Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-04-04 / 887. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 április 4. Az akroni öthetes sztrájk rövid összefoglalása A GOODYEAR TIRE ÉS RUBBER COMPANY MUNKÁSAINAK ÖT HÉTIG TARTÓ HARCA RÉSZLEGES GYŐZELEMMEL VÉGZŐDÖTT. A Goodyear gummi gyári munkások olyan harci szellemről adtak tanúbizonyságot az egész sztrájk folyamán, amire kevés példa van a munkásmozgalom történetében, azt felülmúlni nem igen tudja más ipari munkás. Hogy a harciasság és kitartás nem hozta meg a kívánt eredményt, az a szakma rendszernek tudható be. A Goodyear munkások harcának története éppen olyan szomorú, mint a milyen dicsőséges. A gazdasági és társadalmi tudatlanság bosszulta meg itt magát. És ezért a leghar- ciasabb kitartás és bátor elszántság nem hozta meg a kívánt, eredményt. A szakmarendszer működött a harc kezdetétől egész végig. Hisz már egy hetes volt a sztrájk, amikor a fővezérkar törvényesítette. Tették ezt azért, hogy a tárgyalást a részükre biztosítsák. Egy kisebb sztrájk elintézésénél, amely a tire roomban tört ki — miről olvasóinknak beszámoltunk, — voltak elfoglalva, amit sikerült nekik leszerelni a tárgyaló asztalnál, de nem úgy a munkásság közt, mert mikor a munkát a vezérek parancsára fel kellett volna venni, a vezérek és gyárvezetőség bámulatára egy hatalmas picketvonal vette körül a gyárat. A picketvonal a polgári lapok állítása szerint tizenegy mérföld hosszú volt és elfoglalt százhatvanhárom ki- és bejáratot. Általános részletekkel fogunk foglalkozni, amely történések adják meg ennek a harcnak, a legszebb munkás harc jellegét. A volt harcoló Goodyear gyári sztrájkolok példás összetartásának a megbontására alakult meg az úgynevezett nem sztrájkolok szervezete. Ezen szervezet mindenre kapható vezetője, aki először hat, utóbb már tizenháromezer tagra hivatkozva kérte a hatóság bele- avatkozását a sztrájkba, mivel neki mint a követőinek bátorságuk nem volt a picket vonal áttörésére, igy a rendőrség és a sheriff közbelépését próbálta kierőszakolni a mi sikerült neki, de csődött mondott, a sztrájkolok összetartásán és elszántságán. A Goodyear gyár vezetői kezdetben komolyan vették ezt az akarnokot, pénzelték, gyűlést rendeztek a részére. A bírói tiltó parancs kiadását a kompánia közbenjárására ezen nem sztrájkolok erőszakolták ki a mi nem ütközött nagy nehézségekbe, hisz ismerjük a kapitalizmus hűséges szolgáit, ők csak a sztrájk tilalom megokolására használták ez alakokat. A tiltó parancs foganatosítása a sztrájkolok bátor fellépésén csődöt mondott. Amikor a rendőrség és a sheriff a deputikkal a sztrájkolok ellen felvonult abból a célból, «hogy utat csináljanak a sztrájktörőknek, egy olyan picket vonallal találták magukat szembe, hogy az inukba szállt a bátorságuk és visszavonultak. A felvonult rendőrség a deputikkal három százan voltak. A picketelő munkások a polgári lapok állítása szerint tizenöt ezer. A sztrájktörők, akik állítólag hatezren voltak nem voltak jelen. (Hogy hol rejtőztek az titok maradt.) A második alkalmmal amikor az újbóli lármájukra a gyárvezetőség a gyár megnyitását vette tervbe, a polgári lapok állítása szerint húsz ezer volt a picke- telők száma. A társulat látva a sztrájkolok összetartását és bátorságát és a sztrájktörők gyávaságát, egy más cselhez folyamodott. Egy minden hájjal kikent politikushoz folyamodott segítségért, aki készséggel állt a profitolók rendelkezésére az- zal, hogy megalakította a “törvény és rend ligát,” amely nagy számú taggal (?) rendelkezett, úgy mint az előbbi a papíron levő sztrájktörő liga. Ezen alakulat negyven ezer taggal kecsegtette a gyárvezetőségét, a gyár kinyitását igy egész biztos sikernek vélték A gyárvezetőség által meghatározott időben, hogy a termelést megfogják kezdeni, oly tömeg volt a picket vonalon, hogy az igazgatóság lemondott erről a szándékáról és a sztrájktörő szervezetet a törvény és rendligával együtt, a szemetes ládába dobta és leült a sztrájkolok képviselőivel tárgyalni és megkötötték az egyezséget. A sztrájkólóknak nemcsak a sztrájkottörni akaró és a törvény és rendliga söpredékével kellett többször farkas szemet nézni, de a szakszervezeti vezérek leszerelési manipulációjával is meg kellett küzdeni. Egy alkalommal szavazás alá akarták bocsátani a sztrájk lefújását, de a picket vonalon lévő sztrájkolók neszét vették és a picket vonalat a szavazó urnákhoz helyezték és igy a vezérek árulási szándéka csődött mondott. A többi gyári munkások ro- konszenve minden tekintetben nagyszerűen nyilvánult meg, több alkalommal. A Goodyearban csak tizenöt ezer ember dolgozik és amikor a szükség megkövetelte, a picket vonal megerősítésére ezrek jelentkeztek. így történhetett meg az, hogy húszezernél több ember volt két ízben a picketelők száma. Egy ízben egy kis incidens