Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-01 / 904. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ___________ $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ____________ 1.00 Six Months _________ 1-00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy _______ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ......... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. ____ TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORK ER S OF THE WORLD <4^.42 Húsz éve börtönben-Husz évig börtönben?! Amikor a Bérmunkásnak ezt a számát nyomják — julius 27-én — húsz esztendeje, hogy Tom Mooney és Warren K. Billings börtönben vannak. Kevés újságolvasó munkás van nemcsak ebben az országban, de széles e nagy világon, akik még nem ismernék Mooney és Biílings fogva tartásának történetét. 1916 julius 22-én San Francisco, California is ünnepelte a világháború fegyverszünetelését. A rendezett felvonulásba bombát dobtak aminek az elkövetésével Mooney és Billings munkásokat gyanúsították, akiket julius 27-én börtönbe zártak és azóta szomorú húsz esztendő telt el, nemcsak e két munkás ember részére, de azok részéről is, akik a munkásmozgalomnak nemcsak figyelői, de annak az utolsó húsz esztendőben tényleges harcosai. Mooney és Billings kiszabadítása érdekében sok kísérletet tett Amerika munkásosztálya, mert hamar megismerte a valódi tényállást a bombadobássai kapcsolatban, amely az amerikai specialitásos frame-up volt a san franciscoi szervezett munkások egyik bátor szószólója, harcosa Tom Mooney ellen. Beigazolódott, hogy a kereskedelmi és ipari kamara, California állami ügyésze bérelte fel a hamis tanukat, akiknek vallomásuk alapján halálra Ítélték a két munkás embert. A halálos Ítéletet annak idején Wilson elnök — meglátva az Ítélkezés hamisságát — változtatta meg életfogytiglani börtönre. A hamis tanuk az esztendők folyamán beismerték tanúskodásuk eredetét, de az ítélet elleni fellebezések minden esetben könyörtelen visszautasításra találtak. Jelenleg hónapok óta újabb vizgálat folyik az ügyben és alig mutatkozik napsugár, amely reményt nyújtana nekünk arra, hogy a munkásosztály eme két börtönben megőszült tagja előtt megnyílnának az immár húsz esztendős vasajtók zárjai. Nem vonjuk kétségbe, hogy Amerika szervezett munkássága megmozdult Mooney és Billings kiszabadítása érdekében. A tiltakozó gyűlések tízezreit tartották. California kormányzói, az Egyesült Államok elnökei és a washingtoni törvényhozás mindkét háza a sürgönyök és kérelmek sokasságát kapták már ebben az ügyben. Milliókat tesznek ki azok az összegek is, amelyeket a munkások áldoztak arra, hogy Mooney és Billings szabadok legyenek. És ez nem történhetett meg, mert California tőkés osztálya bosszújában nem ismer határt. Mooney és Billings kiszabadítására egy eszközt nem használt ki Amerika munkásosztálya és ez az ÁLTALÁNOS SZTRÁJK fegyvere, amelyet az IWW évtizeddel ezelőtt tett javaslatba. Vissza utasítást nyert az elsősorban az American Federation of Labor által, éppen attól a szervezettől, amelynek Tom Mooney San Franciscóban a legaktívabb épitőja volt. Ma is szilárd az IWW ama meggyőződésében, hogy egy 48 órás munkabeszüntetés a Cendes tenger partjaitól az Atlantic óceán partjáig elterülő munkatelepeken, megnyitná e két munkás előtt a szabadságot. Figyelmes tanulmány tárgyává téve az ügyet arra a fel-, ismerésre kell jutnunk, hogy az AFofL alkotmányánál fogva nem használhatja az Általános Sztrájk fegyverét. Ennek a szervezetnek egyedüli erőssége a munkások szerződésén alapuló széttagolása, a szolidaritás megnyilvánulásának az elzárása. Az Általános Sztrájkhoz való hozzájárulással elvesztené elsősorban a Wall Street, a tőkés osztály védelmét, ami egyértelmű lenne a máról-holnapra való megsemmisülésnek. Ismerje ezt fel már Amerika valamennyi dolgozója, mert ma éppen ott vagyunk, hogy Mike Lindway a