Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-21 / 885. szám
1936 március 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AMIKOR AZ ORVOS BESZÉL Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,----amelynek decemberi számából ▼esszük át e leírást — egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) ... A magas születésű számú helyek csecsemőhalálozás tekintetében hátrányban állanak az alacsony születésű számiakkal szemben. Könnyebb 2—3 gyermekből valamennyit fölnevelni, mint 6—7-bcl 4—5- öt, még azonos adottságok mellett is, hát még sokkal rosz- szabb körülmények között. Itt nemcsak mennyiségi, de minőségi kérdések is fölmerülnek. Kis gyermeklétszámu kulturáltabb, jobb viszonyok között élő rétegeknél értékesebb a csecsemő, a gyermekanyag,’ mint a szaporodást ma még kifogástalanul szolgáló földmunkás-, napszámostömegeknél. A Dunántúl egyke-kérdés van, a Duna—Tisza közén és a Tiszántúl egyes részein sok- gyermek-kérdés áll előttünk, mint megoldandó probléma. Ha ezt a kérdést is az egykéhez hasonlóan az érdeklődés központjába tudnánk vinni, ha ennek a kérdésnek az egykéhez hasonlóan érdeme szerint nemzeti jelentőséget tulajdonítanánk szaporodásunk lényegesen javulna s e vidékek csecsemői, gyermekei jobb minőségűek lennénk. Az egykekérdés nem kecsegtet gyors számbeli eredményekkel belátható időn belül, csak a minőségi jelentősége fontos. Ha a születési számot emelni nem tudjuk, tegyünk meg mindent, hogy ahol még normális mértékben születnek gyermekek, meg is tartassanak. Itt nem annyira orvosi kérdéssel, mint gazdasági, szociális nehézségekkel állunk szemben. “ANYÁK EMLŐI APADNAK KI.” ... Rá kell mutatnunk a hőség, a klimatológiai és a földrajzi viszonyok csecsemőhalálozást direkt befolyásoló hatása mellett, indirekt jellegű befolyásokra is. Vízhiánnyal küszködő, száraz időjárásban állandóan portengerben élünk. A sokgyermekes családok zöme (szegénység!) rosszul épült, egészségtelen házakban él s ott nyáron a hőség, télen a hideg nyomorítja, veszélyezteti a csecsemőket. De mindezeknél még jelentősebb, hogy az időjárás szeszélyessége faggyal, jéggel, aszállyal igen gyakran sújt bennünket, mely a szegényebb néposztály kereseti viszonyait, törpebirtokosok, kapások, aratók, kertészek kenyerét teszi tönkre. Hogy mit jelent ez, azt szinte fokozott mértékben érezzük a mostani 1935. esztendőben, .amikor, mondhatjuk, az elemi csapások országútjába estünk. Már a nyár végén kenyér nélkül álltak a családok, anyák emlői apadnak ki a hiányos táplálkozás miatt és a csecsemőnek tej helyett vizes kenyérhéj, vagy lisztleves jut. Az egyébként is hányosan és helytelenül táplált gyermeksereg most még rosszabb helyzetbe jutva, ellenállóképességében meggyengülve, érthetően köny- nyebben pusztul el, máskor talán veszélytelen infekcióban. Az ilyen indirekt csecsemőhalálozási okok direktté válnak s hiába orvosi tudás, hiába jóakarat, buzgóság, a nyomorúság berkeiben a kaszás veszi át a döntő szerepet. Pénz, munka és kenyérkérdés ez, amelyet az orvostudomány megoldani nem tud. TÖRTÉNETEK A MÉLYSÉGBŐL. ... A csecsemővédelem problémáinak megvilágítására érdemes lesz egy-két illusztrációt adnom: A nyári nagy rendelések alkalmával a védőintézet udvara tele van talicskával. Minden ötödik gyermeket talicskán toltak be, nemcsak pár kilométerről, de 10—15 kilométerről is, ami oda-vissza 30 kilométer talicskázást is jelent. Elkésve jön az anya, karján csecsemőjével a rendelésre; kérdőre vonom, miért nem jön idejében. — Reggel 6 órakor elindultam — mondja — s azóta gyalog jövök. Huszonnégy kilométert gyalogolt ez az anya, hogy beteg gyermekének gyógyulást találjon. Aki vonaton jöhetne, az is gyalog jön, mert a 40—50 filléres vasúti költséget, amely oda-vissza 1 pengőt tesz ki, igen kevesen tudják megfizetni. Ötgyermekes családanya jön, háromhónapos, súlyos bélhuru- tos csecsemőjével. Kicsit szemrehányóan beszélek vele, hogy miért választotta el ilyen korán a kicsikét. — Munkába kellett mennem — mondotta —, mást nem tehettem. Vagy ettől az egytől vonom el az anyatejet s teszem ki megbetegedésnek, vagy a másik négyet hagyom éhenpusz- tulni. Hát inkább vesszen az egy, maradjon a négy. Védőnőink egész sor hasonló helyzetről tesznek jelentést, így a legnagyobb önfeláldozással végzett munka is hajótörést szenved az anyagi nehézségek szikláin. Dr. Merétey S. MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. (Folytatás.) ' Jelenleg a központi kormány terveinek befolyása a helyi vállalatokra csaknem formalitásnak tekinthető. A helyi szovjetek különböző javaslatokat terjesztenek a központi terv- gazdasági bizottság elé, melyeket hasznothajtónak tartanak. A bizottság ezek közül kiválaszt néhányat, amely megfelelőnek látszik és azután ellátja a helyi hatóságokat azzal a pénzzel, amely a javaslatok megvalósításához szükséges; egyben pedig felelőssé teszi őket a sikerért. Az igy helybenhagyott javaslatok azután felvétetnek az illető évre vonatkozó nemzeti tervbe. A bizottságnak tehát a helyi hatóságokhoz valójában az a viszonya, mint egy finanszírozóé a vállalkozóhoz. Helyi vállalatoknak jogukban áll, hogy 1 millió rubel erejéig a kormány jóváhagyása nélkül is beruházásokat eszközöljenek, továbbá, hogy kölcsönt nyújtsanak a kézműves arteleknek az általuk kívánt cikkek termelésének finanszírozására. Az egész rendszer mibenlétét talán úgy foghatjuk fel, ha elképzeljük, hogy egy kapitalista országban minden magáncég részvénytársasággá alakul és valamennyi részvény az állam tulajdonába megy át, végül minden vállalat igazgatóját az állam nevezi ki. Bár meg vagyok győződve arról, hogy a magántulajdon rendszeréhez való visszatérés Szovjetoroszországban lehetetlen, másfelől úgy látom, hogy a nyilvános és kollektiv gazdálkodás vezetése olyan irányban fejlődik, amely többé-ke- vésbé azonos a kapitalizmus piac-rendszerével. A hajtóerő, amely ebben az irányban hat, mindkét esetben az a belátás, hogy nagy mértékben hasznos, ha a gazdasági egyedek versenyt fejtenek ki egymással a piaci árakon mérhető rentabilitás tekintetében. III. “Elérni és túlszárnyalni” a kapitalista országokat. TELJESÍTMÉNY. Szovjetoroszország városi lakossága, mint láttuk, évenkint 800 millió £ értékű fogyasztási javat (és szolgáltatást) termel, továbbá 700 millió £ értékű termelési eszközt. Ez a kettő összesen kevesebb, mint a brit nemzeti jövedelem (3600 millió £) fele, holott az orosz városi lakosság csak 15 százalékkal kisebb Anglia lakosságánál. Vagyis: az orosz városi lakosság fejenkénti termelése kevesebb az angol nép fejenkénti termelésének felénél. Voltaképpen még ez a becslés is túlságosan magas, minthogy figyelembe kellene venni a jelentékeny minőségi különbségeket is. A termelési színvonalnak ez a viszonylagos alacsony- sága részben abban leli magyarázatát, hogy — mint azt szovjettekintélyek gyakran panaszolják — a munka hatásfoka igen rossz. 1933-ban 76 millió tonna szén kitermelésén (amelyből 9 millió tonna barnaszén volt,) 400.000 munkás dolgozott. A német bányák 1931-ben ugyanekkora mennyiséget alig több mint 200.000 munkással termeltek. A szovjethatóságok igen alaposan számoltak is ezzel az alacsony hatásfokkal, amikor a termelési terveket kidolgozták. Pl. a traktorgyártásnál a termelés egységére számítva négyszer annyi munkaerőt irányoztak elő, mint amennyire az Egyesült Államokban szükség van. A csekély munkateljesítményt nagyrészben a rossz szervezésnek tulajdonítják. Kaganovics számos példa között leirja a “Vörös Hajnal Kötöttáru Müvek” esetét. “Az üzem (1933- ban) tizenkilenc különböző gyártási utasítást kapott, amelyek közül mindegyik ellentétes volt a többivel. A terveket egymásután újra és újra megváltoztatták és pedig: a termelési tervet hétizben, a munka termelékenységére vonatkozó tervet négyizben, a termelési költségekről szóló előírást nyolc- izben. Az 1933-ra szóló tervet véglegesen 1934 január 4-én hagyták jóvá.” Az ilyen esetekre való tekintettel határozta el a szovjet az orvoslásnak azt a módját, hogy az ipart decentralizálják és a vállalatokat az üzemvezetőkre bízzák. SZEGÉNYSÉG. Ha egy nagy természeti kincsekkel megáldott ország szegény, ez a körülmény már arra mutat, hogy a munkateljesítmény rossz. Viszont ha a munkateljesítmény azért rossz, mert nem áll rendelkezésére elegendő ut, vasút, ház és gép, akkor ez mégis egyszerűen szegénységet jelent. A lakásínségről már beszámoltunk. A vasutak hiánya szintén nagyon szembetűnő. Európai Oroszországban minden km-re 1.3 km vasútvonal esik. A népesedés 30 százalékkal nagyobb, mint az amerikai Egyesült Államokban, a vasúthálózat mégis csak negyedrésze az amerikainak (4.3 km m-enként.) (Folytatjuk.) OLVASD AZ IndustrialWorkert
