Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-07 / 918. szám

1936 november 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ AMERIKAI SEGÉLYAKCIÓK A legújabb kimutatás szerint az Egyesült Államokban 1936 Julius hó végén 16 millió egyén volt akik a szövetségi kormány, egyes államok, városok és ma­gán intézetek kegyelméből ten­geti keserves életét. A szövet­ségi kormány, állami és váro­si segélybizottságok jegyzékén 4 millió 874 ezer 601 egyént tartanak nyilván, a kormány ki­mutatása szerint. Ezeknek 90 százaléka családos s átlagvéve 3 és fél tag esik egy családra. A szövetségi kormány PWA, — WPA, — CCC, — NYA és egyébb alkalmazásban 1 millió 274 ezer 651 egyén van, akik­nek átlagos havi fizetése 140 órai munkáért 50 dollár és 3 cent. A fizetés havi 19 dollár­tól 103 dollár és 40 centig ter­jed. Tagadhatatlan, hogy az Egye­sült Államok jelenlegi kormá­nya minden lehetőt elkövetett, — amit egy ipari fejedelmek által irányított államban elkö­vethet, — hogy megszüntessék a munkanélküliséget, s enyhít­sék a nyomort. Amikor a kormány átvette az tigyek intézését 1933 március havában első teendőjük volt megszervezni a “Civilian Con­servation Corps” adminisztrá­ciót amelynek célja volt a 18 —25 év közötti ifjakat — akik akkor óriási pusztítást vittek végbe országszerte — egy tá­borba vonni, havi 30 dolláros fizetés és teljes ellátás mel­lett. Huszonöt dollárt abból az összegből havonta a szükség­ben levő család számára továbbí­tottak. Erre a célra abban az esztendőben egy billió dollárt szavaztak meg. A Federal Emergency Relief Administration 1933 május 22- én lépett életbe, erre a célra megszavaztak egy fél billió dollárt. A segélyezés a nagy ipari városokban átlagvéve csa­ládosok számára havonta 18 dollár és 23 cent volt. A legala­csonyabb segélyt Missouri állam fizette, amely átalag véve 3 dol­lár és 86 cent volt havonta. Ugyancsak 1933 május havá­ban megalakult a “Federal Sur­plus Relief Corporation” amely az elszegényedett, szükségben levő farmereket támogatta, ezen a címen 58 millió dollárt fizettek ki 1934 áprilisáig, s átlagvéve 3 dollár és 41 cent jutott havonta az éhező far­merek családjának és marha állományának fentartására. En­nek tetejébe kaptak időközön­ként füstölt és konzervált hú­sokat, babot, lisztet és kukori­ca kását. A Public Works Administra­tion 1933 junius havában ala­kult meg. Melynek célja köz­ügyek érdekeit szolgáló épüle­tek, utak építése, erre a célra 3 billió 300 millió dollárt sza­vaztak meg. Az első esztendő­ben nagyon kevés vállalkozás­ba fogtak. A lakáskérdés meg­oldására tervezett program ma három év elteltével is csak a kezdet elején van s a legtöbb helyen az alap lerakásánál to­vább nem értek. A Civil Works Administra­tion 1933 november havában alakult, erre a célra 400 millió dollárt utaltak ki. 1934 janu­árjára ez az intézmény 4 millió munkást alkalmazott, amelyből két milliót a segélylistáról vet­tek le. Nagyobbára hivatalno­ki, irodai munkákat végeztek, ez volt a fehérgallérosok ad- ministrációja. Ez azonban 1934 április havában megszűnt, mint nemkifizetendő vállalkozás. Emergency Work Relief Program, 1934 április havában alakult 1935 januárjában már 2 és fél millió egyént alkalma­zott. 1935 január végén ezt az intézményt felváltotta a Works Progress Administration amely­nek finanszírozására a kon­gresszus 4 billió és 800 millió dollárt irányzott elő. Ebből az összegből fizetik azt a kínai kulikhoz hasonló béreket — 19-től 94 dollárig, amelyeket átlagos — béreknek nevezte a kormány. Érdemleges alkotást még a mai napig ebből a hori- bilis összegből nem alkottak. 