Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-21 / 920. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 21. AZ “ÉJJELI MENEDÉKHELY” és annak írójáról MAXIM GORKIJ-RÓL. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. FALU A HEGYEK ÁLJÁN AHOL MINDENKI KÖHÖG. KESZTÖLC. — A Pilistető északi fokán állunk turistatársaságunkkal, lent, mélyen a völgyben fölfehérlenek már ennek a kis tót falunak a házai. Itt. a falu fölött, mintha meggondolta volna magát a Pilis, amely eddig masszív, zárt tömbjeivel uralkodott a vidék fölött, hirtelen föladja a küzdelmet a sik lapállyal és átengendi neki a terepet. Hirtelen elhatározással, meredek, sziklás hegyoldalakkal lezuhan a falu előtt, hogy később, mintha visszasziv- ná az egészet, egyre lankásabb dombokban, rosszul sikerült hegy-akaratokban bukkanjon újra elő. A párás meszeségben a Duna csillog, mint valami villogó tükörcserép . . . Sajátságos, hallgató vidék ez. Ahogy barangoltunk az erdőben, jelzetlen utakon és turistáktól meglehetősen szűz területeken, figyelve a hegyoldalhoz megijedve odakuporodott falut, furcsa, időfeletti érzésünk támadt. Az illúzió minden lépéssel teljesebbé vált, mintha a szöges bakancs minden dobbanása egy lépés volna a 18. század közepe felé . . . Egy-egy helynek kifejező, a múlt hangulatát lehelő neve, az a kis falu ott a völgyben . . . szinte azt várjuk, hogy a valóság igazodik majd az illúzióhoz és a KesztÖlcből kitekergő országúton megpillantjuk III. Károly lovasait, amint kisérik a császári postát . . . Igen, egészen a völgy széléig és a falu végéig a tizennyolcadik század uralkodik. Néhány lépés odébb és bekövetkezik a változás, ami egyúttal trónváltozást is jelent. A falun túl kémények füstölögnek és a barokk császári abszolutizmusnak hangulatát fölszippantja a dorogi szénbánya szeliöztetőszivattyuja. III. Károly után egyenesen Vida Jenő következik, majdnem azt mondjuk: jogfolytonossági alapon. “EBBEN A FALUBAN MINDENKI KÖHÖG.” Beérkezünk a faluba. Kevés kiránduló jött és a kesztölci- eknek nagyon is kell az a pár fillér, amit a turista fizet a lakásért ; tehát gyorsan szálláshoz jutunk. Estefelé, vacsora közben elbeszélgetünk házigazdánkkal és gyerekeivel. Az egyik, a legidősebb, a bányába jár. — Hányán vannak most ott? — kérdezzük. — Ezerötszázan, de ezelőtt háromszorannyian voltak. — Most sokat elbocsátottak, a fél falu munkanélkül. Pedig hát nem értem az urakat, hiszen ha kevesebb ideig dolgoztatnának, többnek jutna kenyér — szól az asszony. — Ebben a faluban mindenki köhög, de talán most majd felgyógyulhatunk, ha csak minden harmadik embert engednek a tárnába — mondja a fiatal bányász keserü-gunyosan. Lassan belelendül a beszélgetésbe. — Tessék elhinni, mi itt teljesen el vagyunk temetve. Vagy a tárnában vagyunk a föld alatt, ami még a legjobb volna, — vagy a munkanélküliség jár be a faluba, ebbe a szűk völgybe. Esztergomban nincs munkásfélének való munka, akik Pestre jártak, most he- tenkint legföljebb három-négy- szer néznek be. Olyan nagy a nyomor, hogy már — föltéve, hogy még megvan — a régi szarvasbőrnadrágokat adogatják el, ami pedig errefelé tótoknál a legnagyobb családi kincs, amely nemzedékek óta száll apáról-fiura. Pedig szorgalmas, dolgos nép ez egészíti ki az apja —, még ma, husvétkor is kilenc órakor már ágybanvan, hogy reggel három felé talpon lehessen. De itt hiába minden, nincs munka és a kis szőlőből meg a hitvány, kövés földből nem lehet megélni. FÉLLÁBBAL A MÚLTBAN, FÉLLÁBBAL A JELENBEN. Késő van már, álmosak az otthoniak és mi is kezdjük ólomból érezni szempillánkat. Egyre jobban akadozik a beszélgetés, néha zuhan csak bele egykét szó a nagy néma hallgatásba. Fönt a hegyek között a va- dóc áprilisi időjárás kergeti si- vitva, fütyülve a felhőket. Ha kifullad és néhány pillanatra eláll, idehallani a szénbánya szellőztetőgépeinek zakatolását.. Komor és sötét erők húzódnak meg ezek mögött a hangok mö- göt. Komor és csendes falu ez a Kesztölc, a barokk idejéből való, szükablaku, hajlotthátu házaival és a mában kínlódó, sorvadó embereivel. Féllábbal a múltban, féllábbal a jelenben, III. Károly és Vida Jenő között. A PROGRESSIVE Miners Union szeptember hóban tartott konvencióján többek között elfogadtak s törvénybe iktatták azt a határozatott, hogy amely tag valamely más ellentétes szervezetnek is tagja először kizárandó 6 hónaptól 2 évig. A másodizbeni büntetés 99 évre szóló kizárás. Ezek is progresz- szivek! Nemrég még úgy emlegettük Maxim Gorkij-t, mint “a legnagyobb orosz drámaírót.” Ma már nem él; müvei azonban megtartják nevét a világirodalom legnagyobbjainak névsorában. Gorkij “Éjjeli