Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-22 / 907. szám
8 oldai BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 22. A NŐ ÉS A HÁBORÚ (Folytatás.) A múlt számunkat, a győzelemmel fejeztük be, hogy hol maradt a győzelem a tömegek részére? A hadviselt férfiak részére és az asszonyok részére, akik őket támogatták, csupán a bizonytalanság szomorú tényállása, a munkanélküliség és egyébb durvább dolgok maradtak, elsősorban a háborús költségek és jóvátételek fizetése. A férfiaknak volt ugyan egy kevés változásban részük a katonai szolgálat alkalmával, kitüntették őket érdem jelvényekkel, egyesek hírnevet szereztek, de az asszonyok részére vajmi kevés öröm kínálkozott. Az ő neveikkel nem készítettek emléktáblákat a templomok és a középületek, vagy a közterek parkjaiban. Csupán a háború borzalmait tapasztalták és a háború gyásza maradt rájuk. Sir Frederik Maurice angol vezérőrnagy a következőket mondotta egy alkalommal: “Azért csatlakoztam a britt hadsereghez, mivel azt hittem, hogy a béke megőrzése érdekében háborúra kell készülni. Ma már látom, hogy a ki háborúra készül, háborút is fog viselni.” Kit kell hibáztatni a háború miatt? Nem éppen az országok uralkodójait! Hanem a föld nagy kereskedőjeit, kik elmennek a királyokhoz és behálózzák, hogy veszélyben a haza és a királyokat aláíratják és igy üzennek hadat egyik ország a másiknak. Mivel a nagykereskedők jól meg vannak szervezve, tanácskozásaikban azt kérdezik; Mit is keresünk mindnyájan? Uj kilátásokat az intenzivebb kereskedelmünk és gyáriparunk részére, a melyek napjainkban többet termelnek, mint a menynyit eltudnak adni és igy a fokozódó konkurencia következtében mindinkább szűkülni érzik eladási területüket, s miképpen? Oly képpen, hogy ágyukkal szereznek újabb területeket, sőt a tőzsde is előidézheti, ha az érdeke úgy kívánja, hogy a hadseregek felfegyverkezzenek. Foch marsall az United Service Magazin 1918 december havi számában mondotta ezt. Lloyd George, pedig igy szólt: “A háború hirtelen ki’ törése alkalmával egyetlen felelős államférfiu sem merészeli világosan közölni az ahhoz vezető motívumokat. Ha arról nyíltan beszélnének, ezáltal oly erősen lelepleznék magokat, hogy a közvélemény perzselő helytelenítésének hatása alatt teljesen elhamvadnának.” A háború üzlet, akárcsak a gyapot termelése, vagy a bak- kancsok gyártása. Mihelyt a gyermek megszületik, a nagy hadigépezet és háborús métely keríti hatalmába és már gyermekkorától kezdve egészen fel nőtt koráig folytonosan beléje csepegtetik káros mérgöket. A gyermeknek már kicsi korában a szülői háznál a szülők is rokonok azzal kedveskednek, hogy dobot, puskát, kardot, ágyút, csákót és ólomkatonákat ajándékoznak és egyébb háborús tárgyakat. Később pedig, amidőn már a gyermek serdülőkorában van, elviszik őket a közterekre, a hol megmutatják nekik a háborúban zsákmányolt ágyukat és azt mondják nekik, ezeket mi zsákmányoltuk. Azután az iskolaévek következnek. Egészen fiatalon, amidőn még nem rendelkezik önálló ítélő képességgel, azt beszélik előtte, hogy mily gonoszok a többi nemzetek. A hős tettekről és egyébb győzelmekről beszélnek előttük. Azután parádékon és egyébb ünnepélyeken vesz részt a gyerek, a melyekben zeneszó mellett és vidám kedvvel menetelnek és dicsőítik előtte az egyoldalú erényeket. így alakul ki a családi körben az ifjú látköre s azután ebben az irányban nevelődik tovább is. Azután a papok a szószékekről hangzatos szép szavakkal prédikálták, “egyszer mindnyájunknak meg kell halni. A világ történelemben egyáltalán nem játszik szerepet, hogy néhány évvel előbb, vagy utóbb hal meg az ember. Menynyivel jobb egy-két évvel korábban halni meg a zászló védelmében, mint később valami betegség folytán! Gondoljátok jól meg a dolgot és legyetek mindenkor készen ha kell, meghalni a hazáért, hogy a midőn eljön a pillanat, örömest hagyjátok el a szülőhazát, nem törődve azzal, hogy meghaltak-e vagy életben fogtok maradni.” Egészen a jelen pillanatig lá- zitóknak és árulóknak nevezték azokat, akik a háborút előidéző gazdasági okokról beszélni merészeltek. Még mostan is sokan sínylődnek börtönökben, akik semmi más bűnt nem követtek el, csupán felvilágosítani törekedtek embertársaikat a háború okai és azon gonosz üzelmek felől amelyek a mitsem sejtő emberek életével játszottak. A háború, lidérceit csak úgy lehet elzavarni, ha a háború okait felismerjük és ki volna illetékesebb arra a háború uaraságainál ? Nitti szerb miniszterelnök feltárja Európa pusztulása cimü könyvében azt a csalást és ámítást, amelyet a háború alatt és élőt folytattak s azonkívül azon szomorú motívumokat és a hadiszergyárosok örökös képmutatását is megvilágítja, akik Versailesben a nép nevében a békekötésre összegyűltek. Ezek azt állították, hogy valóban békét csináltak, amidőn Németországot a vilsoni 14 pont alapján fegyverletételre bírták, de