Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-03-21 / 885. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 március 21. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK " 1........ A. K. rovata------------------------­AZ IPARI termelés emelke­dik, az alkalmazottak száma és keresete esik, a szám adatok az 1925. évhez arányitva 1935 november havában a termeles 97 százalékot ért el, az alkal­mazottak száma 84 százalék, a kereset pedig 74 százalék, 1925-ben vagyis tizesztendővel ezelőtt a munkanélküliek szá­ma alig 2 millió volt. Ma ami­kor a termelt áruk 97 százalé­kát állítják elő, akkor hivatalos kimutatás szerint 11 millió 672 ezer a munkanélküliek száma. 1935 szeptemberében 1 millió 483 ezer munkással volt több alakalmazva az iparokban mint1 1933 szeptemberében. 1933 szep­temberétől 1935 szeptemberéig 1 millió 200 ezer azok száma akik elvégezték az iskolákat és munkaképesek lettek. Ennélfog­va az elmúlt két esztendőben az iparokban foglalkoztatott mun­kások száma csak 283 ezerrel szaporodott. — Ezen kimutatás­ból levan véve az elhaltak és munkaképtelenekké válltak ez­rei. 1935 első kilenc hónapjában 259 ipari és kereskedelmi tár­saságnak 56 villany és gázmü­veknek tiszta jövedelme, a new yorki Federal Reserve Bank megállapítása szerint 674 millió 600 ezer dollár volt. Ugyan ezen társaságok 1935 decembe­rében kifizettek részvényeseik­nek osztalék fejében 343 millió 600 ezer dollárt. A VILÁG acél termelése 1930- ban 93 millió 108 ezer tonna volt ebből az Egyesült Államok­ban termeltek 43 és fél százalé­kot Németország 12 és két tized százalékot, Angolország­ban 7—9 tized százalékot, Fran­ciaországban 10 százalékot, Oroszországban 6—2 tized szá­zalékot s a többi államokban 20—2 tized százalékot termel­tek. 1931- ben termeltek összesen 68 millió 294 ezer tonnát. Eb­ből Amerika termelt 38—7 tized százalékot, német 11—9 tized százalékot, francia 11—3 tized százalékot, orosz 8—1 tized százalékot, angol 7—6 tized százalékot. A többi államok együttesen 23—3 tized százalé­kot termeltek. 1932- ben termeltek összesen 49 millió 830 ezer tonnát. Ame­rika 27—3 tized százalékot, orosz 11—7 tized százalékot, német 11—4 tized százalékot, francia 11—1 tized százalékot, angol 10—6 tized százalékot. A többi államok összesen 27—9 tized százalékot termeltek. 1933- ban termeltek 66 millió 448 ezer tonnát. Ebből Ameri­ka termelt 34—9 tized százalé­kot, német 11—3 tized százalé­kot, angol 10—6 tized százalé­kot, orosz 10—1 tized százalé­kot, francia 9—7 tized százalé­kot. A többi együttvéve 23—4 tized százalékot termeltek. 1934- ben termeltek 79 millió 594 ezer tonnát. Amerika 32—7 tized százalékot, német 14—7 tized százalékot, orosz 11—8 tized százalékot, angol 11—1 tized százalékot, francia 7—6 tized százalékot. Az összes töb­bi államok együttvéve 22—1 tized százalékot termeltek. 