Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-04-10 / 940. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 április 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: wgy évre ...................... irélévre ........................ Egyes szám ára ......... Csomagos rendelésnél.. Subscription Rates: $2.00 One Year __________ $2.00 1.00 Six Months ________ 1.00 5c Single Copy ________ 6c 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A “győzelmes” sztrájkok panaszos utóhangjai (Z.) Az amerikai munkásmozgalom történetében a jelen napokban voltunk szemtanúi a legnagyobb arányú bérharcoknak. Az alapvető iparokban foglalkoztatott munkások nagyrésze a múltban csaknem teljesen megközelíthetetlen volt a munkásszervezetek részére, részben a munkáltatók által alkalmazott terrortól való félelem következtében, részben pedig a határozatlanság a megfelelő szervezkedési formát illetőleg. A nagyobb ipari városok némelyikében vannak iparágak, melyeket még ma is az idejét múlta AFofL kötelékébe tartozó szakszervezetek kontrolálnak és habár ezekben a munkabérek valamivel jobbak a szervezetlen munkások által keresett béreknél, korántsem olyanok, amilyennek lenni kellene, ha megfelelő szervezetben volnának szervezve. Más iparokban a szervezkedés csak az utóbbi hónapokban vett lendületet. Az amerikai ipartelepeken a viszonyok már évtizedekkel ezelőtt érettek voltak arra, hogy az ott foglalkoztatott munkások a termelési viszonyoknak megfelelő Ipari Szervezetbe szervezkedjenek. Ezen szükségességnek megfelelően már 1905- ben megalakult az Ipari Szervezet, mely az Industrial Workers of the World névvel lett ismert az egész világon. Az IWW megalakulására az ipari munkásság szerte az országban felfigyelt és az ipari szervezkedés eszméje foglalkoztatta a munkásságot kelettől nyugatig és északtól délig. Az első hónapokban százezrek csatlakoztak a szervezethez és a politikus “munkásvezérek” mint a sáskahad csaptak le az uj szervezetre, hogy annak tagságát megszerezzék lépcsőnek ábrándjaik elérésére. Ezt az IWW-nak az ipari szervezkedést őszintén óhajtó tagsága nem a legszívesebben látta és minden lehetőt elkövetett, hogy gátat emeljen a politikus garázdálkodásnak a szervezetben. Hosszú hónapokig tartó belső harcok után sikerült a szervezetet megtisztítani a szavazat és állást hajhászój politikusoktól. 1 Ezen munka elvégeztével úgy vélték az IWW tagjai, hogy minden erejükkel hozzá foghatnak az amerikai munkások megszervezéséhez a forradalmi Ipari Szervezetbe. Azonban a dolog nem ment oly egyszerűen, mert a kiebrudalt politikusok és hivatásos munkásvezérek, akiknek nem a munkásság, hanem saját érdekeik a fontosak, minden irányba támadást kezdtek a szervezet ellen, úgy hogy az IWW tagságának erejét ezen támadások visszaverése emészetette fel. A politikusokkal karöltve és azok segítségével a kapitalista osztály is legkérlelhetetlenebb üldözést indította meg az IWW tagsága ellen és a legaktívabb tagok ezreinek bebörtönözésével a kevésbbé aktivak üldözésével és a rágalmak minden téren való terjesztésével sikerült a szervezet előhaladását megakadályozni. Ezen támadás az IWW ellen sem a politikusok, sem pedig a kapitalista osztály részéről nem szűnt meg egész a mai napig. Az ipari szervezkedés eszméje azonban minden nappal égetőbb szükségesség lett. A politikusok ismételten megkíséreltek ily szervezetet alakítani, de minden próbálkozásuk sikertelen maradt. Mert egyirányba politikai reformokért küzdeni és más irányba ipari szervezetet alakítani nem lehet. E kettő nem fér meg egy fedél alatt. Kapóra jött a politikusoknak John L. Lewis szakítása Greennel és a Committe for Industrial Organization megalakítása. Mint tették 1905-ben az IWW megalakulásánál, éppen úgy most is mint a piócák tapadnak a CIO- hoz. Teszik ezt két céllal: 1) mint szervezők és egyébb tisztviselők álláshoz jutnak és 2) abban a réménykednek, hogy az uj szervezet tagságát felhasználhatják majd létrának ábrándjaik elérésére. A CIO síppal, dobbal kezdte meg az ipari munkások szervezését az “ipari szervezetbe.’ A politikusok minden “segítséget” megadnak de a tagság részéről nem jön köszönet érte. A General Motors elleni “győzelmes” sztrájknak elkeseredett utóhangjai hallatszanak. Bár az unió vezérek és a vállalat között létre jött egyezség kimondja, hogy hat hónapig nem lehet újabb sztrájk a General Motors telepeken, már eddig is több Ízben szüntették be a munkát egyes telepeken bizonyos osztályok, mert az elért “győzelem” semmit sem biztosított részükre. Az igát még a sztrájk előttinél is gyorsabb tempóban kell huzni; a bérek korántsem érték még el azt a magasságot, melyet az élelmiszer szükségletek árai és általában minden téren becsapottnak érzik magukat a sztrájkban résztvett munkások. A Chrysler telepet 21 napig tartották megszállva a munkások, szembe helyezkedve a tiltóparanccsal, törvénnyel rendőrséggel és a kormányzó kívánságával, mig végre Mr. Lewis közbelépett és kiadta a rend eletet, hogy ki kell üríteni a Chrysler telepeket. Ezen rendeletet követőleg Lewis lakájai megrohanták a telepeket és hozzá fogtak meggyurni a bent levő munkásokat, hogy mennyivel előnyösebb részükre, ha kiürítik a telepeket és a többit bízzák Mr. Lewisra. Egyes telepeken órák hosszáig gyúrták a munkásokat, akik ismét és ismét leszavazták az ajánlatot, mig végre a Lewis bányász szervezetében már ismert diktatórikus eszközökhöz folyamodtak és kénysze- ritették a munkásokat az ajánlat elfogadására. Chicagóban a taxi soffőrök is hasonló körülmények között vették fel a munkát “Ígéretre,” melyet talán soha megnem kapnak. A Stewart Die Casting-nél szintén kivonultak a telepről a CIO vezetésével ígéretre és most már a külső picketelést sem engedik meg nekik. Még csak a kezdet stádiumában van a CIO és már is mindenfelől panasz hallik a munkások részéről. Mi történik majd ha Lewis és adjutánsai teljesen elhelyezkednek a nyeregben? A munkásosztály felszabadulásának elengedhetetlen eszköze a forradalmi Ipari Szervezet. A CIO nem ipari szervezet, csak egy bizottság, mely a külömböző szakszervezetek elnökeiből alakult — azon szakszervezetek elnökeiből, amelyeknek tagsága követelte az Ipari Szervezetet az AFofL-ben. Lewis és társai adtak nekik “ipari” szervezetet, de nincs benne köszönet. A név megvan, de a szervezet változatlan maradt. Szerkezetében semmivel sem külömbözik a régi reakciós szakszervezetektől. Az irányítás éppen úgy a reakciós vezérek kezében van, mint az AFofL-nél. A harcok mikénti kimenetele éppen úgy a vezérektől függ; azok tárgyalnak a telepek igazgatóival zárt ajtók mögött és az érdekelt munkásokkal csak akkor tudatják az eredményeket, ha már mindent elintéztek, amikor már nincs más választás, mint annak elfogadása. Ha a munkások nincsen- nek megelégedve, apellálhatnak a “sóhivatalhoz.” A célja ugyan az mint az AFofL-nek: “Tisztességes napibért, tisztességes napimunkáért” és sehol nincs szó a bérrendszer eltörléséről. A CIO éppen úgy mint az AFofL a tőkés és munkás testvériségét hirdeti, mert szerintük mind két osztályt egy cél irányítja: “nagy- gyá építeni a nemezetet.” Ezzel szemben az IWW elvinyilatkozata kimondja, hogy: “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincs. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikltől a munkáltató osztály áll.” Kimonja az IWW elvinyilatkozata továbbá, hogy: “E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi- munkáért”ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: LE A BÉRRENDSZERREL!” A befejező szakasz pedig a következőkben foglalja össze a munkásosztály hivatását: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszrt. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor már a bérrendszer elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a i élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogj folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
