Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-10 / 914. szám
8 oldai BÉRMUNKÁS 1936 október 10. Fegyveres őrökkel látják el a nyugati kikötőket SEATTLE, WASH. — Az amerikai fasizták fegyveres felkészültsége került napvilágra a napokban Seattleben, akik elvannak készülve a nyugati rakpartok munkás szervezeteit minden eszközzel letörni. Amig a kikötőkben rendkívüli erővel dolgoznak, hogy szeptember 30- ika előtt minden hajót megrakjanak és útnak indítsanak, Seattleben egy teljesen felszerelt arzenált találtak egy Smith nevű rovotmultu bérenc vezetése alatt. A “Law an Order League,” amely sem a rend, sem a törvényt nem tiszteli gunme- neket toboroz és minden jelentkezőről újlenyomatot vesz, hogy biztosak legyenek abban, hogy megbízható bérenceket vesznek fel. A munkásszervezetek letörése és a sztrájkolok legyilkolá- sa immár napi esemény lesz. Salinas-ban minden épkézláb polgárt kényszerítenek a saláta ültetvényeken foglalkoztatott munkások sztrájkja letörésének segítésére. Az acél telepeket kozákokkal rakják meg és nagymennyiségű muníciót raktároznak el. A tengeri kikötőkben a “Law and Order League” gyilkoló bandákat szervez a szállítási munkások készülő sztrájkjának letörésére. És a munkásság mindezek láttára nyugodtan alszik, mintha nem az ő bőre volna vásáron. OROSHÁZA. Az orosházi járásnak, mintegy 200 elemi iskoláját és óvodáját a tisztiorvos most vizsgálta felül. “Az iskolák és ovódák állapota olyan, hogy több ezer kisgyermek egészségét veszélyezteti, a padok szennyesek. A tantermek levegője fullasztó, büdös, fertőzött, a megvizsgált 200 épület közül egy-kettő kivételével valamennyi járványfészek.” Ezt nem mi Írjuk, de a tisztiorvosi jelentés tartalmazza. A főszolgabíró, aki a jelentést megkapta ősi szokásjog alapján a jelentést egyszerűen elsülyesztette. A népoktatás ügye, mint ebből a jelentésből kitűnik ebek harmincadján van még mindég. Ilyen körülmények között kulturfölényről dikciózni, nem egyébb, mint becsapása a világnak. Bezzeg a rendőr és csendőrlaktanyák modernek, higiénikusak, mert arra van és kell is pénznek lenni. Iskolákra azomban nincs. Soha nem is volt. Hogy teljessé tegyük a tisztiorvosi jelentést hozzápótoljuk azt, hogy az iskolák és ovódák felekezetek kezén vannak. De akkor önként felvetődik a kérdés a hatalmas és közadók módjára behajtott egyházi adók hova tűnnek el, az egyébként sovány állami hozzájárulással együtt? Hová? Az igen tisztelt egyházi tiszta- erkölcsü férfiaknak elméltózta- tik azt lopni? Ez a legvalószínűbb. MAGYARORSZÁG. 8.687.000 lakosa közül, minden 68-ik nyomorék. (Dr. Horváth Mihály egyet, tanár előadásából.) BUDAPEST. Junius 9-én, Budapesten 8Í iskolásgyermek lett rosszul tanítás közben az “éhségtől.” CSAK EHHEZ ÉRTENEK. Egy fél esztendő alatt 8 millió pengővel adott ki a magyar kormány többet, mint ameny- nyi befolyt az államkasszába. Magánkvállalatoknál azt aki ilyen lelkiismeretlenül kezelné a cég vagyonát, mint a kormány teszi azt a nép közvagyonával két lábbal egyszerre rúgnák ki állásából. És még csak nem is lenne belőle az “állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett.” Hja a politikában próbálják meg kirúgni a deficittel dolgozó segédet vagy cégvezetőt (Gömböst.) MÁR AZ ÓVODÁNÁL? Az ország kisded ovódáit a rendőrminisztérium felügyelete alá helyezték. Vájjon a rendőröket a közoktatásügyi miniszter felügyelete alá fogják helyezni? . . . Rájuk férne. DE NEM CSAK ezen a téren vezet a főváros lakossága: Május hóban ugyanis ismét fogyott a népesség. Meghaltak 1042-en, születtek 975-en. Minden negyedik halott szívbajban, agyvérzésbeni bajt állapították meg a halál okának. UGYANEKKOR: Egyik főhercegi csemete (Albrecht) jelentette ki azt, “hogy” mindent elkövetünk, hogy a magyar nép széles rétegébe bevezessük a —lovaspólót. — Ha ez a kékvérű here egy bányába kerülne, vagy egy épületre maltert hordani pár hónapra, majd megállapíthatná a magyar nép széles rétegeinek egészen más kívánságai vannak, mint lavaspólózni. De akkor Őnyálasságának is elmenne a kedve a lovaspólózástól. Reméljük része lesz még benne. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Junior Column DEAR JUNIOR EDITOR: I’m very sorry I could not be at our convention on July fourth and fifth. I want you to know I was there spiritually — the best I could do under the circumstances. (Financially em- barassed.) Well what do you know about that? Those slickers don’t know. Then, I ask you, how should you or I know? What I make of it is that I have been layed off for no reasen at all. And everybody I ask why says, “I don’t know,” with a half surprised and half knowing look on their faces. It’s been so warm I wanted to go swimming but, Oh gee, I forget I haven’t a bathing suit. (Bet you take a collection, my dear Juniors.) That brings something else to mind. One of the other members of the group was ill and a goodly sum was collected for her. Now I have been ill too, I didn’t want a collection but it is the principle of thing. Not even a card was sent me nor did I have a visitor. O yes, there was, I’ll take back, there was one. This was a lady who had been layed off too and she is a confidential friend of mine. We both believe in the same things: Truth, realty, and equalization. 1) Tell the truth if it hurts; 2) sticking with those who mean well by you; and 3) having everything in the same quantities as others. Coming back to the convention, I wish to congratulate Arthur Weinberg and wish him all the succes in the world on his new post, also all the others responsible for making such gatherings for the younger generation possible. It is wonderful. Oh, I wish I were close to you personally. I would like to try to start something in my community. I can qualify all right. I’m old enough to vote (all the good it does me.) Please inform me of all acti- vites in JWU; I am vitally interested. You have picnics often. Why not come out here some Saturday or Sunday. I am away from the heart of the city but within the city limits. Please come for I would like to meet one and all of you, old and young. Will draw a sketch of the directions. More again. Wilma E. Horvath. 316 Ravenna Ave Ravenna, Ohio. Idealism vs. Practicality by Arthur Hopkins. “I’m afraid my father is no more an idealist,” said a friend to me. “What do you mean? Has he turned practical?” I asked sarcastically. “Yes, I’m afraid so,” she responded. More practical! What has one to do to be more practical? Devote oneself to the more tangible things of life? The making of money? The becoming of successful? What is success? Money?? Fame??? More practical! How many people have fought and worked for it? Saved penny by penny. Put away each week a few cents, in a bank. Or maybe invested it in stocks or real estate. And then one day! Bang! A crash! The depression was on! All the savings, all the bonds and mortgages and stocks turned into paper. No good! Worthless! Practical!! To save? Yes, but how to avoid the depressions, the panics? Invest! Good securities! How come all good securities are worthless or next to worthless today ? Would it not be more practical to work and build a new social order, where one need not fear tomorrow ? Where economic life is secure? Where men meet as equals, not as combatants for money? Where men meet as men and not animals in a war for the supremacy over one another? Is it not more practical to be an idealist, to work for the dawn of that day, than to turn into being practical for money and forgetting about the future, about the future of one’s children and grandchildren? Is it not more practical to have a clear conscience, knowing you have done your social and class duty? That you are attempting and succeeding slowly but surely in giving your children a better heritage? I think so! From “Young Recruit.” FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Szept. 25-től — okt. 2-ig. A. Hülber, Richmond....... 1.00 MBSz. East Pittsburgh.... 64.13 NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLDJE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT Olvasás után adja lapunkat szomszédjának