Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-01 / 904. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 1. Lehetségese egységfront? (Folyt, a 2-ik oldalról.) egységfrontja meg volt. 1915- ben azonban megszűnt, mert “a szocialista pártok vak vezérei gúzsba kötötték, elárulták a világ proletáriátusát.” Erre a gúzsbakötésre és árulásra vonatkozó bizonyítékait Köhler nem is tartja szükségesnek előterjeszteni. Elég ha ő állítja, az olvasó dolga, hogy elhigyje. De ha akarná ezt bizonyítani, se tudná. 1914-ben a kapitalisták politikai, gazdasági és katonai erejükkel lebirták a proletáriátust és bár Köhler akkor még 20 évvel fiatalabb, tehát erősebb és bátrabb legény volt, nem birt a kapitalistákkal szembeszállni, noha akkor még igen erős és hatalmas IWW szervezet is állott a háta megett. Az egész világ proletársága gyenge volt erre a szembeszállásra. Ha nem lett volna gyenge, — szembeszállt volna. Aki ezt máskép nézi és látja, az nem tud tárgyilagosan nézni és látni. Soha, sehol a szocialista pártoknak nem volt erejük arra, hogy a proletáriátust gúzsba kössék. A szocialista pártok maga voltak a proletáriátus. Ha tehát a szocialista pártok kötötték gúzsba, akkor önmaga kötötte gúzsba önmagát. Ez pedig nevetséges, üres szóbeszéd. Elbuktak a forradalmak — írja Köhler — mert a “munkás- osztály gazdasági szervezetének fölébe helyezett politikai pártok, amelyekben akkor is, ma is a teljesen megbízhatatlan, — mert minden megalkuvásra hajlandó — intellektuelek osztálya irányította azt.” Aki ismeri az európai mozgalom és forradalmak történetét, az tudja, hogy a politikai pártok nem voltak fölébe helyezve a gazdasági szervezetnek. Ellenkezőleg. A mindenkori gazdasági szervezetek irányították és döntötték el a párt ösz- szes akcióit. De ha igaz lenne is amit Köhler állít, attól még nem kellett volna a forradalomnak elbukni, ha a gazdasági szervezetek elég erősek lettek volna. Az se felel meg a tényeknek, hogy a szocialista pártokat intellektuelek irányították. Ellenkezőleg. Igen jelentéktelen számban voltak tagjai az egyes pártok vezetőségeinek és a befolyásuk is igen jelentéktelen volt. Az se igaz és minden alapot nélkülöző állítás, hogy az intellektuelek megbízhatatlanok és megalkuvásra hajlandók. Vannak ilyenek az intellektuelek között is, de bőven akadnak ilyen bérmunkások is. “Borzasztó tévedéseket, rosszakaratú manővereket erőszakoltak keresztül a munkásosztály politikus vak vezérei Marx Károllyal egyetemben . . .” írja Köhler. Arra a nevetséges szerepre meg vállaszolom, hogy Marxot megvédjem Köhlerrel szemben. De szeretném megvédeni Kohlért — Köhlerrel szemben, mert elfogultságában, szertelen gyűlöletében és önmagában való vak és határtalan bizodalmában olyanokat ir le, amiket egyszer majd nagyon fog szégyelni és fájlalni. Megkérem tehát, hogy — ne Írjon többé az egységfrontról. Inkább gondolkozzék rajta és olvasson róla. A tanulság Köhler és Pika cikkéből az, hogy fanatikus emberekkel nem lehet tárgyilagosan vitatkozni, mert tagadó álláspontjuknak fentarthatása érdekében személyi és érzelmi motívumokat összetévesztenek értelmi és tárgyi momentumokkal. Ezen se érvekkel, se tényekkel nem lehet változtatni. Ezen csak a majd bekövetkező események fognak változtatni. Nem folytatom tehát a vitát. Ellenben rá akarok még egyszer mutatni arra, hogy három nagy és végzetes veszedelem fenyegeti a munkás osztályt az egész világon: A háború, a fasizmus és a Szovjet Unió elleni kapitalista összeesküvés. A forradalmi munkásságnak az egész világon félre kell tennie minden elválasztó elvi és más meggondolást és keresni kell a közös veszedelem elleni védekezés útjait; — amig nem késő. Amikor a háború és a fasizmus már a gyárban lesz, — késő lesz ellene védekezni. Az IWW tagjainak, az amerikai proletáriátus e forradalmi harcokban ezerszer kipróbált élcsapatának ott kell lennie ebben a történelmi jelentőségű védelmi harcban. Ott is a harc élén, ahogy azt megszoktuk és ők is szokták. Jelenlétük, kritikájuk, áldozatos önzetlenség! ik, osztálytudatos fegyelmezettségük, hűségük és megbízhatóságuk záloga és biztosítéka volna a harc győzelmes befejezésének. Ezt fontolják meg azok, akiket illet. Leközöltük Vince Sándor írását, mert lapunk olvasója és a Bérmunkásban megjelent két cikkel nemcsak, hogy nem ért egyet, de bizonyos mértékig személyes sérelmének tartja az azokban foglaltakat. Az egységfrontra vonatkozólag, melyért Vince Sándor most kilépett több esztendős magányából csak egy mondatot idézünk az 5-ik oldalon közölt Wiener mtárs cikkéből: “az egységfront mi szerintünk, fából vaskarika és az marad mindaddig, amig nem lesz a munkásságnak erőteljes rombolni tudó és építésre alkalmas egységes szervezete.” És mert Vince Sándor is és az egységfrontért hangoskodók is ugylátják, hogy a munkás- osztálynak minden oka, sőt