Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-12-26 / 925. szám

1936 december 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal "VILÁG MUNKÁSAI EGYESÜLJETEK" A világ imperialista osztálya újból megmutatja szervezett erejét, a forradalmi munkás- osztállyal szemben. A spanyol proletáriátus hősi­es harcát, német náci repülő­gépek, olasz fasizta ágyuk, bom­bázzák. Városokat, falvakat dön­tenek romba. Ezernyi férfi, nő és gyermeket áldoz fel oltárán a nemzetközi kapitalizmus. Ma Spanyolország demokra­tikus proletáriátusának haladá­sa ellen egyesülnek az imperia­listák, beleszólnak hatalmukkal, fegyvereikkel egy haladó nem­zet belügyeibe. Ma Spanyolor­szág, holnap Francia és Orosz­ország proletáriátusának letö­résére egyesül a nemzetközi tőke. A világháború alatt és lezaj­lása után az IWW figyelmeztet­te a világ munkáságát, hogy egyesítse erejét a kizsákmá­nyoló nemzetközi kapitalizmus­sal szemben. A világháború után Európát forradalmak söpörték végig. Minden egyes ország fellázadt proletáriátusa, nemcsak saját országának hatalmasai, hanem más országok hatalmasainak fegyvereivel is szembe kellett szállniok. A magyar forradalmat Hort­hy admirális romániai fegyve­rekkel, francia és angol tőkével verette le. A finn forradalmat a Junker német hadsereg fojtotta vér­be. Az ausztriai és németországi forradalmakat az allies tőke se­gítségével verték le. Az orosz burzsoázia védelmé­re sietett a nemezetközi kapi­A paraszt tehene, meg az ur csirkéje Irta: Héky Gábor. 1. Kutyameleg volt, kánikula, no! v A nagyságos asszony már a Balaton partján űzte az olaj­barna szint. A nagyságos ur igazgatói minőségben még az intézet élén izzadt, ahol még az irodakukacok is vakációról álmodoztak. Az igazgató ur másról álmo­dozott: a szalmaözvegység leg- jutányosabban kapható gyönyö­reiről, olyanokról, amiket a helyzet ingyen termel, amik nem kerülnek pénzbe. Példának okáért a liget villában most ma­ga lakik, a felesége nyaral, az öreg mindenes örül, ha alszik. Vagyis ez azt jelenti, hogy szál­lodai szobáért egy fillért sem kell kiadni. Vendéglőért sem, hiszen van a kamrában minden, sőt a tyúkketrecben is egy cso­mó csirke. Zsuzsa néni csak aludjon, hiszen az édes, kicsi nő, aki szereti majd a kaland­dal járó tréfás helyzeteket, kesztyűben kacagva tisztítja majd meg a csirkét, amelyből érdekesség kedvéért maga az igazgató ur főz majd pörköl­talizmus hadserege, közöttük a “demokratikus” Amerika. Az orosz forradalmat, nem kizárólagosan a vörös hadsereg nyerte meg, a világ proletáriá­tusának félelmetes szava kész­tette a meghátrálásra az impe­rialista osztályt. Az európai munkásosztály válasza, az imperialista osztály részére, amiért a lengyel és az orosz fehérhadsereget támogat­ta az általános sztrájk volt. A hatalmas angol, a francia, a belga kizsákmányoló osztály, sietve vonta vissza hadseregeit az orosz frontról, mert megret­tent saját országa munkásai­nak elszánt fellépésétől félt a belt'orradalomtól. Ami lehetett a világháború végeztével, az lehet ma is, ami­kor egy újabb világháború, egy újabb proletár mészárlás küszö­bén állunk. Egyesíteni kell a világ mun­kásságának erejét, nemzetközi szolidaritását a közvetlen cse­lekvésre, minden