Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-09 / 927. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 9. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata ........ A GYÁRÜZEMEKBEN al­kalmazott bérrabszolgák fizeté­se, ma hetenkint 100 millió dol­lárral több mint 1933-ban volt. A gyári alkalmazottak 1925- ben hetenkint összesen 194 mil­lió 621 ezer dollárt kaptak fi­zetés fejében, 1929-ben ez az összeg 229 millió 549 ezer dol­lárra emelkedett, 1933-ban le­esett 77 millió 83 ezer dolárra. Ma 1936-ban hetenkint a gyári alkalmazottaknak bér fejében kifizettnek 180 millió 745 ezer dollárt. 1933-BAN AZ ÖSSZES ipar és kereskedelemben 34 millió 631 ezer alkalmazott volt foglal­koztatva, 15 millió 939 ezer munkanélküli volt. Ma 1936-ban alkalmazva van 43 millió 747 ezer egyén, a munkanélküliek száma 10 millió 346 ezer. Ezen számban nincsenek munkanél­külieknek feltüntetve azon egyének akik a kormány, a WPA, PWA, CCC, departmen- tekben vannak alkalmazva, va­lamint a szezon munkások mint a mezőgazdaság, útépítők stb. Ezen adatokat a National In­dustrial Conference Board sta­tisztikájából vettük át. ALANT ADJUK egyes élel­miszereknek az emelkedését 1932 októbertől 1936 októberig. Burgonya 100 százalék emelke­dést ért el, zsir 87, szalonna 75, sertés szelet 65, bab 60, búza liszt 59, kukorica liszt 58, vaj 48, káposzta fejes 47, sonka 42, rizskása 39, tej 33 százalékot emelkedett. Ugyan ebben az arányban a többi élel­miszerek árai is. Lakás, ruhá­zat szintén rettenetesen emel­kedtek a bérrabszolgák kerese­téhez arányitva. HAVONKÉNTI kimutatásban adjuk, hogy mennyi profitott vágott zsebre a kizsákmányoló osztály és mennyi bért fizetett ki. 1936 első 9 hónapjában. Ja­nuár hóban itt az Egyesült Ál­lamokban bér fejében kifizet­tek 870 millió dollárt, zsebre- vágtak tiszta profit fejében 770 milliót. Februárban bérben 820 milliót, tiszta haszon 750 millió. Márciusban bérben 860 millió, haszon 730 millió. Ápri­lisban bér fejében 870 milliót, haszon 860 millió. Májusban bér fejében 880 milliót, haszon 870 millió. Júniusban bér fejé­ben 840 milliót, a tiszta haszon már 900 millióra emelkedett. Júliusban bér fejében 900 mil­liót, tiszta haszon 980 millió. Augusztusban bér fejében 930 milliót, tiszta haszon egy billió. Szeptemberben bér fejében kifi­zettek 930 milliót, éppen annyit mint az előző hónapban, a pro­fit pedig egy billió 20 millió dollár volt. Ezen kimutatás fényesen iga­zolja, hogy a bérrabszolgák mil­liói annyit, vagy még annyit sem kapnak az előállított ja­vakért, mint a néhány ezer ki­zsákmányoló profit fejében. EGY HATALMAS napilap­nak a financiális szerkesztője kimutatja, hogy 1936-ban a nagytőke részvényei után több mint 3 billió dollár osztalékot fizet ki, ami jóval magasabb ebben az évben mint 1929-ben ugyan annyi részvények után fizetett osztalék összege volt. Az elmúlt év november ha­vában osztalék fejében kifizet­tek 398 millió dollárt. 