Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-31 / 917. szám
1936 október 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK " --------"A. K. rovata A SINGER varrógép gyár, amely Amerika egyik legrégibb vállalata, melynek értéke 1935- ben felülhaladta a 163 millió 360 ezer dollárt. A fenti összeg képviseli azt a summát, amely után a társaság adót fizet. 1935- ben ez a vállalat 16 millió 291 ezer dollár tiszta hasznot vágott zsebre. A MAI NAGY drágaság közepette egyik legdrágább szükségleti cikk a tej, hogy miért olyan magas a tej ára azt bizonyítják az alanti számok: A NATIONAL Dairy Product Corp. 1936 első hat hónapjában 5 millió 928 ezer 96 dollár tiszta hasznot vágót zsebre. BORDEN COMPANY 1935- ben kerek 4 millió 842 ezer 349 dollár profittal zárta be az évet. BEATRICE Creamery Co. az elműt évben kerek 1 millió 153 ezer 237 dollárral gazdagította részvényeseinek zsebeit. Azon területeken ahol a fenti társaságok árusítják a tejet, kétség nem fér ahoz, hogy milliók azoknak a száma akik a magas tejárak miatt vagy egyáltalán semmi vagy a szükségletekhez mérten kevesebb tejet fogyasztanak. Nem törődnek a tej társaságok azzal, hogy milliónyi gyermek csontsorvadásban pusztul el évente. Nekik fő a profit. ÜTÖTT Father Coughlin végórája. Bele mártotta mocskos kezét a politikába s Lemke, Lan- don mellett foglalt állást. Nyíltan hirdeti a fasizmust. Követői az amerikai mindennapi életből kerültek ki, külömbözö vallási és politikai nézetekkel. Követői elfeledték, “hogy ahol a pap szót emel ott az igazság megfeszül” követték a fekete- lelkű csuhást mert társadalmi igazságok hangoztatásával fá- tyolt húzott a homályosan látók szemei elé. AZ ELSŐ osztályú vasutak az Egyesült Államok területén 1936 julius havában 61 millió 773 ezer 705 dollár tiszta hasznot zsebeltek be. Ez év julius havában 34 millió 854 ezer 422 dollárral több volt a bevétel mint 1935-ik év ugyanazon hónapjában. EZ ÉV harmadik negyedében, nyolc automobil társaság a General Motors, Chrysler, Hudson, Packard, Studebacker, Nash, Graham-Paige és Auburn kerek 40 millió dollár tiszta hasznot csináltak. Minden jel arra mutat, hogy a fenti társaságok tiszta haszna 1936-ik évben megözeliti a 300 millió dollárt. Ford és más autó társaságok nem szerepelnek ebben a kimutatásban. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának kimutatása szerint az autó iparban a munkások 6-tól 10 hónapig dolgoznak, fizetésük átlag véve hetenkint 30 dollár. ORSZÁGSZERTE bevett szokás, hogy a hús drágaságért szidják a mészárost, aki oly sok pénzért kevés húst ad. Pedig nem is ő az oka. Nézzük csak meg hol gyülemlik össze a profit formájában az a pénz melyet husért adunk ki: ARMUR AND CO. 1935- ben 9 millió 378 ezer dollárt zsebelt be profit formájában. SWIFT and Co. 8 millió 767 ezer dollárt. WILSON and Co. 4 millió 110 ezer dollárt. CUDAHY Paking Co. 1 millió 211 ezer dollárt zsebelt el a húst fogyasztó közönségtől profit formájában. AZ ELMÚLT években a szövetségi kormány nem ■ emelte a jövedelmi adót s mégis 1935 julius 1-től 1936 junius 30-ig 166 millió 555 ezer dollárral több folyt be mint az előző évfolyam alatt. Az összes jövedelmi adó amely a