Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-15 / 945. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937. május 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^g-y évre .................. $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •4f|^>42 A szervezettség jogot ad... Az amerikai Kereskedelmi Kamara Washingtonban konven­ciót tartott, amelyet az ország lapjai úgy kommentálnak, mint egy történelmi eseményt, mert ennek a tanácskozásnak a tag­jai az ország nemzeti vagyonával rendelkeznek, mint az iparok tulajdonosai. Ezen a konvención olyan kijelentések történtek, amik homlok egyenest mások, mint amit ezek az urak egy éle­ten át és mégcsak röviddel ezelőtt is hangoztattak. Litchfield, a hatalmas Goodyear gumigyár elnöke például elösmerte, hogy a munkásoknak joguk van a sztrájk fegyveré­hez nyúlni, mint végső eszközhöz helyzetük javitására. Annyira meglepő az ilyen helyről jövő, ilyen nyilatkozat, hogy egyesek “megdörzsölik a szemüket, hogy meggyőződjenek, hogy jól lát- ják-e a nyomásban megjelent nyilatkozatot.” Hát a munkásságnak nem kell még a szemét dörzsölni, sok­kal helyesebb, ha a koponyák alatti kis tartalmat kényszerít­jük egy kis gondolkozásra, hogy mielőbb felismerjük az okát is a Litchfieldek gyors pálfordulásainak. Ugyanis annak az úgynevezett prosperitásnak, amelyet ma az amerikai néppel elhitetni akarnak, annak gyökere Washing­tonban van. Ma ebben az országban a legnagyobb vásárló maga a kormány, amely a demokrata párt uralmát akarja a jövőre is biztosítani és beváltani igyekszik a népnek tett munkaalkalom szerző ígéretét. Amerika 45 millió bérért dolgozó munkása több mint kétharmada a kormány megrendeléseken dolgozik. A kor­mány több billiós rendeléseket csak olyan vállalatoknak adja, amelyek a kormány programja mellé állanak. Az acél trust csak úgy nyerheti el az állami beruházásokra megszavazott billiókat, ha a kormány munkás programját elfogadja. Ugyan ez áll a gumi és valamennyi ipari nagyhatalomra. Ez és csakis ez az üz­leti lehetőség az, ami a munkások és különösen azok szervezke­dését most elismerő iparbárók magatartását magyarázza. Mi készpénznek vesszük, hogy abban a pillanatban, amikor megszű­nik ez a függőség, illetve követelmény a megrendelő részéről, valamennyien a régi képben fognak mutatkozni. A történelmi materalizmust hazudtolná meg, ha nem igy lenne, ha a profiton épült rendszer azt a hajlandóságot mutat­ná, hogy a “tisztességes” haszonnal beéri és a megcsinálható jövedelem egyrészét a munkásoknak átengedi. Nem, ebben a rendszerben ezt ne is várjuk el. Ismételjük, ha most látszólago­san önmagától ad valamit a nagytőke, gondos vizsgálat után rájövünk, hogy nem maga, de a kormány financirozza ezt az egész műveletet. És mert tudjuk, hogy a kormány pénzes zsákja is kiüríthető, nagy csalódásokba lehet része különösen azoknak a munkásoknak, akik természetes folyamatnak gondolják a mai helyzetet. A munkásosztálynak nem szabad ezt ilyennek látni, hanem fel kell ismernie azt az őszinte IWW tanítást, hogy céltudatos szervezkedésével önmagának kell a több fizetéssel, a rövidebb munkaidővel és egyébb követelményekkel állandóan gyengíteni a nagyipart, de sohasem szabad szemelől téveszteni, hogy mind ez csak eszköz a végcélhoz való eljutásában, ami a bérrendszer megszüntetésének kell lenni, mert azzal egy időben a rendszer is átalakuláson megy keresztül. Ne tapsoljunk hát a Litchfieldek beszédjének, de szervez­kedjünk, mert csak a szervezett erőnkkel tudjuk azt a helyzetet megteremteni, amelyben a végső csatát megvívhatjuk. Egységes munkásmozgalom (P.) Azok a sok ferdeségek és téves felfogások, amelyek a radikális elemeket, külön-külön csoportokra tagolják, csak annak tudhatok be, hogy a munkások, nem értik meg alapjában a társadalmi berendezkedést. Magát az osztályharcot sem tudják megkülönböztetni, az esetleg polgári vagy reform követelésektől. Az osztályharc, amelynek eredete, a kizsákmányolásból fa­kad, ami csak ott jöhet létre, ahol termelő munka folyik/és a termelő munkás sem kapja meg munkaerejének teljes értékét. Ennek a gazdasági berendezkedésnek következménye azután az emberiség osztályosodásíu A társadalomban az embereket nem az elvi ellentétek válasszák szét, hanem kizárólag csak a gazdasági ellentétek. Ha tudjuk, hogy a gazdasági ellentétek azok, amelyek az emberiséget osztályozzák, akkor a bajok or­voslását gazdasági téren kell véghezvinni. A munkásmozgalom szé tagoltsága onnan származik, hogy a tényleges osztályharc, amelynek eredete a kizsákmányolás szintere, változásnak lett kitéve akkor, amikor a társadalom alapját megváltoztatni igyekvő harcokat a tényleges osztály- hare színteréről a társadalom felépített osztályintézményei el­len próbálták irányítani, amikor a munkásosztály közvetlen cse­lekvése helyett, a közvetett szelekvési