Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-04-03 / 939. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 április 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^gy évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c_____ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «*@*,42 A munkások gazdasági érdeke 1937 ÁPRILIS 18-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel az IWW helyiségében, 805 James Street, N. S. Pittsburgh, Pa. KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a magyar nyelvű IWW-isták, amelyen kérjük a körzethez tartozó ipari unionisták megjelenését. Pittsburgh az acél telepek központja, amelyben a munkások szervezkedése most van folyamatban, komoly feladatok elé állítja az IWW minden tagját, akiknek a tanítás és felvilágosítás minden eszközével meg kell értetni az acél telepek dolgozóival, hogy szervezkedésük csak akkor szolgálja az ő érdeküket, ha annak irányítását ők maguk látják el. Fel kell készülnünk az acélmunkásokkal együtt a szervezkedés jogának a biztosítására, amely ellen minden pillanatban lecsaphat a munkásosztály ádáz ellensége az acél truszt. A magyar ipari unionisták nem egyszer voltak harcban Pennsylvánia kozákcsapataival az acél telepek dolgozóinak szervezése kapcsán, ezért minden jogcímünk meg van arra, hogy a munkások megmozdulását a helyes útra terelni segítsük. (P.) A napról-napra emelkedő megélhetőségi lehetőségek akcióra kényszerítik Amerika dolgozó tömegeit. Azok a sztrájk hullámok, amelyek ma folyamatba vannak a gyors áremelkedésnek következményei. Ezekben a megmozdulásokban láthatjuk a munkások harci vágyát, amikor a legtöbb esetben nem a megelőzött agitáció vagy az osztályharc tényleges megértése hozza létre a cselekvés folyamatát. Az ilyen lángszerü kilobbanásoknak lehetnek pillanatszerü eredményei, de állandó eredményeket csak a szervezés fokozása hozhat, amelytől elválaszthatatlan tényező a nevelés munkája kell, hogy legyen. Nagyon fontos a munkások szempontjából, hogy megértsék a rövidebb munkaidő szükségességét. A rövidebb munkaidő behozatala az iparokban feltétlen a munkások érdekeit szolgálja, mert csökkenti a munkanélküliek számát, akik feltétlen veszélyeztetik a dolgozók életszínvonalát. A laikus munkás, aki abban a reménybe táplálja jobb életfeltételeit a hogy gazdasági viszonya megkívánja, óhajtják a hosszabb munkaidőt, azok feltétlen a kapitalizmus oldalán foglalnak állást; mert a kapitalizmusnak osztályérdeke a hosz- szu munkaidő, ami állandó nagy felesleges munkanélküli tömeget tart készenlétbe a munkabérek leszorítására. Azok a munkások, akik megelégszenek a rögtönzött és látszólagos eredményekkel és ez által befejezettnek tartják hivatásukat a további harcokra vonatkozóan, azok még mindig nem ösmerik el a szerénykedés szükségességét. A mai gazdasági berendezkedés szükségessé teszi, hogy a munkások állandóan készen legyenek gazdasági érdekeik megvédésére. A munkásosztály gazdasági érdekeinek megvédésére kell, hogy a munkahelyén szervezkedjen. Fel kell, hogy ösmerje társadalmi helyzetét és nem szabad sorsát még a szervezetek hivatásos vezéreire sem bízni. Magának a munkásoknak kell fel- ösmerni és tudnia saját helyzetét és életszínvonalát a legjobban, sohasem szabad szerződésekkel lekötni magát a munkáltatókkal, mivel a gazdasági viszonyok gyors változása ez által lehetetlenné teszi őket a harc rögtöni felvételére — ha azt gazdasági érdekeik úgy kívánják. A munkáltatókkal kötött szerződések; csak az ipari szolidaritás megbénítására alkalmasak. Vannak a munkásosztálynak sokféle gazdasági szervezetei; de osztálytudatos munkás nem támogathat olyan szervezeteket, amely a tőke és munka barátságos viszonyát hirdeti. Nem elégséges, hogy a munkás csak fizető alanya legyen bármelyik szervezetnek, mert egy osztálytudatos munkás csak olyan szervezet érdekébe fejthet ki agitációt, amely szervezetnek tagsági kártyája jogosítja őt arra, hogy bármilyen szervezetet érintő kérdésben joga legyen a szervezet belügyeinek intézésére. Azok a