Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-14 / 919. szám

1936 november 14. BÉRMUNKÁS 11 oldal UJ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT A puskaporos hordók csor­dultig megteltek. Megindultak a gyárak kerekei az embermé­szárláshoz szükséges muníciót a leggyorsabb ütemekbe állítják elő. A bekövetkezendő világ háború nem nemzetek elnyo­mására, sem világ piacok hó­dítására irányul, hanem a tőkés osztály amely a kapitalista ter­melési rendszert az ösvény szé­lére jutatta és tisztán látja korszakának letűnését utolsó menedéket keres uralmának meghosszabbítására. A vérrel — és a gyalázat legocsmányabb fertőjével megpecsételt kapita­lista rendszer nem riad vissza állatias cselekedetek végrehaj­tásától sem amikor saját osz­tály érdekét és intézményeit lássa veszélyeztetve. A világ események forduló pontjához érkeztünk, amikor a nemzetkö­zi kapitalizmus nyílt háborút üzen a feltörekvő proletáriátus kipusztitására. Őrület vesz rajtok erőt ami­kor lássák, hogy a kiváltságo­sok uralma letünőbe van. A tolvajok — tolvajt kiabál­nak, hogy saját bőrüket meg­védjék. Már csak a gyilkos esz­közökbe bíznak, hogy utolsó védbástyájukat a fasizmust nemzetközi hatalommá avassák fel; akiket bátran nevezhetünk az emberi civilizáció véreskezü hóhérjainak. Az elkövetkezendő világ há­ború olyannak készül még ami­lyenhez hasonló sohasem volt. Nem nemzeti határokért, ha­nem egy magasztos eszme el­fojtásáért — amely eszme erős gyökeret vert a nincstelen pro­letárok milliói között. Amely eszme az emberi ci­vilizációra — boldogulásra és az összemberiség jólétének meg­valósítására irányul. A véres­kezü kapitalizmus utolsó véd- várának eszméjével a fasizmus­sal az irányitó mint gyeplővel igyekszik az emberi civilizációt még beláthatatlanul hosszú idő­re vérbefojtani. A spanyol pol­gárháború kirobbanása nem a véletlen megmozdulás. A fasiz­mus véreskezü diktátorai készí­tették elő, beakarják bizonyíta­ni a kapitalista osztálynak, hogy hűen szolgálják azoknak érdekeit. A nemzetközi kapita­lizmus amely uralmát félti, jó szemmel nézi, hogy a fasizta csordák halomra gyilkolják a spanyol munkásokat. De nem csak jó szemmel né­zik, hanem legnagyobb készség­gel sietnek minden erejűkkel atz támogatni is. Megtagadják saját hangoztatott demokráciá­jukat — mert Spanyolország népszavazás többsége juttatta vezető szerephez a jelenlegi kormányt. Nem egyszer olvastuk a kapi­talizmus által kitartott sajtóból, hogy elitéinek minden olyan cselekvést vagy eszmét amely n népszavazás által alkotmányos kormány megdöntésére irányul, íme most megcáfolják saját állításukat. Az alkotmányosan megválasztott spanyol kormány ellen fegyverrel vonulnak fel — mivel a nép érdekeit képvi­seli. Az alkotmány betartása c k akkor érvényes ha azt a l pitalizmus érdekébe foganato­st iák. A spanyol események I bizonyítékot szolgálnak arra, hogy népszavazással nem lehet a kapitalista társadalmat kisza­vazni hatalmából. A békésen fejlődő spanyol nép úgy vélte, hogy most van al­kalma építeni teljes erővel az uj társadalmat. De békéjét megzavarta a kapitalizmus fegyveres támadása. A békésen dolgozó spanyol munkásoknak is fegyverhez kellett nyulniok, hogy önmagukat védelmezzék — ha nem akarják magukat alávetni a kapitalista osztály által megszervezett fasizta dik­tatúrának. Hónapok óta folyik már az elkeseredett harc, ezer számra pusztulnak el ártatlan emberek — romokká lőnek hatalmas vá­rosokat — kiakarják pusztítani az emberiségből azt az uj esz­mét amely csak az