1935- ben termeltek 95 millió 988 ezer tonnát. Amerika 35—3 tized százalékot, német 17—1 tized százalékot, orosz 12—8 tized százalékot, angol 10—4 tized sázalékot, francia 6—4 tied százalékot. A többi álla­mok együttesen 18 százalékát termelték. A CHICAGÓI vágóhidról az év minden napján 1 ezer vasúti kocsi rakomány feldolgozott húst szállítanak a világ min­den részébe. PROCTER & GAMBLE com­pany 1935 julius 1-től decem­ber 31-ig tiszta jövedelme 7 millió 883 ezer 362 dollár. Garbai Sándor Amerikában A magyarországi munkás- mozgalomnak egy exponáns embere szállt partra a napok­ban, aki hat hónapi itt tartóz­kodás alatt az amerikai viszo­nyokat fogja tanulmányozni és előadásokat fog tartani az ame­rikai magyarságnak európai tapasztalatairól. A munkásmozgalomban részt­vevők előtt nem ismeretlen Garbai Sándor neve, aki- 35 esz­tendős munkásmozgalmi múltra tekint vissza, melynek egyré- szét a magyarországi épitőmun- kások szakszervezetében és a szociáldemokrata pártban töl­tötte, a másik részét pedig emig­rációban, Románia, Ausztria majd Csehszlovákiában. Garbai Sándor ifjú emberke korában került Budapestre és egyik alapitó tagja volt az épi- tő munkások szakszervezeté­nek. A szövetség megerősödése után titkára lett annak és hosz- szu éveken át töltötte be ezen tisztséget, amellet, hogy ve­zető embere volt a magyaror­szági Szoc. Demokrata Pártnak, úgyszintén a Modern Magyar Biztosítási Intézménynek. Az 1918-as októberi forradalom idején Budapest lakásügyi kor mánybiztosa volt és tagja a nemzeti tanácsnak. Az 1919 márciusi forradalom Garbait he lyén találta és a népbiztosok tanácsának megalakulásakor annak elnökévé, majd Szoviel Magyarország elnökévé válasz­totta. A forradalom bukása, mini sok száz más résztvevőt Gar­bait is emigrációba kénysze­ritette és itt is minden idejét a munkásosztály felszabadulá­si ügyének szentelte. Az osztrák fascisták merénylete idején Bécsben tartózkodott és szem­tanúja volt azon véres harcok­nak, melyekben az osztrák mun­kásság legjobbjai véreztek el. Garbai ezen viharokkal telt évek gazdag tanulságait hozta el az amerikai munkásságnak. Hogy a régi magyar proletár küzdelmek eszközei megfelel­nek-e a modern amerikai ipari munkásság harcaiban az eset­leg vitás kérdés, de nem kétsé­ges, hogy e tiszteletre méltó és bátor küzdelmek elesett har­cosait és az ő ügyüket az ame­rikai magyar munkásság min­den elvi és taktikai ellentétek dacára a maga ügyének tekint­heti. Garbai tiszta múltai biró szocialista harcos, mint kitűnő szónok megnyerte a munkás­tömegek bizalmát. Mi is nagy érdeklődéssel tekintünk a Gar­bai gyűlések elé és azoknak si­kere érdekében s az IWW cso­portok is munkálkodnak. Az első gyűlés New York­ban a 86-ik utcai Yorkville Casino nagytermében lesz már­cius 27-én, pénteken este, me­lyen az IWW magyar tagjai testületileg részt vesznek. Re­méljük, hogy a Garbai gyűlések általános jellegű munkás gyű­lések lesznek és a résztvevő tö­megek munkásszempontból és nem pártszempontból fogják megismerni az európai esemé­nyeket. Csavargáson Irta: Nechanszky Lajos. Azon az estén egy uelzentá- jéki tanyához értem. Hamburg­ból jöttem, gyalogosan, keresz­tül a hannoveri erdőkön, mo­csarakon, mezőkön. Már jóide­je, hogy otthagytam a tenger­partot s át akartam vergődni valahogy Germánián — haza­felé . . . Elönt a vérvörös szégyen, pedig hát nem voltam oka sem­minek. A szegénység és az éh­ség ragadó nyavalya, amit könnyen elkap az ember. Az ördög tehet arról, hogy valaki mezítláb, rongyosan, piszkosan rója az országutak sarát, porát. Én ugyan nem . . . Akkoriban kerültem össze Ágnessel. Nagycsontu lány volt. Pomerániából való. Vastag, bo- zontosfejü nő, hatalmas