Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-14 / 884. szám
1936 március 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. EGY FÖLDMUNKÁS-FALU ÉLETE Ahogy a Hortobágy-csatorna uj hidján keresztül elhagyjuk a Nagykunságot és a karcagi réteken túl átlépjük Békés megye határát, egyszerre egészen más világba érkezünk. Az egységesen tagozott, egyenlő parcellákra szabdalt, apró, fehér tanyaházakkal teletűzdelt határkép egyszeriben megváltozik és szinte minden átmenet nélkül lépünk be a nagybirtok végtelen birodalmába. A nagykunsági zsíros városok hatalmas határaiban átlag 30—50 hold van egy-egy gazda kezén és már a 100 holdas birtok is ritkaságszámba megy. A békési határkőnél azonban már hosszú kilométereken át húzódó, végeláthatatlan nagybirtokok kezdődnek, hatalmas, szürke majorságok körül, amelyekben az ország egyik legjobban kiuzsorázott néprétege, a mezőgazdasági cselédek kasztja éli embertelenül nyomorúságos életét. Békés megye első községe a kunsági határszélen: Bucsatelep, olyan falu, ahol csak földmunkások és gazdasági cselédek élnek, közöttük pár százan az 1—2 holdas vagyonváltságföl- dek rokkantjai, akik semmivel sincsenek elviselhetőbb helyzetben, mint a teljesen földtelen koldusok. Éppen ezért ez a település szinte bonctani pontossággal és részletességgel mutatja meg a föld népe minden kin- ját-baját és a hárommillió főnyi földtelen földmunkás szociális és egészségügyi elhagya- tottságnak minden borzalmát. EGY LÉLEKRE 0.5 HOLD FÖLD. Bucsatelep közel 15.000 hold- nyi nagybirtok gyűrűjében fekszik. A községben 4000 ember él, közöttük 2000 hold föld oszlik meg nadrágszij vékonyságú OFB-parcellák alakjában, úgyhogy egy lélekre 0.5 hold föld esik. Ez természetesen nem nyújt lehetőséget emberi életre s igy a lakosság háromnegyed része napszámos-földmunkás, akik ősztől tavaszig munká nélkül lézengenek és havi 2—3 pengő inségsegélyből tengődnek, mélyen az állati színvonal alatt, negyedrészük pedig gazdasági cseléd a környező majorságokban, semmivel sem tür- hetőbb életviszonyok között. Életszínvonaluk semmivel sem magasabb, táplálkozásuk ugyanolyan hiányos és elégtelen, lakásviszonyaik éppolyan tűrhetetlenek, mint munkanélküli földmunkástársaiké. És mivel ezért az életért még hajnaltól késő éjszakáig tartó, hajszolt robotmunkával fizetnek, sokkal súlyosabb és vigasztalanabb a helyzetük amazokénál. A Bucsatelep körül fekvő nagybirtokon körülbelül 260 gazdasági cseléd él, a családtagokkal együtt számuk meghaladja az 1200-at. Legnagyobb részük a báró Springer-Fould- uradalom majorságain él. Ez a birtok körülbelül 13.000 holdat tesz ki. Tulajdonosa állandóan Párizsban tartózkodik és csak néha nyár időben kukkant haza egy-két napra birtokára, — mint valami afrikai vadászterületre. Birtokát a mindenkori teljhatalmú tiszttartó kormányozza. EGY CSALÁDRA NAPI 82 FILLÉR. A többszáz cseléd pedig ezalatt irtózatos küzdelmet folytat puszta élete fenntartásáért az ormótlan majorságok szürke falai között. Egy cseléd évi bére éppen csak arra elegendő, hogy az éhenhalástól megmentse a 8—10—12 tagú családot. Hogy ez mennyire igy van és hogy a gazdasági cselédség keresete csak minimuma annak, ami még emberi életet egyáltalában lehetővé tesz, arról igen rövid számítás után meggyőződ hetünk. Egy gazdasági cseléd a következő évi kommenciót kapja a Sprjnger-uradalomtól: 14 mázsa búza 224 P értékben, 4 mázsa árpa 28 P értékben, 24 kg. szalonna 34 P értékben, 30 kg. főzelék 7 P értékben. Készpénz 6 pengő, összesen 299 pengő. Egy család évi keresete tehát kerekszámban 300 pengő, ebből egy napra 82 fillér esik. Ezek a családok azonban mind sokgyermekesek: átlag 6—8 gyermek szorong minden cselédszobában, de nem ritka a 10— 12 gyermekes család sem. Ha már most csak 6 gyermeket veszünk számításba családonként, akkor is nyolc embernek kell egy évig élnie 300 pengőből. Ez pedig azt jelenti, hogy egy napra 10 (tiz) fillér jut egy-egy családtagra! CIBERE ÉS MARHARÉPA. Hogyan lehet megélni egy embernek napi 10 fillérből? Erre a kérdésre választ adnak ezeknek a családoknak a táplálkozási viszonyai. Az embertelenül nehéz munkát végző föld- irfunkások csak ünnepnap esznek meleg ételt. A legáltalánosabb ilyen ünnepi eledel az úgynevezett cibere. Úgy készül, hogy heteken át gyűjtött száraz kenyérdarabokat ecetes forró- vizzel leöntik, amig puhává, ehetővé válik. Ez a cibere az egyik főtápláléka nyáron az arató cselédeknek, amikor mégis “tartalmasabb” étkezésre van szükségük a megfeszített munka évadján. Sok család főtt marharépán él a téli hónapok alatt. Ebbe már egy kis sót is tesznek és van, aki rántást is habar