emberi bol­dogsághoz vezethet. Mivel a ka­pitalizmus nem a humanizmus­ra sem pedig az emberiség bol­dogulására van alapítva; ezért tűzzel vassal igyekeznek azt az eszmét kipusztitani, — hogy saját zsarnoki uralmát tovább­ra is megtarthassa a kapitaliz­mus. Világ események ezek — és nagy forduló pont ez az em­beriség történetébe. Az elnyomók és elnyomottak fegyverrel állanak egymással szemben, ami egy világ hábo­rúba vezet. Mivel a spanyol uralkodó osztály a fasizmus gyilkoskezü hóhérra bízta jö­vőjét, amely támaszát már a német-olasz és Portugáliában lévő fasiztáktól kapja; akik­nek csak egy van szemük előtt, hogy az emberiség uj esz­méjét vérbe fojtsa és letipor- jon/ mindent ami útjába kerül. A spanyol munkásság a világ proletáriátusának nyílt és fegyveres osztályharcát vívja. Nagy események küszöbén állunk. A világ proletáriátusá­nak sorsa Spanyolországba dől el. Ma Madrid ellen és annak védelme érdekébe folyik a harc, Madrid sorsa az emberiség sor­sa. Madrid falai alatt világ ese­mények játszódnak le. Ha a spanyol munkásságnak buknia kell a vérszomjas fasizmus foly­tatni fogja az ember mészárlást. Ma Madrid sorsa van megbélye­gezve. — Holnap Páris, —- majd London — és akkor Moszkva az utolsó állomás. A nemzetközi kapitalizmus amely az elmúlt világháború óta állandóan a béke himnuszát rebesgette; de közben állandóan fegyverkezett, hogy alkalmas időbe, vérbe fojtsa a feltörek­vő forradalmi munkásosztályt. Ez a bomba már kirobbant hónapok óta fegyverrel akar elvesztett hatalmához vissza térni a spanyol uralkodó osz­tály — amelynek segítségére si­etnek a fasizta diktatúrák alatt nyögő államok a világ kapita- lizmussával egyetembe. Most már csak napok kérdése, hogy egy újabb világ háborúvá fej­lődjön, ahol bizonyára az öntu­dat és a maradiság eszméje fog egymással szembe állni és egyik a másikat örökre kell, hogy le­tiporja. Ebben az uj világ háborúban a munkásságnak eggyé kell í'orrnia, nemzetközi szolidari­tása folytán győzedelmeskedni. Munkások csak egyek lehet­tek! Bátor harcosai ha kell a nyílt osztályharcnak! Fel kell készülnünk a nagy világeseményre! Minden ország munkássága távol kell, hogy tartsa saját kapitalista osztályát attól, hogy segitségére siethessen a spanyol fasizták uralomra jutásának. Ezt úgy tudjuk legcélszerűbben keresztül vinni, ha megszerve­zett forradalmi cselekedeteink révén meggátoljuk őket, hogy másokat segíteni tudjanak. Ha a kilátásba helyezett és már úgyszólván elkerülhetetlen Gyakran használják e szót, de kétséges, vájjon mindig meg­értjük-e, hogy mit jelent e szó: “Tőke.” “Gazdagság,” mondja az egy­ik. Nem, ez nem jó meghatá­rozás általában. Természetesen tőke az gazdaság, de nem min­den gazdaság tőke. Egy óriási gazdaság van a világon, melyet ma a tőkések bírnak, amely egyáltalán nem is tőke. Például: Automobilok, yachtok, melyeket magánkényelemre használnak, drága házi bútorok, ékszerek és más hasonlók. Ezek mind gaz­dagságot jelképeznek és pedig nagyméretű gazdaságot de, ez nem tőke. Miért? Mert nem használtatnak újabb gazdaság gyarapítására. A tőke tehát olyan gazdagság, melyet árutermelésre használ­nak. Ilyenek pl.: bányák, mal­mok, gyárak, vasutak. Pénz, bizonyos körklmények között, szintén tőkévé alakul át. Idáig jutva, közeledünk a tő­ke pontos meghatározásának megértése felé. De még egy do­log van, melyről szintén meg kell emlékeznünk. A gazdaság, melyet áru termelésre használ­nak, a bányák, malmok, gyárak, vasutak stb. magukra hagyva, semmit sem termelnek. Hagyja