Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-14 / 919. szám

1936 november 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal Avasipar és a szervezkedés A nagy kérdőjel A jelen szervezési kísérletek az acélipar megszervezésére, nem újak az acéllipar történe­tében. Inkább csak visszatükrö­zik a múlt szervezési akcióknak újból való felelevenedését. Az elmúlt küzdelmek története szá­mos nagy harcokról ad számot, melyek igazolják, hogy az acél- truszt határtalan kizsákmányo­lása mindenkor a legvégső ha­tárig ment. Nem is csoda te­hát, hogy a jelen szervezési ak­ció ellensúlyozására is teljesen felkészültek. Hiába citálják ki­hallgatásokra az acéltruszt fe­jedelmeit, hogy tilos ez, tilos az, ők a piszkos rendszerüket to­vábbra is érvénybe akarják tar­tani. A bátrakat lefizetik, a gyen­gébbeket továbbra is gúzsba kötve tartják. Mi sem jellemzi jobban korlátlan uralmukat mint a munkaügyi miniszterrel, Miss Perkinsel, történt eljárá­suk Homestead, Pa.-ban. A munkaügyi miniszter egy be­szédet kívánt tartani a Homes- teadiakhoz, amit a város pol­gármestere letiltott, azzal in­dokolva, hogy egy ilyen beszéd, közbonyodalmat okozhatna stb. Ilyen nyílt akcióval bebizonyí­tották korlátlan uralmukat, még az Egyesült Államok kor­mányával is, akkor, amikor olyasvalamiről lett volna talán szó, ami érdeküknek ártott vol­na. Hogy a munkásság ebből az esetből tanult-e , valamit, majd talán a jövő fogja részünkre a választ megadni. A szervezési munkák a CIO jelentései szerint még nem ju­tottak odáig, hogy nagyobb sikerekről tudnának számot ad­ni. Bár megkísérelték állításuk szerint a Carnegie Illinois tár­sasággal egy közös konferencia megtartását, amit a társulat vá­lasz nélkül hagyott. Az IWW szemüvegén vizsgál­va az eseményeket azt kell meg­állapítanom, hogy az acélipar munkásainak a megszervezése óriási előre haladást jelentene, az amerikai munkáság részére, ha az igazán komoly osztályhar­cos alapon történne. De ezt nem lehet mondani, hogy igy van, mert olyan elemek állanak ezen szervezési mozgalom élén, akik­nek múltjuk a munkásság gya­kori elárulásával van még ösz- szekötve. Lewis és vezértársai nagyban bűnösök, hogy ebben az országban a kapitalisták ké- nyük-kedvük szerint bánhat­nak a munkássággal. Mert nem csak, hogy a saját szervezetü­ket állandóion kiszolgáltatták a bószoknak, hanem útját ál­lották egy olyan szervezetnek is, amelynek szervezeti formája és tanítása kiszámíthatatlan előnyt hozott volna az amerikai munkás osztálynak. Az IWW szervezete azonban itt van és hiába minden eről­ködés az ipari szervezkedésért, az IWW szervezetét semmiféle más alakulat nem tudja helyet- tesiteni, mert céljaik önzők és nem közösek, reakciósok és nem forradalmiak. Hogy semminemű társadalmi jelentősége nincsen az újdonsült mozgalomnak, bizonyítja a 10 pontban leadott nyilatkozatuk, ahol 40 órás munkahét van az egyik követelésükben. Ugyan akkor történik ez amikor már az American Federation of La­bor is az elmúlt évi konvenció­ján a 30 órás munkahetet fo­gadta el érvénybe léptetni az iparokban. És ilyen mozgalmak mögé szegődnek a mi “forradalmi elvtársaink” is testestől-lelkes- től, akik még csak egy rövid idővel ezelőtt a nagy vezérük­kel Fosterral, dual uniónak ne­vezték az IWW-t. Hát a Lewisé most micsoda? Az acélipari munkások a nagy kizsákmányolás alatt hajlandó­ságot mutatnak a szervezkedés­re, mert saját szegénységük igazolja, hogy helyzetük javu­lása csakis