Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-12 / 910. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 12. “Egységfront” meg miegymás Az utóbbi hónapokban hegyen, völgyön, árkon, bokron és mindenütt az “egységfront” járja. Egységfront a háború és fasizmus ellen, egységfont a magyar parasztok felszabadítására, egységfront az “ipari uniók” megszervezésére, egységfront a polgári betegsegély- zőkkel, egységfront a munkás- betegsegélyzőkkel, egységfront a liberálisokkal és ha lehet a reakciósokkal. Szóval az utóbbi időben egyeseket annyira megszállt az egységfront láz, hogy mindenkivel egységfrontra akarnak és hajlandók lépni. Szó sem eshet az ellen, hogy az egységfront nem volna áldásos dolog a dolgozóknak, a baj csak ott van, hogy annak élén illetéktelen egyének, illetve testület áll. Ilyen szavakat le sem szabad volna Írni, ha csak az ember ki nem akarja tenni magát azon vádnak, hogy kapitalista bérenc. Mert az egységfront hősvitézei ma már mindenkit kapitalista bérencnek kiáltanak ki, aki az “egységfront”-nak nevezett micsodájuk ellen szót emel, vagy ezirányu tevékenységeiket kritizálja. Mert mint állítják, ők a kapitalizmus ellen harcolnak és ezt senkinek sem szabad kritizálni, mert ezáltal a kritikusok a kapitalizmust szolgálják. Erre persze csak most jöttek rá. A mai napig, vagy amig az egységfrontra ordert nem kaptak — dacára annak, hogy minden tevékenységük az egységfront vitézeinek más szervezetek támadásában merült ki — nem tudták azt, hogy a kapitalizmust szolgálják, amikor az osztályharc alapján álló egyetlen forradalmi ipari szervezetet állandóan támadták. Amikor kíméletlen — a kapitalista osztály bérencét is felülmúló — energiával támadták az IWW-t, az gilt volt. Amikor az IWW arányaiban és horderejében a munkásosztály szempontjából a legjelentősebb harcfokat vívta, akkor nem volt bűn azt támadni. Az 1912. évi lawrencei sztrájk alkalmával, ahol a munkások tízezrei vettek részt a bérharcban. A háború ideje alatt a Mesaba Renchi nagy sztrájk, később az erdőirtó és fűrésztelepek munkásainak sztrájkja, majd a háború ellenes akció, amikor az IWW tagjainak százait bör- tönözték be, lincselték meg, vagy vitték ki a városok határába és forró szurokkal leöntve mezítelen testüket tollal szórták be, vagy amikor tüzes vassal sütötték a hátukra az “IWW” három betűjét. Még mindenkinek emlékezetében van a clevelandi National Screw and Mfg. Co. ellen vívott harc, ahol Cleveland munkáltatói az Associated Indust- ries-ben egyesülve irtó hadjáratot indítottak az IWW ellen és az egységfront vitézek nem átallották a harcoló munkások közé dobni az üszköt, hogy egyenetlenséget szítsanak, ami a harc bukását eredményezte. Ez persze nem volt bűn, mert ezt ők csinálták. De ha fentiektől eltekintünk és kizárólag az amerikai munkásmozgalom magyar frakcióiról beszélünk, akkor is sok okot lehet felhozni az ellen az egységfront ellen, melyet a kommunisták oly hévvel hirdetnek. 1910-ben, amikor az osztálytudatos magyar munkások a Szocialista Labor Pártból kiszakadtak egy jól elterjedt lappal és jól felszerelt nyomdával rendelkeztek. A lap címe “Népakarat” volt. Ugyan akkor volt a Szocialista Párt magyar tagjainak is egy heti lapjuk “Előre” címmel. Az SP-k — a mai kommunisták — már akkor is szerettek egység- frontozni ha haszonra volt kilátás és rászedték a Népakarat- ékat az egyesülésre. A házasságból született egy közös poronty, amely az Előre és Népakarat helyét foglalta el, a “Testvériség.” Az SP-k azonban nem azért voltak politikusok, hogy ne csaljanak és rövid néhány hónap elteltével a függetleneket kiebrudalták, de a nyomdát és lapot megtartották. A függetlenek később beléptek az IWW-ba és uj lapot alapitotak “BÉRMUNKÁS” címen. 1919-ben ismét az egyesüléstől voltak hangosak a magyar berkek. Az SP-k — a mai kommunisták — ismét egyesülni akartak, az IWW-val. Az egyesülési konvenció Detroitban volt és az egységfront vitézek, hogy megmutassák, hogy menynyire óhajtják az egyesülést, zsebükben IWW könyvecskével mentek a konvencióra, akinek pedig még nem volt, az ott vette ki. Ott voltak a Baskyk, Szabadosok, Newaldok, stb. akiknek kenyerük volt az IWW rágalmazása és uram bocsá’ még arra is hajlandók voltak, hogy beléptek az IWW-ba. Bár akkor már az IWW-isták elővigyázatosabbak voltak, még is hittek a politikusoknak és valamelyes laza egységre léptek velük. A megegyezés egyik pontja volt, hogy az Előrében közölni fogják az IWW “elvinyilatkozatát” és hirdetni fogják az Ipari Unionizmust. Megígérték, hogy jó fiuk lesznek és tiszta munkát fognak végezni ezután. Az IWW-isták ennek alapján igényt tartottak arra, hogy őket ellenőrizzék minden téren. Ezt azonban a politikusok nem bírták ki. Ily merészség láttára megszegték tett igéretteiket és vége szakadt a barátságnak. Ez alkalommal azonban nem sikerült az érvágás. Még csak azt sem érték el, hogy a “Bérmunkást” bekebelezzék. 1923-ban ismét az egyesülési láz szállta meg elvtársainkat, ekkor azonban már nem nyílt ajánlatokkal jöttek elő, hanem úgy suba alatt akarták azt végre hajtani. Ekkor már mint kommunisták voltak ismeretesek, de ugyan azok a régi, magukat lejárt politikusok voltak, néhány Magyarországból menekült zöld hasúval szaporodva. Sikerült nekik megnyerni a Bérmunkás akkori szerkesztőjét és titkárát és egy puccsot akartak végre hajtani. Rendszeres kommunista propagandát kezdtek a Bérmunkásban és amikor a tagság ez ellen tiltakozott, egyszerűen át adták a Bérmunkást az Elő- rének és mint annak mellékletét jelentették meg. Ez azonban kudarc volt részükre, mert az IWW tagsága még időben talpra állt, úgy, hogy a Bérmunkás egyetlen száma sem maradt ki. A szegény legények kiugrottak — és örültek, hogy ugorhattak — mert veszélyes kezdett lenni a levegő részükre. Hasonló tapasztalatai nem csak az IWW-nak volt az egységfront matadorjaival, hanem társadalmi életünkben jelentős szerepet játszó Munkás Beteg- segélyző Szövetségünk is. Több izberi tettek kísérletet a Beteg- segélyző bekebelezésére és amikor rászedni nem tudták a be- tegsegélyzo tagságát, nyílt tá-1 madásba törtek ki ellene. Amikor az insurance ■ törvények kényszere következtében a Munkás Betegsegélyző Szövetség kényszerült a kivetéses rendszerről rátérni a ráta rendszerre, aminek a tagság nagyrésze ellene volt, az Uj Előreék nyilt lázadást szítottak a tagság között, hogy szegüljenek ellene az elkerülhetetlennek. Azóta minden konvención megismételték azt, A legutóbbi konvención, amikor a tagság megelégelte a negyed évszazadon át volt titkár-pénztárnok garázdálkodását, aki a beteg- segélyzőből kiakarta üldözni a munkásszellemet és azt saját házi betegsegélyzőjének kisajátítani és akciót indított a tőle való megszabadulásra, az Uj Előre a jó szándékú tagság ellen fordult és a volt zsarnokot segítette. A volt központi titkár — bár az Uj Előrééket éppen úgy szerette volna megfojtani, mint az IWW-istákat — az Uj Előre cikkeivel védekezett a tagság előtt, hogy nézzétek mint ir az Előre az IWW- ról, akik engem kiakarnak dobni a jól