ott őket a munkásság, ezek tüs­tént lehetetlenné, élettelenné és értéktelenné válnak. A munka teremti az összes gazdagságot és ez által válnak a pénz forrá­saivá a tulajdonosnak, bér, ka­mat és haszon alakjában. A bányák vagy malmok minden esetben alkalmat adnak a tulaj­donosnak, hogy mindent a mun­kásokkal végeztessen. És a hol tőke van, ott szükség van mun­kásokra is, hogy a termelést végezzék. A tőkének, melyet árutermelésre használnak a tár­sadalmi szükséglet minden kilégitése céljából, szüksége van a munkásosztály tartalék sere­gére, férfiakra és nőkre egy­aránt, kiknek nincs ipás meg­élhetési forrásuk, mint egyedüli tulajdonuknak, munkaerejük­nek áruba bocsátása amaz osz­tály részére, mely tulajdonjo­got formál azon helyekhez, hol előbbiek dolgozni kényszerülnek. A tőke tehát egy közvetett tu­lajdonjogi forma a tőkés részé­re a munkásosztály felett. E tény nem kevésbé valóság, mint a mily mértékben kegyetlen is, világ háborút megakadályozni nem tudjuk, de készüljünk ar­ra, hogy a proletárok oldalán minden munkás készen legyen a világtörténelem legnagyobb eseményére amikor rá kénysze­rítik az alvó munkásosztályt, hogy saját érdekébe harcolnia kell. Az elkövetkezendő harcokba nem maradhat egy munkás sem távol és nem állhat a véres­kezü fasizmus táborához. — Hanem még van idő és amig még nem késő mi is készüljünk a világ proletáriátussával egye­tembe, hogy az osztályharcot vigyük győzelemre. Amikor a munkásosztály leszámol nyílt ellenségével a kapitalizmussal. Pika Pál. mert a szabad egyezkedés álarcába van burkolva, elhitetve a munkássággal, hogy szabad. A szabad egyezkedés máza nem változtat azon a tényen, hogy a tulajdonos, mely a munkatele­pet birtokolja, egyszersmind a munkást is tulajdonául bírja, mert midőn munkaerejét áruba bocsájtotta önmagát is. És a tő­kés rendszer alatt, a gazda tu­lajdonjoggal bir. A tőkés való­ságos tulajdonába megy át a bérmunkás, helyesebben kife­jezve, bérrabszolgává lesz. A gazdagság nem szükségké- peni tőke. A gazdagság csak az esetben válik tőkévé, midőn oly formában jelenik meg, mint a termelés eszköze, vagy oly ese­tekben, ahol a tulajdonos mun­kaerőt alkalmaz. A pénz nem valódi tulajdona a kapitalista osztálynak. A pénz csupán bizo­nyítéka a birtoknak. A terme­lési eszközök nem valódi tulaj­dona a tőkés osztálynak. Azok csupán a szükséges eszközök a tulajdon biztosítására. A ka­pitalista osztály valódi tulajdo­na, a jövedelem végső forrása: a munkásosztály. És a tőkésosztály képes fenn­tartani a magántulajdont a tár­sadalmi termelés céljaira és ezen keresztül kizsákmányolni a munkásosztályt, egyszerűen azért, mert a tőkésosztály job­ban van szervezve. Az IWW magyar lapját a Bérmunkást az elmúlt negyed­században a következő munkás­társak szerkesztették: Tóth Imre, Lefkovits Lajos, Rothfi- sher Károly, Geréb József, Newman Andor, Köhler Sándor, Zára János, Hengsperger Péter, Bartha Lajos, Visi István, Fish- bein László, Sütő Péter. Wiener Andor. Lefkovits Lajos és Köhler Sándor mint önkéntes titkár­szerkesztők, napi munkájuk vé­geztével díjmentesen intézték a alap és a mozgalom ügyét. A fenti nevek bizonyítják, hogy a Bérmunkásnál a szer­kesztők, nem évek hosszú so­rára várják magukat a tagság, az olvasók nyakára, hanem sű­rű egymásutánban váltakoztak. Ez tette a Bérmunkást igazán, tiszta forradalmi lappá. A tag­ság akarata, szellemi képessége érvényesült abban az első szám­tól a mai napig. TÖKE (A Bérmunkás 1927-ben megjelent számából.)

Next

/
Thumbnails
Contents