Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-21 / 920. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 21. AZ “ÉJJELI MENEDÉKHELY” és annak írójáról MAXIM GORKIJ-RÓL. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. FALU A HEGYEK ÁLJÁN AHOL MINDENKI KÖHÖG. KESZTÖLC. — A Pilistető északi fokán állunk turistatár­saságunkkal, lent, mélyen a völgyben fölfehérlenek már en­nek a kis tót falunak a házai. Itt. a falu fölött, mintha meg­gondolta volna magát a Pilis, amely eddig masszív, zárt tömb­jeivel uralkodott a vidék fölött, hirtelen föladja a küzdelmet a sik lapállyal és átengendi neki a terepet. Hirtelen elhatározás­sal, meredek, sziklás hegyolda­lakkal lezuhan a falu előtt, hogy később, mintha visszasziv- ná az egészet, egyre lankásabb dombokban, rosszul sikerült hegy-akaratokban bukkanjon újra elő. A párás meszeségben a Duna csillog, mint valami villogó tükörcserép . . . Sajátságos, hallgató vidék ez. Ahogy barangoltunk az erdő­ben, jelzetlen utakon és turis­táktól meglehetősen szűz terü­leteken, figyelve a hegyoldalhoz megijedve odakuporodott falut, furcsa, időfeletti érzésünk tá­madt. Az illúzió minden lépés­sel teljesebbé vált, mintha a szöges bakancs minden dobba­nása egy lépés volna a 18. szá­zad közepe felé . . . Egy-egy helynek kifejező, a múlt hangu­latát lehelő neve, az a kis falu ott a völgyben . . . szinte azt várjuk, hogy a valóság igazo­dik majd az illúzióhoz és a KesztÖlcből kitekergő ország­úton megpillantjuk III. Károly lovasait, amint kisérik a csá­szári postát . . . Igen, egészen a völgy széléig és a falu végé­ig a tizennyolcadik század ural­kodik. Néhány lépés odébb és bekövetkezik a változás, ami egyúttal trónváltozást is jelent. A falun túl kémények füstölög­nek és a barokk császári abszo­lutizmusnak hangulatát föl­szippantja a dorogi szénbánya szeliöztetőszivattyuja. III. Ká­roly után egyenesen Vida Je­nő következik, majdnem azt mondjuk: jogfolytonossági ala­pon. “EBBEN A FALUBAN MINDENKI KÖHÖG.” Beérkezünk a faluba. Kevés kiránduló jött és a kesztölci- eknek nagyon is kell az a pár fillér, amit a turista fizet a la­kásért ; tehát gyorsan szállás­hoz jutunk. Estefelé, vacsora közben el­beszélgetünk házigazdánkkal és gyerekeivel. Az egyik, a legidő­sebb, a bányába jár. — Hányán vannak most ott? — kérdezzük. — Ezerötszázan, de ezelőtt háromszorannyian voltak. — Most sokat elbocsátottak, a fél falu munkanélkül. Pedig hát nem értem az urakat, hi­szen ha kevesebb ideig dolgoz­tatnának, többnek jutna kenyér — szól az asszony. — Ebben a faluban minden­ki köhög, de talán most majd felgyógyulhatunk, ha csak min­den harmadik embert engednek a tárnába — mondja a fiatal bá­nyász keserü-gunyosan. Lassan belelendül a beszélge­tésbe. — Tessék elhinni, mi itt tel­jesen el vagyunk temetve. Vagy a tárnában vagyunk a föld alatt, ami még a legjobb volna, — vagy a munkanélküli­ség jár be a faluba, ebbe a szűk völgybe. Esztergomban nincs munkásfélének való munka, akik Pestre jártak, most he- tenkint legföljebb három-négy- szer néznek be. Olyan nagy a nyomor, hogy már — föltéve, hogy még megvan — a régi szarvasbőrnadrágokat