Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-10 / 914. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 október 10. Hozzászólás az oroszországi véres drámához Olyan dolgokat melyhez van némi fogalmam úgy szoktam megmondani, megmagyarázni, hogy én emigy vagy ampgy csináltam volna és ha a dolog fabrikáló ja jóhiszemű intelligens, akkor azt mondja szíveskedjen nekem a gyakorlati oldalán segíteni. Vagy ha megértette a magyarázatot de az én segítségem mellőzheti, s a saját hibáját pedig már felismerte, egyszerűen azt mondja köszönöm barátom a jóhiszemű magyarázatát, de ezek után a saját tudásom és erőm is elég hozzá ama formát létre hozni. Az amerikai kommunista lapok ennek előtte nem is régen, állandóan dicshimnuszokat zengtek a követőiknek. A szemüket többnyire Oroszországban tartották, mondva — nézzétek mi van ott, nem is kiméivé semmit a mi emberi nézőpontból szép és nemes, melyeket fel lehet használni egy nemesebb emberi társadalom kiépítésére. Akik azt nem úgy látták azokat sárba kívánták tiporni és a hol csak szerit tehették a romboló munkájok nem is maradt el. Hogy ők tudják-e, hogy mi a kommunizmus vagy sem az más lapra tartozik. Oroszországban a proletár diktatúra azért alakult, hogy a burzsoa osztályt féken tartsa és ahol lehet vagy általánosan likvidálja. Ez már teljesen végbe ment ot régebben. A mezőgazdaságokba bevezették a gépezetet, megindult a nagybani élelmiszer gyártás. Az iparok is nagy fejlődésnek indultak minden téren nagy aparátussal építkeznek. Ott minden dologképes embernek meg van a munkája hivatása, sőt még idegen munkaerő importálása is szükséges volt a közel múltban. Hogyan lehetséges az akkor a kommunisták országába a munkások hazájába, hogy nagyszámú hasznos dolgozó embertömegnek sülyed az életnivója, mig egy másik nagyszámú cso- pornak pedig emelkedik? Ez kommunista nyelven szólva taktika. A vezér, vagy vezér jelölt kommunisták de a párthü öreg tagság is igy vélekedik, kiknek még a Ferenc József rezes csákója szorongatta körül a feje bőrét. Ha Oroszországban a kommuinsta komiszároknak csak kevésbbé volna a fejőkben az a gondolat, hogy a közeljövőben a proletáriátus kezébe helyezik a termelés irányítását és szétosztását, akkor nem folytatnának olyan hűtlen kezelést, hogy egyik csoport munkateie- pen nagyszámú csoport szervezett munkásnak sülyesztik az élet nívóját, mig egy nem gondolkodó tömegnek, kik a pártvezéreknek minden aljas cselekedete felett szemet hunynak akár csak az amerikai kommunista párttagságnak nagyobb része és ez utóbbinak ott a vakságáért jobb és nagyobb falatok járnak. Ezek a cselekedetek a gondolkodni képes ellenieknél nem azt mutatja, hogy a szocializmus felé közelednek. Talán az agy forgókerekei nagyon olajos lett Stalinnál és komiszár társainál és ez idézte elő ezt a kü- lömbséget, abusinesstől nem látják a ferdeségeket. Ha a szabadság és egyenlőség gyakorlati oldalát mutatnák a világ többi országában élő munkásságnak (azt meg kellene előbb teremteni — szedő) ez magasztosabb cselekedet volna mint a jól felszerelt nagy orosz sereg mutogatása, melyet állandóan meg akarnak támadni k a náloknál sokkal gyengébb kapitalista államok, az amerikai kommunista sajtójuk szerint. Az elégedetlen nagyszámú szervezett csoportnak megnyilvánulása nem