1936 no­vember hó 21-ig kifizettek osz­talék fejében 607 millió dollárt. AZT MONDJÁK a vallásos egyének, a jó hazafiak, hogy a bő termés az isten áldása. Ezt az isten áldását Brazíliában is úgy értelmezik, hogy 1931 óta 38 millió 995 ezer zsák ká­vét perzseltek fel, semmisítet­tek meg, csak azért, hogy a ká­vé árát olyan magasan tart­hassák, hogy millió és millió egyén ne juthasson hozzá, mert mennél kevesebb kávé jut a piacra annál nagyobb a profit, nem a termelők, hanem a ter­meltetők részére. A PRESIDENT választások előtt az amerikai fasizták szent- háromsága Coughlin, Smith és Townsend, nagy hangon hirdet­ték a kötelékükbe tartozó tag­ságnak a számát. A Social Jus­tice Union Clubs a fekete lelkű csuhás szerint 8 millió 317 ezer 689 tagot számlált. A Townsend Clubs 6 millió 787 ezer 315 ta­got. Gerald Smith Share the Wealth Clubs 5 millió 828 ezer 912 tagot. Eme fekete lelkű fa- sizta szentháromságnak az egy­üttes taglétszáma szerintük 20 millió 933 ezer 916. Ebből a tö­megből általuk agyonmagasz­talt Union Party-ra november 3-án leszavazott 721 ezer 802 birka. 20 millió 212 ezer 114 bá­rány faképnél hagyta őket mint Szent Pál az oláhokat. KEZDJEAZÚJÉVET ön is azzal, hogy a munkásmoz­galomhoz való tartozandóságát bizonyítja. Ha a Bérmunkás-nál hátra­lékban van, ne várja, amíg az irodából levelet kap, hogy a lap megjelentetésének a költ­ségéhez szükség van az ön két dollárjára. A depressziós évek­ben sok száz olvasónk volt el­maradva és azok hátralékát kell még ma is a nyomdának fizetnünk. Ma aránylag jobb a helyzet, könnyebben kerül a két dollár és ezért várjuk, hogy azt minden hátralékosunk meg­küldi. A pénz vétele után, még el­küldjük a Bérmunkás Naptá­rát teljesen ingyen. A naptá­runk egy valóságos tárháza a munkásokat érdeklő Írások­nak, amely egész esztendőben tanulságos olvasmányt ad. Egyik akroni olvasónk a kü­lönben 35 centes naptárért 50 centet adót otani lapkezelőnk­nek azzal a megjegyzéssel, hogy “a Bérmunkás naptára 50 cen­tet is megér.” A világ munkásságának szo­lidaritása Spanyolországban győzedelmeskedik a rabló fa­sizmus felett. E harc utolsó fázisában is legyünk segítségé­re a munkásoknak a harc tá­mogatására kiadott CNT bélye­gek megvásárlásával. Egy bé­lyeg ára 25 cent. Minden összeg, amely az osz­tályharc rabjainak a támoga­tására érkezik, bizonyítja, hogy azok nem hiába küzdöttek és kiszabadulásuk után újból a harcvonalba látjuk őket. Tegyen eleget minden olva­sónk a Bérmunkás-al szembeni kötelességének. A LAPBIZOTTSÁG. ROMANTIKA Nikolájt az ismerősei John­ny nak is nevezték. Ezt a nevet onnan kapta, hogy valaha, amiután a bolgár haditengeré­szettől kikerült, egy angol te­herszállító gőzösön volt mat­róz. Ott ragadt rá ez a név, továbbá angol nyelvtudománya, amelyet azóta a Várnát járó idegenek mindenféle nyelvével olyan keverékké eresztett föl, hogy abból mindegyikük kiha­lászhatott néhány, a saját nyelvéből származó szót. A strandfürdő mentőőrségé­nek tagja volt. Amikor megis­merkedtem vele, éppen egy fuldokló legényt cipelt ki har­madmagával a hullámokból és téritett magához olyan önmeg­tagadó erőkifejtéssel, hogy ha az a megmentettet története­sen öntudatos állapotában éri, biztosan elájult volna tőle. így azonban, amiután alaposan ki­rázták belőle a vizet, ide-oda- ráncigálták karját, lábát és vé­gezetül hatalmas pofont mértek rá, visszanyerte eszméletét. Mialatt a megmentett fiatalem­ber a forró parti homokon el­nyúlva pihente ki rosszulléte és ijedtsége fáradalmait, szenve­délyesen magyarázta: — Mister, a Fekete tenger nem olyan viz, mint a többi. Nem a színéről kapta a nevét. Hiszen nem is fekete, hanem kék, zöld vagy szürke, a szerint, milyen szinü az ég, a felhő, vagy a napsugár fölötte. De az indulatai után nevezték el an­nak. Cserno More, a dühös, az indulatos, a gyilkos tenger. Fi­gyelje meg: alig van nap, ami­kor nem háborog. És ha csön­des