Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-28 / 921. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 28. Junior Column Roosevelt re-elect So what? A reakció összevont ereje is megtörik Madrid védelménél I awoke the day after election and went to work as though it were just another Wednesday. I ate the same breakfast I usually eat; I met the same tired, weared faces I customarily see on the streetcar. Yet they were not the same. Some of their faces were a bit more jovial and gleeful; others more oppressed and haggared. But to me it was just another workingday: with its fatigue and exhaustion at the end. But somehow it wasn’t to be just another Wednesday at the factory. The Roosevelt landslide had pre-ordained it to be a spontaneous holiday. There was something distinct and different in the atmosphere of the shop. There was a continual plodding, trudging, straggering of men and women, old men and middle aged men — fleshy and husky and lanwy men; corpulent, plumb and stout women — in and out of the manager’s office. There was too much of a strained pasion in the faces of all; too much shuffling, loitering, toddling. The sauntering and drifting turned into wild rushing and pushing. No longer was their restraint in the eyes of these frail and shiftless men and women. No more was there repression on the faces of these pale and emanciated workers. Their passion broke forth into one great celebration and jubilee. This was not another day to them; it was more. It was their triumph, their victory. They had re-elected Roosevelt, president. They had saved their country. And they were determined to celebrate its salvation. The stern, non-smiling manager, who was a zealous supporter of Roosevelt, became congenial and generous. He em- barced all that came his way. He slapped the backs of the floor-boys; ardently shook hands with the foremen and welcomed his hired-hands into his office; for he had decreed early that morning: “My office today is the office of all the workers. Let them all come in and drink. It is all on me.” And the workers did come into the office. And they stayed and lingered and drank and drank. And the manager stayed and drank with the workers. And the “union” officials were there also. They, all stayed and drank. And the day became a jubilant holiday and the workers a joyous crowd. Olvasd a Bérmunkást! I All were celebrating. What jthey were celebrating? Roosevelt’s re-election! Why and what the election meant to them, they cared not to answer. All were enthusiatic about the “landslide.” The turmoil in the manager’s office increased in tempo. The shouting became more wild — than a silence! The manager had climbed upon his desk, and with grandiloquent and bombast spoke: “This is labor’s day of victory. We’ve got to celebrate. I don’t care how long you stay — you can stay as long as you. want, even to midnight — drink and eat — I pay the bill.” “Hurray” came shouts of the workers. A thin, short worker sat in a corner, playing around witfr a quart bottle of Seagram’s and called back: “Be careful, we might take you up on it.” The manager continued: “I going to call up the Chicago Daily Times', and tell them of the appreciation of the 1500 workers in this factory, for their support of Presindent Roosevelt.” “Hurray!” “Hurray!” “Three cheers for the manager.” “The Times,” continues the manager, “because of its support of the President and its liberal policy deserves our support t. I am going to call up the Times and tell them that the 1500 workers in this factory want the Times to come out as a morning paper, also. We want to read a good paper in the morning as well as in the evening.” “Hurray............hurrah .... yepee............” Then in a swelling pompous, raucous voice shouted: “What’s the matter with Sidney Hillman?” “Hurray,” was the workers answer. “What’s the matter with President Roosevelt?” “Hurray!” “What’s the matter with the business agents?” “Hurray!” And now a worker took the stage: “What’s the matter with the manager?” “Hurray!” The manager again became the leader: “What’s the matter with the shop chairmens?” “Hurray!” And in the midst of the confusion a shrill woman’s voice was heard singing: “’Tis the final conflict Let each stand in his place. The International soviet A világ munkássága kettőzött figyelemmel van azon gigászi harc szemlélésében, amelynek részese immár hatodik hónapja a spanyol munkásság. Franco generális a bandita fa- sizta hadak vezére, felbiztatva Mussolini és Hitler sötét legényeitől, a reakciót úgy akar. a uralomra juttatni, hogy útjában nem tesz kíméletet katonák, polgárok, nők vagy serdii- letlen gyermekek között. Az úgynevezett háborús helyzet és állapotok egy elfogadott és betartott szabályok között történnek, ahol a fegyvertelenek, de legfőbb képen a gyermekek mentesítve vannak az üldözésektől. A spanyol felkelők nem ismerik ezt a szabályt és nincs is a munkásokon kívül senki, aki őket ezzel megismertesse. Madrid előtt azonban minden Életre való tervvel foglalkozik az Intéző-Bizottság a tagszerzés Országositása ügyében, amely minden valószínűség szerint meg is fogja hozni a hozzá fűzött reményt, hogy a Szövetség taglétszáma újból eléri a tízezres számot. A hivatásos szervezők helyet a helyben lakó és a magyarság túlnyomó részét ismerő tagtársakat szólítják fel erre a munkára és az eddigi tagszerző dijat megtoldják az uj tag egy havi befizettésével. Vagyis—tudósítónk szerint — az eddigi két havi dij helyet az uj tag egy havi elengedését kapja, mig Shall be the human race.” But her song was carried away in the shouts of “what’s the matter with Presindent Roosevelt.” It was a hectic day, all in all. We didn’t work. We celebrated. The floor-boys of the shop had gathered in a corner and were discussing the days events, when suddenly the manager approached them. All moved away uneasilly. “Come here,” shouted the manager. They all came to him. “Listen herre, I don’t give a damn if you don’t rush coats today. Get into that office and drink.” And they too joined the celebration. The whole factory became one big happy family. All were feasting, drinking, singing, joking, dancing. j.il celebrated and shouted: “Hurray for Roosevelt — Roosevelt is re-elected, boy o boy.” jel azt igazolja, hogy a fasizták egyesült ereje is megtörik. Franco generális tulhangossága a védő csapatok támogatása ellen azt igazolja, hogy érzi és tudja, hogy ténylegesen a saját koporsójukba tették be a lábukat, amikor Madrid elfoglalását vették tervbe. A hozzánk érkező hírek Madrid védőinek ellentállását úgy ismertetik, hogy azt ellenség áttörni nem tudja. Éhez hozzájárul az a nagy arányú támogatás, amelyben a védőknek immár részük van. A világ öntudatos munkássága a spanyol védők mellett áll és minden anyagi támogatást meg ad a fasizták teljes megsemmisítéséhez. A spanyol munkások harcát elősegítő bélyegek 25 centével kaphatók a Bérmunkás kiadó- hivatalában is. a másikat a tagszerzési díjhoz csatolják. Amiért azután mindenkinek érdemes lesz ebben az irányban fáradni. Két uj tag szerzése számottevő pótlékot jelent a gyárban vagy a munkán kapott envelophoz és ezt egy kis után járással hetenként meg lehet és meg is kell szerezni, hogy a munkások olyan intézményben legyenek betegségük esetére is szervezve, amely minden centért felelős. A növekvő Munkás Betegse- gélyző Szövetségnek az össztag- ság látja a hasznát és ennek érdekében hiszük, hogy meg is indul a munka. So it continued till they all went home. To all this shouting a class couscious worker was tempted to burst out with: SO WHAT? Frank Fensmith. A PESTI UTCA. (Folyt, a 7-ik oldalról.) — Mit csinál, maga állat! — förmedt rá egy kövér ur. — A fene egye meg a ronda dögöt — reszketett a koldus. — Hát már a kutyáktól sem lehet élni? A kutya szükölve szalad át az úttesten, be a Németh utcába, a csoport szétoszlott, ki morgott, ki nevetett, a koldus pedig viszaállt a mérleg mellé és tovább reszketett . . . Egy bolond több figyelmet tud magára fordittatni mint a legokosabb ember, csak hasonló társaságba kell kerüljön. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
