Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-05-15 / 945. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937. május 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^g-y évre .................. $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •4f|^>42 A szervezettség jogot ad... Az amerikai Kereskedelmi Kamara Washingtonban konvenciót tartott, amelyet az ország lapjai úgy kommentálnak, mint egy történelmi eseményt, mert ennek a tanácskozásnak a tagjai az ország nemzeti vagyonával rendelkeznek, mint az iparok tulajdonosai. Ezen a konvención olyan kijelentések történtek, amik homlok egyenest mások, mint amit ezek az urak egy életen át és mégcsak röviddel ezelőtt is hangoztattak. Litchfield, a hatalmas Goodyear gumigyár elnöke például elösmerte, hogy a munkásoknak joguk van a sztrájk fegyveréhez nyúlni, mint végső eszközhöz helyzetük javitására. Annyira meglepő az ilyen helyről jövő, ilyen nyilatkozat, hogy egyesek “megdörzsölik a szemüket, hogy meggyőződjenek, hogy jól lát- ják-e a nyomásban megjelent nyilatkozatot.” Hát a munkásságnak nem kell még a szemét dörzsölni, sokkal helyesebb, ha a koponyák alatti kis tartalmat kényszerítjük egy kis gondolkozásra, hogy mielőbb felismerjük az okát is a Litchfieldek gyors pálfordulásainak. Ugyanis annak az úgynevezett prosperitásnak, amelyet ma az amerikai néppel elhitetni akarnak, annak gyökere Washingtonban van. Ma ebben az országban a legnagyobb vásárló maga a kormány, amely a demokrata párt uralmát akarja a jövőre is biztosítani és beváltani igyekszik a népnek tett munkaalkalom szerző ígéretét. Amerika 45 millió bérért dolgozó munkása több mint kétharmada a kormány megrendeléseken dolgozik. A kormány több billiós rendeléseket csak olyan vállalatoknak adja, amelyek a kormány programja mellé állanak. Az acél trust csak úgy nyerheti el az állami beruházásokra megszavazott billiókat, ha a kormány munkás programját elfogadja. Ugyan ez áll a gumi és valamennyi ipari nagyhatalomra. Ez és csakis ez az üzleti lehetőség az, ami a munkások és különösen azok szervezkedését most elismerő iparbárók magatartását magyarázza. Mi készpénznek vesszük, hogy abban a pillanatban, amikor megszűnik ez a függőség, illetve követelmény a megrendelő részéről, valamennyien a régi képben fognak mutatkozni. A történelmi materalizmust hazudtolná meg, ha nem igy lenne, ha a profiton épült rendszer azt a hajlandóságot mutatná, hogy a “tisztességes” haszonnal beéri és a megcsinálható jövedelem egyrészét a munkásoknak átengedi. Nem, ebben a rendszerben ezt ne is várjuk el. Ismételjük, ha most látszólagosan önmagától ad valamit a nagytőke, gondos vizsgálat után rájövünk, hogy nem maga, de a kormány financirozza ezt az egész műveletet. És mert tudjuk, hogy a kormány pénzes zsákja is kiüríthető, nagy csalódásokba lehet része különösen azoknak a munkásoknak, akik természetes folyamatnak gondolják a mai helyzetet. A munkásosztálynak nem szabad ezt ilyennek látni, hanem fel kell ismernie azt az őszinte IWW tanítást, hogy céltudatos szervezkedésével önmagának kell a több fizetéssel, a rövidebb munkaidővel és egyébb követelményekkel állandóan gyengíteni a nagyipart, de sohasem szabad szemelől téveszteni, hogy mind ez csak eszköz a végcélhoz való eljutásában, ami a bérrendszer megszüntetésének kell lenni, mert azzal egy időben a rendszer is átalakuláson megy keresztül. Ne tapsoljunk hát a Litchfieldek beszédjének, de szervezkedjünk, mert csak a szervezett erőnkkel tudjuk azt a helyzetet megteremteni, amelyben a végső csatát megvívhatjuk. Egységes munkásmozgalom (P.) Azok a sok ferdeségek és téves felfogások, amelyek a radikális elemeket, külön-külön csoportokra tagolják, csak annak tudhatok be, hogy a munkások, nem értik meg alapjában a társadalmi berendezkedést. Magát az osztályharcot sem tudják megkülönböztetni, az esetleg polgári vagy reform követelésektől. Az osztályharc, amelynek eredete, a kizsákmányolásból fakad, ami csak ott jöhet létre, ahol termelő munka folyik/és a termelő munkás sem kapja meg munkaerejének teljes értékét. Ennek a gazdasági berendezkedésnek következménye azután az emberiség osztályosodásíu A társadalomban az embereket nem az elvi ellentétek válasszák szét, hanem kizárólag csak a gazdasági ellentétek. Ha tudjuk, hogy a gazdasági ellentétek azok, amelyek az emberiséget osztályozzák, akkor a bajok orvoslását gazdasági téren kell véghezvinni. A munkásmozgalom szé tagoltsága onnan származik, hogy a tényleges osztályharc, amelynek eredete a kizsákmányolás szintere, változásnak lett kitéve akkor, amikor a társadalom alapját megváltoztatni igyekvő harcokat a tényleges osztály- hare színteréről a társadalom felépített osztályintézményei ellen próbálták irányítani, amikor a munkásosztály közvetlen cselekvése