folyamatot szorgalmaz­ták. Ez azután követőkre talált a munkásosztály soraiból és igy a munkásmozgalom szétt igozódott. Mi, akik most is a közvetlen cselekvés hívei vagyunk, meg­maradtunk a tényleges osztályharc alapján. Amazok pedig, akik a közvetített, vagy képviseltetés hívei, letértek a tényle­ges osztályharcról még akkor is, ha jelszavaikban forradalmi frázisokat hangoztatnak. Az egységes munkásmozgalom csak az lehet, amely a mun­kásokat kizárólag osztályérdekeik megvédésére — a közvetlen cselekvés alapján — de nem elvileg, hanem osztályérdekeik sze­rint, egy arra megfelelő és az osztályharc alapján működő gaz­dasági szervezetbe tömöríti. Az egységes munkásmozgalom kell, hogy képezze az alap­ját az eljövendő Uj Társadalomnak. A közvetett “munkásmozgalmi” frakciók — amely alatt az úgynevezett politikai pártokat értjük — teljesen letértek az osztályharc eredetéről, és nem is képezhetik a forradalmi mun­kásmozgalmat, mert munkásmozgalom csak az lehet, ahol a TÁRSADALOM EGY OSZTÁLYA SZERVEZKEDIK. A pártok nem képeznek szervezett munkásmozgalmat. A politikai párt — ebbe beleértve a “legforradalmibbat” is — még egységes osz­tálypártot sem képvisel, mert tagjai lehetnek a társadalom bár­mely osztályához tartozók, akik osztályhelyzetükre való tekin­tettel egy bizonyos elvek alapján megegyeznek. Ha most már a politikai pártok, amelyek a társadalom különböző elemeiből verődnek össze, akiknek gazdasági érdekeik zavarják meg a társadalmi átalakulásnál osztálykülönbözetek zavarják meg a politikai pártok egységét. Azok a feltevések, hogy a munkásosztály nem lesz képes önmagát felszabadítani, ha a forradalmi felfogású és polgári elemek nem lesznek a munkásosztály oldalán, ezek a ferde fel­fogások mind kiküszöbölhetők, ha azok a magukat forradalmá­roknak nevezők, akik azt álli ják magokról, hogy a munkásosz­tály felszabadítása a céljuk >;s a mai napig legtöbb esetben a közvetett cselekvés hívei, elfogadnák azt az elméletet, hogy a munkásoknak mint egy osztálynak lehet hivatása a rendszer változtatásának keresztül vitele és ha ők tényleges hívei egy társadalmi átalakulásnak, akkor azt a munkásmozgalmat kell, Vogy támogassák, amely az osztályharc lapján halad ezen cél­kitűzése felé. Azt azonban el kell nekik ösmerni, hogy egységes munkásmozgalom, csak a tényleges munkások osztály szerveze­tén keresztül jöhet létre. Elvek szerint az egység sohasem jöhet létre, mert amikor a tényleges osztályharc megvívására kerül a sor, a különböző csoportokhoz tartozó, még ugyanazon elveket vallók között a gazdasági ellentétek révén, elvi ellentétek jönnek létre. Egysé­ges munkásmozgalmat, csak a tényleg kizsákmányolt egy gaz­dasági érdeket képviselő munkásosztály képezhet. Az egység lehet időszerű, — de soha nem célravezető olyan esetekben, ahol az egységet a társadalom különböző osztályrétegeihez tar­tozó csoportok képezik. A 1 berálisan gondolkodók megeléged­nek a polgári demokráciával és funkciójuk ezzel befejezést nyert. A radikális politikai pártok hívei egy része az államosítás mel­lett kardoskodik demokratikus képviseltetéssel, a másik része párt diktatúrát akarna életbe léptetni, mig a tényleges mun­kásszervezetek minden küzdelem ellenére a célkitűzésűk felé igyekeznek haladni az osztályharc alapján, ami sem nem álla­mosítás, sem nem diktatúra, hanem egy ipari ellenőrzés, még pedig a megszervezett termelő hadsereg irányításával. A mostan folyamatban lévő spanyol harc tisztán fog sze­münk előtt bizonyítékot adni arról, ha a munkásosztály tényleg az igazi végcél megvalósítása felé akar haladni, akkor egy egy­séges forradalmi szervezetet kell kiépíteni, egy olyan egységes forradalmi ipari egységet, amely az összes dolgozókat képes egy egységes munkásszervezetbe tömöríteni, mert csak egy ilyen szervezet képezheti a feltörekvő munkásosztálynak egységes cse­lekvését az iparok társadalmasítására. Mind azok az elemek, akik esetleg távol állanak gazdasági érdekeiknél fogva a munkásosztálytól, de meggyőződésük jóhi­szemű és céljuk a munkásosztály végleges felszabadítása a bér­rendszer alól, ezek nem maradhatnak távol azon egységes forra­dalmi munkásmozgalomtól, amelynek egyenes célja a munkás- osztály felszabadítása. Mi, az IWW-hoz tartozó ipari unionisták a munkásság egységét csak egy osztályharc alapján álló gazda­sági szervezetben látjuk megvalósíthatónak. És szívesen veszünk minden támogatást azoktól, akik kí­vül állanak a munkásosztályon, de elvi meggyőződésük azt dik­tálja, hogy tudásukkal és cselekedeteikkel támogatni kell a fel­törekvő munkásosztályt a zosztálharc eme göröngyös utján, minden egyéni aspiráció nélkül. Ha ezt teszik, akkor elérkez­tünk az egységes munkásmozgalom kiépítéséhez, amely elég erős lesz ahoz, hogy a munkásosztály reményét az Uj Társa­dalmat megvalósítsa. v

Next

/
Thumbnails
Contents