Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-21 / 920. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ----------------- $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ------------------- 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD kásosztálynak, hogy megszervezett erejével akkor is tudjon eredményesen harcolni — ha a parlamentárizmus csődöt mond számára és ha Európa munkásmozgalma ilyen alapon lett volna szervezve és irányítva nem ülhetett volna a kapitalizmus véd- bástyája a fasizmus — minden ellenállás nélkül a nyakába. A munkásosztálynak szervezetten kell készen várnia a társadalmi átalakulást. Nem érv ma már az, hogy szervezkedésre nincsen idő; de igenis lenni kell és ha jóhiszemüleg akarják az úgynevezett munkáspártok a munkásosztályt szolgálni akkor legtöbb teendőjük és kötelességük a jövőben az lehet, hogy minden erejűkkel igyekezzenek a munkásosztály forradalmi ipari szervezetét kiépíteni, hogy a munkásosztály bármely pillanatban készen legyen ipari erejét saját osztálya érdekébe eredményesen használni. Azért a munkásosztály a jövőben se várjon sok eredményt bármelyik politikai párttól sem és ne bízza sorsát az esetleges véletlenre, amit már olyan drágán fizetett meg a múltban — hanem készülnie kell a közvetlen cselekvésre, amit csak úgy érhet el, ha kiépíti az egységes forradalmi ipari szervezetet, amely képesíteni fogja az egységes közvetlen cselekvésre. A választások után (P.) Alig néhány nap múlt el azóta, hogy az amerikai szavazók ki-ki a maga módja szerint elvégezte a hivatását. Sokan legnagyobb megelégedéssel térnek nyugalomra, mások pedig reményt vesztetten a jövő kialakulását várják. Nagy csapás ért sokakat, akik mint jelöltek voltak a zsíros állások betöltésére és nem jutottak hozá. Mi, akik az eseményeket más szemszögből bíráljuk nem várunk sokat a jövőre vonatkozóan; mert ismerve a társadalom összetételét és tudva azt, amig az amerikai munkásosztály nem közvetlen szervezett erejével; csak várakozó álláspontra helyezkedik, keveset várhat az Ígéretekből. Az amerikai sajtó, értve alatta a kapitalizmus szócsövét, megmutatta, hogy osztálya érdekében a leggaládabb hazugságok terjesztésére is képes. A lapolvasók megtanulhatták a kapitalista lapok szavahihetőségét. A hazugságok terén Mr. Hearst vezetett, aki a választások lezajlása előtt néhány héttel Hitlerrel tárgyalt. Az ijesztgetések dacára az amerikai polgárság nem úgy szavazott, ahogyan azt Hearsték szerették volna és igy Mr. Hearst is elesett az előre beígért külügyminiszteri tárcától, hogy azután mint esetleges hivatalos közeg tárgyalhatot volna a fasizta diktátorokkal. A megállapítások szerint az ipari munkások nagy tömege szavazatát Roosevelt elnökre adta le, abban a reményben, hogy a jövőben tőle várja életszínvonalának emelkedését. Hallottuk az elnök beszédét és tudtuk már régen, hogy a mai rendszer védelmezője, ő maga jelentette ki — minden igyekezete arra irányul, hogy az üzleti életet fellendítse, úgy mond, “ha milliók éheznek és nyomorognak az veszélyt jelent a mai rendszerre, mert a sok éhező törvényt nem ösmer és felboríthatja az egész társadalmi berendezkedést.” Ha az a nagyszámú ipari munkás — ha saját érdekébe olyan egyöntetűen tudna cselekedni, mint az elmúlt választásoknál tette a szavazat leadásában akkor életszínvonala már holnap tetőpontját érhetné el. Sajnos; de még az amerikai munkások nagy tömege teljesen másokra bízza saját sorsát és ha most nem is fog kapni a jelen adminisztrációtól semmit, akkor esetleg a jövő választásoknál más pártra adja le szavazatát. Magok az úgynevezett radikális pártok, amelyek a jelen választásoknál nem jöhettek számításba, úgy nyilatkoznak, hogy majd négy év múlva a Farmer Labor Párti zászlója alá j fogják felsorakoztatni a szavazó polgárok millióit. ők is elfeledkeznek — alighanem tudatossan — arról, hogy megemlítsék a munkásoknak — ne csak szavazzanak HANEM ÉPÍTSÉK A MUNKÁSOSZTÁLYNAK AZT A MEGSZERVEZETT IPARI TÁBORÁT AMELY FÖLTÉTLEN HIVATVA VAN A GYŐZELEM