Kérdést is lehet föltenni de csakis akkor, ha melléjegyzi a saját nevét. A gyűléseken nagyban gyakorolják a kritikát. Mindenki hevesen és állandóan kritizál. De a kritika kizárólagosan azok ellen van akik nem elég ügyesek a felsőbbség akaratához vagy kedvéhez simulni. Nincs olyan gyűlés, ahol nem derül ki, hogy ez vagy amaz a tisztviselő lanyhán vitte keresztül a felsőbbség akaratát. A kritika csak azért van, hogy a felsőbbség tetszését kiérdemeljék, hogy magukat előtérbe tolják. Mert mindent a felsőbbségtől várnak, kritizálnak, hogy elnyerjék valamelyik hivatalnok állását. A hivatalnokokat nem választják, hanem a felső párthivatalnokok nevezik ki. A gyakori kritika a népet elővigyázatossá teszi, mert nem szeretné, ha a felsőbbség gyanakodna reá. A kritikával szemben a legjobb magatartásnak véli, ha azt előrelátja és elfogadja. Ha magad veszélyben látod, a legjobb ut az, hogy saját magadat vádolod, ideje korán, még pedig alaposan és nyilvánosan. Lehetőleg hangosabban mint kritizá- lóid. Fölfedezel hibákat és bűnöket, amelyeket sohasem követted el. De lehetőleg drámai formában add elő a “mea cul- pá”-t (én vétkem) és azután fogad meg, hogy ezentúl hü maradsz a vonalhoz, miden erődet megfeszíted a helyes irány diadalra viteléhez. Ezt nevezik önbirálatnak! Nem mindenkinek van erkölcsi képessége ezt a rut komédiát eljátszani. De ha megakarod tartani az állásod az erkölcsi kényesség nem sokat ér. (Folytatjuk.) MARTIN SFERRYBEN az IWW magyar propaganda csoportja a hónap második vasárnap délelőttjén 10 órakor I gyülésezik 703’/í Main St.-en. (Folytatás. Ha a földrajzi elterjedést néz zük, a változással járó leszármazás elmélete ellen felhozott nehézségek elég súlyosak. Az ugyanegy fajnak valahány egyéne s az ugyanegy nemhez tartozó valamennyi faj, sőt főbb csoport és mind közös szülőktől származott; s igy a föld bármely helyén találhatók is ma fel, kétségtelen, hogy az egymást követő nemzedékek folytán mentek át egyik területről a másikra. Gyakran a leghomályosabb előttünk ennek a lefolyása. Mégis mert hihetjük, hogy némely faj igen sokáig megtartotta ugyanazt az alakot, fontosnak kell tartanunk ugyanazon fajok elterjedését, mivel hosszú idő alatt elég alkalom volt mendenféle uton-módon való elterjedésre. A megszakadt láncolat gyakran a közbeeső területen élt fajok kipusztulásával magyarázható meg. Mivel a természetes kiválo- gatódás szerint számtalan olyan közbeeső alaknak kell lennie, melyek minden csoportban a mai válfajainkhoz hasonló finom fokozatokkal kötötték ösz- sze a fajokat egymással, azt lehetne kérdeznünk, hogy hova lettek ezek az összekötő alakok. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy egynéhány ritka esetet kivéve, nem remélhetünk, hogy a ma élő alakokat közvetlenül összekötő kapcsokat f ;1- fedezzünk, hanem csak ezek és némely kihalt alak közé esőket remélhetünk. Okunk van ugyanis azt hinni, hogy egy nemben mindig csak egynéhány faj változik, a többi teljesen kipusztul s utódot neun hagy hátra. A megváltozott utódok közül csak néhány változik meg ugyanegy időben és vidéken s valamennyi változás csak lassan áll elő. De ha számtalan összekötő kapocs kipusztulását tételezzük fel, akkor azt kérdezhetjük, hoA texasi borzalmas robbanás, ami 500 iskolás gyermek életét rabolta el, az ország figyelmét az amerikai iskolák biztonságára terelte. Az Egyesült Államok Közoktatásügyi osztálya ezzel kapcsolatban egy füzetet bocsátott ki, amit sok ezer példányban küldtek ki iskola-igazgatóknak és tanítóknak az ország minden részébe. A füzet szerkesztője közel 200 kérdést intéz az iskolai hatóságokhoz és szülőkhöz a gyermek életbiztonságára vonatkozólag. A kérdésekből itt néhányt idézünk: A biztositó társaság tűzbiztosnak nyilvánitotta-e az iskola- épületet ? Kifelé nyilnak-e az iskolai ajtók? gyan van az, hogy minden földtani réteg tele van ilyen összekötő alakokkal. Bár a földtani kutatások számtalan olyan korábbi összekötő kapcsot mutatnak fel, amelyek számos életalakot sokkal közelebb hoznak egymáshoz, mégsem mutatnak annyi finoöm fokozatot, mint amennyit ez az elmélet megkövetel, s ez a legsúlyosabb ellenvetés. Ezzel szemben azonban tudjuk, hogy valószínűleg a földtani adatok sokkal hiányosabbak, mint azt a legtöbb földtani tudós hiszi. A példányok száma, a kétségen kívül létezett fajokéhoz hasonlítva, úgyszólván teljesen semmi. S nem tudnék valamennyi fajról felismerni, hogy az egy más és módosult faj szülője. Ha két-három vagy több összekötő alakot fel is fedeznek, ezeket sok természettudós csupa uj fajoknak sorolná fel. Számtalan ma élő kétes alakot sorolhatnánk fel, melyek valószínűleg csak válfajok. Ki merné állítani, hogy lesznek még olyan felfedezések, hogy a természettudósok eldönthetik vájjon ezek a kétes alakok válfajok-e vagy sem? A földnek aránylag csak csekély részét kutatták át a földtani tudósok. Ásatag állapotban, legalább nagyobb mértékben, csak bizonyos osztályú szerves lények maradtak fenn. Számos faj, ha egyszer kiképződött, nem változik, hanem kipusztul anélkül, hogy változott utódokat hagyna maga után. S a fajok változásainak időhossza végtelen rövid azokhoz a korszakokhoz viszonyítva, amelyek alatt abban az alakban fenmaradtak. Rendszerint az uralkodó s a legelterjedtebb fajok változnak leggyakrabban s a válfajok kezdetben leginkább helyiek s e két ok valószínűtlenné teszi az összekötő kapcsok felfedezését valamely földtani képződményben. Olajat, benzint, filmeket és más gyúlékony anyagokat az épületen kívül tartják-e, vagy az épületben tűzbiztos-szekrényben? Van-e az épületben megfelelő tüz-rádió felszerelés? Van-e elegendő tüzkijárat és lépcsőzet ahoz, hogy az iskolás gyermekek két percen belül, tülekedés nélkül elhagyhassák az épületet? Tartanak-e az iskolában legalább havonta egyszer tüz-gya- korlatokat ? Légymentes-e az épület ? Tiszták-e az ablakok ? Tiszta forrásból kapják-e a vizet ? Van-e megfelelő elsősegély- szekrény az iskolában ? Flis. Az iskolás gyermekek testi biztonságáért Olvasás után adja lapunkat szomszédjának