Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
14 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. AZ IPARI UNIONIZMUS KISÉRTETE (Folyt, a 4-ik oldalról.) adója kidobta és egy másik bérrabszolgát fogadott fel. Idő múltán, miután az összes bérrabszolgák hasonló tapasztalatokat szereztek, közös tárgyalásokhoz folyamodtak egy- egy szakmán, vagy műhelyen belül. Eleinte ez nem tetszett a munkaadónak, de amidőn a munka, melyet ő kizsákmányolt, nemzetközivé vált, de elkezdte az egyik szakmát a másik szakma ellen fölhasználni és az egyik műhelyt a másikra uszítani, mint ahogy ezelőtt egyéneket egyének ellen szokott volt és most igy aratott diadalt. Az ipari unionizmus azonban a lehető legtöbb embert öleli föl és a lehető legtágabb határokon belül. A régi unionista életfelfogását és erkölcsi világát a társadalmilag hasznos dolgok magántulajdonának szentségére alapította . Hitt egy becsületes napi bérben, mint egy becsületes kamatlábban, becsületes vállalkozói nyereségben, és észszerű járadékban. Nem ment volna sztrájkba, mielőtt a munkaadónak nem tette volna lehetővé a szerződések megsemmisítését uj megállapodások visszautasítását és azt, hogy sztrájktörőket szerezzen, avagy más módon készüljön fel a harcra. Ezután a régi unionisták kivonultak a gyárból, tiszteletteljesen megemelve kalapjukat a munkadó fia előtt, tiszta zsebkendővel letörülve a gazdájuk kocsikerekére rakodott piszkot, s bocsánatot kérve a rendőrtől, ha ez véletlenül megsértette kezét nyakkendőjükön, miközben fojtogatta őket. És mentege- tődztek, ha fejeik véletlenül el találták törni a rendőrbotot. Azután heteken keresztül szépen kimaradtak sztrájkban, felemésztve a szakszervezetek sztrájkalapjait, melyeket a megelőző 30 év alatt gyűjtöttek, majd sportból az Upton Sinclair-féle éhségkurát gyakorolták és ha ebben is kifáradtak, viszatértek a munkába, szent aláirásukkal látva el azon megállapodást, hogy ezentúl senki semmi kedvéért sem mennek többé sztrájkba. Az uj erkölcs. Az uj erkölcs igy hangzik: Le a kamattal! Le a járadékkal! Le a profitokkal! Le a szerződéssel! Le a munkaadóval! Le a munkaadó fiával! Le az ő családi hintójával! Sőt le az egész családjával! Éppen elég okunk van arra, hogy a magunk és a mi családunk bajával törődjünk. A munkaadó ugyanis egy fabatkát sem törődik velünk és ez rendjén is van igy. Elég családja van neki magának, amelyről gondoskodnia kell. A mi er- kölcsiségünk tehát azt kérdi, hogyan segíthetnénk a munkásasszonyokon és a munkásgyerekeken. Mi az, ami megszüntetheti azt, hogy ezek millióként járkáljanak éhezve és nélkülözve. Bármit eszelünk is ki, ami HA DOLGOZIK NEFELEDJEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍTŐ BÉLYEGEKBŐL! alkalmas arra, hogy osztályunkon segítsen, az erölcsös, jó és tiszta. Ami osztályunk érdekeit sérti, az erkölcstelen és kiirtandó. Nem mi létesítettük a harcot a munkásosztály és tőkésosztály között, de a harc itt van és a mi kötelességünk az, hogy védelmezzük érdekeinket, ha nem akarunk elbukni. Magunkhoz kell ragadnunk a rendőrbotban rejlő hatalmat! Hogyan ? Akárhogyan! Miért ? Mert sérti osztályunk érdekeit és ezért erkölcstelen. Le kell hát törnünk az ellenfél fegyvereinek