Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-09 / 927. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 9. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata ........ A GYÁRÜZEMEKBEN alkalmazott bérrabszolgák fizetése, ma hetenkint 100 millió dollárral több mint 1933-ban volt. A gyári alkalmazottak 1925- ben hetenkint összesen 194 millió 621 ezer dollárt kaptak fizetés fejében, 1929-ben ez az összeg 229 millió 549 ezer dollárra emelkedett, 1933-ban leesett 77 millió 83 ezer dolárra. Ma 1936-ban hetenkint a gyári alkalmazottaknak bér fejében kifizettnek 180 millió 745 ezer dollárt. 1933-BAN AZ ÖSSZES ipar és kereskedelemben 34 millió 631 ezer alkalmazott volt foglalkoztatva, 15 millió 939 ezer munkanélküli volt. Ma 1936-ban alkalmazva van 43 millió 747 ezer egyén, a munkanélküliek száma 10 millió 346 ezer. Ezen számban nincsenek munkanélkülieknek feltüntetve azon egyének akik a kormány, a WPA, PWA, CCC, departmen- tekben vannak alkalmazva, valamint a szezon munkások mint a mezőgazdaság, útépítők stb. Ezen adatokat a National Industrial Conference Board statisztikájából vettük át. ALANT ADJUK egyes élelmiszereknek az emelkedését 1932 októbertől 1936 októberig. Burgonya 100 százalék emelkedést ért el, zsir 87, szalonna 75, sertés szelet 65, bab 60, búza liszt 59, kukorica liszt 58, vaj 48, káposzta fejes 47, sonka 42, rizskása 39, tej 33 százalékot emelkedett. Ugyan ebben az arányban a többi élelmiszerek árai is. Lakás, ruházat szintén rettenetesen emelkedtek a bérrabszolgák keresetéhez arányitva. HAVONKÉNTI kimutatásban adjuk, hogy mennyi profitott vágott zsebre a kizsákmányoló osztály és mennyi bért fizetett ki. 1936 első 9 hónapjában. Január hóban itt az Egyesült Államokban bér fejében kifizettek 870 millió dollárt, zsebre- vágtak tiszta profit fejében 770 milliót. Februárban bérben 820 milliót, tiszta haszon 750 millió. Márciusban bérben 860 millió, haszon 730 millió. Áprilisban bér fejében 870 milliót, haszon 860 millió. Májusban bér fejében 880 milliót, haszon 870 millió. Júniusban bér fejében 840 milliót, a tiszta haszon már 900 millióra emelkedett. Júliusban bér fejében 900 milliót, tiszta haszon 980 millió. Augusztusban bér fejében 930 milliót, tiszta haszon egy billió. Szeptemberben bér fejében kifizettek 930 milliót, éppen annyit mint az előző hónapban, a profit pedig egy billió 20 millió dollár volt. Ezen kimutatás fényesen igazolja, hogy a bérrabszolgák milliói annyit, vagy még annyit sem kapnak az előállított javakért, mint a néhány ezer kizsákmányoló profit fejében. EGY HATALMAS napilapnak a financiális szerkesztője kimutatja, hogy 1936-ban a nagytőke részvényei után több mint 3 billió dollár osztalékot fizet ki, ami jóval magasabb ebben az évben mint 1929-ben ugyan annyi részvények után fizetett osztalék összege volt. Az elmúlt év november havában osztalék fejében kifizettek 398 millió dollárt. 