Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-25 / 903. szám
1936 julius 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal MÁRCIUS HÓ. — Ti prole- * tár testvéreim, a midőn még dideregve húzzátok összébb magatokon a rongyaitokat menedéket kerestek az idő zordsága elől, egy másik nagy számú tábor — a társadalom kitaszítottjai— nők s gyerekek sokas- sága fiatal férfiak, közékoruak és öreg aggastyánok, lent délen a napsütéses Floridában már ürítik a deszka bódékat, bomlanak a sátor falvak repe- rálják a rozoga autókat, hosz- szu útra készülünk. A szezon munka a végét járja. Nem lehet itt maradni, az előbb hozzá fűzött remények dugába dőltek, vagy a nagy koplalás után csupán pár dollárt eredményezett, de még ez sem általános. Én és társaim talán még a legszerencsésebbek vagyunk a többi nomádok között a mi autónk egy büszke három éves Dodge, jókarba hoztuk. Kiszámítva a távolságot a hova indulni készülünk, bízva a kocsink tartósságában, mi még maradunk, amoda még kissé korai, igy itt egészen befejezzük a munkát de nagy szükség is van a pár centre. Március 26-án, kora reggel a szemnek áthatolhatatlan sűrű ködben kiindulva a kis farmer faluból. Tampa az első jelentős város. A város reggeli képe nyüzsgés, lótás-futás a munkára. A munkátlanok a nagy cél és kis kenyér reményében, a mely úgyis semmivé törpül. Az egész régi városi életem elvonul a szemeim előtt a kora ifjúságomtól mostanáig. Hajó szirénája bug fel az öbölben jelez a kikötőnek most érkezet be a Gulf of Mexikóról, Havana (Hubából. A gyárak szirénája is jelzi a munka kezdést. Az utunk egy nagy szivargyár előtt visz el a számozott útra. Belülről sápadt képű leányok és asszonyok zsebkendővel integetnek felénk, good by broders, tudják, hogy az ők letaszított testvéreik vagyunk a vasalatlan kék ing s a kocsin- körüli podgyász mindent megmagyaráz. A nyilt ut pályatesten a kocsink nemhagy semmi kívánni valót maga után 50—60 mér- földes sebességgel haladunk. A köd jórészben már eloszlott a Szegény szülők! sóhajtott az ezredesné. Igen a szegény szülők! Igazán szomorú ha egy szülőnek garázda gyermeke van. Mindenki szidja. Az egyik lakás után a másikat mondják fel neki, alig múlik el nap, hogy nincs neki valami baja a rendőrséggel vagy a bírósággal. Szegény felesége! sóhajtotta Nasturin azredesné. Nem nős, méltóságos asszonyom! na csak az kellene még hisz saját magát is alig tudja föntartani. Nem kell nagyobb istenverés egy nőnek mint ennek a felesége lenni. Az ezredesné szórakozottan kezdet föl-alá járni a szobában. nap, erősen tűz a horizonton, pálma fák és gladiolák díszítik az utmentét sok helyen. De mind ez hidegen hagy bennünket, mintha nem is a mi és testvéreink munkája volna a nagyszerű alkotás. Engem ugyan érdekel. Éppen a fejlődéstan és az emberek tunyasága kavarog az elmémben. A kocsi vezető a hajtással van lefoglalva, fiatal ember nősülés, család alapítás előtt áll, de nem teheti, nincs mire építsen. A másik két társam családos volt, éppen ennek az elvesztése foglalkoztatja őket, kékszemü kislánykák és fiuk szerető hitves, mély nyomokat hagyott a lelkűkben. Jelentősebb események idáig nincsenek, az utmentén vannak ugyan farmer viskók abban elnyűtt életek s virágozni, kísérletező rügyek. A főváros capitolja Tallahassee közeleg, az ut éppen szembe visz a capitolal, oda szólok a drivernek, ha odaérünk megélsz érted. Miért ? kédezik egybehangzóan. Bemegyünk és a kormányzónál panaszt teszünk, onnét intézik az állam és az állam népe sorát. Mosoly ül az ajkakra és felelik, inkább szervezzük és tanítsuk a hasznos dolgozókat az államban, az országban és a világon, hogy a nép maga intézhesse a sorsát, mely véget vet a katasztrófának. Nagyon meleg van, jóval elhagytuk a Gulf of Mexikót, meggondoljuk magunkat a fővárosba irányt változtatunk bár az ut hosszabb arra, délnek fordulunk a GuJf mentén jóval kellemesebb a kiima. Panama City közeleg és az este, a város határába érve a nap is letünőben van, az utmentén kabinok kínálták a kényelmes pihenést, éttermek zenével a jó vacsorát. Nem vehetjük figyelembe, nincs pénz. Egy kis erdő szélen sátrakat pillantunk meg, lelassítunk, a beforduláshoz érve bemegyünk. A sátrak előtt szabad tűznél készül a szűkös vacsora. Beesett sovány férfi arcok, gyűrött karton ruhás lányok-asszo- nyok. Vannak már látott arcok is. Hallo, hallo. Azt mondja vendéglős ur, hogy ez az ember még nőtlen? Igen is méltóságos asszonyom. Az ezredesné kissé meglassította a lépteit és ugylátszott mintha elkezdene mélyen gondolkozni. Hm . . . nőtlen . . . milyen kár . . '. Kérlek leányom ne üljetek folyton az ablaknál. Bozasztó léghuzat van itt. Igazán mily borzasztó kár ezért az emberért. Nőtlen . . . még utóbb el fog zülleni. És miért van mindez? Egyszerűen azért mert senkije sincs, aki tudna reá befolyással lenni. Nőtlen . . . távol a szülői háztól. A dolog nagyon világos . . . persze, hogy az . . . Rövid gondolkodás után az ezredesné édeskés mosollyal fordult a venNekünk nincsenek kifeszite- ni való ponyváink, sem meleg vacsorához való anyagunk, csupán kávé, és hideg balóni. A szúnyogok sem zaklatnak itt, közel a tenger s a légáramlat nem engedi közeibe, mérges kígyóktól sem kell tartani mert ahol emberi nyüzsgés van on- nat menekülnek. Még sokan jönnek a sátrak szaporodnak, ugylátszik nem mi voltunk az utolsó útra ke-| lök, hátizsákos gyalogosok is jönnek és már vannak is. Beáll az est a fiatalok dalolni kezdenek, de nem reményt, életet kölcsönző dalt. Ösztön- szerüleg is érzik, hogy itt valaminek történni kell, melyet ők, én és ti összefogva hozhatunk létre, melyek után jön az ajkakra a mindent nyújtó vidám dal. Másnap reggel a legtöbbje zedelőzködik készül a reggeli, kinek mije van fogyasztja, soknak csak üres kávé, mert kellenek a centek az olaj trustnak. A nap ismét kellemesnek ígérkezik azok számára, akik türhető- nek tartják az életet. Indulunk. Sokan elmaradnak mögöttünk, mert gyenge a jármű és nagy a teher. Pensacola a "következő város Panama City után. Mindkettő gyönyörű modern tengerparti város. A tébolyda innét ötven milesra északnak esik, ahova az idegroncsé hajszolt rabszolgákat szállítják e modern városokból. Alabama a következő állam a vörös agyagos talajával és nagymennyiségű krumpli termésével. Mobil, az olajkutjaival jelentős Gulf parti város, jellemző a gazdasága s munkanélkülijei. Mississippi a következő állam. Biloxi és Gulfport a jelentősebb városok a tenger mentén. Ez utóbbi hires az amerikai rivériájával. Az urak egyik legszebb menyországa a Gulf mentén. A kocsink röpül mert a célfelé közeledünk. Mert elől talán hej ben is sokan vannak és a munka bizonytalanná válha- tik, még e menyország lábánál vagyunk de messze előre látni, ismét sátrakat sok autókat és nagyobb