súlyos oka van arra, hogy egységfrontban vehesse fel a harcot a kapitalizmus mindennemű elnyomó szerve ellen, hát tisztelettel meghívjuk őket a rombolni tudó és építésre alkalmas forradalmi ipari szervezet építéséhez. Mert hiszen nagyon sokan az egységfrontért hangoskodók nem lennének ma Amerikában, ha az a módszer és azok az eszközök amiket ők hangoztatnak tényleg alkalmasak lennének a munkásosztály erejének a felvonultatásához. És amikor a váblik, Wiener, Pika, Köhler és a többi a Vince Sándor által is elismert “áldozatos önzetlenségük, osztálytudatos fegyelmezettségük, hűségűk és megbizhatóságuk”-tól parancsolva nemcsak kritika tárgyává teszik, de éles bírálatot mondanak minden felett a mi nem a rombolni tudó és építésre alkalmas egységet építi a munkásosztály jobb jövője érdekében teszik azt. Bizonyos, hogy Pika és Köhler mtársak érdemileg, fognak Vince Sándor Írásával foglalkozni, ezért itt csak azt a sajnálatos tényt kívánjuk megállapítani, hogy Vince Sándor sem ismerte fel azt a társadalmi tényt, hogy a polgári sajtó azért irhát úgy amint ir, mert a munkásságnak nincs elég romboló ereje, hogy a mozi, az iskola, a templom és minden, ahol a munkásosztályt megrövidítik vagy félre vezetik, abból ered, hogy nincs egységes, építésre alkalmas szervezetünk. Pika, Köhler és a többi váblik vannak az osztályharc vonalán, mert az éhség marsok, a kisháztulajdonosok, a kisgazdák, a munkanélkülek és a többi számon nemtartható akciók helyet a forradalmi ipari szervezet kiépítését sürgetik, amely az egyedüli eszköze a munkásság minden sérelmének az orvoslására. Szerk. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. ADMISSION FREE. A KÖNYVELŐ Irta: Sándor Kálmán. I. Aznap, amikor a gyarmatáruüzlet redőnyét utoljára lehúzták, kissé dülöngélve ment haza. A vacsorához hozzá sem nyúlt, ült az asztalnál és halál- sápadtan mosolygott, amikor lánya aggodalmaskodva kérdezősködött. Aztán fogvacogva ágybabujt, fejére húzta a dunnát, ökölbeszorítottá kezét és mély, álomnélküli alvásba merült. II. Harminchét esztendeig könyvelt a cégnél. Haja ritkás volt, soványan és kissé görnyedten jelent meg reggelenként hét óra előtt öt perccel a régi gyarmatáruüzlet előtt és elégedett arccal nézte, amint az álmos inasok felrántják a gördülő redőnyöket. Az inasoknak lassan bajuszuk nőtt, segédek lettek, megnősültek. Egy bizonyos Molnár nevű inas, aki harminc esztendővel ezelőtt dolgozott a cégnél, a múltkor az unokájával sétált el az öreg üzlet előtt. Inasok jöttek és segédekként mentek el, a kor változott, időnként roppant nyugtalanság hajtotta igájába a várost. A kávé ára felment és újból lement, a vámtételek megváltoztak, az üzlet struktúrája megváltozott. Az ő betűi egyenletes és változatlan gyöngyszemek maradtak, akár az örökkévalóság. Első bejegyzéseinek téntája régen megfakult a pincében heverő régi könyvekben, amelyeknek sárgult papirosát kikezdték a patkányok. Ezekből a könyvekből korok történetét állíthatták volna össze a hozzáértők, drágaságok, olcsóbbodások, válságok históriáját; a kávé, a liszt, a déligyümölcsök, a tea, a rizs áralakulások messze világok változásairól és azonos törvényeiről adtak hirt. It van például egy nap, amelyen ugrásszerűen felszökött a gyarmatáruk ára, ezen a napon felvirágzott katonák vonultak el az iroda ablaka előtt, ekkor hatalmas pacnit ejtett a Kovács és Társa folyószámláján. Egy másik napon a raktárkönyvek tanúsága szerint egyetlen szem gyarmatáru sem volt többé a boltban, a lisztről bonyolult jegyzékek számoltak el, ezen a napon teherautókon vonultak a katonák a városon végig és a levegőbe lövöldöztek. Ebben az évben unokája született. A következő esztendőben uj klott kardvédőt kellett vennie, mert a régi már teljesen szétment. November hónapban pár napig más könyvelt helyette, ezek az idegen számok felesége halálát jelentik. A lányához költözött, akinek férje ügyvéd volt. Kis udvari szobát kapott, amelynek egyetlen ablaka a világitóudvarra nyílt. Két évvel később köhögni kezdett, ekkor orvosi rendeletre pár délelőttön át elmaradt az üzletből, a ligetbe járt sétálni, lemondott a szivarozásról és az üzletből árpaszemeket csent el némi bűntudattal a galamboknak. A gyarmatáruüzlet végre tönkrement. A redőnyt lehúzták. ő harminchét év óta először vacsora nélkül feküdt le. III. Másnap reggel hatkor kelt fel, amint megszokta s a jólismert utón átment az üzletig. A lehúzott redőny előtt órával a kezében sokáig állt és düny- nyögve méltatlankodott az inasok késésén. A szomszéd toronyóra .félnyolcat mutatott, ekkor észbekapott, vinnyogás- szerű hang bukott ki a torkán és krétafehér arccal tovább- sompolygott. Ebédnél letette a kanalat* gyámoltalanul nézett maga elé és sirvafakadt. így kezdődött. IV. Napokig a városban kószált, hétköznap délelőttönként idegen, ismeretlen és irtózatosan