1936 junius havában a kon­gresszus ugyanezen célra 1 bil­lió 425 millió dollárt szavazott meg s az alkalmazottak számát fokozatosan 2 millióra redukál­ták, ugyancsak elhatározták, hogy ahol az épitkezés történik abban az államban, vagy város­ban uralkodó bérek arányában fizetik a munkásokat. Ez volt az utolsó határozata a kon­gresszus 1936-os első ülléssza- kának s ezért aztán a kormány ellenzékei azt hirdetik, hogy az az 1 billió 425 millió dollár Roo­sevelt adminisztráció újból val­ló megválasztására lett előirá­nyozva. A lakáskérdés ebben az or­szágban is egyike a legsürgő­sebb kérdéseknek, több mint 14 millió család — az ország lakosságának felerésze — az egészségére roppant károshatá- su odúkban lakik. Statisztikai kimutatások szerint évente 3 billió dollárt kellene költeni, hogy a népszaporulat folytán létrejött uj családok megfelelő lakáshoz juthassanak, ennek ellenében az évi lakás épitkezés alig haladja meg a 300 millió dollárt. Az Egyesült Államok kor­mánya 140 millió dollárt irány­zott elő munkáslakások építé­sére 29 városban, 38 épületen kezdték meg a munkálatokat, amely épületek 17 ezer 759 la­kást foglalna magába, 74 ezer 588 egyént szálásolna el. Ez ide­ig 7 ilyen épületet fejeztek be amelyekben 3 ezer 401 lakás van, amelyek építésére az ál­lam kerek 11 millió dollárt köl­tött. A kormány a munkanélküli­ség megszüntetésére, a nyomor enyhítésére 1933-ban megsza­vazott 3 billió 300 millió dollárt, ugyanezen célra 1935-ben 4 billió 800 millió dollárt, ezen összeget 1936-ban megtoldot- ták újabb 1 billió 452 millió dollárral s a kormány legjobb akarata mellett is a kegyelem­kenyéren levők száma 1936 jú­lius havában felülhaladja a 16 millió egyént. A teljesen min­den alkalmazás hiányában le­vők száma 11 millió 259 ezer. Több mint három millió egyén a kormány PWA, — WPA, — CCC alkalmazásában van ezek­kel a kényszer alkalmazások­kal egyetemben, amelyhez még hozzá járul csaknem két millió farmer, akik a szárazság és más természeti csapások köze­pette váltak nincstelenekké, ma a kormány 4 éves uralkoídása után, az újból való választásá­nak előestéjén sokkalta hatal­masabb a munkanélküliek s a szükségben levők száma, mint valaha is volt. Az “Uj Osztás” kormánya hatalomra jutásakor a hangza­tos jelszavak mellett intézmé­nyeket is létesített amelyek ál­tal kívánta, enyhíteni a mun­kanélküliséget, nyomort, szen­vedést. Megalakították az NRA törvényeket, amelyek által sza­bályozni kívánták a termelést, a munkaidőt, a béreket, meg­szabták az áruk értékét stb. stb. Az NRA munkás törvényei — Code — tényleg hasznára volt egyes iparokban mint a szövő, ruha, elektromosság stb. alacsonyan fizetett iparágak­ban, de általánosságban véve kárára vólt a munkásosztály­nak, mert a kizsákmányoló osztály a törvényeknek — Code — csak azon részét tartotta be szigorúan amely neki profi­tot jelentett, mint az árak szabályozása. A későbbi vizsgálatok kiderí­tették, hogy az állam 433 leg­jelentősebb iparaiban az NRA törvényeknek az intézői, vég­rehajtói a gyárnak vagy ipar­telepnek valamely magasrangu hivatalnoka volt. A 433 közül 197 esetben be­bizonyosodott, hogy a “Code” végrehajtására felügyelő tiszt­viselők a gyárosok szövetségé­nek elnöke volt. 97 esetben a 433 közül, a “Code” betartásá­ra őrködő hivatalnokok a gyá­rosok szövetségének irodájá­ban végezték, vizsgálták a munkások panaszait a gyárosok kihágásai ellen. 