Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-02 / 926. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending VOL. XXV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1937. JAN. 2. NUMBER 926 SZÁM. A nagy autóváros kisebb telepei is bérharcok szinhelyei lettek Amikor Franco "beszün­teti" a támadást A NAGYLELKŰ GENERÁLIST ELHATÁROZÁSÁRA SZÁMOS körülmény kényszeríti. DETROIT vidékén több “Sit Down” strike van a napokba, melyek között talán legérdeke­sebb a kenyérgyári. Minden he­lyen igyekeztek az embereket ezen legjobb fegyvertől meg­fosztani, hivatkozva a “magán- tulajdon szentségére.” Ezek között legérdekesebb volt a “Gordon” kenyér gyári bérharc, ahol a munkások le­ültek és várták, hogy az igaz­gatóság ha nehezen is, de meg­adja a több munkabért, melyet követeltek. Az igazgatóság makacsko- dott, megakarta nyitni az üze­met sztrájktörők segítségével, igen ám de a munkások nem voltak hajlandók átadni a he­lyeiket. Hiába kérték meg az union tisztviselők is erre őket. A gyár igazgatósága a bíró­sághoz fordult, ahova beidéz­ték a munkásokat, de azok nem mentek el a bíróságra. A det­roiti bíróság nem volt hajlan­dó elfogatási parancsot adni ki ellenük. De van itten milliomos negyed is, Gross Point-ban, Nelson McNally békebiró kiad­ta az elfogatási parancsot. Negyven detektív, 20 és 30 truck driver, akik a gyárnak segíteni akartak a sztrájkot megtörni felvonultak a munká­sok ellen. Persze azok nem jöt­tek ki szépszóra, igy gázbom­bákkal kezdték őket ostromol­ni. A munkások elbarikádolták magukat és védet állásból ke­nyérrel dobáltak vissza, igaz a kenyér már tíznapos volt. így szót fogadtak a bibliának, még azokat is kenyérrel dob­ták vissza, akik őket bombáz­ták. Bég az ilyen krisztusi tanács szerint lefolyt harcban is a munkások maradtak győztesen. Amit a bombákkal nem tudtak elérni, azt elérték az union tisztviselőség segítségével. Mar­tel Frank és Zanford John fő­tisztviselők is elmentek a gyár­hoz és rimánkodtak a munká­soknak, hogy adják fel a gyá­rat. Mivel az igazgatóság meg­ígérte, hogy nem próbálja meg­nyitni a gyárat sztrájktörők­kel, a munkások kijöttek a gyárból. De még a harc nincs befejez­ve, mert nem akarják nekik megadni az 55 cent órabért. Egyre sűrűbben kényszerül a polgári sajtó is, amely az el­múlt hathónapon keresztül Franco generális felkelő csapa­tainak minden mozdulatát a rokonszenv fátyolába burkolva vitte a nagyközönség elé — most mind gyakrabban add hirt aról, hogy bajok vannak a széna körül. Hogy rövid idő kérdése és a felkelők generálisa csapat nélkül fog maradni. Egyik jelentés szerint Franco agyonlöveti azokat a tiszteket, akiknek a csapatai visszavonul­nak a spanyol nép igaza és ér­dekét védők elől. A diplomácia nyelvén megszerkesztett hírből kiolvasható, hogy a kormányhü csapatok a világ munkásságá­nak a támogatásával eljutottak oda, hogy harci fegyvereiket a felvilágosítás mellett kiegészít­hették a gyilkolás modern esz­közeivel, hogy már nemcsak megverekedni tudnak a fasiz­mus meghonosítóival, de félel­metesek is azok számára és eszeveszetten menekülnek a kormány csapatai elől. Egy másik jelentés arról szá­mol be, hogy az Afrikában levő Ceutaban levő Franco táborból egy repülő harmadmagával fel- emelkedett és egyenesen Mala­gába repült, ahol a kormány­helyőrségen szolgálatra jelent­kezett. Vagyis a polgári sajtó kényszerül bevallani, hogy a generális csapatai, katonái ki­használják az első kedvező al­kalmat arra, hogy a nép érde­két védő kormánycsapatokhoz csatlakozzanak. Mind ezekből megtudjuk, hogy amikor Franco generális arra határozta el magát, hogy beszünteti a támadást, nem a szivére vagy lelkiismeretére hallgatott, de az a helyzet kény- szeritette erre, amely előkészíti a teljes megsemmisülését a