Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-15 / 906. szám
1936 augusztus 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal FERRESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. A míg az akroni gumi gyárakban a termelés, a rendszer haszon élvezői állításai szerint “közös-megértés” elv alapján folyt, addig Akron város társadalmi életében a legnagyobb rend uralkodott. A munkásság legnagyobb megelégedettséggel izzad benn az iparokban különböző munkarendszer alapján. Dolgozott órabér alapon egy időben hosszú órákat, kevés bérért. Termelő teljesítménye emelése céljából bevezették a darabszámos munkát. Ezt követte az úgy nevezett Taylor rendszer, amikor a centet tiz részre osztva rakták a fizetéses borítékba és végül elérkeztünk a kizsákmányolás legmodernebb formájához a jelen rendszerhez, az úgy nevezett Biudeox rendszerhez ahol a percek vannak tizedekre osztva. Úgy az időrendszer, mint a darabszámos termelés, vagy Taylor és végül biudeox rendszer, mindegyiket a munkásság megkérdezése nélkül, a profit harácsolok érdekeik lettek mindég szem előtt tartva a bevezetésnél. A munkásság a nagyobb kereset reményében, egymást, mint saját magát túlterhelésig hajszolta. Emelkedett a termelő teljesítmény napról-napra, csökkent a bér a termelt javak mennyiségéhez arányitva, oly annyira, hogy mig húsz évvel ezelőtt minden gumi gyárban alkalmazott munkásra egy tire esett naponta, ma hét esik minden munkásra, vagyis a termelő teljesítménye hétszeressére emelkedett, addig a bére nagyon kevés változással majdnem a régi. A munkások ily nagy fokú munka teljesítménye a részvényeseknek óriási profitot jelentett, a melyet dacára a pazar életnek, nem voltak képesek elfogyasztani. Halmozódott föl a tőke és megindult hóditó útjára. Az akroni gumi gyári munkásokból kisajtolt milliókkal épültek gumi gyárak a világ minden részében. Úgy Goodrich mint Goodyear vagy Firestone először az Egyesült Államokat árasztották el termékeikkel és később gyárakkal és amint az ország határai szűknek bizonyultak kezdtek kivonulni és ma már a világ bármely részében hol gumi árut fogyasztanak vagy termelnek, a fenti név bármelyikével találkozunk. Ők a nyers anyag forrástól a kész áru piacra hozataláig minden ipari folyamatot kézbe tartanak és ellenőriznek. És ez mind azért volt lehetséges, mert az akroni gumi gyárakban a honnan a gumiáru termelés kiindult, a munkásság némán és engedelmesen tűrte a fosztogatást. Vagy röviden és helyesen mondva meg volt a “közös megértés és a békés együttmunkál- kodás” az egész társadalmi és gazdasági életünkben. És ez mind addig úgy volt, mig a gumi gyári munkásság a türelméből kifogyva a szervezkedéshez fogott. A szervezet építéséhez a harcot találta a legalkalmasabb eszköznek. Megindult a harc, épült a szervezet, javultak a gyárakban a viszonyok a borítékba is valamivel több kerül, a hajcsárok meghunyászkodtak, a részvényesek kétségbe esve néznek a fejlemények elé. A régi egyformaságot, a változások külömböző formái kezdik lerombolni. A tunyaságot és közömbösséget, munkásmozgalmi cselekvések és osztály helyzet iránti érdeklődés váltotta fel. A mindent eltűrő gumi gyári munkást fölváltota egy harcra kész tiltakozó elégedetlen, követelődző, osztály helyzetét tisztán látó és bátor szei- vezett munkás. ő tudja, hogy a szervezetben erő rejlik, hogyha a bérét