Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-07-25 / 903. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXIV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1936. JULY 25. NUMBER 903 SZÁM. Tizenöt százalékos kár­javítást követelnek az A lumber munkások nem kötnek külön egyezséget Am. Brass Co. munkásai CLEVELAND, O. — Az IWW 440-es gépipari szervezetéhez tartozó American Brass Co. munkásai az elmúlt hét szer­dáján tartott sztrájkgy ülésü­kön erős hangon elitélték a company azon eljárását, hogy a megígért öt százalékos bérja- vitást nem tartotta be. Ez a gyűlés egyben utasítot­ta a sztrájkbizottságot, hogy az eddigi követelést felemelje 15 százalékra. Most már csak ennek a követelésnek a teljesí­tésével veszik fel a munkát. A gyárvezetősége mindent megkísérelt, hogy a munkások szolidaritását megtörje, de ez sikertelen maradt. A szállítási osztályban lézeng két fiatal munkás, akik a tulajdonosok fiai és mivel csak most kerül­tek oda, bizonyos, hogy jelen­létük inkább a munkások ide- gesitését célozza, mint rendelé­sek kiadását. A hét végén sikerült a gyár­vezetőségének az egyik fore- mant a gyárba becsempészni. Még aznap a munkások is meg­látogatták az illetőt a lakásán és megértették vele szkabelésé- nek gyalázatosságát és Ígéretet tett, hogy nem megy többé a gyárba. Idáig Ígéretének ura maradt. A gyárat 24 órai picket alatt tartják a munkások, akik bíz­nak abban, hogy a gyárvezető­sége rövidesen kényszerülve lesz velük megegyezni, mert több időhöz kötött munkájuk van. Mi lesz a munkanélküliekkel? (Ny—n.) Az összes kapitalista intézmények azon törik a fejüket, hogy mi is legyen a sok munkanélküli munkással? Ha a kormány, county, város, munkába állítja őket, úgy a magánvállalkozók esnek el a legtöbb esetben a vállalkozással járó profittól és ezt kiakarják kerülni, ingyen sem szeretik tá­mogatni a munkanélkül lévőket. Igaz egy tudós — a hírek szerint — olyan felfedezésre ju­tott, amely lehetővé tenné azt, hogy az emberben az életet bár­milyen huzamos időre fel lehet függeszteni és amikor akarnák újra életre tudnák kelteni. Ez a megoldás mutatkozna még a legjobbnak talán szerintük, ha csak úgy egyszerűen jégre te­hetnék a munkáját vesztett egyént és ha újra szükség volna rá, hát egyszerűen elővennék. De itten is van egy bökkenő, mert az igy jégre tett tömérdek munkanélküli nem volna to­vább fogyasztó, nem kellene lakás, ruha, élelem és egyébb szük­séges holmi, igy ez is rontaná a businest. Ez sem megoldás és bárhogy akarják is és bárhogy is oldják meg ezt a kérdést a papíron, ez a kérdés vagyis a munkanélküli kérdés nem lesz megoldva. De van egy fórum, amely megfogja tudni oldani a munkanél­küliek ügyét és ez a fórum a munkásosztály, igaz, hogy igen ké­nyes kérdés lesz, mert a munkásosztály egy olyan munkanélkü­li tömeg ügyét kell, hogy megoldja, amely tömeg tagjai soha­sem dolgoztak, ma sem dolgoznak, mint valami léhütők járják a világot élvezet hajszolás céljából igaz fényűzésben. A legfőbb erényük az, hogy mást mindenkit szeretnének dolgoztatni de ők a maguk részére azt becstelenségnek tartanák. Ez a munkanélküli tömeg nem más, mint átka az emberi­ségnek, hatalmas ipari vállalataikban a munkásnépből úgyszól­ván az életet préselik ki az irtózatosan meggyorsított munká­ban, sohasem tud a munkás eleget termelni. Ez a munkanélküli tömeg, amely a világot tulajdonául tartja, kielégíthetetlen és mindennek dacára, evvel a munkanélküli tömeggel foglalkoznak a legkevesebbet. Az IWW az egyedüli osztályszervezet Amerikában, amely már megalakulásánál azt ajánlotta, hogy munkásruhát rájuk és szerszámot a kezükbe és munkába állítani őket, ha erre elég erős lesz a munkásosztály, hogy ezt megtegye, úgy a munkanél­küli kérdés örökre megoldódik SPOKANE, Wash. — A nyu­gat hatalmas fatelepein folya­matban levő harc sok tanulsá­got