Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-24 / 916. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936-október 24. "Hivatalos" mozgalom a bánya-gangszterek ellen A Sacco-Vanzetti ügy még most is félelmetes Az IWW lapjai sokat foglalkoztak azokkal a gangszter csapatokkal, amelyeket a bánya bárók kizárólag abból a célból tartanak a telepeiken, hogy figyelemmel kisérjenek minden egyes munkást és akik az ott uralkodó viszonyok ellen beszélnek, akik a munkásokat szervezkedésre buzdítják, hogy azokkal még erőszak árán is kikezdjenek, belekössenek. Az eszközök itt nem válogatósok és ha a fegyvertelen munkás a porba esik a felfegyverzett gangszterrel való vitájában, a bányatulajdonosok által fizetett bíróság az önvédelem címén a munkást teszi meg bűnösnek. Ezzel a gangszter rendszerrel különösen Kentucky állam és annak Harlan megyéje vált ki, ahol az IWW-nak is erős harcai voltak és még ma is börtönben vannak munkástársaink azokból kifolyólag. A gengszter csaták ma annyira elhatalmasodtak, hogy egyik állami szenátor törvényhozás utján akarja azt beszüntettetni. Maga az a tény, hogy a nagy polgári lapok szinte nap-nap után kénytelenek a Kentucky vidékén uralkodó gengszterizmussal foglalkozni és hogy ezt most már a törvényhozás utján próbálják meggátolni, igazolja a mi harcunkat az erőszak ellen és a munkások jogaiért. De mi azt is tudjuk, hogy a gangszter szervezet a bánya vidékeken a törvényhozás tudtával történik és amig a munkások nem szervezkednek osztályharcos forradalmi ipari szervezetben addig a gangszter csapatot ha más címeken is, de ott fogják találni maguk között továbbra is még az esetleges törvényhozás tiltakozására is, mert a bánya bárók itt az igazi parancsolok. Az amerikai Harward egyetem jubileumát ünnepli, ezt az alkalmat az egyetem volt hallgatóinak egyik csoportja arra használta ki Lawrence Lowell volt egyetemi elnök vezetésével, hogy az általuk kiadott ismertető könyvet, amely Fuller kormányzót mutatja be a Sacco- Vanzetti ügyben elfoglalt állásában, több ezer példányban, de különösen az egyetem ünnepére meghívott vendégeknek posta utján kiküldjék. Annak rendje és módja szerint a füzeteket becsomagoltak, postára vitték, bélyegeket tettek azokra, de a kézbesítés nem történt meg. Ezideig csak azt tudják, hogy ezek a füzetek ltüntek. Hogy hol és hogy kinek az utasítására tűntek azok el az.t most “keresi” a posta hatóság. A két munkás kivégzését követő tiz esztendő után is erős látomásai lehetnek Maryland állam kormányzójának, hogy az ártatlan munkásvér még mindég az arcát égeti, hogy arról beszélni, vagy pláne azt írásban ismertetni még most sem kívánatos. Minden jel arra vall, hogy Sacco-Vanzetti nevei végig kisértik Fuller kormányzót valamint a tőkés osztályt egész életükön keresztül, nem hagyva nekik nyugodt, békés órákat sem, amit Amerika munkássága csak örömmel vehet tudomásul, mert ez még a legenyhébb büntetés rekjuk az ártatlanul kiontott munkás véréért. “Amerikai művészet minden amerikainak” MEGÖLTE A LEJÁRÓKŐ Már nem is újsághíre, de valóságos rovata a “Magyar Bányászlapnak” a “Megölte a lejárókő” cimü közleményei. Négyöt soros közlemények számolnak be egy-egy lapszámban 5— 6 sőt több helyről is, hogy ezt és azt a baj társat megölte a lejáró kő. Beszélgettünk bánya munkásokkal és bánya felvigyázókkal a lehuló kő okai és eseteiről és a kapott információkat a következőkben írhatjuk le: A legtöbb baleset a lehuló kő nyomában történik, bár törvény kötelezi a bánya bárókat, hogy a munkatelepeket gondosan és megfe- lőleg cölöpözni, alátámasztani kell, de ezekre kevés helyütt tartanak hozáértő embert vannak bánya telepek, ahol ezt a munkát is a bányásznak kell elvégeznie. A bányász ezért a munkáért fizetést nem kap és igy azt halogatja, hogy előbb ezt vagy azt a szenet még kiaknázza, igy történnek meg a bajok a lejáró kő agyon nyomja az alatta dolgozókat. Mindkét esetben első sorban a bányászok union ja a felelős az esetekért, mert tudatában van a baj veszedelmének és azt is tudja, hogy hol nem tartják be az erre vonatkozó szabályokat és mégis szemet huny nem a munkások, hanem a mindenható Harminc éves jubileumi ünnepélyét tartja a Munkás Bs. Szövetség new yorki első osztálya OKTÓBER 31-én, szombaton este a Fehér Teremben, 408 E. 82nd St. New York legjobb színművészei szerepelnek a műsoron. Szigeti József rádió zenekara játszik. Belépő dij 60c, a pénztárnál 75c. Kezdete 8.30- kor. New York öntudatos munkásságának találkozó helye lesz itt. *. .a! bánya