kézzel, lábbal, csúf, pörsenéses, szeplős arccal. Alakja jó fejjel maga­sabb volt az enyémnél. Sokáig éltünk később együtt. Koldusok, kergetett, hajszolt fenevadak voltunk mindketten. Egy istállóban hozott össze minket a sorsunk először. Hogy azontúl sok közös csavargásban legyen részünk . . . Az istálló s a tanya valami apró parasztfaluhoz tartozott, Uelzen tájékán. Este volt már, amikor fáradtan és éhesen a tanyához értem. Nem bírtam már tovább menni. Sokkal több nyomorúságon és koplalásom volt aznap. Nekitámaszkodtam a pajták falának s riadt, űzött szemmel meredtem az égre. Vad, barna, esti felhők go­molyogtak fölül. Odakünn nem tanácsos ilyenkor az ország­úton ... A tanyaudvar üres volt. Ha kéregetni, kérni akar­tam volna, akkor se lett volna kitől. Nem is adtak volna. így hát belopództam az egyik is­tállóba, meleg tehenek közé. Szivem vad dobogásba fogott. Eddigelé nemigen lopództam be idegen tanyába, istállóba. Ott remegtem, kamaszos daccal, a trágya orrfacsaró s mégis méz­édes szagában. Ott hánykcdtam a meleglélegzetü, szelíd barmok között. Szelíd, esti csámcsogó kérődzésben, félelemben, retten­tő, bágyasztó éhségben, tán egy óra hosszat. Kívül csöndes léptek, edé­nyek, láncok halk zöreje hal­latszott. Lovak dobogása, ku­tyák ásító vakkantása. De las­san minden elcsöndesült . . . S amikor már nem hallatszott semmi nesz, amikor a pók s a légy is álomba kókadt, amikor a melegség is szinte álmodó mesévé vált körülöttem, csen­desen előbujtam rejtekemből. Tejet akartam mindenáron. Friss tejet. Pompás, habzó, fe­hér, meleg, édes tejet. Szám­ból csurgóit a nyál, arcomról a verejték, szivemről a félelem. Ott álltam most az egyik meleg test mellett. Szivem va­dul viháncolt örömében. Min- gyárt lesz tejecske — súgtam magam elé. Végigtapogattam a tehenet s akkor kiderült, hogy ökör volt. Tovább botorkáltam a sö­tétben s most egy igazi tehe­net tapogattam végig. Arra még csak nem is gondoltam, hogy valami edényt kerítsek. Csak úgy odaültem, inkább oda­feküdtem a tehén alá, s mohó éhes-szomjas szájjal, marcan­goló vággyal, csurgó könnyel szívni kezdtem a tőgyét. Lehet, hogy jött a tej, lehet, hogy csak képzelet volt, de any- nyi bizonyos, hogy valami fan­tasztikus, vad boldogság áradt és ujjongott szét az ereimben. S most valami halk nesz verte föl a csendet, mohó, ál­dott tejszivást. Valami sötét alak imbolygó teste feketédet elő a trágyaillatból. A vér meg­remegett benenm. Kezem léha­nyatlott a földre s a lehető leg­kisebbre zsugorodtam össze a tehén teste mellett. S most furcsa zajjá vált a halk, botor- gó éjszakai nesz. Valaki halk, alázatos, rette­gő, égő, fájdalmas zajává. A tehén túlsó oldalán egy embe­ri test kuporodott az emlőkhöz s egy csemcsegő, éhes £záj vad elszántsággal szívni kezdte azo­kat. Akárcsak én az imént. Ki­nyújtottam a kezem s ujjaim hosszú hajfürtökbe ütköztek. Párás női haj nedvessége om­lott ujjaim hegyére. Halk sikoly volt a válasz s halk suttogás. S most csendes, nagyon csendes beszélgetés kö­vetkezett. Barátság, sors, szere­tet, éhség, jóság hullámzott a szavainkban. De most dühödt csattogás, mormogás, káromkodás hallat­szott kívülről. S átkozott, vad kutyaugatás. Az ajtó fölpattant. Csontos, kemény paraszt* lépett be raj­ta s világított kézilámpájával.

Next

/
Thumbnails
Contents