helyett, a közvetett szelekvési folyamatot szorgalmazták. Ez azután követőkre talált a munkásosztály soraiból és igy a munkásmozgalom szétt igozódott. Mi, akik most is a közvetlen cselekvés hívei vagyunk, megmaradtunk a tényleges osztályharc alapján. Amazok pedig, akik a közvetített, vagy képviseltetés hívei, letértek a tényleges osztályharcról még akkor is, ha jelszavaikban forradalmi frázisokat hangoztatnak. Az egységes munkásmozgalom csak az lehet, amely a munkásokat kizárólag osztályérdekeik megvédésére — a közvetlen cselekvés alapján — de nem elvileg, hanem osztályérdekeik szerint, egy arra megfelelő és az osztályharc alapján működő gazdasági szervezetbe tömöríti. Az egységes munkásmozgalom kell, hogy képezze az alapját az eljövendő Uj Társadalomnak. A közvetett “munkásmozgalmi” frakciók — amely alatt az úgynevezett politikai pártokat értjük — teljesen letértek az osztályharc eredetéről, és nem is képezhetik a forradalmi munkásmozgalmat, mert munkásmozgalom csak az lehet, ahol a TÁRSADALOM EGY OSZTÁLYA SZERVEZKEDIK. A pártok nem képeznek szervezett munkásmozgalmat. A politikai párt — ebbe beleértve a “legforradalmibbat” is — még egységes osztálypártot sem képvisel, mert tagjai lehetnek a társadalom bármely osztályához tartozók, akik osztályhelyzetükre való tekintettel egy bizonyos elvek alapján megegyeznek. Ha most már a politikai pártok, amelyek a társadalom különböző elemeiből verődnek össze, akiknek gazdasági érdekeik zavarják meg a társadalmi átalakulásnál osztálykülönbözetek zavarják meg a politikai pártok egységét. Azok a feltevések, hogy a munkásosztály nem lesz képes önmagát felszabadítani, ha a forradalmi felfogású és polgári elemek nem lesznek a munkásosztály oldalán, ezek a ferde felfogások mind kiküszöbölhetők, ha azok a magukat forradalmároknak nevezők, akik azt álli ják magokról, hogy a munkásosztály felszabadítása a céljuk >;s a mai napig legtöbb esetben a közvetett cselekvés hívei, elfogadnák azt az elméletet, hogy a munkásoknak mint egy osztálynak lehet hivatása a rendszer változtatásának keresztül vitele és ha ők tényleges hívei egy társadalmi átalakulásnak, akkor azt a munkásmozgalmat kell, Vogy támogassák, amely az osztályharc lapján halad ezen célkitűzése felé. Azt azonban el kell nekik ösmerni, hogy egységes munkásmozgalom, csak a tényleges munkások osztály szervezetén keresztül jöhet létre. Elvek szerint az egység sohasem jöhet létre, mert amikor a tényleges osztályharc megvívására kerül a sor, a különböző csoportokhoz tartozó, még ugyanazon elveket vallók között a gazdasági ellentétek révén, elvi ellentétek jönnek létre. Egységes munkásmozgalmat, csak a tényleg kizsákmányolt egy gazdasági érdeket képviselő munkásosztály képezhet. Az egység lehet időszerű, — de soha nem célravezető olyan esetekben, ahol az egységet a társadalom különböző osztályrétegeihez tartozó csoportok képezik. A 1 berálisan gondolkodók megelégednek a polgári demokráciával és funkciójuk ezzel befejezést nyert. A radikális politikai pártok hívei egy része az államosítás mellett kardoskodik demokratikus képviseltetéssel, a másik része párt diktatúrát akarna életbe léptetni, mig a tényleges munkásszervezetek minden küzdelem ellenére a célkitűzésűk felé igyekeznek haladni az osztályharc alapján, ami sem nem államosítás, sem nem diktatúra, hanem egy ipari ellenőrzés, még pedig a megszervezett termelő hadsereg irányításával. A mostan folyamatban lévő spanyol harc tisztán fog szemünk előtt bizonyítékot adni arról, ha a munkásosztály tényleg az igazi végcél megvalósítása felé akar haladni, akkor egy egységes forradalmi szervezetet kell kiépíteni, egy olyan egységes forradalmi ipari egységet, amely az összes dolgozókat képes egy egységes munkásszervezetbe tömöríteni, mert csak egy ilyen szervezet képezheti a feltörekvő munkásosztálynak egységes cselekvését az iparok társadalmasítására. Mind azok az elemek, akik esetleg távol állanak gazdasági érdekeiknél fogva a munkásosztálytól, de meggyőződésük jóhiszemű és céljuk a munkásosztály végleges felszabadítása a bérrendszer alól, ezek nem maradhatnak távol azon egységes forradalmi munkásmozgalomtól, amelynek egyenes célja a munkás- osztály felszabadítása. Mi, az IWW-hoz tartozó ipari unionisták a munkásság egységét csak egy osztályharc alapján álló gazdasági szervezetben látjuk megvalósíthatónak. És szívesen veszünk minden támogatást azoktól, akik kívül állanak a munkásosztályon, de elvi meggyőződésük azt diktálja, hogy tudásukkal és cselekedeteikkel támogatni kell a feltörekvő munkásosztályt a zosztálharc eme göröngyös utján, minden egyéni aspiráció nélkül. Ha ezt teszik, akkor elérkeztünk az egységes munkásmozgalom kiépítéséhez, amely elég erős lesz ahoz, hogy a munkásosztály reményét az Uj Társadalmat megvalósítsa. v
