Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
1936 november 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal Avasipar és a szervezkedés A nagy kérdőjel A jelen szervezési kísérletek az acélipar megszervezésére, nem újak az acéllipar történetében. Inkább csak visszatükrözik a múlt szervezési akcióknak újból való felelevenedését. Az elmúlt küzdelmek története számos nagy harcokról ad számot, melyek igazolják, hogy az acél- truszt határtalan kizsákmányolása mindenkor a legvégső határig ment. Nem is csoda tehát, hogy a jelen szervezési akció ellensúlyozására is teljesen felkészültek. Hiába citálják kihallgatásokra az acéltruszt fejedelmeit, hogy tilos ez, tilos az, ők a piszkos rendszerüket továbbra is érvénybe akarják tartani. A bátrakat lefizetik, a gyengébbeket továbbra is gúzsba kötve tartják. Mi sem jellemzi jobban korlátlan uralmukat mint a munkaügyi miniszterrel, Miss Perkinsel, történt eljárásuk Homestead, Pa.-ban. A munkaügyi miniszter egy beszédet kívánt tartani a Homes- teadiakhoz, amit a város polgármestere letiltott, azzal indokolva, hogy egy ilyen beszéd, közbonyodalmat okozhatna stb. Ilyen nyílt akcióval bebizonyították korlátlan uralmukat, még az Egyesült Államok kormányával is, akkor, amikor olyasvalamiről lett volna talán szó, ami érdeküknek ártott volna. Hogy a munkásság ebből az esetből tanult-e , valamit, majd talán a jövő fogja részünkre a választ megadni. A szervezési munkák a CIO jelentései szerint még nem jutottak odáig, hogy nagyobb sikerekről tudnának számot adni. Bár megkísérelték állításuk szerint a Carnegie Illinois társasággal egy közös konferencia megtartását, amit a társulat válasz nélkül hagyott. Az IWW szemüvegén vizsgálva az eseményeket azt kell megállapítanom, hogy az acélipar munkásainak a megszervezése óriási előre haladást jelentene, az amerikai munkáság részére, ha az igazán komoly osztályharcos alapon történne. De ezt nem lehet mondani, hogy igy van, mert olyan elemek állanak ezen szervezési mozgalom élén, akiknek múltjuk a munkásság gyakori elárulásával van még ösz- szekötve. Lewis és vezértársai nagyban bűnösök, hogy ebben az országban a kapitalisták ké- nyük-kedvük szerint bánhatnak a munkássággal. Mert nem csak, hogy a saját szervezetüket állandóion kiszolgáltatták a bószoknak, hanem útját állották egy olyan szervezetnek is, amelynek szervezeti formája és tanítása kiszámíthatatlan előnyt hozott volna az amerikai munkás osztálynak. Az IWW szervezete azonban itt van és hiába minden erőlködés az ipari szervezkedésért, az IWW szervezetét semmiféle más alakulat nem tudja helyet- tesiteni, mert céljaik önzők és nem közösek, reakciósok és nem forradalmiak. Hogy semminemű társadalmi jelentősége nincsen az újdonsült mozgalomnak, bizonyítja a 10 pontban leadott nyilatkozatuk, ahol 40 órás munkahét van az egyik követelésükben. Ugyan akkor történik ez amikor már az American Federation of Labor is az elmúlt évi konvencióján a 30 órás munkahetet fogadta el érvénybe léptetni az iparokban. És ilyen mozgalmak mögé szegődnek a mi “forradalmi elvtársaink” is testestől-lelkes- től, akik még csak egy rövid idővel ezelőtt a nagy vezérükkel Fosterral, dual uniónak nevezték az IWW-t. Hát a Lewisé most micsoda? Az acélipari munkások a nagy kizsákmányolás alatt hajlandóságot mutatnak a szervezkedésre, mert saját szegénységük igazolja, hogy helyzetük javulása csakis szerevezkedéssel