Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-09 / 927. szám
1937 január 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal A nemzetközi kapitalizmus nyíltan támogatja Francot ipar. A spanyol forradalmi munkásság ezen iparokat, ahol uralmon van, lefoglalta. Csak természetes tehát, hogy a nemzetközi kapitalizmus elesett az évente milliókat jövedelmező haszontól. Viszont az is csak természetes törekvés a nemzetközi kapitalizmus szempontjából, hogy az ő zsarnok uralmát továbbra is fenntartsa Spanyolországban. Ezért válik szükségessé aztán, hogy Francoéknak, milliókat utaljanak ki az egyik oldalon, mig a másik oldalon csapdába csalják a munkásságot, a kormányon keresztül, hogy leverjék a spanyol munkásság forradalmát. Ügy gondolják, ha az egyik nem sikerül, sikerül a másik. Nekünk minden reményünk meg van, hogy egyik sem fog sikerülni. A spanyol szindika- listák évtizedes forradalmi nevelése már gyökeret vert a spanyol proletáriátus széles rétegeiben és nem engedik magukat félrevezetni a nemzetközi tőke érdekeit szolgáló politikai strébereknek, még akkor sem, ha a kártyát Oroszország fogja megkeverni. A spanyol forradalmi munkásság előtt csak egy cél van, a társadalmasítás! Ebben a küzdelemben azonban a túlerő még győzhet a munkássággal szembe — de akkor ki kell, hogy ontsák az utolsó munkás vért is spanyolföldön. A katholikus hitet, nem csak a pogány mórok védik Spanyol- országban, hanem a zsidó Rothchild és a protestáns Ged- der és Aufschläger. Kell ettől még nagyobb ok arra, hogy a világ munkássága összefogjon és támogassa minden erejéből a spanyol forradalmi munkásság harcát? A Spanyol Forradalomból. á. d. Ki nyert a novemberi választásoknál? Hogy miért is szeretné a nemzetközi kapitalizmus megfojtani a spanyol proletóriátus harcát, erre a Cataloniában megjelenő “Solidaridad Obre- ra” spanyol szindikalista napilap, a következő adatokkal szolgál. A spanyol forradalomnak nemcsak a belső ellenséggel kell megküzdeni, hanem a legveszedelmesebb ellensége a spanyol munkásságnak, a nemzetközi kapitalizmus, mely erősen ösz- szecsoportosulva van Franco háta mögött. Ennek a nemzetközi kapitalizmusnak az érdeke az, hogy a spanyol munkásság forradalmi harcát leszerelje. Az újságokban naponta olvassuk, hogy az angol, francia és belga kapitalisták előbb bojkottal, mig most már fegyveres beleavatkozással akarnak “rendet” teremteni Spanyolországban. Az újságokon keresztül úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha ezen országok a spanyol nép érdekeit akarnák elő- mozditani, de a tények azonban egészen mást bizonyítanak és a kuliszák hátamegetti titkos diplomáciai tárgyalásokon is egészen másról beszélnek. A francia baloldali újságok, a Le People, Le Humanite, Le Populaire, a tőzsde központjából azt a jelentést kapták, hogy egy újonnan alakított kapitalista szövetség létesült, akik Franco-t fogják pénzelni. Ebbe a szervezetbe Franciaországban 200 kapitalista család tartozik bele, kik együtt dolgoznak az angol és amerikai kapitalistákkal, hogy kizsákmáGYÜLÉS A SPANYOLOK ÉRDEKÉBEN DETROITBAN. Hallgassa meg Detroit magyarsága direkt a spanyolokat, hogy mi megy véghez Spanyol- országba, ha tiszta képet akar alkotni magának. NAGY NÉPGYÜLÉS! 1937 JANUÁR 10-É N, vasárnap délután 2 órakor. A református nagyteremben West End és Vanderbilt sarok. Szónok: J. Vivas (spanyol munkás) angolul fog beszélni. Lesz másik angol, olasz és magyar szónok is. Fontos, hogy a magyar munkásság is megismerje, a Spanyolország dolgozóinak élet-halál harcát, a fasizmussal szemben. Ez a harc egyben leszámolás is, nem csak a fasizmussal, hanem a burzsoáziával is Spanyolországban. A cselekvés órája ütött! A deroiti magyar munkásságnak is állást kell foglalni, jobbra vagy balra. A semlegesség csak az ellenséget erősiti. Bérmunkás olvasói, agitáljatok ezen gyűlés érdekében. A spanyol forradalom, a világ munkásságának a forradalma. A spanyol szabadság nemzetközi bizottsága a fasizmus ellen. nyolhassák a spanyol munkásságot. A spanyol szindikalista napilap szerint, ez a tőkés csoport, már utalt is ki pénzt Franco-ék részére. A jelentés szerint Franco már több száz millió pesetas-t kapott, hogy a spanyol munkásság leverésével, megvédelmezze a külföldi kapitalisták befektetését Spanyolországban. Spanyolország összes iprai vagyon értéke, a külföldi kapitalisták kezében van. Réz és vasbányák, cin és ólombányák, Spanyolország egyik csuda természeti kincsei, — melyeiket az angol, francia, belga és nemét kapitalisták kontrolálnak. Az ország egyik legnagyobb vasútvonalát, szintén csak az angol és francia bankok kontrolálják és a spanyol finanszereknek, csak egy nagyon csekély részt adnak belőle, a • gyarmatok kizsákmányolására. A “Solidaridad Obrera” a következőket mondja azokról a nemzetközi