mostani keletű, ezekből vannak internálva sok tízezrek, ennek a lázadó tömegnek az élén álltak Zinoviev, Kámanev és a többi Nem egyezek velük az eszközök használatában melyekkel vádolva voltak, de hiszen ez nincs is a vád részéről alátámasztva semmi féle hivatalos dokumentummal, tehát csak kétkedve lehetne elfogadni, de logikusan gondolkodó elemeknél a vád abszurdum. De ha igaz is, mellyel ezek az emberek vádolva lettek, az okot arra magok a minden emberi érzésből kivetkőzött komiszárok nagy mértékben ők magok szolgáltatták. A fentebbi ok egy, melyet azért kívánnak igy kezelni, hogy kis és nagytőkés államokkal üzletileg ösz- szeköttetésbe lehessenek, melyhez az olaj business is hozzátartozik, melyek mind hivatalosan bizonyítva lettek. Az orosz kommunista komiszárok úgymint a többi országokban lévő elvtársaik — tisztelet a kivételnek — bizonyságot, dokumentumot szolgáltattak arra bőven és szomorú tanulságot, hogy mennyire érdemesek a megvetésre s követésre, az utóbbiakat szeretném kiragadni és napfényen tartani, de sajnos a jelen mocsok közzül nehéz volna kiráncigálni őket. De szolgáljon tanulságul a jóhiszemű gondolkodni akaró munkásságnak, van ipari szervezet forradalmi alapon, ahol magok formálhatják a jövőt, ahol minden kétes elleniektől mentesítve lehetnek. J. Siket. A spanyol fasizták megölik az igazat megíró tudósítókat (Folyt, az 1-ső oldalról.) Traversay a Paris Intransige- ant tudósítója, akit a fasizták elfogtak és tudósításában benne volt foglalva, hogy Franco emberei “részegek az Andalu- siában kiontott nők és gyermekek vérétől.” Ezért falmellé állították és 12 golyót eresztettek a fejébe és mellébe. George Sedoult, az L’Humanite tudósítóját azért lőtték agyon, mert hallgatta a madridi rádió jelentéseit. Guy de Maziere, egy másik francia tudósítót szintén valamelyes csekély szabálytalanságért végezték ki. A lojalisták, akiket ' a fasizták barbároknak igyekeznek feltüntetni, még egyetlen journalis- tát sem végeztek ki. NYUGTÁZÁS. Szept. 25-fól — okt. 2-ig. Előfizetéseket küldtek: J. Hudik, Cleveland............. 1 G. Nagy, New York.......*... 2 J. Szilágyi, Martins Ferry.... 3 J. Nyirán, Cleveland......... 1 M. Fekete, Coraopolis......... 1 J. Polcsányi, Triadelphia..... 1 Joe Halász, Cleveland........... 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 1 A. Lelko, Pittsburgh......... 1 J. Feczko, New York........ 1 J. Havel, Garfield................. 1 S. Varga, Buffalo................ 1 M. Pilcsuk, Cleveland.......... 2 A. Alakszay, Akron............. 1 L. Rost, Phila....................... 1 A. Orbán, Phila................... 3 Tempó! Tempó! Irta: Gárdos Mariska. Bill Young philadelphiai lakos, háromévi munkanélküliség után egyik barátjától azt hallotta, hogy az Amerikai Acéltröszt fióktelepe fiatal munkást keres. Hétfőn hajnalban erre a bemutatóra készült föl Bili. Nincs az a filmcsillag, aki égőbb lámpalázzal küszködnék “fölvétele” előtt, mint a mekkorával Bili birkózott. Háromévi munkanélkülisége alatt sok mindent megtanult. Elsősorban azt, hogy annak, aki boldogulni akar, nem lehetnek előítéletei. Most ehhez tartotta magát. Gyérülő haját erősen lekefélte, majdnem szálanként igazította el, hogy kezdő kopaszodását elrejtse. Halvány tónusban pirositót rakott arcára, de mert