Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-14 / 884. szám
1936 március 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,----amelynek decemberi számából vesszük át e leírást ---- egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Folytatás.) A szovjet azt állítja, hogy az első ötéves tervet végrehajtották. Eközben hallgatással sik- lanak át a terv legfontosabb tételén, tudniillik, hogy a mezőgazdasági termelést 55 százalékkal kellett volna emelni, ami helyett azonban az első ötéves korszak alatt súlyos visszaesés következett be. Azt az állítást, hogy teljesen végrehajtották, sőt túlhaladták a tervet, kizárólag a nehézipar adataira alapítják. Azt állítják, hogy a nehézipari termelés, egyforma árakat számítva, 7 milliárd rubelről (1928) 20 milliárd rubelre (1932) emelkedett, amely növekedés körülbelül 10 százalékkal nagyobb, mint ameny- nyit a terv előirányzott. De ez az állítás megdől, ha a hivatalos tervet összehasonlítjuk az 1932-ben termelt mennyiségeket feltüntető ugyancsak hivatalos adatokkal, mint az alábbi táblázat mutatja. AZ ELSŐ ÖTÉVES TERV EREDMÉNYEI. Évi termelés Előirányzott Tényleges A terv végre- 1927—28 növekedés növekedés hajtatott %-ban Szén (millió tonna)___ 35 40 29 72 Nyersvas (millió tonna) 3.3 7.7 2.9 38 Acél (millió tonna)....... 4.2 6.1 1.6 26 Hengerelt acél (mil. ton.) 3.4 4.6 0.8 18 Olaj (millió tonna)......... 11.6 14.4 10.4 72 Elekt. en. (milliárd Kw.) 5 20 8.4 42 Motorkocsi (darab)....... 0 250.000 24.000 10 Traktor (darab)......... 0 270.000 57.000 19 Réz (ezer tonna)........... 28 130 18 14 Lakás: millió m......:...... 185 42 22 52 Üzemben levő vasútvonal 77 17 6.5 38 Szuperfoszfát műtrágya 260 3100 250 8 Ez a táblázat magában foglalja legnagybb részét azoknak a tételeknek, amelyek a hivatalos kijelentés szerint az első ötéves terv legfontosabb pontjait alkották, úgymint: „22 milliárd Kw óra elektromos energia, 73 millió tonna szén, 26 millió tonna olaj, 10 millió tonna nyersvas, 8 millió tonna műtrágya, kb. 150.000 traktor és 250.000 motorkocsi, ipari gépek 2 milliárd rubel és mezőgazdasági gépek 1 milliárd rubel értékben.” Ezzel szemben azt látjuk, hogy még a legsikeresebb termelési ágakban (szén és olaj) is csak 72 százalékban valósult meg az előirányzat, mig egyéb, bonyolultabb termelési ágakban az eredmény^ oly alacsony, hogy egyáltalában nem mutatja semmi tervezés hatását. A könyüiparokban a szovjetstatisztikák szerint a termelt jószágok értéke 8.8 milliárdról (1928) 16.3 milliárdra (1932) emelkedett, amely többlet az előirányzatnak 65 százalékát teszi ki. Ezzel szemben, ahol mennyiségi adatok rendelkezésünkre állanak (pl. a textilárukra nézve,) azt látjuk, hogy a termelés egyáltalán nem emelkedett számottevő mértékben. Tekintettel erre és figyelembe véve a nehéziparra vonatkozó fenti adatokat, amelyek ellentmondanak a szovjethatóságok által szabott árak alapján rubelben eszközölt számításoknak, jogunk van kétségbevonni, hogy a könnyűipari termelésben az első ötéves korszak alatt egyáltalán szó lehet-e tervszerű teljesítmény ékről. PIAC. Az utolsó négy évben Szovjetoroszországban egy olyan gazdasági rendszer körvonalai bontakoznak ki, amely a piac elvén alapul. Ezt a rendszert Sztálin 1931 junius 23-i beszéde jelentette be, amelyben három uj elvet vezetett be: 1. A béreket úgy kell megállapítani, hogy kvalifikált munkások megfelelő számban álljanak rendelkezésre. 2. Az üzemeknek jövedelmezőknek kell lenniük. 3. Az üzemek vezetői az eredményért személyes felelősséggel tartoznak. 1934 februárjában és ugyanez év nyarán ezeket az elveket tovább bővitették: a) megkezdődött nyílt üzletekben a szovjetkereskedelmi forgalom, b) az üzemvezetők személyes felelősségét kiterjesztették olyképpen, hogy minden vezető egyedüli ura a maga vállalatának (“szocialista tulajdon,”) c) a helyi üzemek a kormánytól függetlenítettek. Ezt a rendszert Sztálin 1931- ben “szocializmusnak” nevezte el, szemben a “kommunizmussal.” 