Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-07 / 883. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 március 7. Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,—amelynek decemberi számából vesszük át e leírást ---- egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Folytatás.) A termelt szénből körülbelül 11 millió tonna (1934) barnaszén volt. Az árakat a következő alapon számítottuk: szén tonnánként 15 shilling, barnaszén 3 shilling, nyersvas 3.4 £, acél 5.5 £, hengerelt acél 8.25 £, olaj 57 shilling (amerikai ár,) réz 34 £, cink 15 £, elekromos áram 1 Kwóra 0.3 d; a traktorokat és autókat a hivatalos statisztikai adatokban feltüntetett részletezés szerint az angol árak alapján számitottuk. A hengerelt acél értékéből levontunk ugyanany- nyi acél értékét; az utóbbiból ugyanannyi nyersvasét; a nyersvas értékéből levontuk 19 millió tonna szén árát. Az elektromosság előállításához szükséges fűtőanyag értékét nem vontuk le. A táblázat azokat a nehézipari termékeket tünteti fel, amelyeknek értékét meglehetős pontossággal meg tudtuk állapítani. A:; itt fel nem sorolt termékek értékéről csak nyers becslést idhatnánk. Az egész nehézipar: termelés értékének felső határát 700 millió £-ra becsüljük, amiből 550 a növekedés 19Í 7—28 óta. Bár ezek a számok igen jelentékenyek, ezek alapján mégsem becsülhetjük túlságosan nagyra a: mák a hatalmas invesztíciós hadjáratnak eredményeit, an elyet az első ötéves terv jelentett. Meg kell jegyeznünk, ho; ry az 1927—28 óta külföldről behozott nehézipari gépek érteke, amelyek a szovjet megállapi ;ása szerint az uj befektetéseknek jelentékeny részét alkotják, nem tett ki többet 100 millió £-nál. II. A GAZDASÁGI RENDSZER. Tervgazdaság. A tervgazdálkodás önként következik a kommunizmusból. Ha mindenki szükségletei szerint kapja a javakat és mindenki legjobb képességei szerint köteles dolgozni, akkor az állam feladata, hogy meghatározza ezeket a szükségleteket és gondoskodjék kielégitésükről olyképpen, hogy kiszabja valamennyi munkás teendőjét. Azonban, mint erre Sztálin rámutatott, ilyen tervrendszer olyan nagyszabású vállalkozás lenne, hogy arra még hosszú ideig nem kerülhet sor. És csakugyan, a kommunizmusnak 1921-ben történt felfüggesztése óta a Szovjetunióban sohasem történt kísérlet ilyen valóságos tervgazdaság megszervezésére. Mindenekelőtt, mint Sztálin nyíltan elismeri, az orosz közgazdaságnak egyáltalán nem volt rendszeres elosztószerve; ezért is javasolja a szovjetkereskedelem felépítését. Az első és a második ötéves terv nem a tervszerű gazdálkodásban, hanem csak tervszerű termelésben állt, sőt még ez a megállapítás is túlzott, mert a tervszerűségre nem vetettek nagy súlyt. A terveket gyakran változtatják és pedig mindig lelkes helyeslés mellett, ha a változás az eredeti program kiterjesztését jelenti. Minden termelést, ha a változás az eredeti program kiterjesztését jelenti. Minden termelést, amely az előirányzatot meghaladta, győzelemként üdvözölnek és úgy tekintik, mint kiegyenlítését azoknek a hiányoknak, amelyek más termelési téren mutatkoznak. Világos, hogy a pontos együttműködés elvével ilyen felfogás nem fér ösz- sze. Ha egy hidat akarunk építeni, akkor az egyik pillér több mint megfelelő volta nem egyenlíti ki azt a hibát, hogy a másik pillér “nem eléggé felel meg” a követelménynek. Akármi lebegett is számos szerzőnek szeme előtt, az első ötéves terv valóságban nem volt egyéb, mint a termelés kiterjesztéséért folytatott hadjárat amelynek egyes célkitűzései csak lazán függtek össze és amelynek lényege az az elhatározás volt, hogy rohamosan haladni kell, ameddig csak lehet, a kitűzött sokféle irányban. A második ötéves terv során ez a szellem megváltozóban van, mikor is elkezdték a piac-rendszer folyamatban levő megszervezését. MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket irni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas,könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. FERDESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. Az elmúlt hetekben nagy ünnepség keretében ülték meg, két akroni “nagyrabecsült és mindenki által tisztelt polgárainak hetvenötéves” születés napját. Az egyik ünnepelt, a volt Goodyear