zsol­dosok cserbenhagyása által. Ezt igazolják az utóbbi na­pok hirei, melyek szerint Fran­co 60,000 embert kér Hitlertől, ellenesetben fel kell, hogy ad- a további harcot. Minden azt igazolja, hogy a munkásság szolidaritása győzedelmeskedik Spanyolországban. A KELSY HAYSE WHEEL CO.NÁL. UJ PIACOK UTÁN JÁRT ROOSEVELT ELNÖK Itten is kétszer egymásután leültek a munkások, egyszer haza is mentek az union tiszt­viselők kérésére. De mivel a gyár igazgatósága nem teljesí­tette a követelést, úgy megint visszamentek, de nem dolgozni hanem ülni és táncolni. Ezen gyárban is két ellenség ellen kell a munkásoknak har­colni, a gyárigazgatóság, vala­mint az union tisztviselőség ellen, akik elitélik, nagyon el­lenzik a munkán való sztráj­kot. A detroiti újságok is kikel­tek ezen harcmódozat ellen, azt mondják, hogy nagyon is jó, de törvény ellenesnek próbál­ják beállítani, ezzel is a mun­A Kelsey-Hayes Wheel Co. telepének a munkásai tiz nap­ig voltak sztrájkon, hogy bér- javitás követelésüket kivívják. 5000 munkás tette itt le a szer­számot, mert a gyárvezetősé­ge nem volt hajlandó velük tár­gyalni. Lewis auto szervezetéhez tartoznak itt a munkások és ez magyarázza meg, hogy az unió vezérek a munkások hozzájá­kásokat elijeszteni akarják, ezen bevált harci módszertől. Mindenfelé harcok és az IWW által ismertetett ülő, vagyis “sztrájk a munkán” formában harcolnak a munkások, még olyan reakciós faluban is meg­nyerik a harcot, mint South Bend. Ind., ahol a Bendixnél nem régen nyertek a munká­sok. Detroitban meg az Inland Steel Co.-nál. Csak fel a harcra, az ülő sztrájkot nehezebb letörni, ezt tudják a gyárosok, a munká­sok nem igen tudják, mert nem figyelik az eseményeket, ezért még nem elég mértékben veszik igénybe ezen legmoder­nebb harci taktikát. rulása nélkül egyeztek meg a gyár vezetőségével a 75 centes órabér alapon Való visszatérés­re. Lewis újabb árulását leplez­ve kinyilvánítja, hogy a 75 cent elfogadása nem jelenti az eredeti követelés feladását, azokért tovább folyik a tárgya­lás. De a gondolkodni tudó mun­kások már tudják, hogy a (Folyt, a 6-ik oldalon.) A politikai kormányzatnak a profit és magán tulajdon rend­szerében egyik feladata az or­szágban termelt áruknak uj és uj piacokat szerezni és a már meglevőket megvédeni a többi éhes falka elől. Ez a cél vezette Roosevelt el­nököt akkor, amikor a dél ame­rikai kis országokat egy kon­ferencia megtartására ösztökél­te, amelyen ő maga is részt vett, hogy céljának minden te­kintetben a kis országokat meg­nyerje. Európa országai telje sen leromlottak arra, hogy az amerikai termények és készít­mények vásárlói lehessenek, igy a dél amerikaiaknál kell azt keresni és mint az erről a konferenciáról érkezett hírek igazolják az amerikai tőke sze­rencsés képviseletet talált Roo­sevelt személyében, aki ennek az igazi célnak az elrejtésével, a béke politikája kihangsulyo- zásával teljesen megnyerte a képviselt országokat az ameri­kai gyárosok és érdekeltségek részére. A buenos airesi konferencia záró gyűlésén az elnök kísére­tében levő külügyminiszter Cor­dell Hull egy nagyon fontos kijelentést tett a háborúk kikü­szöbölését sürgetve. “Ha nem irtjuk ki a háborút, a háború fog minket kiirtani” — mon­dotta a külügyminiszter, aki az elmúlt kétévtized tanulságait szorította bele ebbe az egy mon­datba. Hull felismerte a háború két élű fegyverét, amely az egyik oldalon az ügyesen beállított idegen “ellenség” ellen irányul, mig a másik oldalon a harco­sok szemeiről letépi a hályogot, hogy tisztábban látva felismer­hessék a háború igazi okait és céljait és a profit harácsolás megszüntetésével véget vesse­nek ennek a barbár vérengzés­nek minden időkre. KÉT DETROITI TELEP MUNKÁSAI BESZÜNTETTÉK A SZTRÁJKOT.

Next

/
Thumbnails
Contents