szövetségi kormány pénztárába folyt be az elmúlt évfolyamban 738 millió 672 ezer dollárt tett ki. Micsoda hatalmas az az összeg amelyet a kizsákmányoló osztály profit nevében vágott zsebre, akkor amikor még mindig 12 millió körül van a termelésből kirekesztettek száma. AZ EGYESÜLT Államok 1936 első hét hónapjában 11 millió 639 ezer 450 dollár értékű repülőgépet és alkatrészeket szállítottak a világ minden részébe. Ebből az összegből Kina vásárolt 4 millió 310 ezer 480 dollár értékben. NEMCSAK a munkások tízmilliói maradtak munkanélkül, nyomorban, szenvedésben, hanem a kisgazdák hatalmas része vesztette el földjét és szaporította az ipari munkások termelésből kizárt tömegét. 1929-ben, a kapitalista prosperitás leghatalmasabb évében, elárvereztek itt az Egyesült Államokban 3 ezer 350 kisbir- tokot, 1930-ban 4 ezer 645, 1931-ben 7 ezer 386, 1932-ben 10 ezer 39, 1933-ban 6 ezer 616, 1934-ben 4 ezer 780, 1935^ben 11 ezer 452 birtokot. Ha csak ezt a hivatalos statisztikát vennék figyelembe azok az egyének, akik a magyarság érdekeiben, a demokrata, vagy republikánus pártok jelöltjei mellett minden szem- hunyorgatás nélkül maszlagol- nak, talán ha osztálytudatos emberek elé kerülnek szégyen- pir önti el arcukat. Vagy talán azok a dollárok, amelyek szólásra kényszeritették a magyarságpapagályait, minden emberi nemből kivetköztették őket. Több mint bizonyos. Ezt bizonyítják Chicagóban a demokrata s republikánus jelöltek érdekében maszlagoló mamelukok. A NEMZETEK Ligájának jelentése szerint 1935-ben az ipar két százalékkal emelkedett 1934 felett. Ugyanezen idő alatt a muníció gyártás 50 százalékkal emelkedett. HIVATALOS kimutatás szerint 1936-ban az Egyesült Államokban közel 310 millió dollár értékű ékszert adnak el, amelynek 30 százaléka a gyémánt vásárlására esik. Ebből a hatalmas összegből mennyit vásároltak a kérgestenyerü bérrabszolgák? Vagy az évek hosz- szu során át munkanélkül tengődő milliók!? MRS. W. K. VANDERBILT részére évente 40 ezer dollárt irányoznak elő kizárólagosan ruházatra. Hány proletár anyának, akik hasznos munkát végeznek a társadalomnak, nem jut 40 dollár sem az egész évi ruházatra. Ezt nevezik egyenlőségnek, demokráciának, civilizációnak. NYUGTÁZÁS. Okt. 19-től — okt. 24-ig. Előfizetéseket küldtek: A. Molnár, Cleveland......... 1 J. Lockner, Cleveland.......... 2 A. Székely, Cleveland____ 1 J. Horváth, Chicago............ 1 M. Vlasits, New York......... 1 M. Stefanko, New York...... 1 L. Kristofik, Pittsburgh..... 1 St. Kóta, Triadelphia........... 3 A. Gergely, Toledo.............. 1 OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. - QUESTION — DISCUSSIONS. cernásba vágódott s a száján bő patakban buggyant ki a habos, világospiros vér. De régen történtek ezek, — nagyon régen . . . Hol van már azóta a körtefa? ... A földeket is eldinomdánomozták az unokák . . . Csak a gyűlöletet, amit vér, piros, bugyborékoló vér pecsételt meg, nem mosta el az idő. Már csak az emlékekből, meg a szájhagyományokból táplálkozott. De élt, lobogót, fortyogott olthatalanul. Pedig azóta a faluban is szomszédokká sodorta a kiszámíthatatlan sors a két famíliát. . . . Verőn felemelte égő homlokát szikkadt