menedékhely” cimü darabja a már szinte emberileg elképzelhetetlen nyomort festi meg. Bár a cári Oroszországban játszódik a mü, de játszódhatnék akárhol, akármikor, mert az a kétségbeejtő nyomor, amelyet vázol, örök emberi. Lenyűgöz, megdermeszt az a kép, amelyet Gorkij nyújt ebben a drámában. Belépünk olyanoknak az életébe, az éjjeli menedékhelyre, mint Vaska Pepel, a tolvaj, Luka, a különös zarándok-bölcs, Kletch a kovács és felesége, a szemeink előtt halódó, majd kiszenvedő Anna . .. benn van a képben a Színész, aki a legalacsonyabbra sülyedt, s végül felakasztja magát, azután a Báró, aki főnemesi család sarja és toprongyos csirkefogó lett belőle . . . Leírhat at- lanok azok a mélységek, amelyeket megnyit előttünk Gorkij örökéletü müve, az “Éjjeli menedékhely.” * Ami csak megvan az emberi életben: nyomor, vergődés; reménység, szerelem, bűn, gyilkosság, megbékéltség . . . mindmind megelevenedik a színpadon. Soha ilyen érző szívvel és mégis könyörtelenül hasitó operálókéssel nem nyúltak hozzá ezekhez ' a problémákhoz, mint Maxim Gorkij, aki maga is a mélyből jött, a legsötétebb nyp- moruságból emelkedett fel — a legragyogóbb szellemi polcra. Nincs senki, aki ne találna a dráma alakjainak lelkében valami olyasmit, ami az ő lelkét is marja. Együtt töprengünk, át- kozódunk, sírunk, nevetünk az “Éjjeli mendékhely” alakjaival. Megértjük, hogy Nastya, az utcalány, gyermeteg és finomkodó szerelmi regényeket olvas és ő, a szerelem utcai árusa, beleéli magát szép, gyengéd szerelmi históriákba . . . Megért jük Lukát, az öreg kőbőr bölcset, aki mindennel megbékélt már, mindent meg tud magyarázni és egy mosollyal hordozza a keresztet. Az örök emberi nyomorúság hallhatatlan- jai ők, akik a színpadon belevonnak minket a maguk életébe és mi elfojtott lélegzettel éljük azt, velük együtt, mindaddig, amíg a függöny le nem gördül. De a függöny még igy is csak látszólag gördül le. A darab tovább folyik, mindenütt, ahol emberek élnek és az “Éjjeli menedékhely” szereplői sohasem halhatnak meg. Az “Éjjeli menedékhely”-et megnézi: felejthetetlen élmény. De egyben kötelesség is. Nem érthetjük meg az élet igazi problémáit, amig nem pillantottunk bele a legsötétebb lelki üregekbe — és ezt nyújtja nekünk az “Éjjeli menedékhely.” Gorkij örökbecsű színpadi müve. Az “Éjjeli Menedékhely” az IWW clevelandi magyar csoportjainak a Bérmunkás 25 éves fennállásának ünnepélyén kerül bemutatásra a West Side- on, december 6-án, vasárnap este, az East Sideon december 13-án, vasárnap délután. Mindkét előadáson a darabnak megfelelő és a szerző által elgondolt legjobb szereposztással Tomá- si Károly munkástárs rendezésével lesz az bemutatva. Foglalja le jegyét már most, mert csak annyi jegyet visz a rendezőség eladásra, amennyi ülőhely van a termekben. Jegyek beszerezhetők az elővételi árakon 8622 Buckeye Rd., 3930 Lorain Avenue és az IWW clevelandi tagjainál. A CHICAGÓI bankokban 1913-ban az összes betétek 694 millió 463 ezer 445 dollárt tettek ki. 1919-ben a háborús őrületet követő évben 1 billió 842 millió 336 ezer 269 dollár. 1928-ban a kapitalista prosperitás legmagasabb évében, 2 billió 942 millió 278 ezer dollár. 1936- ban amikor Chicagóban több mint 80 ezer család, több mint 300 ezer egyén a szövetségi, állami, megyei és más intézetek keserves könyöradományán tengődik, akkor 1936 szeptember 30-án csekély 3 billió 191 millió 381 ezer dollár van a bankokban betéten. Ez az összeg a leghatalmasabb a chicagói bankok történetében. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY DETROITBAN A Bérmunkás 25 éves fennállásának évfordulóját Detroitban is nagyszerű program keretében számítjuk megünnepelni. NOVEMBER 22-IKÉN, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a Peninsular Hall termeiben, 8005 W. Jefferson Ave. Az ünnepélyhez méltó művészies programszámok, valamint nevelő hatásról már előre gondoskodik a rendezőség. Minden Bérmunkás olvasót felkérünk, hogy velünk együtt segítsenek, ezt a jubileumot sikeressé az öntudatos munkássághoz méltóvá tenni. Minden öntudatos munkás vegye ki a részét az agitációból 3 órától 6-ig, program számok. 7-től 12-ig tánc első osztályú zene mellett. Olvasd aBérmunkást! NOVEMBER MEMORIAL MEETING for November’ Martyrs, at the II Proletario Hall, 158 Carroll Street, Brooklyn, N. Y., SUNDAY, NOVEMBER 22, 1936, at 3:00 P. M. Remember Joe Hill, Wesley Everest, the Haymarket, the Everett, and the Columbine Martyrs. Speakers: Sam Weiner, Joseph Mangano, Joseph Ienuso and others. Admission free. All workers velcome. Auspices: GDC Local 8, Vanguard Italian IWW group. 1WW. Branches, and other groups.