alkalmával, amit egy deputi a hatalmi mámorában követt el,' (ő húzta a rövidet) a General munkásai a munkát abba hagyták és az egész mint egy ember, sietett a picketelők segítségére. A Firestone és Goodrichtól több mint ezer ember jelent meg egy óra leforgása alatt ezen alkalommal. Az anyagi támogatás sem maradt el. Sok munkás a többi üzemekben egy dollár heti segélyt adományozott. A harc nem végződött úgy, mint egy olyan harc, ahol az összetartás oly példás és az elszántság oly nagyszerű, mint ebben a harcban volt. A győzelemnek nem részlegesnek, hanem száz százalékosan a sztráj- kalók javára kellett volna befejezést nyerni. De ha tekintetbe vesszük, hogy kivel álltak szembe a munkások akkor megtudjuk érteni. Hisz a Goodyear magába véve egy erőssége a kapitalizmusnak, gyárai vannak elszórtan az egész világon. Az akroni a fő telepe, az összes üzleteket itt bonyolítják le. A Goodyear társulat a nyers gummi termeléstől, egész a kész gummi áru előállításáig minden ipari folyamatot ellenőriz és kezében tart. Vannak neki gummi ültetvényei, gyapot ültetvényei Arizonában. Több szövő gyára, ahol a szükséges vásznat szövik, amennyi a gummi kerekek és más áru előállítására szükséges. Egy ilyen ipari egységgel szembe a munkásság szakmai szervezettel nem vívhat sikeres harcot. Erre egy egységes ipari szervezetre van szükség, amivel a gummi gyári munkások még nem rendelkeznek, de több ilyen félsikerü harc és megfogják tanulni azt, hogy egy ipari egységgel szembe, ha győzelemmel akarják, hogy végződjön a harcuk, egy egységes ipari szervezetre van szükség. Az IWW elvinyilatkozata tiszta képét adja a gummi iparban dolgozóknak az alábbi megállapításban: “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb ke- zekbeni összpontosuJása a szak- szervezeteket képtelenné teszik arra, hogy a szakszervezetekben szervezett munkások harcát győzelemre vigye.” Épitsük az ipari szervezetet! BISCHOF. A “HÁBORÚ TÜKRE,” Pika Pál munkástárs 3 fel- vonásos drámája sokszorosítva készen van. Csoportjaink megkaphatják a Bérmunkás kiadóhivatalától. KÖRFORGÁS Irta: Gárdos Mariska. Alig múlt el tizenkétéves. Harmadik polgáriba járt. Egy koratavaszi napon, amikor hazament az iskolából, anyját és kis húgát az udvaron találta. Szegényes kis motyójukkái az udvar közepén táboroztak: ágynemű, némi edény, egy kis bugyor cókmók . . . Anyja egy rozoga széken ült és sirdogált. Kis húga értelmetlenül nézte a jelenetet a maga két esztendejével és vigan cuclizott az uj- ján. — Édesanyám, mi történt ? — kérdezte elfogódottan és anélkül, hogy tudta volna, a könnyek már kibuggyantak a szeméből. — A háziúr kirakott bennünket a lakásból és ottfogta mindenünket. Édesapátok most szaladt el a rokonokhoz, hogy valami pénzt kerítsen, annyit legalább, hogy egy kis lakást lefoglalózhasson és ezt a holmit egy kézikocsin elszállíthassuk. Olga szive összeszorult. Féktelen indulatok feszítették. Legjobban szeretett volna üvölteni, jajgatni, eszeveszetten sikoltozni. Maga se tudta, miért, hogyan, de úgy érezte, hogy szembekerült az egész világgal. — Micsoda szégyen! — suttogta könyek között. Azután elszántan anyjához fordult: — Ne busulj, anyám, ha tö- rikszakad, én szerzek pénzt! — És elrohant. Sokáig tanácstalanul lődör- gött az utcákon. Gőgös elhatározása, mihelyt magáramaradt, úgy párolgott el, mint télidőben a hidegre állított étel meleg gőze. Nyoma se maradt. Hova forduljon, merre menjen? Szilajul nézett körül. Valósággal tombolt benne tizenkét esztendejének sistergő elhatározása: pénzt teremteni, még a föld alól is. Hirtelen homlokára ütött. Hopp, megvan! Eszébe ötlött, hogy egyik iskoltársnője nesél- te, hogy apja egy sorsjegyirodában cimirást vállalt. A címeket otthon kellett megírni és igy a gyerekek is segédkeztek a munkában. Még a pontos címre is emlékezett. Az iroda a Belvárosban volt, külvárosi gyerek létére arrafelé nem volt valami járatos, de a sarki rendőr útbaigazította. Szaporán lépegetett, tudta, hogy délidőben az irodák szünetelnek. Szerencsére, mag idejében odaérkezett. Szive valósággal a torkában dobogott, amikor fölment az első emeletre. Lábai öregesen megremegtek, ahogy átlépte az iroda küszöbét. Akkor izgalom vet erőt rajta, hogy a legszívesebben visz- szafordult volna. De maga előtt látta anyja könyes szemét, a kis Julis bámész arcát és megemberelte magát. Elmondta, mi járatban van: címekért jött. — Jól van, gyermekem — felelte egy magas, vörös ur, — szívesen adunk címeket, de jöjjön el az apád, mert látnunk kell, megfelel-e az Írása? A magam részére szeretném a cimirást! — Ejha — mosolygott a vörös ur meglepődve. — Nem gyerekjáték ám a cim- irás, nehéz munka az! — Tudom! — replikázott Olga komolyan. — Becsülettel el is fogom végezni! — Aztán mit vepnél a kereseteden, kislány, cukrot vagy bábut? — Olga megbántottan