bankárokról, kik Franco hátamögé csoportosultak. “Feltárjuk a listát azok neveiről, kik Franco-t támogatják: Sir Aukland Geddes az elnöke a Riotinto Companynak, egyike a világ leggazdagabb rézbányája melyet a spanyol kormány örökáron eladott az utolsó háború alkalmával egy nagyon csekély összegért. Ennek a Compániának az összes magas tisztviselői angolokból áll. Ebben a bányában a munkásokat úgy kezelték mint a rabszolgákat, melyből kifojólag 1920-ban a bányászok sztrájkba léptek és a történelem egyik legvéresebb sztrájkja játszódott le.” “A Rothchild család szintén részvényese ennek a bányatársulatnak. Ugyancsak ez a család még több bányát kontrolál, külömböző más ipari vállalatokkal együtt. Például a Mere- ury bánya Olmadin-ba, melyet szintén a Rothchild család kontrolál. Ugyancsak egy nemzetközi kapitalista csoport kontrolál egy nagyon gazdag ólom bányát Ponarroya-ba. Ez a társulat 309 millió frank tőkével rendelkezik. Ezenkívül, még egy másik ólombánya is a kezük között van, amivel aztán monopolizálják az egész ólomipart. Ennek a társulatnak a főirodája, Párisban van, a fő- részvényesei franciák. De ugyan akkor össze van kötve a német háborús iparral is, melynek a képviselője, Dr. Aufseh- lager, aki egyúttal a társulatnak direktora is.” Ezek csak egy töredéke azon nemzetközi kapitalistáknak, kik Franco-t támogatják. Ezen kívül, még számos kisebb kapitalista csoportok vannak, kiknek a tulajdonában a következő iparok voltak a forradalom előtt. Úgymint: vasutak, központi villanyfejlesztők, földalatti vasút, villanyos közlekedés, vegyészeti ipar, telefon kompánia, szövő ipar és fém Ha az ember a választások előtti napokban mély álomba merülve, csak ma ébredne fel és kezébe vett újságokból olvassa, “százezer, a szárazság által tönkre ment földmivest de-1 cember 15-én levettek a kormány segély listájáról, a WPA alkalmazásából.” “New Yorkban a WPA alkalmazásában levő művészek a rendőrséggel ütköznek össze, sokakat szégyenletesen összevertek, mert tiltakoztak az ellen, hogy télviz idején közülök 219-et az utcára dobjanak.” “Pennsylvaniában 30 ezer WPA munkást bocsájtottak el.” “New Jersey-ben 8 ezer WPA munkást vettek le a fizetési listáról.” “Washingtonban az állam székesfővárosában, százakat bo- csájtanak el a WPA alkalmazottai közül.” “Saint Louisban az elbocsáj- tott WPA munkások a rendőrséggel kerültek összeütközésbe, számosán a kórházba kerültek.” “Pittsburgh, Pa.-ban egy ezer WPA munkás népgyülésen tiltakozik az elbocsájtás ellen.” “Chicagóban a WPA irodáiban alkalmazott írnokok ülő sztrájkba mentek.” Ha ezeket a “Headlineokat” olvasná el a naponként megjelenő kapitalista lapokban, mit gondolna 'ön, hogy kit választottak meg november 3-án az Egyesült Államok elnökének Rooseveltet, vagy Landont?! Az ön válasza minden kétséget kizárólag az volna, hogy Landont. Mi az oka annak, hogy télviz idején, az “emberszeretet” napjának nagy ünnepe előtt százezrével bocsájtják el a WPA alkalmazottait. Talán nincsen pénz?! hiszen alig néhány napja, hogy a kormány által kiadott bondokat négyszeresen túllicitálták a bankárok! Az egyes államok, megyék és városok mindég több és több WPA által finanszírozott munkákért folyamodnak! Tehát akkor mégis mi az oka az elbocsátásoknak ? Semmi más, mint, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája tiltakozott az ellen, hogy a WPA továbbra is alkalmazzon munkásokat. Bele akarják kényszeríteni, hogy az elbocsájtott s mindenéből kifosztott munkások a magán iparokban helyezkedjenek el, hogy azok lenyomják a béreket, hogy azok az ország különböző nagy iparaiban dúló bérharcokban mint sztrájktörők vállaljanak munkát, hogy a gyárak előtt, min- nél hatalmasabb tömeg álljon munkát követelve, hogy a bent lévők minnél nagyobb félelemmel gondoljanak nyomorúságos helyzetük javitása érdekében sztrájkra menni! Roosevelt a nagy szamaritánus, akinek megválasztása érdekében munkás pártok vezérei sutba vágtak elvi és taktikai kérdéseket s azt hirdették: “Keep Landon out of the White House by any cost.” És máma a demokrata, a szocialista, kommunista Roosevelt újból nyilvánosan a reakció szolgálatába állott, százezrével bocsájtják el a WPA alkalmazottait, akik az “emberszeretet” napján a gyermekek sírása, az asszony jajveszékelése közepette a szükség homályába töprengenek azon, hogy kit is választottak november 3-án az Egyesült Államok elnökének Landont-e vagy Rooseveltet?! RAUCH GYÖRGY akroni lapkezelőnk évzáró levelében írja: “Én többett akarok tenni 37-ben, mint tettem az elmúlt esztendőben. Legalább két előfizetőt küldjön minden ipari unionista egy-egy hónapban, amiáltal a Bérmunkásnak úgy az anyagi helyzete javul meg, valamint az olvasók táborát is megsokszorozzuk.” — Hány magyar nyelvű ipari unionista érez úgy, mint Rauch mtárs ? Olvasd a Bérmunkást!
