Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-19 / 911. szám
1936 szeptember 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szavazó iv vagy golyó “Abban a pillanatban, mihelyt a proletáriátus mint osztály lép fel a burzsoáziával szemben, a burzsoázia rögtön megszűnt demokratikusnak lenni a proletáriátussal.” Ezen kijelentést Liebknecht Károly tete 1899-ben, kitől a munkásság nagyon sokat tanulhatott volna, de különösen a politikusok Európában. Demokrácia a kapitalizmus dédelgetett gyereke. A feudalizmussal való harcban, a politikai állam és az egyházzal szembeni harcát» hogy megvívja, szükséges volt, hogy a nagy tömeget megkeritse saját magának a harc megvívására. 17—18 és a 19-es században a mesterek, kisiparosok és a föld- mivesség volt az, mely szolgáltatta a támadó hadsereget, mig az ügyvédek és Írók intel- lektuel vezérként szerepeltek, melyet a kapitalizmus állított a tömeg élére. Abban az időben a demokráciát csak azok élvezhették, kiknek birtokuk volt és csak annak az osztálynak vdlt szabad szavazni is. Ez igy volt Angliában is, amely ország állítólag a demokrácia szülőhazája volt három század év kellett ahoz, hogy a földnélküleknek is en- gettek szavazni. Ugyan ez a helyzet volt Franciaországban egészen az 1871-ki tömegdemonstrációig, majd csak egy század évvel a nagy francia forradalom után atták meg a választási jogot melynek jelszava, Szabadság, Egyenlőség és Testvériség volt. Ez a helyzet volt Amerikában is, a déli államokban lakó fehérek, kik szegénysorsban éltek, csak az amerikai belháboru után szaA BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. vazhattak, kik még mindég a szavazati adóhoz vannak kötve. Semmi sem világítja meg jobban a kapitalista demokráciát mint az, hogy dolgozni azért, mindenkinek szabad volt, ami- után aztán jogot formálhatott az élethez. Az emberiség mindég csak mint eszköz volt a kapitalizmus kezében, hogy létezését fentarthassa, de a rendszerek változása után a szegény nép helyzete soha sem változott, a jobbágyból bérrabszolga lett, mig előzőleg a földnek volt a rabszolgája. Csak Franciaország volt az egyedüli ország, ahol a kapitalizmus győzelme után ,az egyház és grófi birtokokat felosztották. A prusiai feudalista junkerek még mindég uralják Németországot és hátgereince a német názizmusnak. Az 1848-as forradalom, mely a még meglévő feudalizmus ellen irányult úgy Franciaországban mint Németországban a gyárakat lezárták és a munkásokat elvitték a harctérre, vérét kellett ontsa a felfelé törekvő kapitalizmusért. Mig közben rájött arra is, hogy a kapitalista érdeken kívül, saját érdekeiért is harcba kellene szálni és elválasztotta magát a kapitalizmustól, saját követeléseit állította fel, nagyobb fizetés, rövidebb munka idő, szabályozni a gyermek munkát és a választási jog követelése. Amig a munkásság a kapitalista érdekekért szállt harcba, addig a kapitalista demokráciát élvezhette, de mihelyst saját érdekében mert követelni, megszűnt a demokrácia részére, ezt tették a német junkerek és a francia kapitalisták, Napóleon fegyveréhez nyúltak, a legsötétebb gyilkoló eszközökkel verték le a munkásságot. Ez volt a fő oka annak, hogy máma úgy Németországban, mint Franciaországban és Spanyolországba beakarják vezetni a fasizmust, mert amig a munkásság csak kizárólagosan politikai követelésekkel ál elé, megelékszik a soványitó kúrával is, aminél egyebet a politika nem adhat és az uj társadalom meg a gazdasági helyzet megjavítása csak álom marad, addig a kapitalizmus megengedi, hogy szervezkedjen. Sőt még azzal sem törődik, ha a tömeg a szavazatot kontrolálja, mert a sajtón keresztül, az egyházakon meg színházakon keresztül képes az ő reformját irányítani. Szólásszabadság, szabadvallási gyülekezet és a politikai szavazás csak biztonsági szelep a kapitalista társadalmi rendszer részére. Az európai országokban, ahol a politikai hatalom a munkásság kezében volt, de a fent felsorolt intézetek a kapitaliz- mos kezében. Az újságok és a felső iskolák ugyan csak annak az osztálynak tett nagy szolgálatot. Ugyan csak azt tette a templom, azért választották el a templomot a feudalizmustól, nem pedig mert a kapitalizmus ellensége a vallásnak, hanem mint szellemi rendőrséget magkaparintsa saját maga részére. Addig mig az olasz munkásság megelégedett a politikai választásokkal, az üres csevegésekkel és a lóvásárhoz hasonló zsivajjal, az olasz kapitalizmus megengette nekik, hogy a kormány épületekbe is bevonulhassanak és ezen a vágányon tegyenek azt amit a szivük diktál. De amikor a munkásság a gyárakat kezdte lefoglalni és a földeket, mely az