elnök, a másik pedig amolyan nagy fizetéses lakáj volt, ki hol itt, hol ott, de mindég ott, ahol a kizsákmányolás kizökkent a rendes kerékvágásból, amit az ő segítségével mindenkor vissza sikerült helyezni a rendes menetbe és ezért a tevékenységéért hizonyos kitüntetés és megtiszteltetéssel, jutalmazta az az osztály, amelynek ezen szolgálatot tette. A volt Goodyear elnök aki ma saját társulattal rendelkezik, amely az ő nevét viseli, hirt szerzett amig a Goodyear elnöke volt arról, hogy a Goodyear munkásait annyira megáldotta, hogy dacára annak, hogy azóta tizenhat év múlt el, nem tudják elfelejteni és a mostani harcnak is, ennek az áldás megszüntetése képezi a főkövetelését, ő volt a kompánia union megalakító ja. Nem is volna szép ha azon osztály, amelynek ilyen nagy szolgálatot tettek, meg ne emlékezne róluk és kívánnák azt, hogy még számos éveket éljenek, hogy a fenti áldással és jótéteményekkel áldják a dolgozókat, hogy a dőzsölőknek legyen miből dőzsölni. Az ünnepi szónokok a helyi üzleti élet zseniálisai és a nagy nevű mindenre kész szolgáiból, a politikusokból került ki. Volt bőven minden annyira, hogy a fenmaradt húsból és süteményből és több más egyébből — az ajándékról a mivel ezen két elsőosztályu kizsákmányolót elhalmozták, annak pénz értékéről ne is beszéljünk annyi, hogy — WPA akroni munkásai a családjaikkal együtt jólakhattak volna, az ajándék pénzen meg kitudtak volna öltözködni. De minek, a PWA munkásait a már annyira megszokottól leszoktatni, ők már koplalás nélkül is tudnának megélni. A munkába menve egy siró anyára lettem figyelmes amint a tej kihordóval beszél, vagy jobban mondva könyörgött. A könyörgésből csak annyit értettem meg “I got a baby” a tejes egy “girapal” válaszolt. A te- i jes eme válaszával nem az érzéketlenséget demonstrálta a siró anyával szembe, hanem azt, hogy az ő gyermekei a melyek közelebb állnak hozzá mint a tejért siró anya gyermekei, ők vannak tej hiányában, a pénz nélküli világban. Amott szágul az élet, leélt két parazita részére vacsorát rendeznek, duslakodnak minden javakban, durrannak a pezsgős palackok, hangosak a kéjnők, nem hallják a nyöszörgő proletár csemetét, őnekik mindenből van bőven, emit egy proletár csemete meg a legszükségesebbet sem tudja megkapni, a tejet — a pénz hiánya miatt. Beszámoltunk az olvasóinknak arról, hogy a Goodyear tire és rubber kompániánál a piitroomi harcot avval szerelte le a gyárvezetőség, hogy lefizet minden embert, aki a munkát nem veszi fel. Ilyen erőszakossággal voltak képesek a tiz százalékos bérlevágást nyélbe ütni. Az elnök avval indokolta meg a levágás szükségességét, hogy a munkások sokat keresnek és igy a társulat nem csinál profitot, vagyis: “A fizetés levágást meggondolás tárgyává tettük és minden oldalról megvizsgáltuk és arra a megállapodásra jutottunk, hogy a fizetés túl nagy.” “A kiknek ezen határozat nem tetszik, azoknak meg van engedve, hogy választhatnak vagy elfogadják, vagy keresnek egy másik gazdát.” Az elnöknek, aki ezen kijelentéssel kedveskedett a munkásoknak, több mint fél millió dollár jövedelme van az évi fizetésen kívül, amely nyolcvanöt ezer dollár. Ha utazik, a mi nagyon gyakori, az összes költségek fizetve vannak. És azon részvényesek, akiknek az érdekében beszélt, több mint öt millió dollár profitot csináltak az elmúlt évben. Egyik helyi polgári lap eldugott sarkában egy kis hirecs- kében arról számol be, hogy “Akronban a hús, tej és a sütemény fogyasztás megcsappant a munkás lakta kerületekben. A munkában levők nem fogyasztanak annyi húst, süteményt és tejet mint máskor és hogy a fogyasztás napról-napra apad. “A munka nélküliek teljesen számitáson kívül esnek akkor, amikor húsról, vagy sütemény és tejről beszélünk és ha igy megyen soká, mint hogy igy fog menni, mivel változásra kilátás nincs, a munkában levők is nemsokára oda fognak jutni, hogy ők sem lesznek vásárló képesek.” “Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Ezt mondja az elvinyilatkozatunk. A fentieknek az összehasonlítása igazolja az elvinyilatkozat ide vonatkozó részét. Csatlakozzunk az ipari szervezethez, hogy a fent leirt ellentéteket kiegyenlítsük mielőbb. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