szerevezkedéssel vállhat jobbá. Ha végig utazzuk Pittsburgh környékét és meg­vizsgáljuk az acél telepeket, úgy tűnik, hogy az acéltelepek tulajdonosai a kínai falakat ide importálták. Olyan hatalmas falákkal vették körül telepeiket, hogy egy madárnak is elég azt átrepülni. A gyárkapuik állan­dóan kozák felügyelet alatt ál­lanak. A spicli rendszerük min­den munkásukra kiterjed. Mun­kát kapni náluk csakis bank vagy politikai ajánlattal lehet. Ilyen körülmények mellett a munkások, kivannak téve állan­dó veszélynek a munka elvesz­tésével. Hogy a Lewis-féle úgy­nevezett “Ipari Unió” mennyi­re érdekli az acéltelepek robo- tosait a közeljövőben azt is majd megtudjuk. Mi IWW-isták már egyszer igazán szeretnénk látni egy olyan acélipari meg­mozdulást, amelynek kihatása az egész munkásságra nagy elő­nye volna. Az a feltevésünk azonban közel jár az igazság­hoz, hogy a múlt fog megismét­lődni uj jelszavak hangoztatása mellett. A 10 pontból álló program­juk, szintén azt igazolja, hogy nem akarnak ők semmi újat csak a havi duszokat mi­nél nagyobb mértékben beszed­ni. Reméljük azonban, hogy a munkásság előbb-utóbb ennek is végett fog vettni és oly szer­vezethez fog csatlakozni amely­nek nem a dusz beszedése a leg­fontosabb, hanem az összmun- kásság érdeke, amelynél nem az Ígéretek lesznek a főpontok, hanem a közös aktivitás az ösz- szesség érdekében. Építsük az IWW Egy Nagy Szervezetét, ahol közösen válvetve megte­remtjük az emberiség egyenlő boldogságát. Éljen az IWW és annak magyar sajtója a Bér­munkás. A. Kucher. NEW YORK, N. Y. November 21-én, szomba­ton este a Bérmunkás Ott­honban 1351 Third Ave a Bérmunkás 25 éves fenn­állásának évfordulóján ÜNNEPI TÁRSASVACSORÁT rendez az IWW. Az összes költségeket a munkástárs­nők fedezik, minden bevé­tel a Bérmunkás javára lesz beküldve. Hatfogásos csirkevacsora 1.00 dollár. Jegyek kaphatók min­den szerdán és péntek es­te a helyiségben. Szivszorongva várom, lesem, kutatom a napieseményeket, de különösen nagy áhítattal várom a bérmunkások lapját a “Bér- munkás”-t, mért tudom azt, hogy az igazat csak is abból tudhatom meg. Mint egy sebzett oroszlán, aki félti a kölykét, úgy féltem én is a szent szabadságért küz­dők táborát. Szivemben jó és balsejtelmek dúlnak viharoznak, korbácsolják egymást a félelem­mel telitett titokzatos érzések. Egyszer úgy tűnik föl lelkisze­meim előtt, mint egy rettenetes gyilkos szörnyeteg, amely ször­nyeteg azokat a férfi és női sziveket akarja szétmarcangol­ni, amely szivek a felebaráti szeretettől lángolva egy boldo­gabb társadalomért dobognak. Máskor pedig úgy tűnik fel, lelkiszemeim előtt, mint ha egy nagy koszorút látnék, amely koszorút örömmel szeretek néz­ni, mert oly kedves és boldo­gító. Ezen nagy koszorú férfi, női és gyermek akciókból van fonva, amely átfogja az egész világot. És látom, hogy minden­ki megelégedett, s boldogan mo­solyog egymásra. De sajnos, mert az utóbbi boldogító lát­vány eloszlik lelkiszemeim elől és meg marad a nagy kérdőjel, amely azt kérdi tőlünk, hogy meddig tűrjük rettenetes bér­rabszolga helyzetünket még? És meddig türjük azt, hogy a spanyol testvéreink emberfelet­ti harcát, amelyet a saját tár­sadalmuk megvalósításáért foly­tatnak,- a minden emberi érzés­ből kivetkőzött gyilkos fasizták leverjék? Férfi és női munkás­testvéreim. Rettenetes bűnt kö­vetünk el, ha ezt az emberfelet­ti harcot behunyt szemmel néz­zük, megbocsáthatatlan bűnt, nemcsak magunk ellen, hanem a jövő