munkásszervezetek, amelyeknek intézését felülről lefelé irányítják, azok nem képviselhetik a munkásosztály érdekeit. Rendesen az ilyen szervezetek nem is végeznek nevelő munkát, — mert hiszen a vezetők tudatába vannak, hogy csak addig gyakorolhatják a tagsággal szemben diktátori hatalmukat, amig a szervezet tagsága nem osztálytudatos. Azért azok a szervezetek, amelyek a szervezéssel egyidejűleg nem végzik a tanítás munkáját, nem lehetnek osztályharc alapján. Az osztályharc alapján álló szervezet célja nem az, hogy a tagoktól csak tagsági dijat szedjen, hanem osztály- tudatra nevelni a tagságot, hogy a munkások megösmerjék társadalmi helyzetöket, — mi által igazán hasznos katonáivá válnak az osztályharcnak. Mert csak az a munkásosztály tud igazán harcolni, amely felösmeri az osztályának célkitűzését. Azt a megszervezett munkásosztályt, amely az osztályharc alapján van szervezve és önállóságra nevelve, azokat sem félrevezetni, sem elárulni nem lehet, mert azoknak mindig csak az osztályharc győzelemre vitele lebeg előttük. A munkásosztály gazdasági szervezete révén erőt képvisel és ha ezt a gazdasági erőt az osztályharc megvívására összpontosítja a közvetlen cselekvés taktikája alapján, akkor a munkásosztálynak nyert ügye van. Egy forradalmi munkásszervezetnek nem lehet más célkitűzése, csak az ipari demokrácia megvalósítása. Minden osztályt udatos munkás el Ítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztályt az osztályharc egyenes útjáról leakarja téríteni. A napjainkba lejátszódó bérharcok és azok a szervezetek, amelyek ezen bérharcokat irányítják nem állanak az osztályharc alapján és mint ilyennek nincs is célkitűzésűk a munkásosztály felszabadítására. Azoknak a vezetőknek, akik akár a CIO, akár az AFofL-t irányítják, egyéni aspirációik vannak a munkások hátán való politikai job-ba való elhelyezkedésre. Ezeknek a szervezeteknek egyike sem áll az osztályharc alapján, még akkor sem, ha néhány önmagát forradalmárnak nevező egyén, minden erejével igyekszik azt építeni abban a reménybe, hogy a CIO megnövekedése folytán az ő forradalmi ideájok fog majd ott érvényesülni vagy belülről való fúrással forradalmasítani fogják azt. Azok a hangok, amelyeket érvényesíteni akarnak, már kifelé hangzanak, még pedig olyanformán amikor látják, hogy egy gazdasági szervezet eredményeket tud felmutatni a gazdasági harcokban ahelyet, hogy a munkásokkal megértetnék, miszerint megszervezett gazdasági erejök, milyen hatalmat képvisel, ahelyet úgy igyekeznek a harcra kész munkásokat leszerelni, hogy hagyják ott a gazdasági harcteret és bizzák sorsukat a vezérek kaland vágyó politikájára. Már pengetik ezeket a húrokat és ámítani kezdik a munkásokat azzal, hogy csak szervezkedjenek, de ennél többet ne tegyenek, hanem más irányba tereljék a gazdasági szintérről a harcaikat, figyeljenek fel a Farmer Labor Partyra, amely tényleg vezetője lesz a munkás ügyeknek. Nagyon sokat ez sorakoztatott fel a CIO támogatására abban a reményben, hogy a CIO hátgerincét fogja képezni a Farmer Labor Partynak. Az igazi osztálytudatos munkások nem ülnek fel sem a CIO vezérei egyéni aspirációjára, sem nem hiszik el, hogy egy Farmer Labor Partynak elnevezett politikai tákolmány a munkásosztály felszabadításához vezethet. Egy forradalmi unionista tisztán kell, hogy lássa a helyzetet és tudja azt is, hogy ipari demokráciát politikai párt sohasem valósíthat meg, legfeljebb párt diktatúrát csinál, amiből igazán nem kérünk. Ha mind ezeket bírálat alá vesszük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy egy mód van a munkásosztály célkitűzésének megvalósítására ha minden erőnkkel építjük a munkásosztály forradalmi ipari szervezetét, amelynek célkitűzése a forradalmi munkásságnak reménye amely az ipari demokráciában valósul meg. Ilyen forradalmi ipari szervezet csak egy van — ez az IWW. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervizetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megvált oztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