bárók érdekében. Szeretnénk a bányászlap ezen rovatát John L. Lewis elé tartani, mert ezek az 5—6 soros hírek, amelyek mögött egy-egy özvegy és mindegyik mellett egy csomó gyerek húzódik meg ékesen igazolja azt a nagy munkás szeretetet, amely Lewis keblét duzzasztja, de érdemes azt az “elvtásaknak” is elolvasni, mert ők az egyik tényezői, akik ezt a notórius munkás fékért még erősebb állásba segítik juttatni a munkások kihasználásában. A muníció gyárak fertőző bacilusokat termelnek (Folyt, az 1-ső oldalról.) bákkészitése sokai nagyobb profitot biztosit, mint a lőszerek-é. A kimutatás szerint az ily ba- cilus bombák fontjáért több mint 300 dollárt kapnak a gyárosok, mig az előállítás teljes költsége — anyag, munkabér és még kísérletezést is bele számítva — kevesebb mint hat dollár.” Az öldöklő eszközök és anyagokban eddig sem volt hiány, de amint a jelek mutatják a következő háború kegyetlenségei minden eddigi elképzelést felül fog múlni. Az áldozatok természetesen a munkások milliói lesznek és igy azoknak áll érdekükben a háború megakadályozása. Szervezkedjünk az fWw-ba, mely szervezet segítségével nemcsak a háborút leszünk képesek megakadályozni, hanem azt örök időkre lehetetlenné tehetjük a bérrendszer megdöntésével. Október végén a Works Progress Adminisztration kebelében működő Federal Art Project művészi termékeit országos körútra viszik az Egyesült Államokban. A művészeti kiállítás jelenleg a new yorki Museum of Modern Art-ban látható, ahol is a Federal Art Project megállapítása, tehát tavaly augusztus óta, a kormány által alkalmazott közel 5000 művész legjobb munkáit válogatták ki. Ez a hatalmas művészeti kiállítás nemcsak az ország minden részét, de a művészi kifejezés minden ágát is képviseli: festészetet, szobrászatot, falfestményt, plakátokat, lenyomatokat, gyermekmüvészetet és tervmüvészetet. Kritikusok és a közönség a legnagyobb meglepetéssel állapították meg, hogy a — nagyobbára fiatal és ismeretlen — WPA művészek munkái mennyire frissek és magas színvonalúak. A nemzeti művészet pártfogásában az Egyesült Államok sokáig az európai országok mögött maradt, ma azonban a világ leghatalmasabb pártfogója. Az Egyesült Államok ma hatalmas és valóban nemzeti és népies művészeti mozgalmat kezdeményezett, amire eddigelé nem volt példa. A Federal Art Project bátorítása mellett a művészek rájöttek, hogy nmcs többé szükségük az egyszerű néptől való elszigetelésre és megtalálták helyüket, mint hasznos munkások ebben az országban, amely oly annyira éhes művészetre. A jelenlegi kiállítás a Federal Art Project művészi termékeinek csak egy kis részét Öleli fel. Száz és száz kormány alkalmazta művész foglalkozott freskók festésével iskolákban, kórházakban és könyvtárakban. Összesen 434 falfestményt készítettek és számos még munka alatt áll. Több ezer iskolának szállítottak szobrokat, festményeket és lenyomatokat. A művészeti termékek iránti kereslet felülmúlja a Federal Art Project termelőképességét. Az állami és regionális igazgatók állandóan ily és ehez hasonló kérelmekkel fordulnak hozzánk: “Iskoláink csupaszok. Nálunk semmiféle művészetet nem ismernek.” Az egyik iskola igazgatója ezt mondotta: “Művészeti tanárainknak akik iskolánkban tanítanak, sohasem volt alkalmuk eredeti művészi munkát látni . . .” Számos község van, ahol sosem tartottak művészeti kiállítást, vagy láthattak egy utazó kiállítást. Ezt ellensúlyozandó, a Federal Art Project a legutóbbi hónapokban, 19 művészeti kiállítást rendezett a déli államokban. Ezeket a kiállításokat ezideig közel félmillió egyén látogatta és tervbe vették, hogy e munkát az Egyesült Államok más területeire is kiterjesztik, ahol is a városok lakossága saját művészeik, vagy más művészek munkáit nem ismerik. A szövetségi tervezet egyik legfontosabb ágát a művészet oktatás képezi. Az ország minden részében a tanítók százai adnak leckéket festészetben, mintázásban és tanítanak szövésre és fametszésre. A népies kurzusokat iskola után látogatják iskolákban, templomokban, klubokban és középületekben. New York város területén 50 ezer felnőtt és gyermek részesül minden héten díjtalan művészeti oktatásban. Holger Cahill, a Federol Art Project igazgatója az első év munkáját igy foglalta össze: “Az amerikai művészet történetében most fordult elő, hogy sikerült az amerikai közönség és a művész között egészséges, közvetlen kapcsolatot teremteni. Uj horizontok tűntek fel. Az amerikai müvé- szék rájöttek, hogy igazi munka vár rájuk a világon.” Flis.