életüket biztosította az olasz kapitalistáknak, megindult a marsolás Róma felé és a munkásság szavazó is helyett golyót kapott. Ugyanez történt Németországban tiz évig, szintén csak a lóvásár zsivalyához hasonló szocialista és kommunista kormányzatnál, amikor a nyeregcsináló Ebert elfoglalta Kaiser Wilhelm-nek a székét, aki egy cseppel sem volt forradalmibb mint maga a Kaiser annak dacára, hogy szociál demokrata volt. Az a munkásság, kik a szocialista eszmét j obiján megtanulták mint a szocialista vezérek, lassan nyomultak az eszme megvalósulása felé, mely cselekedet nem csak a német junkereket fölemlítette meg, hanem magát a szocialista pártot is, féltek, hogy a munkásság lefoglalja a gyárakat és a kezükbe veszi a hatalmat, mint ahogyan a spanyol munkásság teszi, egyszerűen kiadja az utat nekik az egységfront vezéreknek és elküldi őket dolgozni. Ez volt az a félelem, mely győzelemre vitte a német fasizmust, úgy a szocialisták mint a kommunisták segítették a fasizmus megszervezsében a junkerokat. A munkásságot pedig összeveszhették egymás között, széttépték a német gazdasági szervezeteket, teljesen megbénították a munkásság egyedüli harci fegyverét az iparokban. Talán Németországban befejeződött a vezérekben levő hitt úgy a kommunisták mint a szocialisták részéről kik csúfosan elárulták a munkásságot és a fasizmus kezére játszották. Reméljük, hogy a francia munkásság ebből tanulni fog és a spanyol munkásság mintáját fogja követni, akik a szindika- lista szervezetekben központosítják erejüket, melyen ellen tudják őrizni még a lókupecekhez hasonló kommunista és szocialista vezéreket is. Szolgáljon példaképpen a francia munkásságnak, a spanyol harc és kezdjék meg a tisztítást még ma, úgy a hadseregben, mint a párt vezérei között, de különösen a faranciaországi szindikalista mozgalom hasson oda, hogy az összes frakciót ellenőrizhesse addig mig nem késő. Úgy a németországi mint az olaszországi fasizta mozgalom nem egyébb, mint egy disznónyáj, mely vissza feleszi amit kiokádott magából, csak azért, hogy a kapitalizmus nagyobb biztonságban érezhesse magát a diktatúra alatt. A szavazóivet biztositó kapitalista demokrácia helyett, golyót kap a munkásság. A fasizmus sohasem marsolt volna Rómába, ha az olasz földesurak és a kapitalisták nem adtak volna útiköltséget Mussolininek, hogy Rómába mehessen. Úgyszintén Németországban sem lenne nácizmus, ha német junkerek és iparbárók nem szolgáltatták volna a sárgainget, a muníciót meg a tiszteket. Úgyszintén Spanyolországban sem volna ez a véres mészárlás máma, ha a szentségtelen kapitalizmus és a spanyol feudalisták ezüstjei nem szolgáltatnák az acélgolyót. A fasizmus nem egy újfajta osztály érdekeit képviseli, hogy hatalomra jusson valamilyen uj eszmével, egy uj társadalmi rendszer megalapozására. A fasizmusnak az a hivatása, hogy a kibékült összeölelkező kapitalizmust és feudalizmust megvédje a szervezett munkásságtól, kik az iparokban és a feudalisták millió holdas birtokain véres verejtékkel izzadják ki azt a sok jót, melyben ők, az urak dúskálnak. Ettől az osztálytól akarják megvédeni a kapitalista rendszert, ne hogy a munkásság a kezébe vegye a hatalmat és megsemmisítse a kapitalizmust és felállítsa a munkásság igazi társadalmát az Ipari Demokráciát. A fasizmus nem más, mint a kapitalizmusnak egy utolsó vitája a munkássággal, mivel tudják azt, hogy az acélgolyónak erősebb a h ordere je, mint a papír golyóé, igy papír golyó helyett — acélgolyóval érvelnek a munkássággal szembe. Sütő. A Munkás Betegsegélyző Szövetség A Munkás Betegsegélyző Szövetség havijelentése a most országszerte folyó tagszerzési kampány és jubileumi ünnepségek kapcsán arról számol be, hogy a Szövetségnek lelkes tagjai eredményeként a taglétszám is egészséges növekedés utján van. A nagy depresszió alatt sok jó tag volt kényszerülve oda hagyni a Szövetséget, de sokan hamis és alaptalan bujto- gatásra szűntek meg tagok lenni. Ma ezek is belátták tévedésüket, valamint a keresethez jutott volt tagság is újból felsorakozik, hogy betegségében biztosítsa önmagát a szükség elől. A Munkás Betegsegélyző Szövetség a legbiztosabb alapokon álló intézménye az amerikai magyar munkásoknak és hogy céljában is az maradhasson az öntudatos munkásoknak kell a helyi csoportokban közreműködni, a taglétszámot emelni és a tagságot állandóan munkás szellemben nevelni. Ez a két cél kell, hogy a tagság előtt legyen, hogy azok érdekében tegyenek mindaddig, mig minden ismerős, minden barát nem válik tagjává és nem lesz felvilágosodott munkástagja a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek.