sérelem orvos­lására. Az úgynevezett munkás­vagy kapitalista politikai pár­tok, bármily liberális, vagy progressive elveket is hirdet­nek azok, amikor a munkásosz­tály forradalmi része jogos kö­veteléseiért száll síkra, egye­sülnek az imperialista osztállyal és mérges tőrjeiket a munkás- osztály hátába döfik. A spanyol proletáriátus jo­gainak megvédése a világ osz­tálytudatos munkásságnak ke­zében van. Pénz, muníció, em­ber, amire a spanyol osztályhá- borunak szüksége van az egyik oldalon, Általános Sztrájkot, zárlatot, bojkotot hirdetni és teremteni a fasizták, a nemzet­közi kapitalizmus ellen a má­sik oldalon. Lehetett a háború alatt, a háború után, lehet ma is! Ez a nemzetközi munkásosztály, a proletáriátus teendője tekintet nélkül arra, hogy itt Ameriká­ban, Francia, Angol, Német vagy a Szoviet Unióban él az a munkás. Ha ma elmulasszuk a nemzet­közi szolidaritás kinyilatkozta­tását a spanyol proletáriátussal szemben, úgy holnap csak ma­gunkat okolhatjuk, amikor a nemzetközi kapitalizmus hatal­masabban felkészülve reakciós hadseregével, a fasizmus lánd­zsáját a haladó proletáriátus szivébe mártsa. Szoviet Oroszország — min­den kétséget kizárólag — nem képes olyan támogatást nyúj­tani a spanyol munkásságnak, mint Hitler, Mussolini nyújta­nak a fasiztáknak. Nem azért mintha Oroszország munkássá­gának vezérei nem volnának tisztába a spanyol kérdés fon­tosságával, hanem azért mert annyira belemerültek a kapita­lista diplomáciába, hogy Angol­ország engedelme nélkül, kép­telen több és hatalmasabb se­gélyre, mint amilyet nyújt a spanyol munkások számára, ha­csak egy újabb mészárlásba nem akarja zúdítani Európát, ami előbb-utóbb úgyis befog következni. A hatalmas francia munkás­gépezet kerekei szintén meg­vannak fékezve, Blum szocia­lista miniszterelnök szerint a “népfront kormányát” minden áron fen kell tartani, még an­nak az árán is, hogy ha Spa­nyolországban a fasizmus jut uralomra. Tudatában van a Szoviet Union, a francia kormány s az egész világ osztálytudatos pro­letáriátusa, hogy a spanyol munkások leigázását nyomon követi a francia, az orosz pro­letáriátus gúzsba kötése a re­akciós imperializmus által. Egy újabb világháború, kitö­rése, amely a haladás és a re­akció háborúja lesz, mérlegre teszi a világ osztálytudatos pro­letáriátusának nagy nemzetközi szolidaritását. Egy újabb háború megszün­tet minden demokráciát, az egész világon, — ahol még van valamelyes demokrácia. — Egy újabb háború esetén a világ kizsákmányoló osztályát egy hatalmas diktátori gyűrű veszi majd körül, ha a kezdet­ben, gazdasági okoknál fogva egymással szemben is állanak, a magántulajdon, a profit, a bérrendszer megszüntetésének veszélye egyesíteni fogja telje­sen a világ kizsákmányoló osz­tályát, a világ forradalmi pro­letáriátusa ellen az egész vilá­gon. De ha egy újabb világháború esetén a világ proletáriátusa, megszívleli egyik nagy meste­rének tanítását, “világ prole­tárjai egyesüljetek, csak lán­caitokat veszíthetitek és helyé­be egy világot nyertek.” Ennek megértése végett vett minden háborúnak, minden kapitaliz­musnak, kizsákmányolásnak. A nemzetközi proletáriátus egye­sülése ma, a nemzetközi prole­táriátus győzelmét hozza hol­nap. Köhler. SZILVESZTER CLEVELANDBAN a Bérmunkás olvasói szil- / veszterkor, csütörtökön es­te 8 órai kezdettel 8622 Buckeye Rd.