vállhat jobbá. Ha végig utazzuk Pittsburgh környékét és megvizsgáljuk az acél telepeket, úgy tűnik, hogy az acéltelepek tulajdonosai a kínai falakat ide importálták. Olyan hatalmas falákkal vették körül telepeiket, hogy egy madárnak is elég azt átrepülni. A gyárkapuik állandóan kozák felügyelet alatt állanak. A spicli rendszerük minden munkásukra kiterjed. Munkát kapni náluk csakis bank vagy politikai ajánlattal lehet. Ilyen körülmények mellett a munkások, kivannak téve állandó veszélynek a munka elvesztésével. Hogy a Lewis-féle úgynevezett “Ipari Unió” mennyire érdekli az acéltelepek robo- tosait a közeljövőben azt is majd megtudjuk. Mi IWW-isták már egyszer igazán szeretnénk látni egy olyan acélipari megmozdulást, amelynek kihatása az egész munkásságra nagy előnye volna. Az a feltevésünk azonban közel jár az igazsághoz, hogy a múlt fog megismétlődni uj jelszavak hangoztatása mellett. A 10 pontból álló programjuk, szintén azt igazolja, hogy nem akarnak ők semmi újat csak a havi duszokat minél nagyobb mértékben beszedni. Reméljük azonban, hogy a munkásság előbb-utóbb ennek is végett fog vettni és oly szervezethez fog csatlakozni amelynek nem a dusz beszedése a legfontosabb, hanem az összmun- kásság érdeke, amelynél nem az Ígéretek lesznek a főpontok, hanem a közös aktivitás az ösz- szesség érdekében. Építsük az IWW Egy Nagy Szervezetét, ahol közösen válvetve megteremtjük az emberiség egyenlő boldogságát. Éljen az IWW és annak magyar sajtója a Bérmunkás. A. Kucher. NEW YORK, N. Y. November 21-én, szombaton este a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave a Bérmunkás 25 éves fennállásának évfordulóján ÜNNEPI TÁRSASVACSORÁT rendez az IWW. Az összes költségeket a munkástársnők fedezik, minden bevétel a Bérmunkás javára lesz beküldve. Hatfogásos csirkevacsora 1.00 dollár. Jegyek kaphatók minden szerdán és péntek este a helyiségben. Szivszorongva várom, lesem, kutatom a napieseményeket, de különösen nagy áhítattal várom a bérmunkások lapját a “Bér- munkás”-t, mért tudom azt, hogy az igazat csak is abból tudhatom meg. Mint egy sebzett oroszlán, aki félti a kölykét, úgy féltem én is a szent szabadságért küzdők táborát. Szivemben jó és balsejtelmek dúlnak viharoznak, korbácsolják egymást a félelemmel telitett titokzatos érzések. Egyszer úgy tűnik föl lelkiszemeim előtt, mint egy rettenetes gyilkos szörnyeteg, amely szörnyeteg azokat a férfi és női sziveket akarja szétmarcangolni, amely szivek a felebaráti szeretettől lángolva egy boldogabb társadalomért dobognak. Máskor pedig úgy tűnik fel, lelkiszemeim előtt, mint ha egy nagy koszorút látnék, amely koszorút örömmel szeretek nézni, mert oly kedves és boldogító. Ezen nagy koszorú férfi, női és gyermek akciókból van fonva, amely átfogja az egész világot. És látom, hogy mindenki megelégedett, s boldogan mosolyog egymásra. De sajnos, mert az utóbbi boldogító látvány eloszlik lelkiszemeim elől és meg marad a nagy kérdőjel, amely azt kérdi tőlünk, hogy meddig tűrjük rettenetes bérrabszolga helyzetünket még? És meddig türjük azt, hogy a spanyol testvéreink emberfeletti harcát, amelyet a saját társadalmuk megvalósításáért folytatnak,- a minden emberi érzésből kivetkőzött gyilkos fasizták leverjék? Férfi és női munkástestvéreim. Rettenetes bűnt követünk el, ha ezt az emberfeletti harcot behunyt szemmel nézzük, megbocsáthatatlan bűnt, nemcsak magunk ellen, hanem a