Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-08 / 905. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 8. BÉRMUNKÁS! (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........... $2.00 Félévre ........ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ____ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. Q. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ négy napot kellene dolgozniok, hogy a munkanélküliséget tel jesen megszüntessük. Természetesen ezt nem akarja a kapitalista osztály — de magok a politikusok sem, akik ugyan mindent Ígérnek a munkásoknak, csak azt az egyet nem mondják meg — ha a munkások ezt elakarják érni, erre kell, hogy önmaguk építsék ki a megfelelő ipari szervezetüket. Ezt nem teszik mert akkor ők feleslegessé válnának a társadalomban. A munkásosztály pedig azt kell, hogy felösmerje — szervezkednie kell a saját osztályérdekében, hogy a munkanélküliséget meszüntesse és saját színvonalát emelje. Ha a mai rendszer urai nem bírják ki a négyórás munkanapot a munkások részére ezzel sem szabad nekünk törődni hanem építenünk kell egy olyan rendszert, amelyben csak annyi munkaidőre lesz szükség amennyi a társadalom fentartására szükséges. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Egységfronton A munkanélküliség (P.) A munkanélküliség problémája szoros összefüggésben van magával a munkásosztállyal. A munkanélküliség megoldásával a társadalom minden rétege foglalkozik; de olyan felületesen és teljesen eredménytelenül. Maga a munkásosztály, akit legközelebbről érint a munkanélküliség problémája, vagy egyáltalában nem törődik saját sorsával — vagy másokra vár, — hogy számára ezt a kérdést megoldja. Történtek ugyan intézkedések; de ezek az intézkedések nem jelentenek megoldást — arra jók, hogy ideig-óráig kolduskenyéren tengessék a saját hibánkon munkanélkülivé vált milliókat. Ezek az intézkedések, amelyek ideiglenesen kolduskenyérhez juttassák a munkanélkülieket, nem megoldása a munkanélküliségnek. Sem az állami munka, sem az állami segély nem szolgálja ezt a célt; csak arra valók, — hogy ideig-óráig egyensúlyba tartsák a vágányából kibillent kapitalista rendszert és meghosszabbítsák annak létezését. A munkás osztály pedig várva-várja a jobb időket — vagy a hosszú munkanélküliség folytán, amely sok esetbe degene- rálta a munkások nagy tömegét, a helyett, hogy osztálytudatra ébresztette volna, inkább belenyugszik koldus kenyerébe — és az emberiség legalacsonyobb színvonalán tengeti tovább koldus életét. A munkásosztály eme tétlensége és nemtörődömsége végett még nagyon sok keserű és szenvedéssel telt napokat kell a munkásoknak a jövőben elviselniök. A munkanélküliségnek problémáját, magának a munkásoknak kell megoldaniok; mert hiszen őket érinti az legközelebbről. Nem csak, hogy a munkásoknak magoknak kellene ezt megoldani — hanem csak is ők oldhatják meg. Ha az a rendszer, amely ma tartja kezébe a termelés és szétosztás irányítását, nem hajlandó a dolgokat orvosolni, akkor nem is maradhat más hátra, hogy a munkások magok intézzék azt el. És ha ez a rendszer nem alkalmas a munkanélküliség megoldásara — akkor szét kell annak kereteit tömi és az egész társadalmi rendszert újjá kell formálni. A munkásoknak az a tömege, amely még nem ösmerte fel a munkások hivatását és szerepét a társadalomba és nem ösme- rik el, hogy osztályharc létezik, nem ösmerik saját viszonylatukat a társadalommal szemben, azok el sem tudják képzelni, hogy a munkásosztály maga tudná megoldani a munkanélküliség kérdését. Az indiferens és még munkán lévő munkás, nem tudja azt megérteni, hogy a munkanélküli munkás veszélyezteti az ő munkáját és állandóan sülyeszti a dolgozók életszínvonalát. A munkán lévő szervezetlen munkás alázatossággal talpnyalással és emberi erején felüli munkával tudja csak munkáját biztosítani, a munkájára leselkedő munkanélkülivel