-on a Bérmun­kás helyiségében TÁRSASVACSORÁT rendeznek. Jegy ára 50c. OlvasdaBérmunkást! — A fene egye meg a maga tehenét! — dühöng az igazgató ur. — Amiatt én nem késhetem el a hivatalból . . . 3. Minden rendben van: Sárika nagyon értelmes, szófogadó te­remtés, használható munkaerő, már az idén megérdemli a sza­badságot. Vasárnap délután ek­kor meg akkor, itt meg ott ta­lálkoznak Pesten. Aztán együtt kivillamosoznak Ligetre. A pompás ebéd után az igaz­gató ur aludt is egyet. Már föl­kelt, menni készül. Zsuzsa né­ni szomorúan jelenti: — Baj van, nagyságos uram. — Mi baj ? — Gubbasztanak a csirkék. — Csak nem betegek? — Úgy vélem, biz’ azok: pi- pesek, bedagad a torkuk, elhul­lanak. — Micsoda?! — Állatorvost kéne — — Hova beszél! Annak fizet­ni kel. Majd magunk. Hozzon ki a kamrából pálinkát. Levetkőzik. Rohan a tyúk­ketrec elé és Zsuzsa néni segít­ségével kenegeti a csirkék tor­kát pálinkába mártott rongy- gyal . . . Észre se veszi, hogy már ütött a találkozás órája. Sárika pedig szorongó szívvel sétálgat a Köröndön: félti a vakáció­ját .. . tét amúgy magyarosan, a kiské- sit neki, aztán palackos bort is isznak utána, a teremburáját! És mindez nem kerül kész­pénzbe, de némám! A nő sem? Még az sem! Hogy’ is kerül­ne, amikor ez a Sárika, aki csak mostanában került az intézet­hez, nagyon tapasztalatlannak látszó kisleány, akinek az igaz­gató ur meg is mondta a fölvé­telnél, nyomatékosan megmond­ta: — A véglegesítést, drágám, a használhatóságtól tesszük füg­gővé. Egyébként nagyon ügyes és még csinosabb fruska ez a Sá­rika. Bizonyára a magánélete is tiszta. Szabadságra az idén nem számíthat, de adunk neki szabadságot is, ha beválik. Hát nem jól van ez igy? Sá­rika is jól jár, az igazgató ur sem szórja a pénzt szalmaöz­vegysége alatt. Elsősorban is szót kell érteni Sárikával. — Titkár ur, küldje be hoz­zám Szabó Sárikát. — Igenis. — Hopp, megálljon! Mondja, kérem, jó gyorsíró ez a mun­kaerőnek ? — Meglehetősen. — Diktálás után gyorsan gé­pel? — Magam tapasztaltam. — Akkor küldje. Füligpirosan kopogott be Sá­rika az igazgató úrhoz. Jaj, csak nem küldik el? Nem, nem! Az igazgató ur atyásan megveregeti és szinte alázatosan kéri, hogy holnap reggel kivételesen két órával előbb jöjjön be a hivatalba: valamit szeretne diktálni. Sárika boldogan Ígéri, hogy engedelmeskedni fog: amit dik­tálnak neki, teljesiti. 2. — Zsuzsa néni, mikor kap­hatok kávét? — Hétkor, nagyságos uram. — Elébb kellene. Holnap ko­rán fontos dolgom van az iro­dámban. Mikor hozzák a tejet? — Hatkor szokták. —Akkor jó. Nem késem el. A rákosligeti villába még nem csöngetett be a tejhordó atyafi. A nagyságos ur már tü­relmetlen. Folyton az óráját né­zi és Sárikára gondol, akit ko­ránra odarendelt. Pesten reg­gelizzék ? Az nem lehet, az pénz­be kerül. Rettenetes! Hét óra tájban toppan ba a paraszt. — Azt a kutyafáját a lábá­nak! — szidja az igazgató ur. >— Most van hat óra ? — Egy kis baj volt, nagysá­gos uram — mentegetődzik az atyafi és csaknem sírva teszi hozzá —, megdöglött az egyik tehenem.

Next

/
Thumbnails
Contents