néptömeget. Odaérve megállunk, urifaj is van a nép között, asszonyok sírnak, az urak és urhölgyek halkan beszélnek, megtudjuk, egy osztály sor sós az utolsót járja a vackán bent a sátorba, jó emberektől körülvéve, mondja, tadéglőshöz; kérem vendéglős ur tegyen nekem egy szívességet és kérje meg az én nevemben Kikin százados urat, hogy . . . mérsékelje magát ... a kifejezéseiben. Továbbá mondja meg neki, hogy én Nasturin ezredesné vagyok itt lakom a 47- ben a leányaimmal. A birtokunkról jöttünk ide. Igenis kérem meg fogom neki mondani, felelte a vendéglős. Hallgasson csak ide vendéglős ur! Mondja meg neki, hogy elvárom tőle, hogy személyesen meglátogat bennünket és bocsánatot kér. Ebéd után mindig itt vagyunk a lakosztályunkban. De kérlek Mila csukd be már azt az ablakot. De kérem mama mit akar azlán városbelijének, ha írsz haza mond el, hogy a kislányom és kisfiam volt az utolsó gondolatom Boston Mass.-ban. Pár perc és jobblétre szenderült, bevitték a városi Morgeuba. Most már száguldunk sötét este célnál vagyunk Louisianá- ban, itt hathétig nem történik egyébb a megszokottnál, mint a kisfarmerok megrablása s a I munkások lenyuzása, valamint a szúnyogok és más férgek elleni védekezés. Innét Dél Illinois Farina a következő remény. Négy államot keresztül szeltünk. Errefelé már sok autókat találtunk elakadva az utakon. Kihasználtak a kocsik s rosszak az utak Miss-ben. Farina egy kis falu 700 lakossal rajta és körülötte nagy Strawberri termelés folyik, de az idén megégtek a nagy szárazság folytán. Munkára semmi kilátás. Rengeteg sok a munkát akarók száma, autó trempek, vasúti hobók Chicago felől, a falu végén az ut két oldalán itt is sátrak állnak, de a Jungel is tele van, gyerek zületik egy táborban. Oklahoma City bői, Oklahomából jöttek kenyeret remélve, férj négy gyerek és az asszony, az ötödik gyerek ott jött e goromba világra. Falusi asszonyoknak esett meg a szivük s azok vették néhány napra gondjaik alá. A munkahiány folytán, délnyugatnak indultunk munkát remélve az ültetvényeken. Mo., Ark., Colorado déli sarka észak Texas és a többi közelebb és távolabb eső államokat mind meg kíséreltük munkáért. Idahoban a fatelepeket, de oda nem volt gyakorlatunk. Itt már gerinces, fegyelmezett szervezett barátságos IWW emberekkel érintkezünk. Vissza Kansasnak az arató földeken reméltünk munkát, de a szárazság folytán nincs termés, kenyérhiány azért nem lesz akinek van s lesz pénze. A tályak természeti szépségét vagy rútságát helyszűke miatt kerültem. Ti akik a természet gyerekeinek vallj átok magatokat, akikre ugyanez a sors vár melyet itt a sorok között felfedezel, mit számittok tenni ellene? a tunyaság nem használ. Sorsotokat nem kerülitek el. Tanulj, szervezkedj, emeld naggyá a magad intézményét az IWW-t. J. Siket. zal az elzüllött alakkal ? kérdezte Lilja mihelyt a vendéglős távozót. Kedves mama igazán szép látogatót hivott a nyakunkra Egy ilyen részeges frátert, garázda verekedőt, szépen vagyunk! De kérlek kedveseim, ti mindig igy beszéltek. Ha ez tovább igy tart, bizony vénlányok maradtok. Mit akartok tulajdonképen ? Akármilyen is ez az ember, azért még sem szabad a dolgot figyelmen kívül hagyni, hogy még nőtlen. Minden zsák megleli a foltját. Ki tudja, sóhajtott az ezredesné gondteljesen szemlélve két leányát, valamelyiktek sorsa ma fog eldőlni. Mindenesetre szedjétek magatokat rendbe. ÜTI KIPORT