is, csakhamar apró fehér habok jelennek meg rajta, ame­lyek jelzik az uj vihart. Lent, a mélyben kavarognak benne a hullámok, mert ott lenn is vi­harzik. Akár hiszi, akár nem, ez a viz úgy huzza le a fenék­re a jármüveket, mintha polip lenne az egész tenger. Nikoláj karcsú, izmos, vagy harminc éves fiatalember volt. Szemlélődő természetű volt, s hiába keresett volna benne az ember bármit is az üdülőhelyek lazzaroni típusából. Nem a bor­ravalóért tette, hogy szívesen beszélt arról, amit észlelt és amit átélt. Szeptember volt akkor és ilyenkor, az idény vége felé, amikor olcsóbb az élet, a bol­gárországbeliek is élvezik a ten­gert, a napot, a levegőt, a he­gyeket, a szőlőt és mindazt, amit az üdülőhely nyújt. Vol­tak közöttük szegények és nyo­morékok. Nikoláj bárkáján mindig volt közülük valaki. Mert Nikoláj, amielőtt strand­beli hivatala megkezdődött, délelőtt féltizig vagy kirándu­lókat vitt a tengerre, vagy pe­dig halászott. Halászutjain élte ki keleti vendégszeretetét és ekkor meghívta barátait, akik között mindig akadt valaki ezek közül a szegények, nyomo­rékok közül. Vagy egy kilométernyire a parttól ringott a csónakja, ami­kor egyszer vele tartottam. A tenger csendes volt, három si­rálypár mint hat pehelycsomó úszkált körülöttünk. Ezek úgy­szólván már háziállatai voltak a halászoknak. Amikor apró ehetetlen hal került horogra Nikoláj hosszú, elnyújtott ki­áltást hallatott, ami egészen úgy szólt, mint a sirályok ki­áltása. — Ná-á-á! Ekkor felrepült egy-egy si­rály, mindig más és más a hat közül, egy-két szárnycsapással ott termett a zsákmány fölött és egy kapásra eltüntette be­gyében. A szegény, mindkét lábára nyomorék egyetemi hallgató horgára kelletlen zsákmány akadt. Nikoláj előkapott egy dorongot és még mielőtt leszed­te volna a horogról, agyonver­te a halat. —Ez mérges hal, veszedel­mes, akár a mérgeskigyó — magyarázta. — Nézzen ide, a hátán szigonyszerü csont van. Ha megfogják, beleereszti tá­madójába és megmérgezi: me­revgörcsöt kap, akit megsebez vele . . . Figyeljen most ide... Újra felhangzót a hosszan elnyújtott “Ná-á-á” és bedob­ta a halat a vízbe, újra felre­pült egy sirály, ot termett fö­lötte és — nem kapott utána, felismerte. — Aztán mondja valaki, hogy ez tudatlan állat . . . De a strandon szokatlanul korán, már 9 órakor feltűnt egy sárga folt, Nikoláj azonnal észrevette. — Ne vegye rossznéven, ké­rem, dolgom van a telepen. — Rendben van — feleltem —, menjünk haza, majd más­kor tovább maradunk. — De csak maradjanak, ne zavartassák magukat, csak szórakozzanak tovább, én majd “gyalog” megyek ki. Azzal máris ledobta magáról az inget, nadrágot, fejest ug­rott a vízbe és hoszu karlendi- tésekkel, matrózmódra úszott ki a messzi partra. A sárga folt sárga trikó volt, a sárga trikó, persze, asszonyé, az asszony szófiai fürdővendég volt. Kicsit kövérkés, magas- termetű, dióbama szemű nő volt, a haja sárgára, az arca pirosra volt festve, a festék eltakarta korát, lehetett har­mincöt, de lehetett negyven- nyolc éves is. Azonban akár­hány éves volt is, őt mondták Nikoláj sziveügyének. Mindig körülötte volt, leste a kíván­ságait, megtanította úszni és a bárkáján sétáltatta anélkül, hogy egy levát is elfogadott volna tőle. Azt is beszélték — mert hát miért éppen ezen a bolgár üdülőhelyen ne tárgyal­ják a mások szerelmi eseteit —, hogy odakint a tengeren szép szomorú románcokat és

Next

/
Thumbnails
Contents