jövő generáció, a gyermekeink ellen is. Testvéreim! Nekünk fel kell sorakoznunk és ki kell vennünk a részünket a támogatásból. Ha vérünket nem áldozzuk a szabadságért harcoló spanyol munkástestvéreink soraiban, akkor nyújtsunk anyagi támogatást részükre, hogy tudjanak venni kórházi kellékeket a sebesültek részére. Ők vérüket áldozzák a gyilkos fasizták ellen, nekünk pedig testvéri kötelességünk anyagilag támogatni. Minden munkásférfi és nő rendeljen spanyol bélyegeket elárusitás véget. Egy bélyeg ára 25 cent, amit beszerezhet a “Bérmunkás” központjából is. Munkástestvéreim! Nefelejtsék el azt, hogy ha a spanyol testvéreinket leverik, akkor fog jönni sorba a francia, orosz és a többi államokban létező munkásmozgalmak is, amely mozgalmak egy szent célért küzdenek — a világ elnyomott munkásainak a szabadságáért, az Ipari Szabadságért. Testvéreim! Ezeket a vad, őrült fasiztákat emberi kötelességünk mindenütt leleplezni, megakadályozni a fejlődésükben, mert ezek nem mások mint vérre szomjas fenevadak. Én azért gyűlölöm őket mert ellene vannak azon férfi és nők ellen, akik küzdenek a világ elnyomott emberiségének egy boldogabb társadalmáért. Munkástestvéreim, gyors támogatást a spanyol testvéreinknek! És megakadályozni a gyilkos fa- sizta uralmat! Bérért dolgozó férfi és női- testvéreim, a bérért dolgozó munkások egyetlen bátor és harcos lapunknak a Bérmunkásnak 25 éves évfordulója van november hó-ban. E negyed század alatt a Bérmunkás nagyon sok üldözésen ment keresztül, mert nem akart megalkuvó lenni. Az IWW bátor harcosai sok üldöztetések folytán kényszerülve voltak más-más név alatt kiadni, — a gonosz kezek megakarták folytani, elpusztítani, mert tudták, hogy az Egyesült Államokban nem volt még egy olyan bátor lap, mint amelyet az IWW lelkes, maroknyi harcosai adtak ki. Ez a Bérmunkás lap, amely bátran hirdeti a kapitalizmus rodhadt társadalmának a megdöntését és bátran harcol a világ elnyomott munkásainak egy boldogabb társadalmáért, meg érdemli, hogy minden munkás és munkásnő ezen alkalomból legalább egy dollárral támogassa, hogy az anyagi nehézségektől valamennyire mentesíthessük. A Bérmunkás nem egy néhány emberé, hanem azoké a munkásoké, akik azt Írják és olvassák. Föl tehát munkástársak és munkástársnők! támogassuk a spanyol testvéreinket és hozzunk egy kis áldozatot a lapunk, a Bérmunkás-ért is. Munkástársaim itt küldök egy dollárt a lapunk támogatására és kérek 5 dollár ára spanyol bélyeget elárusitás végett. John Feczko, New York, N. Y. A VILÁG IPARI MUNKÁSAI szervezetének Pittsburgh és környékének magyar ajkú tagjai, közösen a “Bérmunkás” olvasóival, 1936 NOVEMBER 22-ÉN, vasárnap délután 3 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban (305 James St. N. S. Pittsburgh) gazdag műsorral és ünnepi vacsorával egybekötött JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT rendeznek a “Bérmunkás” 25 éves évfordulója alkalmával, amelyre szeretettel meghívjuk Pittsburgh és vidéke magyar munkásságát. A műsor pont 4 órakor, a társasvacsora pedig 6 órakor kezdődik. A zenét Nagy Árpád közkedvelt zenekara fogja szolgáltatni. Belépő jegy az ünnepélyre 75 cent. ÚTIRÁNY: Pittsburgh és környékéről jövők vegyék a Penn Ave. és a 7-ik utca sarkán a 2-es és a 3-as vagy 4-es számú villamost a James Street-ig, onnan fel egyenesen egy néhány lépésre van a terem. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS.