1934-ben azt mondta, hogy ez a rendszer “első vagy szocia- lisztikus fázisa a kommunizmusnak,” amelynek “második fázisára” hosszú ideig nem fog sor kerülni. Minden olyan kísérletet, amely a tulajdonképpeni kommunizmusnak, vagyis a második fázisnak megvalósítására irányul, “képtelenségnek” tekintenek s ezeket ma a Szovjetunióban mondhatni ugyanolyan erőszakkal nyomják el, mint a fasciszta államokban. Bár ez a sztálini szocializmus nem tekinthető tökéletesen logikus gazdasági rendszernek, mégis megállapíthatók benne olyan irányzatok, amelyek egy ilyen rendszer felé vezetnek. Mindenki igyekezzék képességeinek legjavát kifejteni, hogy előremenetelre és nagyobb jövedelemre tegyen szert. Minden vállalat úgy használja fel a rendelkezésére álló termelőerőket, hogy a legmagasabb jövedelmet érje el. Minden fogyasztó abban a boltban vásárolja meg az általa kívánt jószágokat, ahol akarja és olyan olcsón, ahogyan csak tudja. Ebben a rendszerben természetesen minden vállalat egy-egy különálló egység, amely olyan vezető tényleges ellenőrzése alatt áll, aki legjobban ki tudja használni a helyi erőforrásokat és legjobban ismeri a helyi piacot. Ez a szocializmusnak nevezett gazdasági rendszer mechanizmusában nagyjában azonos a kapitalizmussal, mindenesetre azzal a fő különbséggel, hogy a “tulajdonjog” magánemberek közötti szerződéssel nem ruházható át, minthogy a “tulajdonost” (vezetőt, igazgatót) a kormány nevezi ki; ez a rendszer azonban a központi tervgazdaság elvével nem fér össze. (Folytatjuk.) Detroit anyagiakat szerez uj akciókhoz Detroitnak ismét a térképre kell, hogy kerüljön az IWW részéről. Ez nemcsak az IWW tagságának a kívánsága, hanem a munkásság maga, kik már megpróbálkoztak különböző pártokkal és kisebb-nagyobb szervezetekkel mint az AFL és a MESA, már kezdik belátni, hogy Forradalmi Ipari Szervezet csak egy' van Amerikában és ez az IWW. A munkásság már kezdi megérteni, hogy a kommunista ugratás nem lehet más, mint csak becsapása a munkásságnak amidőn az American Federation af Labor szervezetébe akarják őket beterelni. A kommunistáknak ezt a eljárásukat, az intelligensebb tagság maga is elitéli, de nem mer szólni, mert fél a vezérektől, hogy fejére nyomják az ellenforradalmi bélyegzőt. De az idő már közeledik és a tagság is készíti az ő bélyegzőjét a vezérek részére melyre az van Írva, ÁRULÓK! mert más kifejezés arra nincsen, amidőn a munkásságot csak azért terelik a szakszervezetekbe, hogy legyen kikkel manőverezni Green- nek a 15.000 dolláros és Le- wisnek a 12.000 dolláros évi fizetéses állásért. Ez igazán forradalmi akció, nemhiába, hogy politikusok, de tudják a munkásságot hogyan kell félrevezetni. Az ilyen cselekedetek csak közelebb hozzák a munkásságot az IWW-hoz, de ez még nem jelenti azt, hogy mink, akik tisztában vagyunk ezzel, összetett karral kell várni a fejleményeket. A munkásságnak forradalmi nevelésétől füg, hogy a kapitalizmus elleni harcot, hogyan tudja megvívni még akkor is, ha szervezve van. A szervezkedés Detroitban is megindult. Az IWW-nak egy néhány szervezője van munkában, akik napról-napra számolnak be eredményekről. Uj tagokat vesznek fel és végzik a nevelő munkát. Mink magyarul beszélő IWW- isták is nagyon sokat tehetünk ezen a téren. Azok akik még nem tagjai a mozgalomnak lépjenek be. Bizonyára ismernek olyanokat, akik már együtt éreznek a munkásmozgalommal, azokat is hozzák be a szervezetbe. A március 21-iki mulatságunkon ott lesz az IWW-nak több szervezője is, akikkel lesz alkalmuk a magyarul beszélő munkástársaknak megismerkedni. Erre a mulatságra jegyeket előre fogunk eladni és a Bérmunkás olvasóit személyesen felkeressük, hogy megbeszéljük a mulatság agitálását, amennyiben szükséges, hogy a Bérmunkás olvasó tábora is részt vegyen a jegyek eladásában. Munkástársak az idő elérkezett és minden öntudatos munkás embernek segédkezett kell nyújtani a szervekedésnek eme fáradtságos munkájában. Sü. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megválv íztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük • régi társadalom keretein belüL