tenyeréből. Torkát újra szorongatni kezdte a fojtogató kin. — Ilyen harag — dümögte. — Ilyen harag egy körtefa miatt. Úgyszólván semmiség miatt. De gyarló féreg is az ember. Hogy áll ő meg egyszer az örökkévaló szentséges szent színe előtt, amikor nem tudta átlépni a halálos, vergődő beteg küszöbét s nem tudta mondani : — No Anna, felejtsük el, ami már úgyis mögöttünk van. Mi vagyunk az utolsó maradékok a Kisbéni, meg a Bodó nemzetségből. Legyen vége a gyűlölködésnek. Igen. Úgy lett volna rendjén. A háborúságot, amit a férfiak kezdtek el, az aszonyoknak kellett volna elsimitaniok. A temetési menet akkor már régen elhaladt az ablak alatt. A kántor érces éneke nagy messzeségből döngicsélt a Verőn fülébe, mint a méhdünnyögés. Verőn imádkozni kezdett a meghóttért: “Miatyánk, ki vagy a meny- nyekben” — mozsolta száraz szájjal. De amikor odaért, hogy “miképpen mi is megbocsátunk,” odakint a délutáni csendbe gyereklárma kavart bele: — Mamám! Édesmamám! Aztán rá egy kicsit fiusabb, öblösebb hang ripakodott fel: — Ne bőgj te taknyos, mert úgy pofontörüllek, hogy . . . De a vékonyabb sirás újra belecsilingelt az aranyos májusba keservesen, döbbenten: — Mamám, éhes vagyok! Erre a nagyobbik is elérzékenyedett: — Mamám! Mamám! Verőn kinézett az ablakon. Két gyereket látott. Egy háromévesnyit, meg egy ötévesnyit. Az utca végén kavargó porfelhő után futottak. — Mamám! Mamám! —Ni, hisz ezek az Anna gyerekei. Palkó meg Márika — ámult fel Verőn s a szivébe éles fájdalom hasított. Csakugyan ők voltak. A temetési szertartás közben valahogy otthagyták az édesanyjuk koporsóját. S azután senki se törődött velük. Verőn kilépett az ajtón. A kisebb, a Mariska akkor már el vágódott az ut porában. Palika megpróbálta felráncigál- ni a hasaló kis kölyköt. Közben mind a ketten éktelenül bömböltek. — Mamááám! Mamááám! Az asszony kézenfogta a két ijedt kis gyereket. Benn a házban háborgó szivéhez szorította őket. — Micsoda szemetek van, kis angyalkáim! Akár a csillag. Mellét meleg járta át. Valami kimondhatatlan édesség, amit az ember olyankor érez ha gyereket ölel magához. — És én még haragudni tudtam rátok, két ártatlan bárány! Kis virágos bögréket szedett elő. A bögrékbe tejet öntött. A bögrék, a csepp, csücsöri szá- jacskákhoz tapadtak. A tej lecsurgott a két csupamaszat ál- lacskán. — Kell még aprószentecské- im? — kérdezte Verőn, amikor az utolsó kortyintás tej is legurult a torkokon. — Ühüm, — bólogatott Palika s nedves szája szélét megtörülte a kezefejével. A második adag tejet hörpölgették, mikor az ember belépett. Hallgatag szeme hol az asszonyon, hol a gyerekeken állt meg. — Úgy gondoltam, — akadozott a Verőn szava —, hogy ha te is jónak látnád . . . örökbe fogadhatnánk . . . Nekünk úgy sem adott az Isten gyereket. Ezek meg olyan kedvesek az istenadták. A nagy, vaj szív ember csak a vállát vonogatta. — Nem ver meg az Isten bennünket érte. Kinn ragyogott a napfény, elöntötte a kis parasztszobát. Verőn szeméből kipettyent két megkönnyebbült, boldog könnycsepp. Arcáról legörgött a se- szinü kartonbluzra. S a nap tüzében úgy ragyogott ott, mintha az a két gyémántgolyócska nem is a szeméből, hanem a szive mélyéből csurrant volna ki.