1936 november hó 21-ig kifizettek osztalék fejében 607 millió dollárt. AZT MONDJÁK a vallásos egyének, a jó hazafiak, hogy a bő termés az isten áldása. Ezt az isten áldását Brazíliában is úgy értelmezik, hogy 1931 óta 38 millió 995 ezer zsák kávét perzseltek fel, semmisítettek meg, csak azért, hogy a kávé árát olyan magasan tarthassák, hogy millió és millió egyén ne juthasson hozzá, mert mennél kevesebb kávé jut a piacra annál nagyobb a profit, nem a termelők, hanem a termeltetők részére. A PRESIDENT választások előtt az amerikai fasizták szent- háromsága Coughlin, Smith és Townsend, nagy hangon hirdették a kötelékükbe tartozó tagságnak a számát. A Social Justice Union Clubs a fekete lelkű csuhás szerint 8 millió 317 ezer 689 tagot számlált. A Townsend Clubs 6 millió 787 ezer 315 tagot. Gerald Smith Share the Wealth Clubs 5 millió 828 ezer 912 tagot. Eme fekete lelkű fa- sizta szentháromságnak az együttes taglétszáma szerintük 20 millió 933 ezer 916. Ebből a tömegből általuk agyonmagasztalt Union Party-ra november 3-án leszavazott 721 ezer 802 birka. 20 millió 212 ezer 114 bárány faképnél hagyta őket mint Szent Pál az oláhokat. KEZDJEAZÚJÉVET ön is azzal, hogy a munkásmozgalomhoz való tartozandóságát bizonyítja. Ha a Bérmunkás-nál hátralékban van, ne várja, amíg az irodából levelet kap, hogy a lap megjelentetésének a költségéhez szükség van az ön két dollárjára. A depressziós években sok száz olvasónk volt elmaradva és azok hátralékát kell még ma is a nyomdának fizetnünk. Ma aránylag jobb a helyzet, könnyebben kerül a két dollár és ezért várjuk, hogy azt minden hátralékosunk megküldi. A pénz vétele után, még elküldjük a Bérmunkás Naptárát teljesen ingyen. A naptárunk egy valóságos tárháza a munkásokat érdeklő Írásoknak, amely egész esztendőben tanulságos olvasmányt ad. Egyik akroni olvasónk a különben 35 centes naptárért 50 centet adót otani lapkezelőnknek azzal a megjegyzéssel, hogy “a Bérmunkás naptára 50 centet is megér.” A világ munkásságának szolidaritása Spanyolországban győzedelmeskedik a rabló fasizmus felett. E harc utolsó fázisában is legyünk segítségére a munkásoknak a harc támogatására kiadott CNT bélyegek megvásárlásával. Egy bélyeg ára 25 cent. Minden összeg, amely az osztályharc rabjainak a támogatására érkezik, bizonyítja, hogy azok nem hiába küzdöttek és kiszabadulásuk után újból a harcvonalba látjuk őket. Tegyen eleget minden olvasónk a Bérmunkás-al szembeni kötelességének. A LAPBIZOTTSÁG. ROMANTIKA Nikolájt az ismerősei Johnny nak is nevezték. Ezt a nevet onnan kapta, hogy valaha, amiután a bolgár haditengerészettől kikerült, egy angol teherszállító gőzösön volt matróz. Ott ragadt rá ez a név, továbbá angol nyelvtudománya, amelyet azóta a Várnát járó idegenek mindenféle nyelvével olyan keverékké eresztett föl, hogy abból mindegyikük kihalászhatott néhány, a saját nyelvéből származó szót. A strandfürdő mentőőrségének tagja volt. Amikor megismerkedtem vele, éppen egy fuldokló legényt cipelt ki harmadmagával a hullámokból és téritett magához olyan önmegtagadó erőkifejtéssel, hogy ha az a megmentettet történetesen öntudatos állapotában éri, biztosan elájult volna tőle. így azonban, amiután alaposan kirázták belőle a vizet, ide-oda- ráncigálták karját, lábát és végezetül hatalmas pofont mértek rá, visszanyerte eszméletét. Mialatt a megmentett fiatalember a forró parti homokon elnyúlva pihente ki rosszulléte és ijedtsége fáradalmait, szenvedélyesen magyarázta: — Mister, a Fekete tenger nem olyan viz, mint a többi. Nem a színéről kapta a nevét. Hiszen nem is fekete, hanem kék, zöld vagy szürke, a szerint, milyen szinü az ég, a felhő, vagy a napsugár fölötte. De az indulatai után nevezték el annak. Cserno More, a dühös, az indulatos, a gyilkos tenger. Figyelje meg: alig van nap, amikor nem háborog. És