adogat­ják el, ami pedig errefelé tótok­nál a legnagyobb családi kincs, amely nemzedékek óta száll apáról-fiura. Pedig szorgalmas, dolgos nép ez egészíti ki az apja —, még ma, husvétkor is kilenc órakor már ágybanvan, hogy reggel három felé talpon lehessen. De itt hiába minden, nincs munka és a kis szőlőből meg a hitvány, kövés földből nem lehet megél­ni. FÉLLÁBBAL A MÚLTBAN, FÉLLÁBBAL A JELENBEN. Késő van már, álmosak az otthoniak és mi is kezdjük ólom­ból érezni szempillánkat. Egy­re jobban akadozik a beszélge­tés, néha zuhan csak bele egy­két szó a nagy néma hallgatás­ba. Fönt a hegyek között a va- dóc áprilisi időjárás kergeti si- vitva, fütyülve a felhőket. Ha kifullad és néhány pillanatra el­áll, idehallani a szénbánya szel­lőztetőgépeinek zakatolását.. Komor és sötét erők húzódnak meg ezek mögött a hangok mö- göt. Komor és csendes falu ez a Kesztölc, a barokk idejéből való, szükablaku, hajlotthátu házaival és a mában kínlódó, sorvadó embereivel. Féllábbal a múltban, féllábbal a jelenben, III. Károly és Vida Jenő kö­zött. A PROGRESSIVE Miners Union szeptember hóban tartott konvencióján többek között el­fogadtak s törvénybe iktatták azt a határozatott, hogy amely tag valamely más ellentétes szervezetnek is tagja először kizárandó 6 hónaptól 2 évig. A másodizbeni büntetés 99 évre szóló kizárás. Ezek is progresz- szivek! Nemrég még úgy emlegettük Maxim Gorkij-t, mint “a leg­nagyobb orosz drámaírót.” Ma már nem él; müvei azonban megtartják nevét a világiroda­lom legnagyobbjainak névsorá­ban. Gorkij “Éjjeli menedék­hely” cimü darabja a már szin­te emberileg elképzelhetetlen nyomort festi meg. Bár a cári Oroszországban játszódik a mü, de játszódhatnék akárhol, akármikor, mert az a kétségbe­ejtő nyomor, amelyet vázol, örök emberi. Lenyűgöz, megdermeszt az a kép, amelyet Gorkij nyújt eb­ben a drámában. Belépünk olya­noknak az életébe, az éjjeli me­nedékhelyre, mint Vaska Pepel, a tolvaj, Luka, a különös za­rándok-bölcs, Kletch a kovács és felesége, a szemeink előtt ha­lódó, majd kiszenvedő Anna . .. benn van a képben a Színész, aki a legalacsonyabbra sülyedt, s végül felakasztja magát, az­után a Báró, aki főnemesi csa­lád sarja és toprongyos csirke­fogó lett belőle . . . Leírhat at- lanok azok a mélységek, ame­lyeket megnyit előttünk Gorkij örökéletü müve, az “Éjjeli me­nedékhely.” * Ami csak megvan az emberi életben: nyomor, vergődés; re­ménység, szerelem, bűn, gyil­kosság, megbékéltség . . . mind­mind megelevenedik a színpa­don. Soha ilyen érző szívvel és mégis könyörtelenül hasitó ope­rálókéssel nem nyúltak hozzá ezekhez ' a problémákhoz, mint Maxim Gorkij, aki maga is a mélyből jött, a legsötétebb nyp- moruságból emelkedett fel — a legragyogóbb szellemi polcra. Nincs senki, aki ne találna a dráma alakjainak lelkében va­lami olyasmit, ami az ő lelkét is marja. Együtt töprengünk, át- kozódunk, sírunk, nevetünk az “Éjjeli mendékhely” alakjaival. Megértjük, hogy Nastya, az ut­calány, gyermeteg és finomko­dó szerelmi regényeket olvas és ő, a szerelem utcai árusa, be­leéli magát szép, gyengéd sze­relmi históriákba . . . Meg­ért jük