élét akármi módon is és azon egyszerű okból, hogy osztályunkra nézve károsak és ennélfogva erkölcstelenek. Ha sztrájkba megyünk, gyorsan, hirtelenül és biztosan kell sztrájkolnunk. Ne adjunk a munkaadónak időt a gondolkodásra, avagy tervek kovácsolására. Mert megeshetnék, hogy megver minket és ez rossz volna ránk nézve, tehát erkölcstelen. Akkor sztrájkolj, amikor nagy rendelést kapott a munkaadó, amelynek eleget kell tennie, mert ilyenkor ez őt nagyobb mértékben zavarja, minket pedig kevésbbé érint és ez erkölcsös. Akazd meg az üzemeket az egész városban, az összes üzemeket az összes városokban, az egész országban, s ha szükséges, az egész világon. A sztrájknak akkor gyorsabban lesz vége és mi kevesebbet fogunk nélkülözni; ami ránk nézve előnyös és ennélfogva erkölcsös. Hogyan kell győzni? Neengedjük, hogy a sztrájk föleméssze az alapokat. Ez rossz ránk nézve és erkölcstelen. E helyett intézzétek úgy a dolgot, hogy a munkadó fizesse meg a sztrájk árát. Az ő hatalma abban áll, hogy bizonyos dolgok fölött rendelkezhetik és ha kevesebb fölött renSemmi közösségünk nincs “A munkásosztály és a munkaadó osztály közöt semmi közösség nincs.” Ezt mondja az IWW elvi nyilatkozata. Mit lehet védelmére felhozni ezen állításnak? Miért igaz, hogy a munkásosztály és a munkáltató osztály között nincs közösség? Mert a munkáltató osztály vevője és a munkásosztály pedig eladója a munkaerőnek. Az árucikk vevője rendesen olyan olcsón akar vásárolni, a milyen olcsón csak bir, az eladó viszont annyit kér, a mennyit csak tud. A munkáltató osztály sok mindent ad el, egy dolgot mindegyik vesz — a munkaerőt. S érdekükbe áll, hogy minél olcsóbban kaphassák. A munkásosztály sok mindent vesz, de csak egy dolga van, amit eladhat: a munkaerejét, s érdekükbe áll, hogy minél többet kapjanak érte. delkezhetik, a hatalma is ke- vesbbedni fog. Az ő gyöngesége ami erőnk, ami jó ránk nézve — tehát erkölcsös. Egy gépből kivett sróf nagy segítség lehet egy sztrájkban, még akkor is, ha azt a srót'ot 6 hüvelyk mélységű gödörbe temetjük is el. Ártatlanság is lehet néha bűn! Lám, a kapitalista bíróságok is elitélik az ártatlan munkásokat és felmentik a bűnös tőkéseket. Sztrájkba lépni és éhezni bolondság, odabenn is sztrájkolhatunk. Sztrájkolni odabenn pedig annyit jelent, mint erőszakkal arra kényszeríteni a munkaadót, hogy olyasmit tegyen, amit ti helyesnek tartok. Ha győztök, akkor ez jó rátok nézve és igy erkölcsös, bármennyi apró, a munkaadó tulajdonát képező kis dolog tűnik is el közben, avagy bármily kevés munkát végeztek is. Peti, aki a zöld szigetről Írország) jött Amerikába, egyik barátja nagy csodálkozására munkát kapott. “Hát csakugyan dolgozol Peti?” — kérdezte a barátja. “Csendben légy öreg,” mondja Peti, “csak bolondítom a gazdámat. Naphosszat ugyanazt a téglával telt taligát tologatom fel és alá és a gazdám azt hiszi, hogy dolgozom.” Egy másik erkölcstelenség az, mikor kilépünk a gyárkapun és lessük, hogy hogy vonulnak be rajta a sztrájktörők. Ha nem tudjuk őket távoltartani, akkor menjünk be magunk és ha a munkaadó nem akar velünk tárgyalni, jöjjünk ki később, miután a sztrájktörők már elmentek. Természetesen mindezeket a módszereket csak