25 esetben a 433 közül beigazolódott, hogy valamely hatalmas ipartelep igazgatója volt a “Code” bizott­ság titkára vagy elnöke. Ezek és ezekhez hasonló “Code” bi­zottságok számtalan esetben el­terelték, lebeszélték a munká­sokat jogos követeléseik érde- kébeni harcától, elhitették a munkásokkal, hogy az ipari fellendülés visszaállításának ér­dekében nem szabad gátat vet­niük. Amíg egyes iparágakban magasabb béreket, embersé­gesebb munkaviszonyokat te­remtett az NRA, addig az ipa­rok zömeiben a munkások túl­nyomó részét megakadályozta a magasabb bérek és embersé­gesebb munkaviszonyok kivívá­sában. Amikor már hatalomra kaptak — a nyilt vizeken evez­tek, — az Egyesült Államok korlátlan diktátorai, a legfel­sőbb bírósága által törvényte­lennek nyilvánitották. Ennek a megváltoztatását nem lehet úgy elintézni semmi­féle kormányzattal, hogy a munkanélküliség s nyomor meg­szűnjön s ez a társadalmi rend­szer pedig továbbra is fennma­radjon. Ennek a rendszernek egyetlen megoldása a termelés és szétosztás eszközeinek tár­sadalmasítása. Minden más kí­sérletezés éppen olyan fiaskó­val fog végződni mint az “Uj Osztás” kormányának kísérle­tezései. Az IWW a forradalmi ipari szervezetein az Egy Nagy Szervezeten keresztül egyengeti az utat az emberiség boldog és szabad társadalmába. Pittsburgh és környékén újabb sztrájkok vannak készülőben A PITTSBURGH PLATE GLASS COMPANY MUNKÁSAI MÁR BESZÜNTETTÉK A MUNKÁT. — HÉTEZER MUNKÁSRA TERJED KI EZ A SZTRÁJK RENDELET. PITTSBURGH, PA. — Az ország egyik legnagyobb üveg­tábla gyára a Pittsburgh Plate Glass Company pittsburghi te­lepét már egy hét óta picketek tartják megszállva, mivel az unió zárt műhely követelését a munkáltatók megtagadták. Már több Ízben részletesen ismertettük, hogy az üvegipar egyike Amerikában, amely a termelésbe beállított gépek kö­vetkeztében olyan forradalmi átalakuláson ment keresztül, hogy majdnem hírmondója sincs már a régi rendszerű üveg feldolgozásának. Különö­sen az üveg fúvók tűntek el az iparból, de gépesítve lett itt az üveg minden fajtájú feldolgo­zása. Természetesen, hogy annak dacára, hogy a termelés meg­sokszorozódott, a munkások úgyszólván éhbérért dolgoznak. Ezt a helyzetet kívánja a mun­kások uniója a zárt műhely rendszerével megjavítani. A pittsburghi teleppel egy- időben meg állt a munka a tár­saság más hét telepén is és pe­dig: Creightonban, Ford City­ben, Henryetta, Gleen McCabe, Mt. Vernon, Ceysta valamint a Milwaukeeban levő telepen. Összesen hét ezer munkást érint a sztrájk és több helyen ha megegyezés is történne, leg­alább három hónapot vesz igénybe, mig a munka újból a teljes formában megindulhat, mivel annyi időre van szükség, hogy a kihűlt olvasztók a szük­séges anyagot adhassák. Itt is nagy hiányt érzik a munkások az ipari szervezet­nek, amely ilyen esetben az egész ipart tudná harcba szólí­tani, amiáltal a munkások kö­vetelésének teljesítése csak órák kérdése volna. A Cleveland Kerületi Szer­vező Bizottság sürgősen kéri azt a csoportot, amely­nek birtokában van az OLCSÓ ÉLET cimü bányász színdarab, hogy azt küldje el a tit­kár címére: M. Bakos, 2196 Junction Rd. Cleve­land, O.

Next

/
Thumbnails
Contents