szemben. Ahol az üzemek egy kissé megindultak, ottan az indiferens munkásnak munkaidejét felemelték 10—12 órát hajlandó dolgozni minden ellenvetés nélkül. Ezek a szervezetlen indiferens munkások nem tudják, hogy ezen cselekedetükkel saját magoknak ártanak; mert hiszen a hosszú munkaidő okozza a fejlett ipari rendszerbe a munkanel- küliséget. A szervezetlen munkásosztály első sorban felelős a munkanélküliség áldatlan létezéséért. Minden olyan munkás, aki nőm hajlandó szervezkedni, hogy szervezete révén megrövidítse munka idejét, hogy ez által a munkanélkülieket munkához juttassa; mely által saját életszínvonalát is emeli. Minden olyan munkás, aki nem hajlandó szervezkedni olyan munkaszervezetbe, amely a munkaidőnek a lehetőleg a legrövidebb hatarat elérje, az saját ellensége és ellensége magának a dolgozóknak mint a munkanélkülieknek. A sokat hangoztatott tüntetések és politikai pártok ígérgetései sem jelentenek megoldást a munkanélküliség kerdeseben. A forradalmi (?) úgynevezett munkáspártok sem hordoznak semmi építő vagy kielégítő tényezőt sem tanításaikban, sem cselekedeteikben. Az amerikai munkásszervezetek közzül csak egyedül az IWW-nak van lefektetett platformja a munkanélküliség megoldására A fogyasztáshoz számarányban a jelen fejlett termelő eszközökkel a munkásoknak csak napi négy órát és hetenkent (K. A.) Belgiumban is hatalomra tettek szert a szocialista párt intellektuel vezérei. Az uj kormányban, amely junius havában alakult, hat szocialista vezér ült a kényelmes bársonyszékbe, Emil Vanderveldel, aki az 1914-es világháborúban fegyverrel a kezében védte meg Belgium semlegességét a német császár hadseregeivel szemben. Ez a marxista “forradalmár” alelnöke lett a minisztériumnak és ezenkívül mint egészségügyi miniszter szerepel. A “szocialista” miniszterek kezeiben vannak a következő miniszteri tárcák: a közmunkák, a külügy, a munkaügy, a posta, telegraph, rádió, telephone és a pénzügy. A kormányban helyet foglal öt a katholikusok pártjából, három liberális és egy semleges akinek a hadügyi tárca jutott. A belga bérrabszolgák helyzete éppen olyan nyomorúságos, mint bármely más ország bérrabszolgáinak. Van nekik bizonyos körülmények között választói joguk, szólás, sajtószabadsága, mun- lcanélkül, aggkori, egészségügyi biztosítása, szóval mindene van csak az élethez való jogát a termelés és szétosztás eszközei felett — uralkodnak mások. Lindway alapra a magyar gyiijtőiveken befolyt összegek nyugtázása 984 sz. gyüjtőiv: Frank Szűcs, South Bend, Ind. — F. Szűcs 50, J. Sloboda 25, J. Takács 10, P. Bencsics 25, M. Ivankovics I. 00, Németh 15, P. Szűcs 23, J. Benko 25, J. Kalmár 25, J. Kámán 25 J. Pápai 25, J. Búkor 25, F. Sule 25, S Varga 25, M. Szalay 25, L. Hegyi 15, V. Borbély 15, Anna Varga 10, J. Kish 10, A Lackó 50, A. Landsman 25, L. Nyári 25, J. Pap 25, M. Horváth 50, M. Serence 10, I. Tokai 25, J. Doe 10, A. Cepner 10, P. Marko 20, G. Szűcs 10, J. Czapor 25, L. No- votni 50, J. Lavács 10, Anton A . . . r 25, J. Pella 15, A. Varga 25, Graszli 16, J. Hes- lar 50, A Horvath 10, G. Dar- mos 10, G. Takács 14, J. Sáry 25, Nyers 50, Mike E. R. 25, F. Güle 10, A. Horvath 50, K. Hirshler 25. 1019 sz. gyüjtőiv: Könczöl Antal, Cleveland, O. — Könczöl A. 50, L. Balogh 10, J. Frank 15, Havasy S. 25, M. Chorba 15, B. Chammos 25, J. Cessey 25, M. Horvath 25. 1038 sz. gyüjtőiv: Horváth Kálmán, Cleveland, 0. — 1.00. 1049 sz. gyüjtőiv: Kern Péter, Revanna, O. — P. Kern 1.00, Helen Kern 25, Esther Farkas 25, Mészáros K. 50, Mary Mészáros 25, Olvashatatlan 10, G. Büssel 50, G. Buri- an 25. 418 sz. gyüjtőiv: L. Fishbein, New York. — L. Fish- bein 1.00, Munkásbetegsegélyző Szövetség 1-ső osztálya 5.00. 527 sz. gyüjtőiv: L. Somló, Pittsburgh, Pa. — L. Somló 1.00, M. Pusztay 15, M. Fekete 25, J. Hornyák 25, Miss Bálint 25, E. F. 10. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