úgy gyakorolhatjuk, ha egyformán van bennünk agyvelő és izomerő. Ha azt akarod követni, amit a bíróságok mondanak, akkor -akárcsak a munkaadódat választanád sztrájkvezérnek. Másnap törvénytelen dolog a sztájk a világ minden részében. Egy sereg egyébb dolog is törvénytelen és hogyha rajtakapnak, bizonyára meg is büntetnek, tehát igyekezz, hogy ne büntessenek meg, mert miután a büntetés kellemetlen, nem is erkölcsös. Néhány órás. Légy hazafi oly értelemben, hogy légy hü ahoz az osztályhoz, amelyből származol! Légy erkölcsös és ne tégy olyasmit, ami osztályod egyetlen tagját is bánthatná! Ne sztrájkolj többért, mint amennyit jogod van követelni! Követelni pedig azt van jogod, amit elég erős vagy kikényszeríteni. Ha megkisérled egy 200 fontos súlynak 150 fontos izomerővel való felemelését, nem várhatsz mást, hint hogy megsérülsz, ez pedig nem tisztességes. Ha elhatároztad, hogy rövi- debb munkaidőért, avagy jobb bérért sztrájkba mégy és azt látod, hogy nincs annyi erőd, amennyit föltételeztél, menj vissza munkába, a lehető legjobb elérhető föltételek mellett. Ne hidd azt, hogy a visszatérés kevesebb vívmány mellett, mint amennyit kitűztél magadnak, vereség. A munkásokat eddig még sohasem verték meg. Nem lehet megmondani ki a győztes, addig, amig a harc nem ért véget. Sohase üsd munkaadódat kétszer ugyanazon a helyen. Mert akolni fog és más célt vesz föl. Ha a munkaadód ki fog rajtad, ne siránkozzál. írd javára, próbálkozz újra és akkor te fogj ki ő rajta. Sohase siránkozzál egy sztrájktörő fölött. Egy Albany-beli újság igy irt: “Ha kifogásod van a munkád ellen, gondolj arra, hogy a munkaadód nem kényszerit rá, hogy dolgozz neki.” Az ipari unionista erre igy válaszol: “Ha az emberek azon panaszkodnak, hogy a munkások hálátlanok, ne feledkezzenek meg arról, hogy a munkásnak semmiért sem kell hálásnak lennie. Továbbá, ha a munkást megnehezíti, emlékezzél meg róla, hogy nem kell birtokolnod ezeket a dolgokat. Ha nem törődöl velük, gondjaid szűnni fognak és miután a munkások maguk úgyse használják, sőt alig látják azokat valaha, ők nem is ragaszkodhatnak hozzájuk valami nagyon. Ne felejtsétek jövőtöket! Ha nehéz munkátok, majd lesz rá gondunk, hogy könnyebb feladat háruljon rátok. Az ipari demokrácia igy is, úgy is elkerülhetetlen és ha már szenvedtek, legalább meg van az az elégtételetek, hogy tudjátok azt, hogy jó ügy érdekében szenvedtek.” (International Soc. Revue.) HA DOLGOZIK NEFELEDJEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍTŐ BÉLYEGEKBŐL! A “Bérmunkás” pályafutása A fejlett ipari viszonyok hívták életre, hogy a magyarul beszélő bérmunkásoknak utat mutasson. A “Bérmunkást” az iparokba dolgozó kérges tenyerű munkások indították útnak azzal a szándékkal, hogy megös- mertesse a dolgokkal saját osz- tályhelyzetöket és orvoslást mutasson azok részére, akiket a mai társadalmi betegségek letaszítottak a társadalom lejtőjén. A “Bérmunkás” a nagy ipari harcok közepette indult útnak, hogy megértesse a magyarul beszélő munkásokkal az ipari szervezkedés szükségességét. Most az ipari harcok ki-kirobbanásánál látjuk, hogy a “Bérmunkás” hivatásának megfelelt, mert a magyar nyelvű munkások jó harcosoknak bizonyulnak. P.