jövedelmező állásból. A jelen központi titkári és a betegsegélyző vezetőségét a legocsmányabb rágalmakkal illette és most ajánlatot tesznek az egységfrontra. Mindezek után fehérjóskájuknak van nörvje leírni, hogy az IWG és a MBSz. tagsága “miért ne dolgozhatna együtt a munkásság akcióiban anélkül, hogy a függetlenségét bármely betegsegélyző is feladná.” Dehogy akarják ők meghagyni a MBSz függetlenségét. Csak ezzel a mézes madzaggal szeretnének a MBSz tagsága bizalmába férkőzni. Lefkovits munkástársunk nagyon is tisztában van a fe- hérjóskák szándékával, amikor a júliusi “Összetartásban” szót emelt törekvéseik ellen. Mint a munkásmozgalomnak hosszú évtizedek óta harcosa Lefkovits szemtanúja volt mindannak a szennynek, amelyet az Uj Előre és köréje csoportosult sáskahad reádobált; a munkásintézményekre. Nem kell ahoz “pápábnak lenni a pápánál,” hogy a történteket figyelő önzetlen munkás ember tiltakozó szót emeljen tisztátalan törekvéseik ellen. Vagy hol a biztosíték arra, hogy most az egyszer őszinték? A múltban minden törekvésük, minden akciójuk káros volt, ki hinne tehát nekik ma? A tényeken még az sem változtat, ha most már — Oroszországot egyelőre félre téve — minden lépésüket Spanyolországgal próbálják bizonyítani. Pedig ha az eseményeket elég közelről bíráljuk, Spanyolországban sem volt egységfront. Még a választások le sem zajlottak, már a kommunisták megtagadtak minden közösséget a szocialistákkal, a szindi- kalisták nem akartak semmit a politikusokkal, a liberálisok tulzotnak találták a szocialistákat és igy tovább. Ma talán sokkal tökéletesebb az egységfront Spanyolországban, mint bármikor, ez azonban nem igy, hanem a spanyol fasizták Moszkva utasítására történt törekvései kényszeritették ki. Egyet azonban el kell ismerniük, még a folyton Spanyol- országra hivatkozóknak is. hogy ebben a harcban a főtó nyezők a forradalmi gazdasági szervezetek tagsága. Azok osztálytudata nélkül a fasizták már régen Madridban csücsülnének, mert a “forradalmi” egységfront kormány még július 19-én lemondott, amikor, a fasizták támadásának első hire elterjedt. Azóta ismételten lemondott és ma habár névleg még ott díszeleg a politikai kormány, de az ügyeket a gazdasági szervezetek által kinevezett bizottság intézi. A spanyolországi események tehát azt bizonyítják, hogy a forradalomban elsőrangú fontosságú, hogy készen legyenek a forradalmi gazdasági szervezetek — nem holmi AFofL szakszervezetek, vagy Lewis féle fék “ipari’ szervezetek, melyek sárgábbak a sárgánál — hanem osztályharc alapján álló forradalmi Ipari Szervezet. Egyébként, ha addig nem is sikerül az egységfront megteremtése, a spanyol helyzet megismétlése esetén majd találkozunk a barikádokon. Addig pedig ne az egységfrontról álmodozzunk, hanem építsük az Egy Nagy Szervezetet, amely képes lesz a válságos pillanatban a helyzet magaslatára emelkedni és ezzel oly fegyver lesz a munkásság birtokában, amellyel szemben a fasizták fegyverei gyerekjátéknak fognak bizonyulni. Ily szerevezetnek azonban nem szabad Lewisok irányítása alatt nyögni, mert ez esetben egész biztosan az ellen célt fogja szolgálni. Zára. A 440-es ipari szervezett minden egyes clevelandi magyar tagját ezúton is tudatja a titkár, hogy hétfőn, szeptember 14-én fontos taggyűlés lesz 8622 Buckeye Rd. A kisjegyek nyerői lettek: a 4162 sz. Z. Révész New York, 12693 sz. Paul Sink, Cleveland W. Side, 1336 sz. Paul Osváth Cleveland W. Side és 9421 sz. J. Balogh, Detroit. Ezúton is köszönet az akcióban résztvevőknek.