alá. Persze, ez a rántás csak a legritkább esetben készül lisztből, általában korpát használnak erre a célra. A kenyeret is korpával vegyített lisztből sütik, a keverékben azonban a nagyobb részt a korpa alkotja. De van számtalan sokgyermekes család, ahol nem telik még ilyen kenyérre sem, ilyen helyen tengeridarát vegyítenek korpával, ezt a ragacsos, íztelen masszát tepsiben megsütik és kenyér helyett az apró gyerekek szájába nyomják, hogy ne sir jón úgy az éhségtől. Általában csak reggel és este esznek valamit ezek a családok, legtöbbször csupasz kenyeret, “módosabb” helyen megsózva, megpaprikázva. Nyáridőben, a nagy dolog időben is kenyéren és hagymaszáron élnek még a legfárasztóbb munkát végző cselédek is. Lehet-e hát csudál- kozni azon, hogy őszre 7—8 kilót veszítenek testsúlyukból az elégtelen táplálkozás következtében ? A CUKOR: ORVOSSÁG. A község boltjaiban jóformán egyetlen cikk fogy: a só. Ez is 5—10 filléres tételekben vagy hitelre. Hitelt szívesen adnak a boltosok, mert ezek a nyomorult sorban élő cselédemberek a legbecsületesebben megadják tartozásaikat “mérés” idején. Cukrot éveken át nem látnak, csak a súlyos betegek kapják orvosságként. Van olyan család, aki próbálkozott cukorrépa levéből főzött sziruppal édesiteni, de ezt a “fényűzést” is csak sátorosünnepek alkalmával engedhetik meg maguknak. Szappant sem vásárolnak a boltban, petróleumot sem. A szappant nagymosáskor vízbe szórt hamuval helyettesítik, a lámpagyujtásról pedig réges- régen leszoktak. Este sötétségbe borul az egész falu, sehol sem gyújtanak világot. A cselédlakások általában megfelelnek a törvény minimális követelményeinek. Minden családnak megvan a külön szobája, de konyhából már csak öt-hat családnak jut egy. Van egy keskeny kis előszoba, amelynek mindkét oldalából 3—3 ajtó nyílik a szobákba és ugyanannyi nyitott tüzhelynyilás — legtöbb helyen kemenceajtó — és ez a “konyha.” Az asszonyok a nyitott láng fölé helyezett vaslábakon főznék, miközben a szűk zug megtelik maró füsttel, fojtó, bűzös yárával, mert a tüzelő főkép elhullott, nedves szalmából áll, vagy száradt disznótrágyából, amit nyáron szedegetnek össze a gyerekek a majorság udvarán vagy a falu utcáin. Kap ugyan a cselédség havonta valami kis fűtőanyagot az uradalomtól, ez azonban csak néhány napra elegendő. A szobák rendszeres fűtéséről természetesen beszélni sem lehet, láttam cselédlakást, ahol a szoba egyik fele tetejésen volt telerakva szalmával: ebbe fúrják bele magukat éjszakára a szegény párák a hideg elől. ISKOLÁSGYEREKEK CIPŐ ÉS CSIZMA NÉLKÜL. A sok gyerek alig fér el egy- egy szobában, halomba hányt, rongyvackokon alusznak, abban a ruhában, amelyben nappal a három-négy kilométer távolságra lévő iskolába mennek. Ezeken az iskolásgyerekeken nincs alső fehérnemű, csak egy szál vékony kis ruha. Cipő és csizma nélkül tapossák az őszi latyakot és a téli fagyos rögöt, ha nem ér rá az anyjuk, hogy a hátán vigye be őket az iskolába. A tanítás délelőtt és délután folyik, de ezek a cselédgyerekek sohasem mennek haza délben ebédelni: “úgysem főz az anyánk” — mondják a tanítónőnek és egész nap éhesen ülnének a padokban, ha tanítójuk meg nem könyörülne rajtuk, egy-két szelet kenyér erejéig, 5—600 gyerek jár éhesen és rongyosan az iskolába, olyan gyermekek, akik még soha életükben nem ittak jó, fehér tejet és nem volt rajtuk meleg téli ruha meg cipő, vagy csizma. A falu sötét és szomorú. Állandóan komor munkanélküli tömegek topognak a községháza előtt, kiéhezett, vézna, csont- vázszerü gyerekek ténferegnek hazafelé az iskolából. A buffaloi Bérmunkás Otthonban minden kedden és vasárnap este magyar és angol előadások. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy jelenjenek meg azon. 342 Dearborn Street. A Munkás Betegsegélyző Szövetség A 30 esztendős Munkás Betegsegélyző Szövetségért az egész ország területén levő osztályokban megindult az akció JUBILEUMI ÜNNEPÉLYEK érdekében valamint, hogy ezzel kapcsolatosan mindenütt uj tagokkal szaporítsák a létszámot. MÁRCIUS 7-ÉN, az elmúlt szombaton a 77-ik osztály (Conway, Pa.) nyitotta meg az ünnepélyek sorrendjét, amelyek központhoz érkezett jelentések szerint eddig a következő helyeken és időben lesznek megtartva: MÁRCIUS 14-ÉN, az 56 és 71-ik osztályok által Holden, W. Va.-ban. MÁRCIUS 22-ÉN, a 9-ik Buffaloi osztály által. MÁRCIUS 29-ÉN, az 55-ik Milwaukee osztály által. ÁPRILIS 18-ÁN, Pittsburgh és a környéki osztályok által az East Pittsburghi Magyar Házban. MÁJUS 17-én, a 11-ik osztály St. Louisban. Több osztálynál még nem határoztak a dátum felett, mig sok helyütt az őszi hónapokban tartják azt meg.