Lukát, az öreg kőbőr bölcset, aki mindennel megbé­kélt már, mindent meg tud ma­gyarázni és egy mosollyal hor­dozza a keresztet. Az örök em­beri nyomorúság hallhatatlan- jai ők, akik a színpadon bele­vonnak minket a maguk életébe és mi elfojtott lélegzettel éljük azt, velük együtt, mindaddig, amíg a függöny le nem gördül. De a függöny még igy is csak látszólag gördül le. A darab to­vább folyik, mindenütt, ahol em­berek élnek és az “Éjjeli mene­dékhely” szereplői sohasem hal­hatnak meg. Az “Éjjeli menedékhely”-et megnézi: felejthetetlen élmény. De egyben kötelesség is. Nem érthetjük meg az élet igazi problémáit, amig nem pillantot­tunk bele a legsötétebb lelki üregekbe — és ezt nyújtja ne­künk az “Éjjeli menedékhely.” Gorkij örökbecsű színpadi mü­ve. Az “Éjjeli Menedékhely” az IWW clevelandi magyar cso­portjainak a Bérmunkás 25 éves fennállásának ünnepélyén kerül bemutatásra a West Side- on, december 6-án, vasárnap este, az East Sideon december 13-án, vasárnap délután. Mind­két előadáson a darabnak meg­felelő és a szerző által elgondolt legjobb szereposztással Tomá- si Károly munkástárs rendezé­sével lesz az bemutatva. Foglalja le jegyét már most, mert csak annyi jegyet visz a rendezőség eladásra, amennyi ülőhely van a termekben. Je­gyek beszerezhetők az elővételi árakon 8622 Buckeye Rd., 3930 Lorain Avenue és az IWW cle­velandi tagjainál. A CHICAGÓI bankokban 1913-ban az összes betétek 694 millió 463 ezer 445 dollárt tettek ki. 1919-ben a háborús őrületet követő évben 1 billió 842 millió 336 ezer 269 dollár. 1928-ban a kapitalista prosperi­tás legmagasabb évében, 2 billió 942 millió 278 ezer dollár. 1936- ban amikor Chicagóban több mint 80 ezer család, több mint 300 ezer egyén a szövetségi, ál­lami, megyei és más intézetek keserves könyöradományán ten­gődik, akkor 1936 szeptember 30-án csekély 3 billió 191 mil­lió 381 ezer dollár van a bankok­ban betéten. Ez az összeg a leg­hatalmasabb a chicagói bankok történetében. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY DETROITBAN A Bérmunkás 25 éves fennállásának évfordulóját Detroitban is nagyszerű program keretében szá­mítjuk megünnepelni. NO­VEMBER 22-IKÉN, vasár­nap d. u. 3 órai kezdettel a Peninsular Hall termei­ben, 8005 W. Jefferson Ave. Az ünnepélyhez méltó művészies programszámok, valamint nevelő hatásról már előre gondoskodik a rendezőség. Minden Bérmunkás olva­sót felkérünk, hogy velünk együtt segítsenek, ezt a jubileumot sikeressé az ön­tudatos munkássághoz mél­tóvá tenni. Minden öntu­datos munkás vegye ki a részét az agitációból 3 órá­tól 6-ig, program számok. 7-től 12-ig tánc első osz­tályú zene mellett. Olvasd aBérmunkást! NOVEMBER MEMORIAL MEETING for Novem­ber’ Martyrs, at the II Proletario Hall, 158 Carroll Street, Brooklyn, N. Y., SUNDAY, NOVEMBER 22, 1936, at 3:00 P. M. Remember Joe Hill, Wesley Everest, the Haymarket, the Everett, and the Columbine Mar­tyrs. Speakers: Sam Weiner, Joseph Mangano, Joseph Ienuso and others. Admission free. All workers velcome. Auspices: GDC Local 8, Vanguard Italian IWW group. 1WW. Branches, and other groups.

Next

/
Thumbnails
Contents