Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre .............. 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ........ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c_____ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7H4. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <^»42 A MÁRTÍROK emlékére A Bérmunkás 25-ik évének fennállása alkalmából. Jubileumi számunkban is megemlékezünk az osztályharc minden harcosáról, áldozataink martirjainkról. A legnagyobb amit egy forradalmár adhat az eszme érdekében, hogy feláldozza saját életét, hogy az eszme továbbra is éljen, terjedjen. A legnagyobb amit egy forradalmár adhat, munkástársainak, az emberiségnek az érdekében, hogy feláldozza szabadságát, életét, hogy a világ proletáriátusának egy szabad ipari társadalmat teremtsen. A forradalmi munkásmozgalomban az egész világon, az IWW fennállásának történetében sűrűn találkozunk önfeláldozó, elszánt harcosokkal, akik szabadságukat, életüket áldozzák és áldozták fel az osztályharc szent oltárán, hogy szabadságot, jólétet teremtsenek az ősszemberiség számára. Emlékül a szabadságtól, életüktől megfosztott és a mai társadalmi rendszer ellen küzdő igaz forradalmároknak. 25 éves évforduló (P.) Nem mindha ünnepi hangokat akarnánk megszólaltatni, hanem fokozottabb munkára kell, hogy serkentsük önmagunkat és azokat akik vagy elfáradtak, vagy mindig tétlenek voltak az aktivitás terén. Az a történelmi idő amelyet ma élünk nem szabad, hogy egyetlen munkást is a nemtörődömség kényelmes zugába tartsa. Mert az a nagy társadalmi vulkán, amely hol itt hol pedig amott van kitörőbe, annak moraja fel kell, hogy ébresszen minden alvó és nemtörődő munkást. Mivel egy uj korszak küszöbén állunk; de eme uj korszak eljövetele attól függ, hogy mennyire vagyunk készen a nagy harc megvívására amely az uj korszak megmaradásának alapját is kell, hogy képezze. A “Bérmunkás” a magyarul beszélő ipari munkások lapja, amely a nagy ipari harcok közepette indult útnak 25 évvel ezelőtt, hogy megösmertesse a magyarul beszélő munkásokkal a forradalmi ipari union eszméjét és hogy a magyarul beszélő j dolgozókat és a Világ Ipari Munkásainak szervezetébe sorakoz-! tassa fel az osztályharc megvívására. 25 a megpróbáltatás éveiből múlott el azóta amióta a “Bér-' munkás” síkra szállt, hogy megalkuvás nélkül hirdesse az osztályharcot és építse a munkásosztály egyetlen forradalmi ipari szervezetét az IWW-t. Támadások sorozatát lehetne itten megörökíteni, amelyek a “Bérmunkás”-t igyekeztek elgáncsolni. A kapitalista osztály néhányszor igyekezett elnémítani; de az áldozatkész forradalmárok, még testük és szabadságuk veszélyeztetése mellett továbbították a forradalmi ipari unionisták lapját a Bérmunkást. A “Bérmunkás” megjelenése orkánként hatott azokra akik a munkásmozgalmat a politika mocsarába próbálták állandóan vezetni. Mert a szókimondó lapja az ipari forradalmároknak, nem kellett, hogy senkivel megalkudjon nyíltan hirdette a munkások ipari direkt akcióját és tisztán kizárólag csak a feltörekvő munkásosztály érdekeit szolgálta. Nem kellett soha megalkudni a hirdetőkkel akik a legtöbb lap hasábjait megvásárolják üzleti céljaikra. A “Bérmunkás” megjelenése óta sohasem bocsájtotta egy sorát sem áruba, hanem minden egyes sorával a munkásosztályt igyekezett szolgálni. A “Bérmunkás” az ipari szervezkedést hirdette és igyekezett a dolgozókkal megösmertetni, azt a fontos tényt, hogy a fejlett ipari rendszer csakis az ipari fejlődésnek megfelelőleg kell a munkásosztálynak szervezkedni, hogy osztály érdekeit megvéd- hesse. Ma már azok is helyeslik és elösmerik az ipari szervezet szükségességét akik még a múltban ellenségei voltak, de csak azért mert szégyenükben sem akarták elösmerni az IWW által hirdetett ipari szervezetet. A “Bérmunkás” és a köré csoportosult ipari forradalmárok sohasem hagyták magukat félre vezetni, még akkor sem amikor a bolsevizmus divattá