tulerősnek találta, olajos rongyocskával lemosta, azután újra elölről kezdte a műveletet. Harmadszorra sikerült csak maradéktalanul. Sápadt száján is végighuzott a pirositóval: igy ni! Most nem olyan fakó, nem olyan árulón öreges. Egy csepp atropint csepegtetett még a szemébe: pupillája élénk tűzzel megnőtt. Végül belebujt felesége gumifüzőjébe — milyen szerencse, hogy éppen belefért! A fűző alatt simára hen- gerelődött kissé már pohosodó hasa, ami korántsem a tultáp- láltságnak a jele, inkább az egyoldalú, lisztes táplálkozásnak, meg a robogó éveknek a hírnöke. — Ejha! — kiáltott föl hangosan és keserű grimász jelent meg a szája gödrében —, egészen fess fiú lett belőlem. Remélem, nincs munkavezető, aki ennyi harmatos bübájnak ellen tudna állni! Szélesen kitömöttvállu kabátjába amint belebujt, puha kalapját, ahogy fejébe csapta, valóban nem látszott többnek harmincötévesnél, noha a negyvenötöt is megfutotta már. Mert a látszat csalhat. Az Acéltröszt gyárüzeme olyan volt, mint valami titokzatos rablóvár. Óriási, hosszan elnyúló zárt tömb, — mint valami hatalmas doboz. Egyetlen ablaka sem volt. Ez a tömbkolosszus a legújabb munka pszichotechnikai és ritmuskutatások legfrissebb szörnyszülöttje volt. Arra szolgált, hogy a munkás teljesítményt a maximumig fokozza, ezért mindent kikü-' szöbölt, ami zavarhatná a munkás tevékenységét: a természet hirtelen változó hatásait, amilyen a hideg-meleg, fény-árnyék, csönd-zaj ésatöbbi. A munkás minden szükséglete: levegő, hőmérsék, fény mesterséges utón jutott a munkatermekbe, Letompitottan és kipróbáltan, a legmegfelelőbb adagolásban, láthatatlan utakon, sajátságos szűrőkön és re- tortákon át hullámzott be a levegő. a hőmérsék és a fény. Bajos lett volna megállapítani, hogy napfény-e vagy pedig mesterséges világítás kékessárgája települt-e a munkások arcára. Mind az öt érzék: hallás, látás, tapintás, szaglás, érzékelés funkcióját kivonták a külső és gyors változások káros befolyása alól, hogy ne csökkentse bármi is a munka ütemét. A tempó, igen, a tempó! Az egész gigantikus és raffinált gépezet ennek a szolgálatában működött. De meg is volt a hatása. A gépek mellett ötszáz munkás akkora termékenységgel dolgozott, hogy a néhai tízezer munkás teljesítményét sokmilliós osztalékkal messze túlszárnyalta. Dollárban. Bilit megdöbentette a gépterem halálos csendje. De a falak sima és vajszínű halványsága megnyugtatóan hatott rá. Végül a végtelen nyugalom feloldotta azt a zavartságát, ami háromévi munkanélküliség után a gépek viszontlátásakor hatalmába kerítette. Overallját a nyakán összébbvonta — csaknem didergett? — és odaállt a kijelölt munkahelyre: a futószalag mellé. Legjobban szeretett volna rároskadni a gépre, hogy megcsókolja, mint amikor az ember réglátott kedvesével akad össze. A termelés megindult. Láthatatlan szellemek levegőt sóhajtottak, jóleső langyosságot leheltek, fényt mosolyogtak. Mindebbe jótékonyan ágyazta bele magát az ütemesen megjelenő, halványkék-sárga színekből összeállított képvetítés: — Tempó! Tempó! Nyomában láthatatlan hangszóróból lágyan gyöngyöző, gyöngéd, suttogó férfibaritón- ban, majd utána bársonyos, édes női mohban finom tavaszi eső módjára permeteztek a hangok: — Tempó! Tempó! Bili idegei pontosan reagáltak. Végtelen, jóleső nyugalom