akarja emelni vagy a munkaviszonyokat javítani. Azt nem mint egyén, hanem a munkástársaival egyesülve valósíthatja meg. Harcol kizsákmányolói ellen, az általa termelt javakból többet követel vissza, mert tisztában van, hogy az ötét jogosan illeti meg, tudja, hogy csak harccal és szervezettséggel emelheti az életszínvonalát és nem könyörgéssel. És most megindult az üldözés a szervezett munkásság ellen mert az általa termelt és tőle elrabolt milliókból centeket kér vissza. A rendszer haszonélvezői alakítják a mentő ligákat, a hipokrata papok szö- szátyárkodó politikusokkal egyetemben átkozódnak és fenyege- tődznek. A mételyező helybeli lapok mérges kígyó módjára öntik a mérget a munkás agyakba, ilyesztgetnek a gyárak elköltözésével, lezárással, minden olyannal a mivel gondolják, hogy a szervezkedéstől vissza tudják tartani, a harcról pedig lemondatni. Nekik van mit félteni a munkásság öntudatra ébredésétől, nékik van mit veszíteni, ha a munkásság harcol és többet követel a munkájáért. őket a kizsákmányoló osztály csak addig díjazza mig sikerül a munkásságot tudatlanságában tartani, mig kitudják a nyomorúságos sorsával békiteni, ha ez nem sikerül akkor megszűnt a jutalmazás és ezért a nagy lárma, a tiltakozás, a munkásság szervezete és harcolása ellen. A munkásság nagyobb része a helyett, hogy azt a bért, melyet munkájáért ellenértékűi kapott, hogy a termelésben elfogyasztott munkaerőt megujit(Folyt. a 8-ik oldalon.) vagy micsoda. De a kormányzást a Nastasia kisasszony viszi. Amit az parancsol az történik a házban. Valósággal az uj- jára csavarja ez az asszonyszemély Possudin urat. Tőle nem félnek úgy mint Nastasia nagyságától. Van neki aztán még egy harmadik is, annak nem tudják a nevét, de ott lakik valahol a Gólya utcában... Mondhatom, hogy szégyen, gyalázat. Még a neveiket is tudja, gondolta Passudin és elpirult. És ki ez az ember? Egy paraszt fuvaros, aki még soha sem járt ottan. Borzasztó még csak elképzelni is. No ugyan szépen vagyunk. És honnan tudod te mindezt? Kérdezte fölindult hangon Possudin. Hát mindenki azt beszéli ... én magam nem láttam, én is csak mástól hallottam. Hát olyan nehéz ilyen dolgokat megtudni ? A kocsisnak meg az inasnak nem lehet kiszakítani a nyelvét. No meg aztán a Nastasia kisasszony mindenkinek eldicsekszik, hogy őneki milyen hatalma van. Utóvégre is nem lehet az embernek a fülét bedugni, se pedig elbújni. Aztán a Possudin urnák olyan szokása van, hogy titokban vagy mint urasan mondják in- konyitóban jár vizsgálatokra, azt hiszi, hogy senki se tudja, pedig fenét ... Az elődje a Korgukow, ha vizsgálatra utá- zott, hát már egy hónappal előtte tudták. És ha elindult, az volt ám csak a zsivaj meg lárma, majd, hogy félre nem húzták a harangokat., A hin- tója előtt, hátul meg szélről lovasok nyargaltak. Ha megérkezett, először is kialudta magát, aztán jóllakott, bepálinkázott és csak azután kezdett ordítani torkaszakadtából. Mikor aztán rekedté ordította és kitombolta magát, aludt egyet és visszament szépen ahonnan jött. A mostani, ez ha valami a fülébe jut, nagy titokban, amúgy inkonyitó szeretne odamenni ahol vizsgálni kell. Igazán röhögni lehet rajta. Titokban utazik el hazulról, hogy még a hivatalnokok se tudják. Ha megérkezik az állomásra, nem veszi a postafogatot, hanem fogad egy akármilyen paraszt fuvarost. Bebagyulázza magát a