ha csöndes is, csakhamar apró fehér habok jelennek meg rajta, amelyek jelzik az uj vihart. Lent, a mélyben kavarognak benne a hullámok, mert ott lenn is viharzik. Akár hiszi, akár nem, ez a viz úgy huzza le a fenékre a jármüveket, mintha polip lenne az egész tenger. Nikoláj karcsú, izmos, vagy harminc éves fiatalember volt. Szemlélődő természetű volt, s hiába keresett volna benne az ember bármit is az üdülőhelyek lazzaroni típusából. Nem a borravalóért tette, hogy szívesen beszélt arról, amit észlelt és amit átélt. Szeptember volt akkor és ilyenkor, az idény vége felé, amikor olcsóbb az élet, a bolgárországbeliek is élvezik a tengert, a napot, a levegőt, a hegyeket, a szőlőt és mindazt, amit az üdülőhely nyújt. Voltak közöttük szegények és nyomorékok. Nikoláj bárkáján mindig volt közülük valaki. Mert Nikoláj, amielőtt strandbeli hivatala megkezdődött, délelőtt féltizig vagy kirándulókat vitt a tengerre, vagy pedig halászott. Halászutjain élte ki keleti vendégszeretetét és ekkor meghívta barátait, akik között mindig akadt valaki ezek közül a szegények, nyomorékok közül. Vagy egy kilométernyire a parttól ringott a csónakja, amikor egyszer vele tartottam. A tenger csendes volt, három sirálypár mint hat pehelycsomó úszkált körülöttünk. Ezek úgyszólván már háziállatai voltak a halászoknak. Amikor apró ehetetlen hal került horogra Nikoláj hosszú, elnyújtott kiáltást hallatott, ami egészen úgy szólt, mint a sirályok kiáltása. — Ná-á-á! Ekkor felrepült egy-egy sirály, mindig más és más a hat közül, egy-két szárnycsapással ott termett a zsákmány fölött és egy kapásra eltüntette begyében. A szegény, mindkét lábára nyomorék egyetemi hallgató horgára kelletlen zsákmány akadt. Nikoláj előkapott egy dorongot és még mielőtt leszedte volna a horogról, agyonverte a halat. —Ez mérges hal, veszedelmes, akár a mérgeskigyó — magyarázta. — Nézzen ide, a hátán szigonyszerü csont van. Ha megfogják, beleereszti támadójába és megmérgezi: merevgörcsöt kap, akit megsebez vele . . . Figyeljen most ide... Újra felhangzót a hosszan elnyújtott “Ná-á-á” és bedobta a halat a vízbe, újra felrepült egy sirály, ot termett fölötte és — nem kapott utána, felismerte. — Aztán mondja valaki, hogy ez tudatlan állat . . . De a strandon szokatlanul korán, már 9 órakor feltűnt egy sárga folt, Nikoláj azonnal észrevette. — Ne vegye rossznéven, kérem, dolgom van a telepen. — Rendben van — feleltem —, menjünk haza, majd máskor tovább maradunk. — De csak maradjanak, ne zavartassák magukat, csak szórakozzanak tovább, én majd “gyalog” megyek ki. Azzal máris ledobta magáról az inget, nadrágot, fejest ugrott a vízbe és hoszu karlendi- tésekkel, matrózmódra úszott ki a messzi partra. A sárga folt sárga trikó volt, a sárga trikó, persze, asszonyé, az asszony szófiai fürdővendég volt. Kicsit kövérkés, magas- termetű, dióbama szemű nő volt, a haja sárgára, az arca pirosra volt festve, a festék eltakarta korát, lehetett harmincöt, de lehetett negyven- nyolc éves is. Azonban akárhány éves volt is, őt mondták Nikoláj sziveügyének. Mindig körülötte volt, leste a kívánságait, megtanította úszni és a bárkáján sétáltatta anélkül, hogy egy levát is elfogadott volna tőle. Azt is beszélték — mert hát miért éppen ezen a bolgár üdülőhelyen ne tárgyalják a mások szerelmi eseteit —, hogy odakint a tengeren szép szomorú románcokat és