MÉRLEGÉT A MUNKÁSOSZTÁLY RÉSZÉRE BILLENTENI. Tudjuk a közelmúltból, hogy az események hogyan fejlődtek ottan, ahol a munkásosztály minden bizalmát a szavazás mikénti számától várta. Láttunk a közelmúltba pártok megsemmisülését és hallottuk azt az ellenvéleményt, — hogy éppen úgy semmisítette meg a kapitalista osztály diktatúrája a hatalmas gazdasági szakszervezeteket is. Ezt mind tudjuk, de tudatában vagyunk annak is, hogy a gazdasági erőt másodfokúnak tartották és tartják ma is azok, akik a politikai pártokat azokfelé helyezik. A tényleges osztály- harc szinterét a parlamentárizmussal akarják felcserélni. Nem szabad szemelől téveszteni a harcokban azokat a kialakulásokat, amelyeket a tanítás és nevelésre lehet visszavezetni, hogy milyen különbbség van a közvetett — és a közvetlen cselekvés között. Mert ha a munkásosztályt közvetett cselekvés fonalára irányítjuk önmagát tagadtatjuk meg vele, — hogy ne legyen képes önmagáért minden pillanatban közvetlen cselekedni. A társadalmi harcokban meg kell, hogy legyen a megszervezett munkásosztálynak úgy az öntudata mint a megszervezett ipari szolidaritása. És erre nevelni kell a munkásosztályt. Nem megfelelő taktika az, hogy egységesen kell a dolgozóknak valamely névvel ellátott pártra szavazni, hogy parlamenti többséget kapjon; mert sok esetben téves utakra vezetheti a dolgozók tömegét. A dolgozók tömegének elsősorban szervezett erőre van szükségük, ezután pedig osztálytudatra — amelyből az osztály szolidaritás származik. Erre kell felkészülni a munAZ EMBER A tudósok az embert az állatvilághoz sorolják és több jelentőséget jegyeznek meg köztük, de a legkimagaslóbb a viselkedésükben az érdeklődés, de itten már ketté vállnak. Az ember nem csak érdeklődik, hanem már ha valami érdekli, keresi, kutatja érdeklődése tárgya mibenlétét. Ez vezette ki az embert, már mint embert a vadonból, megkezdte a föld színét átváltoztatni, mert elégedetlen volt a vadon által nyújtott szükséglete fedezésével. Szántani, vetni kezdett, utat, házat épített, mind ez nem elégítette ki, jobbatt akart. A házból kastély és felhőkarcoló lett, az egyszerű útból modern u,t lett, vasút, sőt a levegő is úttá változott. Közben a társadalmi életében is ugyanúgy elégedetlen volt és ma is az, de itt is felveszi a küzdelmet akármilyen akadályok gördülnek elébe és éppen úgy, mint az építkezésnél avagy a szükséglete termelésénél. Ahogy az eszközöket, amivel az útjába kerülő akadály leküzdésére felfedezte, itten éppen úgy felfedezte a társadalmi átalakulás akadálya leküzdésére szolgáló eszközt is és igy született meg a mai kornak megfelelő forradalmi ipari unio- nizmus, az IWW. De ennek a felépítését nem szorgalmazta olyan mértékben az ember, a munkás, mint azt a viszonyok megkövetelnék. Vájjon az építész, az ember, rájön-e idejében a tévedésre, hogy azt helyrehozza, hogy a föld felülete tényleg egy élvezetes hely legyen a számára, hogy amit épített, azt élvezhesse. Meggyorsitja-e a forradalmi unionizmus felépítését azzal, hogy a gazdasági alapot megváltoztassa, hogy amit közösen építettek, azt közösen élvezhessék is? Avagy megelékszik azzal, amit eddig tett, ami azt jelenti a számára, hogy visszaesik az ember oda, ahonnan kiindult mint ember. A társadalmi átalakulást, vagyis a társadalmi egyenlőtlenséget csakis a gazdasági átalakuláson, a közösség tulajdonában érhetjük el az arra a célra felépített szervezeten az IWW-n keresztül és ezt a hivatását be kell, hogy töltse az ember, a munkás, vagy elpusztul. J. Nyirán. PHILADELPHIA A SPANYOL MUNKÁSOK TÁMOGATÁSÁRA november hó 20-án, pénteken este a New Garrick Hallban, 507 South St. PROGRAMOS TÁNC ESTÉLYT tart a Spanyol Népfront Bizottságának a rendezésében. Belépődíj ruhatárral együtt 50c. A jövedelem egyenesen Spanyolországba lesz küldve. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér” melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokha beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni osakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