vált, hanem akkor is megmaradt a forradalmi ipari szervezet álláspontján, abban a biztos tudatban, hogy a társadalmi átalakulásban egy forradalmi ipari szervezetre okvetlen szükség van. Mert az IWW és annak magyar nyelvű lapja a “Bérmunkás” tudatában van annak, hogy egy fejlett ipari államban eisern lehet képzelni a társadalmi átalakulást anélkül, hogy a munkásosztálynak ne legyenek kiépített forradalmi ipari szervezetei amelyek folytatni fogják a termelést és szétosztás munkáját. A “Bérmunkás” 25 éven keresztül hivatásának eleget tett — halad feltartózha- tatlanul az osztályharc göröngyös talaján, minden igyekezetével az IWW által hirdetett egyetlen forradalmi ipari szervezet táborát igyekezett a magyarul beszélő bérmunkásokkal kiszélesíteni. Huszonöt esztendő A Bérmunkás ezen számának kibővült írógárdája sokszor van hivatkozással e lapnak huszonötesztendő előtti alapítására és igy nekem, aki ténylegesen részt kaptam abból, már alig lehet erről mondani valóm. Pedig de nagyon készültünk arra. Most, hogy a Bérmunkás 1912 november 15-én megjelent első számát tartom a kezembe, egy pillanat alatt száz visszaemlékezés száll meg. Ott látom a new yorki harmadik emeleti szobában a magyar IWW-isták kis csoportját, amely megállapodva a lap kiadásának a szükségességében, egy egész estét azon vitatkozik, hogy már a lapnak a neve is kifejezője legyen a lapalapitás céljának, hivatásának. Ilyen rosta alá kerültek a közlésre szánt cikkek is, amiért azután nekem kellett azokat a küldőnek visz- sza juttatni, akárcsak ma. Hogy hányszor Írtam meg azóta, hogy az ilyesmiért nem haragudni, de jobbatt kell Írni Tannak csak az írógép lehetne a megmondhatója — ha beszélni tudna, de talán jobb is igy. Én, aki kevés megszakítással, huszonöt esztendeje a Bérmunkás terjesztésével kapcsolatosan érinkezésbe vagyok a magyar nyelvű bérmunkások tízezreivel, a legtisztább meggyőződéssel állítom, hogy az ipari unioniz- mus eszmélyét ismertető munkánk eredményes volt, mert az ipari megmozdulásokban mindenütt találunk magyar nyelvű munkásokat, akik a Bérmunkás tanítása alapján magyarázzák a harc megvívásának módozatait. Én nem az anyag silányságának tudom be a mozgalom gyengeségét, hanem inkább annak, hogy a reakció minden időben utánunk volt, hogy lerombolja azt, amit építünk. És ebben az anyagias világban a pénzzel ők bírtak, mi csak évek, vagy hónapok múlva kerülhettünk újból személyes összeköttetésbe a magyar munkásokkal, hogy alászállithassuk amazok elgáncsoló munkáját. Mind ezek dacára sok ezer jó katonát szereztünk a munkás- mozgalomnak és tízezrek vannak az iparokban, a névtelenek, akiket a Bérmunkás tanított meg helyes irányban gondolkodni. Gondolkodni és cselekedni! Ez a vezérelv különböztette meg minden időkben a mi törekvésünket a más mozgalmoké- tól, akik a legkevesebbet törődtek a gondolkodás meghonosításával. Megelégedtek, sőt csak azt kívánták, hogy mások, a tömegek kövessék azt, amit ők diktálnak. Az ipari unionizmus eszmé- lye, amelyet huszonöt esztendeje tanítunk a gyakorlati megvalósulásához érkezett el. Forradalmi megnyilvánulásának az elgáncsolására, hamis utakra szeretné a reakció terelni. Az IWW minden ellensége segíti őket ebben. Hogy milyen sikereket könyvelnek majd el, a dolgozók nem törődömségén múlik. A Bérmunkás ezúttal is hét- ről-hétre elviszi felvilágosító, tanitó sorait a magyar munkásokhoz, hogy — gondolkodjanak és cselekedjenek. Lefkovits Lajos. Nem öndicséretet sem dicshimnuszokkal akarom üdvözölni a “Bérmunkást” — hanem az osztályharc rögéből melyet az utolsó huszonöt éven letapostunk. Mert a “Bérmunkás” csak egy kis része annak a küzdelemnek, amelyet a feltörekvő proletáriátus ezekben, az években megvívni volt kénytelen és úgy a “Bérmunkás,” mint az ipari unionizmust általa megismert magyarnyelvű munkások hasznos részei az uj társadalomért folyó küzdelemnek. Pika Pál. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