clevelandi National Screw ellen folytatott bérharcból kifolyólag frame uppult fiatal munkás most kezd el egy uj huszesztendős börtön büntetést akit az üres tiltakozások özönével nem fogunk tudni kiszabadítani csak az Általános Sztrájk igénybe vételével. A munkásosztály ezen fegyverének a sikeres használásához nem elégségesek a türelmes újságpapírok öles head linejei, a határozati javaslatok proklamálásai, az Általános Sztrájk megvívásához Ipari Szervezetre van szükségünk azzal a forradalmi tanítással telítve, amelyet az IWW visz a munkásosztály tudataba. Tom Mooney, Warran K. Billings, Mike Lindway és az osztályharc valamennyi fogjának a kiszabadítása érdekében mielőbb építsük ki az osztályharc szellemével telitett Ipari Egy Nagy Szervezetet. Egyre több gépet alkalmaz a bányaipar A bányaipar is mind jobban tér át a géptermelésre dacára, hogy törvényekkel akarják a politikusok szabályozni a termelést A Business Week magazin egyik a bányaiparral foglalkozó cikkében megállapítja, hogy a puha szénbányákban (és ez a mély bányákra vonatkozik) leginkább Indiana, Illinois és a Rocky Mountain szénvidéken 1934-ben használatban volt 3089 loading machines, beleértve a handloaded conveyors is. 280 bánya széntermeléséből 12.2% esett a gépekre. 1935-ben a loader gépek és scrapers-ek száma 54%-al emelkedett és 1936 első két hónapjában, ameddig a kimutatás szól, több gépet raktak be a puhaszén bányákba mint 1935. évben. Ma már az egész kelet és délvidék bányáira kiterjed a gépekkel való széntermelés. De a kemény szénbányászok sem mondhatják, hogy a helyzet ottan más. 1927-től 1934-ig a scrapers és mobile loaders száma fel- emelkedett 305-ről 531-re a conveyor és pit-car instalations pedig 159-ről 1376-ra, úgy, hogy már 1934-ben az összes Pennsylvaniában termelt keményszén 19.4%-át a gépek termelték. 1935—36-ról kimutatás arra vonatkozólag, hogy mennyi uj gép lett a keményszén vidéken beállítva nincs más, mint a Bureau of Mines jelentése, mely szerint 1935-ben 28 gépgyár eladott 129 Loaders és scrapers gépet, 661 conveyors és duckbills és 26 pit-car Load- erst. Ezek is egész biztosan nem a Wall Streetre lettek szállítva, hanem a bányákba. A helyzet ma már az, hogy a bányászok tízezrei örökre feleslegessé vállfák a szénbányákban, de ahogy a jelek mutatják ezután még gyorsabb tempóban fogják a gépek a bányamunkásokat feleslegessé tenni, ami azt jelenti, hogy a közsekélyre kerülnek Kivezető ut nincs más mint az IWW. Azt nem kell bizonyítanom, hogy John L. Lewisnek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a munkanélkülivé vált bányászokkal mi legyen. A politikus vezéremberek is akármilyen címen válasszák is be, a tőkésosztály kocsiját tolják mert ott van a pénz. így nem marad más hátra mint szervezkedni arra a célra, hogy az élethez való jogunkért harcba szállhassunk. Igaz megvannak a bányászok szervezve, de nem harcra, hanem dues fizetésre. Ne várjanak a bányászok addig, amig a gépek nagyobbrészüket az utcára juttatja, mert akkor már késő emlegetni, hogy tenni kellett volna valamit. • Az IWW a cselekvők szervezete. J. Nyirán. NEWARK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A newarki GRU branch augusztus 30-án, vasárnap 10 órai kezdettel, Windsor Pl. Nutley-ban, N. J. KERÜLETI PIKNIKET rendez, Lindway kiszabadításának a javára. A legjobb szakácsok által készített gulyás és Spagetti lesz felszolgálva és kitűnő frissítőkről gondoskodva lesz. A közönség szórakoztatására jó zenéről és játékokról nem feledkezünk meg. Belépti dij 25 cent. Esős idő esetén a Piknik a helyszínen lévő zárt nagyteremben lesz megtartva. ÚTIRÁNY: Vegye Newarkon a Broad Streeten a 28-as számú Bust. Sommer Ave. East Passaic Ave. Nutley felirattal, egészen Kingsland Rd. és Windsor Pl. sarkáig. Onnan egy block gyaloglás a piknik helyiséghez. OLVASD AZ IndustrialWorkert ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