bundájába akárcsak egy vénasz- szony, aztán az egész utón úgy krákog mint egy vén komondor, csak azért, hogy ne ismerjék meg a hangjáról. Majdnem megszakadtam a nevetésbe, amikor beszélték. Ez a tökkel- ütött azt hiszi, hogy senki se ismeri föl. Pedig mindenki, akinek csak annyi esze van mint egy tyúknak, fölismeri. És hogyan ismerik meg mégis az emberek kérdezte Possudin. Nagyon egyszerű! Amikor Korjukow utazott, hát a nehéz kezeiről ismerték meg. Tetszik tudni kérem, a Kojukow ur rendesen felpofozott egy utast, hát arról ismerték meg, mert nagyon nehéz keze volt. De Possudint is meg lehet könnyen ismerni. Rendes utas, rendesen is viselkedik, de Possudin, nem viselkedik rendesen. Tegyük föl, hogy megérkezik, az állomáson, mindjárt kezdődik a komédia. Az állomás őneki vagy büdös, vagy a nincs eléggé szellőzve, vagy hideg. Ha télvizkor valaki az állomáson fiatal csirkehúst meg gyümölcsöt rendel, mindjárt tudják, hogy ez Possudin. Aztán meg ha egy úriember mindenkit “kedves barátom”-nak szólít, meg aztán szívességre kéri, az helyett, hogy parancsolna, vagy ordítana; hát arra meg lehet esküdni, hogy az illető Possudin. De még a szaga is más mint rendes embernek . . . meg aztán ha lefekszik is elővesz valami spriccelőt amelyikbe par- féng van és tele spricceli a di- Vánt még mielőtt lefeküdne. De az még nem elég, hanem három gyertyát tetett az ágya fölé, aztán úgy olvassa az írásait. Hát kérem, ilyenkor nem csak a postamester ur, hanem még a kismacska is tudja, hogy ez a pasas Possudin. Tényleg úgy van . . . mormogta magában Possudin és én erre sohasem gondoltam. Na és ha valaki akarja, hát fölismeri Possudin urat friss csirkehús meg gyümölcs nélkül is. A telegráfdrót utján mindent meg lehet tudni. Bebagyu- lázhatja őkelme a képes felit akárhogy meg bujkálhat is, azért csak tudják, hogy jön és már várják. Talán még ki sem lépett a lakásából, de itt már minden rendben van kérem szépen. Felkészül, útra kél, hogy majd meglepi őket. Valamennyit vizsgálat alá veszi vagy egyet- kettőt el is csap közülök, de ezek itt egyet röhögnek és mondják, magukban. Nagymél- tóságu uram bár váratlanul jött, de amint látni méltóztatik itt minden rendben van. ő meg sürög-forog, tekintget jobbra-balra és végre elmegy ahogy jött . . . Végre még meg is dicséri őket, sőt tetejébe bocsánatot kér a hallgatásért. így csinálják ezek a svihákok! Mit gondol nagyságos uram ? Csalafinta népség ez! Igazán öröm azt nézni, hogy milyen minden hájjal megkent tintanyalók ezek. Vegyük csak ezt a mai esetet! Ma reggel amint jövök ide az állomásra az üres kocsimmal, velem szembe jön az állomási vendéglő bérlője egy izraelita. Mondom neki, hova olyan sietve izraelita ur ? Azt feleli vissza; bort meg csemegét akarok bevásárolni, mert várjuk Passudin kerületi főnök urat. Finom ugye? Possudin ur még csak készülődik, talán most bagyulázza be a képét, hogy meg ne ismerjék. Azt hiszi, hogy egy lélek se tudja, hogy jön. Itt meg már várja a bor, a csemege meg a hideg fölvágott. Talán éppen most indult el és gondolja; megállja- tok zsiványok, most az egyszer elbánok veletek! Ezek meg itt egyet röhögnek. Jöhet már őkelme, mi már eltüntettünk mindent amit neki nem szabad látni. Fordulj meg! ordított Possudin rekedt hangon. Mars vissza az állomásra te jószág! A kocsis bámulva engedelmeskedett és hajtott vissza az állomásra.