tartalmaz a szerencsésebb helyzetben levő városi munká­soknak, akik bérharc esetén a legrosszabb esetben is csak egy-két blocknyira terjedő pi­cket vonal fenntartására van­nak kényszerítve. A lumber munkások sztrájkörvonala több száz mérföldre terjed ki és ezen nehézség dacára a szolidaritás a már hetek óta tartó harcban kifogástalan. A sztrájktörőket toborzó ügynökségek itt sem tétlenek és nem az ő érdemük, hogy eddig az összes telepek, melyeken beszüntették a mun­kát le vannak zárva. Sztrájktö­rő eddig kevés akadt a vidéken — a munkáltatók nem kis bosz- szuságára — és a kitartót saj­tótól kezdve, a rádió, szószék, elfogult üzletemberek szövetke­zetei és a munkásság harcának számos fajtájú ellenségei min­dent elkövetnek, hogy a sztráj­koló munkásokat rávegyék a harc feladására. Egyes helye­ken aláírás nélkül röplapokat terjesztenek a sztrájkoló mun­kások között, melyekben meg­kísérlik megtörni a szolidaritást és a telepenkénti megegyezést ajánlják a munkásoknak. Ezen számos irányból jövő a munkások szolidaritását lerom­bolni szándékozó kísérletekkel szemben a munkásoknak eddig sikerült uralni a helyzetet. A központi sztrájkbizottság napi 24 órán át van üzembe és ké­szen arra, hogy a beérkező je­lentések alapján azonnal intéz­kedjen ha a rombolóknak sike­rülne hazug hírek terjesztésé­vel esetleg megtéveszteni egyes elszigetelt kampek munkásait. A napokban a helyi lapok lármásan hirdették, hogy a St. Maries kerületben a munkások feladták a harcot és vissza men­tek dolgozni. Ezen kószahir on­nan eredt, hogy a sztrájkolok ellenségei kis gyermekekkel röplapokat osztattak szét a sztrájkolok között, melyben rá­akarták birni, hogy kössenek külön egyezséget a munkáltató­val és ennek megbeszélésére gyűlést hívtak össze a Ball Parkban. A sztrájkolok nagy számmal jelentek meg a hirdetett idő­ben, de a titkos rombolók nem jelentkeztek, mire a sztrájkolok közül egyik az emelvényre lé­pett és megmagyarázta a káros voltát annak, ha megtörnék a szolidaritást, amely az egész vonalon biztosítja a győzelmet ha kitartanak. A külön egyezség kötés egyen­lő a sztrájktöréssel, mert en­nek a célja a szolidaritás meg­törése. A múltak tapasztalatai bizonyítják, hogy külön egyez­ség megkötése esetén egyes te­lepek túlóráznának, mig a töb­biek munkásai kiéheznének és az éhség kényszerítené őket is a harc feladására. Ennek bekö­vetkezése esetén az esetleges elért eredményeket elveszítenék ott is, ahol a harc kényszere alatt megadták azokat a mun­káltatók. Egyes helyeken azzal pró­bálják a sztráj kólókat félre ve­zetni, hogy a követelések nem egyenlők az egész vonalon. Ez­zel szemben a tény az, hogy az összes harcban álló telepeken, úgy a Coeur d’Alene mint a St. Maries, Elk River, Pierce és Orofino kerületekben ugyan­azon követelések felett szavaz­tak, mint a Clearwater kerü­letben, ahol a lavina megindult. Az IWW által irányított sztrájk­nak ez a fő feltétele, hogy egy­szerre vegyék azt ismét fel. Minden más megegyezés csak a munkáltatók javát szolgálja. Ezek is csalódtak... HALÁLRA ítélt öt munkás­embert az Egyesült Államok munkaügyi minisztériuma. Ez az öt ember Hitler hóhérjai elől menekült az Egyesült Ál­lamokba, abban a hiszemben, hogy itt egy szabadságszerető nép lakik s azok szívesen he­lyett adnak minden szabadság­szerető harcosnak. Tévedtek! Azt hitték, hogy az a hatalmas szobor, amely New York váro­sának kikötőjében van, szabad­ságot biztosit az ország népé­nek s a jövevényeknek egy­aránt. Elfelejtették, hogy szob­rot csak a halottak részére szo­kás emelni, s a szabadság eb­ben az országban a bérrabszol­gák millióinak számára már évtizedek óta halott. Kivégezte azt az imperializmus hatalma. A munkaügyi minisztérium vissza kívánja deportálni őket a názi hóhérok karjaiba mert nem törvényes utón érkeztek ebbe az országba.

Next

/
Thumbnails
Contents