generáció, a gyermekeink ellen is. Testvéreim! Nekünk fel kell sorakoznunk és ki kell vennünk a részünket a támogatásból. Ha vérünket nem áldozzuk a sza­badságért harcoló spanyol mun­kástestvéreink soraiban, akkor nyújtsunk anyagi támogatást részükre, hogy tudjanak venni kórházi kellékeket a sebesültek részére. Ők vérüket áldozzák a gyilkos fasizták ellen, nekünk pedig testvéri kötelességünk anyagilag támogatni. Minden munkásférfi és nő rendeljen spanyol bélyegeket elárusitás véget. Egy bélyeg ára 25 cent, amit beszerezhet a “Bérmun­kás” központjából is. Munkástestvéreim! Nefelejt­sék el azt, hogy ha a spanyol testvéreinket leverik, akkor fog jönni sorba a francia, orosz és a többi államokban létező munkásmozgalmak is, amely mozgalmak egy szent célért küzdenek — a világ elnyomott munkásainak a szabadságáért, az Ipari Szabadságért. Testvéreim! Ezeket a vad, őrült fasiztákat emberi köteles­ségünk mindenütt leleplezni, megakadályozni a fejlődésük­ben, mert ezek nem mások mint vérre szomjas fenevadak. Én azért gyűlölöm őket mert ellene vannak azon férfi és nők ellen, akik küzdenek a világ elnyo­mott emberiségének egy boldo­gabb társadalmáért. Munkás­testvéreim, gyors támogatást a spanyol testvéreinknek! És megakadályozni a gyilkos fa- sizta uralmat! Bérért dolgozó férfi és női- testvéreim, a bérért dolgozó munkások egyetlen bátor és harcos lapunknak a Bérmun­kásnak 25 éves évfordulója van november hó-ban. E ne­gyed század alatt a Bérmunkás nagyon sok üldözésen ment ke­resztül, mert nem akart megal­kuvó lenni. Az IWW bátor har­cosai sok üldöztetések folytán kényszerülve voltak más-más név alatt kiadni, — a gonosz kezek megakarták folytani, el­pusztítani, mert tudták, hogy az Egyesült Államokban nem volt még egy olyan bátor lap, mint amelyet az IWW lelkes, maroknyi harcosai adtak ki. Ez a Bérmunkás lap, amely bátran hirdeti a kapitalizmus rodhadt társadalmának a meg­döntését és bátran harcol a vi­lág elnyomott munkásainak egy boldogabb társadalmáért, meg érdemli, hogy minden munkás és munkásnő ezen alkalomból legalább egy dollárral támogas­sa, hogy az anyagi nehézségek­től valamennyire mentesíthes­sük. A Bérmunkás nem egy né­hány emberé, hanem azoké a munkásoké, akik azt Írják és ol­vassák. Föl tehát munkástársak és munkástársnők! támogassuk a spanyol testvéreinket és hoz­zunk egy kis áldozatot a lapunk, a Bérmunkás-ért is. Munkástársaim itt küldök egy dollárt a lapunk támogatá­sára és kérek 5 dollár ára spa­nyol bélyeget elárusitás végett. John Feczko, New York, N. Y. A VILÁG IPARI MUNKÁSAI szervezetének Pittsburgh és környékének magyar ajkú tag­jai, közösen a “Bérmunkás” olvasóival, 1936 NOVEMBER 22-ÉN, vasárnap délután 3 órai kezdettel az International So­cialist Lyceumban (305 James St. N. S. Pittsburgh) gazdag műsorral és ünnepi vacsorával egybekötött JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT rendeznek a “Bérmunkás” 25 éves évfordulója alkalmával, amelyre szeretettel meghívjuk Pittsburgh és vidéke magyar munkásságát. A műsor pont 4 órakor, a társasvacsora pedig 6 órakor kezdődik. A zenét Nagy Árpád közked­velt zenekara fogja szolgáltatni. Belépő jegy az ünnepélyre 75 cent. ÚTIRÁNY: Pittsburgh és kör­nyékéről jövők vegyék a Penn Ave. és a 7-ik utca sarkán a 2-es és a 3-as vagy 4-es szá­mú villamost a James Street-ig, onnan fel egyenesen egy né­hány lépésre van a terem. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS.

Next

/
Thumbnails
Contents