Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-07-04 / 900. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 4. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata------------------------­SZOVIET Oroszországban a forradalom után jó részben megszűnt a magántulajdon s vele együtt a törvényes házas­ság. De mint ahogyan a ma­gántulajdon elleni törvény az utóbbi időkben alaposan meg­lazult úgy a házassági törvé­nyek is újból életbe léptek. 1936 május 25-én a kommunista párt központi bizottsága elrendelte a törvény előtti házasság kötést. Magzat elhajtás csak azon eset­ben van megengedve, ha az a nő egészségi állapotát, vagy éle­tét veszélyezteti, ellenkező eset­ben két évi börtön vár azokra, akik azt végrehajtják vagy hajtatják. A gyárak vezetőinek — az uj törvény értelmében — nin­csen joguk várandós anyákat a munkából elbocsájtani. Az el­válás lehetőségét is szigorítot­ták az első elválás 50 rubel, a második 150, a harmadik 300 rubel s igy tovább. A FEKETE INGES fasizták elfoglalták Ethiopiát, hogy ab­ban a barbár országban terjesz- szék a fasizta civilizációt*. Addis Abbaba elfoglalása után meg­szűnt (?) a háború s a fasizta hadvezetőség civilizált törvé­nyeket léptet életbe, többek kö­zött a benszülötteknek halálbün­tetés terhe alatt tilos a fegyver hordás. A törvény életbelépteté­se után az olasz katonák raziát tartottak s százával fogdosták össze Ethiopia lakosait s min­den tárgyalás, vagy kihallgatás nélkül mészárolták le őket. Egy külföldi bankár cselédségét is elhurcolták s amikor az másnap kérdezősködött cselédsége iránt, azok szitává lőtt holttesteit ad­ták át neki. Ez a feketeinges fasizták civilizációja. J. P. MORGAN a világ leg­hatalmasabb pénz és ipari mág­nása 1929-ben társaival együtt 11 millió dollár adót fizettek a szövetségi kormánynak. A kö­vetkező négy esztendőben egy centet sem fizettek. Erről nem kérdezték meg Morgant amikor Washingtonban a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt töltött néhány “kellemes napot.” AZ AUTOMOBIL ipar roha­mos fejlődése óriásilag fellen­dítette az ablaküveg gyártását. Ebben az iparban m.a 200 ezer munkással kevesebb dolgozik, mint 10 esztendővel ezelőtt. Az üveggyártó gépek rohamos fej­lődése lehetővé tette, hogy ma három munkás napi 8 órai mun­kaidő alatt ugyanannyit termel, mint 10 évvel ezelőtt napi 8 órai munka mellett 100 ember volt képes termelni. Az acéltermelése rohamosan halad az üveggyártás fejlődé­séhez. A legújabb gépek — melyeket most állítanak be — olyan tökéletesek, hogy 1 ezer 600 munkás 8 órai munkaidő alatt ugyanannyit képes termel­ni, mint ma 32 ezer munkás ter­mel. Az Egyesült Államokban ma 636 telepen termelik a kü- lömböző vas- és acélárukat, az uj gépék üzembevétele 12 te­lepre fogja összpontosítani az acéltermelést. Megérett ez a ter­melési rendszer arra, hogy a társadalom vegye azt át a köz­szükséglet javára, még mielőtt a bérrabszolgák milliói rette­netes nyomor és szenvedésen esnek át? Vagy várjuk, amig a “munkás” politikusok refor­málják a termelést, vagy a törvényeket. Erre a választ maga a munkásosztály adhatja meg! Vagy szervezkedik ipari­lag forradalmi ipari szervezet­be s jólétben, boldogságban él­het, vagy tunya közömbös s birka módra tűr, szenved to­vábbra is. AZ EGYESÜLT Államok te­rületén 18 olyan társaság van — a bankokon kívül — ame­lyeknek alaptőkéjük felülhalad­ja az egy billió dollárt. Ezek között van hat villany és gáz fejlesztő telep. A General Mo­tor Co., U. S. Steel Co., hat vasút társulat, két olajtársaság és az American Telephone and Telegraph Co. Ebben az ország­ban még ma is több mint 18 millió férfi, nő és gyermek van a könyör adomány ok listáján. A TERMÉS és termelés egyik csodás jelentését adják tudtá­ra az éhségtől agyongyötört vi­lág népének, hogy a calif on iiai egyetemen végzett mezőgazda- sági termelési kísérletezésekkel bámulatos eredményeket értek el. Például a paradicsom szárát 15 láb magasra képesek fejlesz­teni dúsan megrakva paradi­csommal. Dr. Gericke felügyele­te mellett akeronként 217 ton­na paradicsomot termeltek. Bur­gonyát akeronként 2 ezer 165 bushelel. — A mai termelési mód szerint átlagvéve 116 bushel terem. — A dohányt ké­pesek 20 láb magasra növesz­teni hatalmas, dús levelekkel, hasonló eredményeket értek el sok más zöldség és virág nemü- ekkel. A termelési mód teljesen elütő a mai rendszerűtől, nem ültetnek semmit sem a fölibe, hanem mozsdó tálszerü edény­be amelybe tizl külömböző vegyi­szert tesznek, — melyeknek gyártása már régi keletűek — s ezen folyadékot villanyo.sság segitségével állandóan melegí­tik s a tálak fölött magasan drót hálózatok vannak kihúzva és szalmával bevonva, a termő magot úgy helyezik el, hogy annak csirái a kémikai folyadé­kot érintsék. Ma az Egyesült Államok nagyon sok városában árusítják a fentnevezett dolgo­kat, amelyeket az uj módszer szerint termeltek. A kísérletezők szerint nagyon közel van az az idő, amikor a nagyvárosok épületeinek tete­jén maguk a lakók fogják ter­melni a szükséges élelmiszere­ket. A technika fejlődése cso­dákat müvei nemcsak a lakás, ruházat s egyébb kényelem te­rén, hanem az élelmi szereket mesterségesen anélkül, hogy a földet vennék igénybe, tiz és százszorosát termelik annak, amit ma egy-egy aker földön termelnek. Eme fejlődési folya­mat siettetni, sőt megfogja szülni az emberiség szabad tár­sadalmát az ipari demokráciát. AZ EGYESÜLT Államok ösz- szes vasúti vonalain 1920-ban alkalmaztak összesen 2 millió 200 ezer munkást. 1929-ben a prosperitás évében már csak 1 millió 660 ezret, 1936 április 30-án alkalmaztak 1 millió 14 ezer munkást. A felülvizsgáló bizottság jelentése szerint az alkalmazottak 15 százalékának órabére 20 cent vagy annál ke­vesebb volt. 155 ezer 540 mun­kás heti 48 órai munkáért ka­pott heti 17 dollárt fejenként. Ma az Egyesült Államok kongresszusa előtt fekszik egy törvényjavaslat, mely szerint az összes vasutakat egy admi­nisztráció alá összpontosítják. Ha ezt keresztül viszik, úgy újabb 200 ezer munkást bo- csájtanak el. Egyedül Chicagó­ban évente 10 millió dollárt fog megtakarítani a társaság s ez a fő, mit törődnek ők a mun­kások helyzetével! NEW YORK városában 1936 április 30-án a 16 és 25 év kö­zötti munkások közül 390 ezer van munkanélkül. Ezek közül 176 ezer állami segélyen, vagy a WPA keserves alamizsnáján tengődik. Ez év március elején a szö­vetségi kormány WPA és PWA munkáin alkalmaztak 3 millió 858 ezer 315 bérrabszolgát. Ezekből május közepéig elbo- csájtottak 407 ezer 169 mun­kást, akiket átadtak az