mindezáltal ez nem akadályozta meg őket abban, hogy rávessék magukat mint valami tolvajokat Európa zsákmányára és Afrika kirablása felett egymással viszálkodjanak és torzsalkodjanak, és tovább lázasan fegyverkeznek, hogy a további öldöklést még brutáli- sabban tudják folytatni. Valyon mikor fog már egyszer ráeszmélni a világ, hogy nem a kapitalisták és nem háborúk uraságai hivatottak békekötésre. Szóba sem kerüli őszintén azon akarat, a sok béke konvenciókon, az utóbbi illetve a világháborúval egyszer és mindenkorra véget vessenek minden háborúnak. Ha a háborús haszon lehetőségeit eltörölnék és a háború nyerészkedőket, a hirlapfejedel- meket és politikusokat a frontra küldenék, minden háborúnak gyorsan vége szakadna. “Itt Francia, itt Európa” cimü könyvből idézem a következeket: “A kartelek és a trösztök urai tisztán felismerték, hogy a piacok eldugultak. Nagy árukészletek állottak felhalmozva piac nélkül és azt gondolták, hogy egy háború segíteni fog a fogyasztáson. A háború. — mondották — meg fog szabadítani minket a humanista badarságtól, meg fog szabadítani a szocialistáktól és azoknak terveitől. Elfogja temetni pán Európa buta eszméjét, ami a mi profit kilátásainkkal ellenkezik. Csak a háború, csakis a háború tud segíteni ami érdekeinken, semmi más.” A háború hatása és a nagy profit harácsolása erkölcsi téren úgy annyira megrontotta őket, hogy vígan tovább folytatják profit politikájukat. Ezek uralkodnak a sajtó felett, melyet öncéljaikra felhasználnak, a mennyiben saját magok közöltetnek híreket a nép félrevezetése céljából. A nagy tőke a mint már említettem a háború üzelmei által tényleg megerősítette és nagy mértékben fokozta a saját hatalmát az egész földön. Ezeket a kapzsiság sodorja a gyors meggazdagodás utján, nyereségre akarnak szert tenni minden áron, még ha az egész világ is belepusztulna. Inkább leakarják dönteni a fát, csak hogy a gyümölcsét leszedhessék. Szigorúság és rövidlátás akadályozzák ezeket a vezetőket a munkaprobléma helyes meglátásában. Erőszakos eljárásaik során nem rettennek vissza a megvesztegetéstől, rágalmazástól sem, hogy sajtóorgánumaik utján az egyik nép gyűlöletét a másik nép ellen felkeltsék és abból magoknak csengő aranyakat termeljenek. Valóban azon sajtó utján, a mely parancsszóra hizeleg vagy kárhoztat, beszél vagy hallgat, jelentéseket kitalál, valóban ezen sajtó utján befolyásolják a közvéleményt és kihasználják a saját érdekükben. És mit látunk a háború után? (különösen Európa háborút viselt országokban) Immár 18 év telt el a békekötés óta. A hősökből koldusok lettek, akik szégyenpirral az arcukon kuporognak a nagyvárosok járda szélein és koldulnak, vagy pedig ide-oda bolyonganak és kenyérhulladékot keresnek. Árván maradt asszonyok, özvegyek, anyák, az elbukott néma áldozatok, hiába keresnek munkát és igy a legalacsonyabb táborba, a prostitúció táborába terelődnek. Az Ínség az utcára kergette őket és a betegség és a vigasztalan helyzet korán döntik sírba őket. Mint kivert kutyák, vagy macskák sompolyognak a gyermekek az egyik szemetesládától a másikig és onnan táplálkoznak, amit abból ki tudnak halászni. Avagy nem tartoznak eggyü- vé, egy táborba az összes anyák ? Avagy nem szereti minden anya a gyermekét? Nem áldozná fel szívesen a saját életét is, hogy gyermekét megkímélje a szenvedéstől és a haláltól ? Ha igen. Hát akkor miért nem tudják elhatározni magokat, hogy egyszer a béke ügyéért is annyit szenvedjenek, mint a mennyit szenvedtek a háborúért. Hogy ne neveljenek fiukat, katonát háborúra, hanem neveljenek fiukat szeretet által békességre. M. Vékás. Ismerkedési estély és társasvacsora A Bérmunkás lapbizottsága hozzájárult a clevelandi csoportok azon óhajához, hogy az országos értekezletet megelőző népgyülés helyett egy vacsorával egybekötött ismerkedési estélyt tartson Cleveland, amely módot fog adni arra, hogy úgy a szervezet tagjai, mint a Bérmunkás olvasói, akiket kivétel nélkül elvárnak erre a az alkalomra, megismerkedhessenek az ország különböző részeiből jött magyar nyelvű ipari union istáival. Az országos értekezlet, amely reggeltől a késő estig kinyúló tárgyalások sorozata, nem nyújt erre alkalmat és nem egyszer történik meg, hogy egyes delegátusok a befejezést sem várhatják meg, távozniok kell. Még arra sem volt alkalom, hogy egy barátságos kéz- szoritást válthassanak az egy célért küzdők egymással. A clevelandi csoportok ezúton kérik az értekezlet delegátusait, hogy igyekezzenek szeptember 5-ére, szombatra beérkezni. Cleveland és környéke Bérmunkás olvasókat és azok barátait pedig arra kérjük, hogy ezen az estélyen minél nagyobb számban jelenjenek meg és ezen elhatározásukat közöljék a csoport tagjaival, hogy mindenki részére legyen vacsora, amelyet a Munkás Dalkör tágas helyiségében fognak megtartani, 3390 Lorain Ave. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