állami vagy városi hatóságoknak se­gélyezés végett. PINCEVIRÁG Irta: Nyirgi Imre. A Józsefvárosban láttam. A járdakövek és az ablak- egyszinten voltak. A ráma is époly szürkéspiszkos volt, mint a járdakövek. Egy volt a sor­suk. Ha esett az eső, a nagy, kövér cseppek fölugráltak a szennyes kövekről a papírral összeragasztott ablaküvegre és bepermetezték azt sötétszinü nedvességgel. Amint az apró vizgyöngyök összeszaladtak, új­ból csöppekké duzzadtak és le­folytak a járdakőre. A járókelők cipőinek cuppo­gása, a kocsikerekek és az au­tók fröcskölése egyformán szennyessé foltozták a falat, az ablakokat és a járdaköve­ket. Az ablakráma és a kövek között kis rés volt. Ott apró tócsákká gyűlt az esővíz és a régi kivájt utakon leszivárgott a fal köré. Ha aztán szél támadt, kavar­gó körben kergették egymást porszemek és papírdarabok. Az utca szemetje épugy táncolt a járdán, mint az ablak pere­mén. Ha a pincelakás lakója ki­hajolt az utcára, hogy megfür­desse a fejét, néhány röpke percre, a zuhogó napfény csak ritkán odatévedő kévéiben, hát rá lehetett volna lépni a fejé­re. Mintha csak a hóhértőkére hajtotta volna a nyakát, hogy az irgalmatlan bárd lecsapjon rá. Amikor az asszony a por­rongyot rázta ki, nagy aláza­tosan letörölgethette volna ve­le a jövő-menők cipőit. Amint ültek az asztalnál és fáradtfásultan hallgattak, mint­ha várnának valamire, ami változást hoz, csak a siető, trappoló lábak gyors mozgása jelentette számukra a külső, nagy élet képét. A gyerek eszén elfutott a gondolat: Ha a gazdag ember elejtene egy pengőt, beesne az ölébe. De a pengők nem hullottak, csak elhasznált villamosjegyek perdültek be néha, eldobott reklámcédulákkal. A kisleány vékony hangon köhögött, mint mindig. Rohamai voltak és ilyenkor szabályszerű ritmusban ráz­kódott meg ziháló melle és ke­gyetlen ütemben visszhangozta a kis tüdő tompa szörtyzöre- jét. A kiszakadó hang néha neg- öblösödött és vértelen arcában rózsákat nyitott az erőlködés. A kisfiú csak tegnap fedezte föl, hogy a pincelakás ablaka mögött élet van. A köhögés tette figyelmessé. Leguggolt a kövek szélén, az ablakráma mellett és bele­sett a sárga rongydarab alatt. Szerfölött érdekes játéknak ta­lálta az igy megnyílt lakást. Úgy játszott a berendezési tár­gyakkal, mintha a szoba csak neki készült volna a játékgyár­ban. Hiszen olyan közel volt min­den. A falat nézte először, ame­lyet kétszer mintáztak. Egyszer, régen, a piktor rakta föl rá fakult színeit, utá­na a nedvesség. A festés leper­gett, a falon lerakodott a sár­gás-fehér gomba és tarkázott a salétrom élénk foltja. Ilyet még nem látott. De nem nézdegélődött sokáig, mert na­gyon rossz penészszag csapta meg az orrát. A kisleányt is csak keveset nézhette, amint szomorúan, meg sem rebbenő szemmel, a kis zsámolyon ült, az ablak alatt és beleköhögött a kopott böl­csőbe, amelyet lábával üte­mesen ringatott. A kisleány észrevette a fiút és félőn figyelte. Jól ismerte a lábszárát és finom, puha ci­pőit. Amint egy idős nénivel sétálni vitték, mindig látta menni-jönni. Tudta, hogy na­gyon nagy ur, mert szemben lakik, az — emeleten . . . Amikor a fiú elment, vissza­ejtette a fejét és azon töpren­gett, hogy annak milyen játé­kai lehetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents